Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1924-07-09 / 27. szám
2 Budapest, 1924 július 9. urakkal kellene számolni. Ez volna a legszimpatikusabb és egyben legnyugodtabb, legeredményesebb városi kormányzás, amit el tudunk képzelni. Hiszünk benne, hogy gróf B e t h 1 en István is ezt tiizte ki elérendő célnak és ha ezt az eredményt biztosítani is tudja, tapsolva és kalaplengetve köszönti őt Budapest egész lakossága. Már régen beleéltük magunkat abba, hogy Wolff Károlyék négy esztendős uralmának szenvedései többé vissza nem térhetnek. Ez többé nem újdonság számunkra. Gróf Bethlen István kötelező erejű kijelentésében azonban a legszebb reményeket látjuk felcsillanj. Ennek tudatában fokozott súllyal érezzük minden budapesti polgárnak azt a kötelezettségét, hogy inkább ma, mint holnap meg kell kezdeni az agitáció t, meg kell indítani teljes gőzzel a munkát, amely meg fogja hozni a nem tüzes fejjel kigondolt, de hideg ésszel kiszámított nagyszerű eredményeket. * Wolff Károlyék a régi keresztényeket épp úgy gyűlölik, mint a zsidókat. Apponyi Albertet nem akarták a külügyi bizottság elnökéül megválasztani, mert ja; régi, tiszta keresztény poltikának volt egyjfc legelszántabb harcosa. És nem kellett nekik Giess- vein Sándor, a Szent Isvtán társulat elnöke sem. A dumaparti gyönyörű gótikus színházban lehullott a függöny. A drámai hősök, intrikusok. statiszták levetették kothurnusukat. lemosták magukról a festéket és szerteszéfedtek. Pedig a közönség türelmesen várta a darab végkifejletét, várta, hogy eldől a harc és kitudódik, ki győzött a nagy csatán? A kormány, amely a prológban jelezte, hogy a cselekmény tárgya: Budapest újjászervezése törvényes alapon, — vagy a kóbor kritikusok, akiknek rejtett gesztusai, elfojtott szavai arra vallottak, hogy megakadályozzák minden, áron az akció levezetését? S most vége az előadásnak. Tapsoljatok! Három hónap múlva ott folytatjuk, ahol elhagytuk. Budapest várhat... De félre minden allegóriával, kesernyés évődés- sel! Úgy készültünk a fővárosi javaslat parlamenti tárgyalására, mintha egy nagy .lelki és anyagi megújhodás küszöbén állanánk. Négyéves letargia után azt hittük, friss erő költözik bele a nemzetgyűlés petyhüdt ereibe, felülkerekedik a jobb belátás s az egész parlament végre föllélekzik és azt mondja: hát lássuk végre, hol az igazság? Ki Tikarja Budapest kormányzását az eddigi alapon, rendelettel, puszta hatalmi szóval? Hadd döntsön a választók akarata, valljon szint Budapest közönsége’, fenn akarja-e tartani Wolfíék uralmát, vagy elsöppri-e őket? A törvény. ha száz megkötéssel is. módöt ad arra. hogy Budapest megszólajon; nem kell többé a forradalom mumusát emlegetni, gyerünk az urnák elé! ... A javaslat tárgyalása ellanyhult hangulat mellett indult meg Ilyen naiv hittel, a tisztességes ember meggyőződésével vártuk a nagy napot. Beköszöntött a várva-várt nap, az indemnitást megszavazta a Ház és a fővárosi javaslat előadója felvonult magas székére, hogy bekonferálja a javaslatot. Az újságírók, akik annyi folyosói és üléstermi csatában asszisztáltak, akik lázasan jegyezték a minis&teiri megnyilatkozásokat, a pártvezérek auguri jóslatait, meglepetve néztek maguk köré. Nagyobb látogatottságra voltak elkészülve. Végre is Budapest sorsáról van szó és a vidéki törVényhatóságok feszült figyelemmel várják, mit mond az Országháza. számithatnak-e ők is autonómiájuk helyreállítására, vége lesz-e egyszer a dekrétumokkal való kormányzásnak? De a Házban csak az inspekciósok virrasztanak s. lagymatag unalommal hallgatják Szabó Géza előadói beszédét, amely ezer argumentummal védi a javaslat minden betűjét és hozsannával köszönti a .jogfolytonosság resturá- cióját... Csend volt a Házban és amint mondani szokás, „ellanyhult“ a hangulat s legföljebb a folyosón és a biiffében akadt, egynéhány elszánt anekdo- tázó, akik rossz és az unalomig elcsépelt e'méncsé- gekkel akartak élénkséget doppingolni az elkóskadí lelkekbe. Farkas István a fúróval De nini, csöngetés hallatszik belülről, a nehéz bársonyfüggönyök mögül, valami vihar van kitörőben ... A folyosóról berohan az újságírók, képviselők Sisera-hada. Farkas István beszél. A zömök szocialista képviselő, szemben, egyszerű ókuláréiával, harciasán húzza ki magát világosszürke ruhájában. Az első padban áll P r opper és Paver mellett és már elhangzott az első kemény szó, amelv átsiivit a középen, a Ház asztalán és lecsap a jobb oldalon, ahol a snájdig Erdélyi Aladár en garde-barn, várja a szélsőbaloldali kritikát. De várják a középen is, Wolfíék maroknyi táborában. W.o 1 f f Károly, a mert ő is a hamisítatlan ideális keresztény politikának volt az apostola. De nem kell nekik ,az a tanár, taniió és közalkalmazott sem, aki a régi keresztény- politika mozgalmában részt vett és ott iaz igazi keresztény eszmékért exponálta magát. Egy ilyen keresztény múlt épp oly szálka a szemükben, mint a sziriai származás. Csak az uj keresztény politika frissen sült bajnokai kellenek nekik, csak ezíeket tartják megbízhatóknak, mert ezek nem sokba veszik az igaz kereszténység morálját és készek a keresztény politika jelszavaival ajkukon a gyűlölet és üldözés politikaiját követni A B. listára tett tanárok és tanítók között igen sok ilyen régi keresztény harcossal találkozunk, akiknek igazán csak az a bünük, hogy a keresztény eszme tisztább értelmezésével konfliktusba, jutottak azzal a- keresztény politikával, amely ai városházán ül orgiákat. Ezek a tanítók: és tanárok vasárnap gyűlést tartottak a Demokrata-körben és hithii keresztény tanárok ajkáról hangzott el ! a „szó, hogy Wolfíékst nem a z s i d ó le, de Budapest régi keresztény lakossága fogja meneszteni. Ennél stilszerübb bukást nem tudunk elképzelni Wolfíékra nézve. A kérész- t é ni y] is é g ellen vétkeztek ő ki teihát a keresztényeknek kell megbuktatni őket. Mint ahogyan a szeutirás is mondja: ki miben vétkezett, abban kell elpusztulnia! nagy szfinksz bújik ott össze hűséges Sancho Panzá- jával. Petmovácz Gyulával, mellettük Ernszt Sándor ráncolja szigorú szemöldeit. amelyek mögül villámokat szór a destruktiv hazátlanokra. A jobb- szélső széksorban Viczián István a legmozgékonyabb (vagy legmozi-gékonyabb?) Pedig Farkas István előbb még úgy beszél, hogy Wolff Károly azt hiszi, hiis balzsammal ken ege tik. Hogyne! Mikor a szocialista képviselő azt mondja, hogy nem a választás a fontos (Wolffék belülről élénken helyeselnek!) hanem a javaslat és ha a javaslat nem demokratikus, akkor nem kell a választás sem. (Milyen okosan beszél ez a Farkas!) Budapest Középeurópa legnagyobb fertője.. De aztán jön a tánc szilaj forgása! Farkas István elröpiti az első petárdát és Wolffék fölszisszemmek. „A kurzus egyik következménye, hogy Budapest Középe uróp a egyik legnagyobb fertője le 11.“ . Micsoda vihar fut végig a Házon! Hol van a Neptunus, aki megfékezi a dühödt szeleket? Goromba fiú ez a Farkas István! Hogy meri azt állítani, hogy Budapest a mélységbe zuhant és míg Bécs megint visszanyerte régi pozícióját, tiszta utcáit, becsületes forgalmát, kifogástalanul dolgozó hivatalnoki karát, — Budapest mai uraiban mem volt meg a politikai és erkölcsi érzék ahhoz, hogy sáfárkodni tudjanak a rájuk bízott javakkal. Petrovácz Gyula leveszi ovik ke rét, hogy nagyobb nyomaték-ót adjon szavainak és úgy kiáltja bele a zajongó társaságba, hogy nyakán kidagadmak az erek ? „Mi f e i 1 e s z t j ü k Bu d a- pestet!“ Gúnyos kacagás bál,felől. A gyorsírók szenvtelen arccal jegyeznek s egy pillanatra fölkapják a fejüket, hogy lássák, ki szólt közbe. De már hátrafesziti magát Esztergályos János, az ellenközbeszólók vezére és stentori hangon vágia vissza: Fejlesztették a panamákat!... Most csapkodnak a villámok, dörög az ég, az elnök úgy rázza a csengőt, hogy majd kiejti a kezéből.. Wolffék előveszik a végső argumentumukat. Mi a királyok utolsó rációja? Az ám! Mivel bizonyozmak a lelkűk legmélyén megsértett Wolffék! A padot csapkodják. Ritmikusan és szenvedélyesen, mintha futballmeccsen volnának. Hazudik, nem igaz. eláll rendre, hogy merészel ilyet mondani, szégyelje magát — viharzik soraikból. Wolff Károly nagyokat fuj. mint egy felbőszített bika és ránéz B u d a y Dezsőre hogy mit szól ezekhez a hallatlan inszinuációkh-oz? Kifordult a világ kereke: azt merik állítani, hogy Budapestet visszafejlesztették, hogy az utcákat ne m öntözik eléggé, hogy a kórházak siralmas állapotban tengődnek, hogy a villamosunk drágább. mint bárhol másutt a világon s hogy mindenki m y o m o r o g, mindenki elégedetlen. Szcitovszky elnök még egyre rázza a csengőt, beszél, beszél, de nem sokat érteni belőle. Wolffék nem bírják el a kritika sújtó szavait. Legkevésbbé. ha szocialistától származik. De beszélt volna akármelyik liberális, az sem mondhatott volna jobbat róluk: Vázsonyi fagyos szatírája éppen úgy kihozta volna őket sodrukból. Wolff Károly még kiabálja, hogy nem fél a választásoktól, de ugv van vele, mint a gyerek, aki fél a sötétben és — fütyül. Wolffék a városházán már megbuktak A vihar lassankint elül, csak itt-ott hallani még egy-egy elkésett dörgést. Wolff a riportozást átengedi Viciánékuak. ö maga kimegy a folyosóra, összedugja fejét híveivel és nagy komolyan tanácskozik. Idege*- sen magyaráz, a szeme megrebben, ha az ellenzéki- oldalról sietnek arrafelé az emberek. Mindenki gyanús, aki él! — ez világit ki a nézéséből, gyanakvó mozdulataiból. Pedig kár ennyire esoffiroznia magát a r,duce“-nak. Úgy érzi már magát, mint Szulejmán császár, akit holta után lóhoz kötöttek, hogy fanatizálja- a Szigetet vivő törököket Bent elhangzott a gyászbeszéde: „W olffék már meghaltak a városházán!“ s a vezér érzi. hogy hiába minden fanatizmus, hiába a bűvös ígéretek, bombasztikus frázisok puffogása, hiába idézi a múltból az Aréna- úti iskola népgyülésének megejtő szavait: -Éljen Wolíí Károly, szeretett miniszterelnökünk! — ő már megméretett és gömbölyű bel-embonpointie mellett is — könnyűnek találtatott... Makrapipás Hegymegi Kiss Pál is elégedetlen Még egy nap. Az utolsó. Még egv vesszőfutás. Hegymegi Kiss Pál van soron. A debreceni képviselő zsebre vágta kis makrapipáját és beszédre készül. O is felrakja pápaszemét és ugv beszél. Kiss Pál emlékeztet a szigorú, puritán prédikátorra, aki a szószékről mondogat oda híveinek. Pedig odamondogat Petrovácz Gyula megint azt a szerepet játsza, mint tegnap: „Ein treuer Diener seiner Henhn!“. de szava a pusztában hangzik el. Pikier Emil tulsivitia. A főváros népe azt kiváltja, hogy maguk menjenek a fenébe —- kiáltja Pikier egész testében reszketve s már-már attól tartani, hogy megint lecsap az istennyila. de Szcitovszky elnök megrázza a csengőt, rendreutasitja Pikiert s Hegymegi Kiss Pál, aki közben megpihent, kezébe veszi a jegyzeteit, végig megy minden ponton és azt bizonyítja, hogy a választójogi szükség-rendeletet nem a politikai belátás, hanem a gyűlölködés szelleme szülte, hiszen reakciósabb elfogultságot keresve sem lehetne találni annál a pontnál, amely hatesztendős helybenla-kást köt ki a választójog föltételéül. Az egységespárt csöndes. A közbeszólások meggyérülnek. Valami van a Levegőben. Azt mondják. Viczián István föl fog szólalni a moziügyben. Ha meg lesz, akkor eltemetik a fővárosi javaslatot, Mert a moziügy ugv kirobbantja a szenvedélyeket, hogy belefullad minden más komoly vita. A fővárosi törvényjavaslat a belügyminiszternek — alárendelt jelentőségű A krónika végéhez értünk. A belügyminiszter halvány. szenvedő -arccal kel föl bársonyüléséről és azt mondja, hogy úgy látja, a Ház már nem készül el a fővárosi javaslattal, cselekedjék a nemzetgyűlés bölcs belátása szerint. Látni kellett volna a derék kisgazdákat! Hogy mosolyogtak, hogy viháncoltak örömükben! Cselekedjünk bölcs belátásunk szerint? Hát mit diktálhat a bölcs belátás? Azt, hogy gyerünk haza és hagyjuk itt ezt a poros Budapestet! Wolffék kíváncsian várják a fejleményeket, de már látják, hogy a Ház széjjel fog menni. Három hónapunk van még! Mienk a győzelem! — ez van ráírva Petrovácz &s társai képére, prolongáltak ben-miinket! Milyen jó fiú ez a belügyminiszter, aki azt mondja, hogy a kormány nem csinál presztízskérdést ebből az „alárendelt jelentőségű“ javaslatból. Három órára jár délután. Vége a Háznak. A képviselő urak boldogan szorongatják egymás kezét és kellemes üdülést kívánnak kölcsönösen. Wolffék diadalmasan vonulnak ki a megállóhoz, a 16-os kocsi elé. Budapest pedig, amely az alárendelt jelentőségű törvényjavaslatot várta-várta, kiszikkadt torokkal, égő türelmetlenséggel, visszahull dermedt apátiájába ... _______________________________________ JA RDIN DE PARIS Telefon Jó séf 86-31. Keadeto este 9 órakor Az uj júliusi műsor: SÓLYOM JANKA R á I k a i Márton Sárvay Rózsi Iványi Dezső föl.éptével Csollán házasodik Harmatit Imre és lerkoviiz Béla operettje Palermo és Lissy Rose Bernd! A Iá n cp a Villonban (kezdete fél 12 órekor) OSSY RONDJE LILLY DUVAL EMY HOFFE Hétfő, szerda, péntek és szombat záróra reggel órakor MT Elsőrangú konyha. KOCHMEISTER FRIGYES UTÓDA GYÓGYÁRUNAGYKERESKEDÉS. BUDAPEST, V., HOLD-U. 8. Higany Sf'sav Szalmiák darabos Ivénvirág Szalamiájcsó Zinltfehér Fertőtlenítőszerek stb. stb. Króiiiha o Büros! israoslot dicstelen himuldsdril A törvényjavaslat két napja a Mázban, a folyosón és az utcán
