Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1924-07-09 / 27. szám
Budapest, 1924 július 9. 3 TŐZSDEI HÍRADÓ A Fővárosi Hírlap állandó melléklete Külön előfizetés nines EsgcEffagaasBB Kórképek # * Takarékosság Hangya-módra írja: Marclal, Ha én pénzügyminiszter volnék, valószínűleg én is ugyanazokat, vagy körülbelül ugyanazokat mondottam volna, mint báró K o r á n y i Frigyes és mint a világ minden pénzügyminisztere. Almit ezek az.ura^k a parlamentben szónokolni szoktak, kisebb-nagjmbb helyi vonatkozású dolgoktól eltekintve, úgy • hasonlítanak egymáshoz, mint a tyúktojások. Mindegyik hangoztatja, hogy takarékoskodni kell és hogy a hivatalnokok fizetését rendezni fogja. Mert bár a világon sokféle rendezetlen dolgok vágynak, de apró- donkint minden rendbejön valahogy, kivéve a hivatalnokok fizetését. Ez öröktől fogva rendezésre szorul és örök időkre rendezetlen marad, 'minél fogva a pénzügyminiszterek minden, időkben tudnak elismerő tapsokat kapni a hivatalnoki fizetések rendezésének Ígéretével. Továbbá én is megígérném, mint minden pénzügyminiszter, az adózó polgároknak- lehető kímélését és az állampénztár bevételeinek lehető szaporítását,- a nyomasztó közvetett adók leépítését, a munkaalkalmak szaporítását és mindenfélét ami jó csak van ezen a világon. A következő szónoklatig ugyan az adók megint csak emelkednének, a hivatalnokok dolga még rendezetlenebb volna, a közvetett adókból bevasalt állampénzjtárj. jövedelmek Szaporodnának, a közvetlen adók nyuzása és elosztása még igazságtalanabbal történnék. Ámde mennél jobban gyarapodnának a bajok és- panaszok, annál nagyobb sikereket érnek el a pénzügyminiszterek, amidőn újabb beszédeikben újabb Ígéretet tesznek ugyanazoknak a bajoknak és panaszoknak orvoslására, amelyeket -már a múltkor is és azelőtt is és meg előbb is- orvosolni ígértek De maradjunk csak a takarékosságnál, amelynek bejelentésénél azt is tudomásunkra hozta a pénzügy- miniszter ur, hogy olyan vállalatok számára, amelyek fontos közérdekű hivatást teljesítenek, az áldott emlékű bankóprés jóvoltából nagyobb hiteleket engedélyeztek. A kitűnő Hangya például 22 (milliárd korona hitelt élvez állami garancia mellett, természetesen szintén azon az alapon, hogy közérdekű hivatást teljesít. Ha valami tájékozatlan ember olvasná ezt a horribilis adatot a pénzügyminiszter ur beszédében, el nem tudná képzelni, mi lehet az az óriási fontosságú közérdekű hivatás, amit e gyönyörű nevű intézmény teljesít és amely őt arra teszi, méltóvá, hogy e| lerongyolódott, agyonadóztatott országban 22 milliárd koronát bocsássanak neki közpénzekből rendelkezésére. Valami csodálatos missziót vélne mögötte, valami országboldogító hatalmas tevékenységet, amely azt emberek millióira terjeszti ki áldásos hatását. És eltátaná a száját, lia megtudná, hogy a Hangya az egy nagyszabásúi bolt, éppen- olyan nagyban, mint a Kolin Jakabé, vagy a Krautw irrst Heinriche kicsinyben, amely veszi a kocsikenőcsöt, cukrot, ustornyelet, pipaszárat, zsákmadzagot, gálic- követ, sáfrányt és minden egyebet nagybani és haszonra tovább adja a kiskereskedőknek. Tudomásom szerint a H a n g y a semmi egyebet a világon nem csinál és ez, amit csinál, igen tiszteletreméltó társadalmi tevékenység, amely előtt mindenkinek kalapot kell emelnie. De miért tiszteletreméltóbb, sőt állami pénzen támogatásra méltó valamennyiünk zsebéből kiszedett adókból, vagy valamennyiünk rovására nyomatott bankjegymilliárdokból akkor, ha ezt a tiszteletreméltó társadalmi tevékenységet a Hangya fejti lel és miért kevésbbé tiszteletreméltó, és ami fő, állampénztárból kevésbbé támogatásra méltó akkor, ha ugyanazt a missziót Kohn Jakab teljesíti a társadalommal szemben? Azt mondja meg valaki, hogy miben különbözik Kohn Mór kocsikenőcse a Hangya kocsikenőcsétől, vagy Krautwurst Heinrich szatócs rizskásája a Hangya rizskásájától? Talán a Hangyáé olcsóbb? Senki- se állította még, hogy a Hangyánál olcsóbban lehet vásárolni, mint másnál, de hogyan is volna ez lehetséges, Imikor a- Hangya nem a levegőből varázsolja elő, hanem ugyanolyan módon szerzi be árukészletét, mint a többi nagykereskedő. Csak úgy adhatna olcsóbban, ha olcsóbban adna és ez volna a közérdekű hivatás, amelyet teljesít, ha állampénztárból pótolnák az olcsóságát. Ámde én nagyon szépen köszönöm azt a közérdekű tevékenységet, amely az én zsebeimből adó fejében kiszedi azokat az összegeket, amik által másvalaki olcsóbban juthat mindenféle árucikkhez, amire szüksége van. Ez nem közérdekű, hanem közveszélyes tevékenység volna. Szerencsére aggodalmam teljesen alaptalan, mert a Hangyának esze ágában sincsen olcsóbban adni bármit is, mint ahogy azt Kohn Jakab boltjában mérik és az állami, milliárdok nem is erre kellenek, hanem arra, ami végből Kohn Jakabnak is nagy szüksége volna rá, csakhogy Kohn Jakab nem kapja meg, a Hangya pedig megkapja. Sőt még tovább megyek: a Hangya éppen a. Kohn Jakabok és a Krautwurst Heinrichok adógarasait kapja, amik által lehetővé tétetik, hogy ő minden gond nélkül, játszva és vigan teljesíthesse ugyanazt á társadalmi tevékenységet, amelyet Kohn és Krautwurst gondok között és a földet az orrukkal túrva teljesítenek. A nemzetgyűlésen nem volt senki, aki ezeket kifejtette volna. De nem is lehetett, mert a pénzügy- miniszter úr fölöttébb okos férfin. Nem előre szólal fel a vitában, hanem utoljára, amikor utána már senki se szólhat. Ez a lepraktikusabb parlamenetarizmus a világon. Akinek tetszik a pénzügyminiszter ur expozéja, az tapsolhat neki, akinek nem tetszik, az a kifogásait megtarthatja magának. A bankigazgatók fokozatos felelőssége Az ország elvesztette a háborút, de egyesek megnyerték a háborút. Az ország leszegényedett, de egyesek meggazdagodtak. Van ebben logika, van eb-ben következetesség? A helyzet képe az, hogy a háborut nem -is az ország, csiaik bizonyos társadalmi rétegek vesztették el, s a híaborut nem is idegen hatalmak, de az ország saját fiai nyerték meg az alulmaradt társadalmi osztályokkal szemben. Ugyanez! a jelenséget látjuk a gazd-asági életben. Vállalatok, bankok, pénzintézetek inognak és omlanak össze, a romok alatt pedig nem látunk mást, csak a hiszékeny, beugratott, kapzsi és telhetetlen közönséget, mig a. romok felett diadalmasan állanak a vállalatok és pénzintézetek vezérei. Az osztrák kormány ráeszmélt ennek a gazdasági jelenségnek fonákságára és törvényjavaslatot terjesztett a nemzetgyűlés elé, mely megállapítja a1 bankigazgatók fokozatos felelősségét. Az osztrák kormány kissé elkésve állott elő ezzel a törvényjavaslattal, mert hiszen Ausztriában a gazdasági krizis már elvégezte a maga szomorít munkáját .& ha csak visszaható erővel nem ruházzák fel iái törvényjavaslatot, a fokozatos felelősséget már csak igen kevés bankigazgatóra húzhatják rá. Aminek gyönge volt az alapépitménye, az javarészben összeomlott már s ha Ausztria • c. pillanatban egy ujaibb romboló hullám támadásai ellen védekezik is, nem hihető, hogy a rombolás az* eddiginél is több bankot és pénzintézetet követeljen áldozatul. Amikor a'törvényjavaslat beterjesztésének első hire meglőtt, ámulva kérdeztük: miért ily késön? A gondolat, a fokozatos felelősség gondolata szinte önként kínálkozott, mikor láttuk, hogy az össz-e- omllá sok n a k mindenki viseli a következményét, csak azok nem, akiknek lelkét az összeomlás terheli. Sőt láttunk egyebet is. Látnunk kellett, hogy az ösz- szeomlásból szinte diadalmasan kerültek ki a buiká-s hadvezérei. Hadvezéreknek kell neveznünk őket, mert valóban zseniálisan taktikáztak a gazdasági harcok mezején: úgy intézték az összeomlást, hogy abból több hasznuk lett, mint másoknak a diadalból, ö s s a e o m 1 ,a n i nagyobb nyereséggel járt, mint f e 1 v idágz a n i, s akármilyen furcsán hangzik, mégis úgy van, hogy a- bukás több haszonnal kecsegtetett, mint a diadala hogy a diadal voltaképpen azi volt, ha valaki elbukott a harcok porondján. Aki figyelemmel kisérte az utolsó hónapok gazdasági jelenségeit Ausztriában, azt a furcsái tapasztalatot szerezte, hogy összeomlott bankok igazgatói háziakat, palotákat és birtokokat vásároltak, autóikat továbbra is .megtartották, életmódjukat hajszálnyival se változtatták. A pénzintézet bukása mintha egy újabb és még szebb karrier, kezdetét jelentené csak nekik. Uj vállalatokba fogtak és folytatták ott, ahol tegnap abbahagyták: egy u j bukást készítettek elő, hogy - egy uj diadalhoz segítsék magukat. Úgy látszik, a. bank tervezetében, organizmusának különös összetételében rejlik,} (hogy ín agy s z e r ü , ins t r u m ej ni t u m u f has zn ál ható fel a magján érdekek i s- t á po 1 á s á r a. Ha nem Így lenne, nem történhetnék meg, hogy egy bank minden- részvényese elveszti a pénzét s éppen csak az gazdagszik meg, aki vállalta a feladatot, hogy a bizalmat, amelyet a nagyközönség beléje helyezett, gazdagon fogja megszolgálni. Nem kell különös éleslátás és gazdásági szakképzettség ahhoz, hogy ,a® ember kitapogassa a bankvezéri méltóság előnyeit a közönséggel szemben. A- bankvezérnek módjában áll a közönség pénzét úgy kezelni, mintha a—BfceawtB—agM—a«iWiHwni-a-ii i n m i——pam a bank a közönségtől független életet élne s mintha a bank, m i n t öncél nem a közönségért, hanem a közönség a bankéit lenne. Számos bank szinte ellensége annak a közönségnek, amelytől életét kapta és számos bankvezér a bankot csak a s a j !á t meggazdagodásának eszközéül s nem a közönség vagyonának sáfárjául tekinti. Ezek a tapasztalatok az osztrák gazdasági életből szűrődtek le, de sok tekintetben- a mi gazdasági életünkre is vonatkoznak. Vagy nem történtek-e nálunk is telekkönyvi átírások olyan 'bankigazgatók nevére, akiknek vezetése alatt a' bank lerongyolódott? S mialatt a bank részvényesei vagyonuk négyötödét elvesztették, nem emelték-e vagyonukat annak tízszeresére egyes bankigazgatók? Az állapotok itt nem fajultak el annyira, mint Ausztriában, de a jelenségek amellett szólnak, hogy nem vagyunk messze Ausztriától. De ha (átragadt ránk ea a gazdasági szellem, remélhető, hogy átragad az a szellem is, mely a bankigazgató fokozatos (felelősségének megállapításával védelmébe veszi a közönséget azok ellen, akik félreértik hivatásukat és mások leszegényedéséböl milliárdokal szereznek. Az Általános Takarék uj elnöke. Az emberi erények és gazdasági kvalitások diadalát jelenti az a nagyszerű karrier, melynek delelőjéhez most jutott el dr. Horváth Lipót. Az Általános Takarék igazgatósága Kronberger Lipót halála után most töl-' tötte be az intézet elnöki székét és ebbe a magas pozícióba Horváth Lipót dr. kormány-főtanácsost, az intézet eddigi alelnök-ve-zérigazgatóját választotta be. Csak a visszhangját kell figyelni ennek a .nagyjelentőségű gazdasági eseménynek, hogy a választás hordereiét mégismertessüík. A visszhang abból az egyöntetű, harmonikus véleményből csendül ki, hogy Horváth Lipót uj pozíciójában csak gyarapítani fogja azokat a sikereket, (melyeket eddig intézete és gazdasági életünk javára elért. Hogy megválasztása ily osztatlan örömet keltett mindenfelé, azt nemcsak bankvezéri egyéniségének, nemcsak általánosan ismert és becsült tudásának, de emberi erényének is tulajdoníthattuk. Mert Horváth Lipótban az ember semmivel sem marad mögötte a bankvezérnek. Bertram az óhazában. Néhány év előtt az óhazába visszaérkezett egy amerikás: névszerint Unger Bertram. Egykori óhazai ismerősei nehogy tévedésbe essenek, meg kell említenünk, hogy Bertram urat. mintegy ötven évvel ezelőtt a gyulafehérvári hitközség rabbija „Berele“ néven matrikulálta és a jenkik földjén csak megtollasodás-a után vette föl előkelőén hangzó mai keresztnevét. Berele hazánkfia tehát hazaérkezett, de elővigyázatból dollárjait künn hagyta Amerikában, ahol vagyona még ma is évi 40.000 dollárt jövedelmez. A dollárok-tehát a nagyoce- ánon túlrökedtek, de Berele ur magával hozta az Amerikában elsajátított kalmár-szellemet, azt az ügyességet. amely kevés rizikóval nagy jövedelmet képes elővarázsolni. Nálunk erre a konjunktúra is kedvezett: Berele ur bankot nyitott. Metrobankot. Hogy mivel sáfárkodik a bankjai? Berele uir ezt senkinek el nem árulja. Üzleti titkaiba senki betekintést nem nyerhet, mert bankja, bár nyilvános számadásra kötelezett; részvénytár-siasiág. minapi közgyűlését is szűk családi körben tartotta meg. amelynek lefolyásáról a nyilvánosság semmiféle információt sem kapott. Senki sem tudja, tán még a fisjkus sem, hogy mit keresett a Metrobank, mennyi osztalékot fizet, csak egyet tudunk, hogy Bertram mester megtalálja a számadásját. Fényesen főúri elö- kelősséggel él. autót tart és Fillér-utcai palotájának szomszédai meséket mondanak arról a paZiar bőségről, amely az amerikás otthonát Budapesten szinte a legelőkelőbb helyre emelte. Meghalt az OKÁB. Az Országos Árvizsgáló Bi- • zottság meghalt s a legtöbb árucikknél kiderült, hogy a termelők és közvetítők az árvizsgáló bizottság nélkül is jól tudják már az árakat emelni. Az OKÁB jól kitanította őket és az OKÁB-nak nem lehet panasza, mert a tani vány méltó a mesteréhez. így tehát volta- képen alig nyert a fogyasztóközönség azzal, hogy megszűnt ez a bizottság, melyet a maliciózus nyelvek árdrágító bizot'tságnaík neveztek. Tessék csak a kirakatokat nézni. Ezek a kirakatok kegyelettel őrzik a bizottság emlékét, mert az árukra biggyesztett cédulákon ma is azok az árak diszlenek, amelyeket a drágaság legrémesebb napjaiban láttunk. És ebből világos, hogy amilyen fölösleges volt az OKÁB 'élete, ugyanolyan haszon nélkül való a halála. Kivételt az árak dolgában csak a zöldségpiacokon tapasztalunk, ahol az áruk romlandósága siet a fogyasztóközönség segítségére. A szezoncikkek: tök, zöldbab, karalábé engedett a büszkeségéből. Furcsa is lenne, ha -egy rothadó ka-larábé, vagy ernyedő zöldbab gőgös és önérzetes lenne. Igen. a rothadás nagyobb jóltevője a közönségnek, mint a népjóléti kormány és mint áz Árvizsgálóbizottság. És ha ennek a két intézménynek halála nem is szomorít el túlságosan, bizonyos, hogy
