Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1924-05-28 / 22. szám

Ára 1500 kor. Tizenharmadik évfolyam Budapest, 1924 május 28. 22 szám. gfflHfnairiaiiíoiiiMi'taiiia;)láiHpiiiniiii3inBmainD»iiainfamatiiniiiamoiiigiiiniiiaiiigii[PiiiaiiiHtnnmg ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész VÁROSI, POLITIKÁI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Megjelenik minden szerdán. évre 80.000 korona. Félévre _ Szerkesztőség és kiadóhiva­40 .000 kor. Állandó mellék- tál: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. let: TŐZSDEI HÍRADÓ FELELŐS SZERKESZTŐ DAC Só EMIL Telefon: 137-15. szám Wolffék kilépése napok kérdése Nincs liberális politikus, aki a bukott vezérrel szövetkeznék Bárcüy és Wolff nev^ veszedelmes követségbe került a héten. A köz­gyűlést pótló tanácsülésen derült ki és a természe­tesség hangján jelentették be, mintha soha semmiféle ellentét nem lett volna közöttük. Olyan furcsán -hat ez. Mintha együtt teremtették volna meg Nagy- Budapestet, vagy mintha. együtt rombolták volna le azt. De két ember, akik közül az egyik épített és ezt destruktívnak nevezték, a másik meg csak rom­bolt és ezt kinevezték kizárólagos jogú konstruktív­nak, ime, ilyen szépen, negédesen egymásmellé kerülnek. Az emberek talán mosolyogtak ezen a groteksz- helyzieten, de ha a dolog mélyére tekintünk, igen nagyjelentőségűnek kell tartanunk ezt az elhatáro­zást. Az elhatározás pedig a. kormánytól ered és az indító okok ismerete nélkül is azt kell mondanunk, hogy ezt az intézkedést olyannak tartjuk, ami a kormány jövendőbeli városi politikájának jegyében indul. Mert Wolff Károly ur, legyen tisztában azzal hegy nem o megy Baselire, hanem Bárczy István^ ö csak kíséret. Nem megtiszteltetés tehát Wolff számára, hogy Baselbe mehet, mert csak asszisztálni fog, statiszta lesz, nép és katonaság, amely csak előfordul, de számítani igazán nem számit. Wolff Károlynál azon­ban ezt a szerepet is vállalnia kellene a főváros ér­dekében, mégis azt kell mondanunk, hogy Wolff Károly számára is túlságos megszégyenítés ez a megbízatás. Tessék csak visszaemlékezni azokra a kitörésekre, amelyek a vezér ajkáról szinte soroza­tosan hangzottak el, . amikor kiderült, hogy a kül­földi kölcsönöket vissza kell fizetni. A városházi kurzus-uralom mézesheteiben harsogva kiabálták uton-utfélén, hogy a külföldi kölcsönöket pedig egyáltalán nem fogjuk fizetni, de mégis, ha fizetni kell, fizessék azok, akik csinálták. Aztán következett egy másik periódus. Ez, akkor kezdődött, amikor már nem férhetett kétség ahhoz, hogy fizetni pedig muszáj. Ekkor fordult a kocka és nagyvonalú offenzivába mentek át. A Bárczy-rezsim bűneiről kiabáltak, pontosan és meghatározottan a Batczy-rezsiméröl, azéröl a Bárczyéről, akit most a kormány küld tárgyalni a teljhatalmú Wolffék felé. Bűnökről beszéltek, amikor teljesen tisztában voltak vele. hogy ebből a pénzből Leléphették Budpestet. A rosszhiszeműségnek ezt a csimborasszóiát megtetézték azzal, hogy amikor — szociális érzékük nagyszerű »gazolásával — a gázra és villanyra vetették ki a külföldi kölcsön törlesztési részleteit, vakmerő de­magógiával hirdették, hogy minden korona, amit fizetnek a budapesti lakosok, Bárczyék bűneinek törlesztése lesz. És most Wolff Károly ugyanennek a Bárczy Istvánnak a kíséretéhez (fog tartozni. Hogy ehhez miként van gusztusa Wolff Károlynak, azt igazán nem tudjuk. Még kevésbbé vagyunk tisztában azzal, hogy milyen érzések között áll fel maid a hordóra Wolff Károly ugyanazon közönség előtt, amely hallotta annakidején azt is, hogy Wolff Károly Bárczy István bűnének deklarálta a külföldi kölcsönöket. Beszéljünk azonban őszintén. Megszoktuk már ezt tőlük. Lóháton kezdenek mindent, aztán lefor­rázva fejezik be mindien akciójukat, de szinte minden mondatukat is. Vájjon hány ilyen bélyeget sütöttek már az idők a homlokukra? Most azonban végének kell lenni a vádaskodásnak, amely egyedülálló, ret­tentően alacsony eszköze volt a pártpolitikájuknak. A párt hatalmának megmentése volt az egyetlen nagy és nélkülözhetetlen szempont az ő szemükben. A város érdekei, vagy maga a tárgyi igazság? Vájjon ki törődött az ilyen kicsiségekkel? Most azonban a párt uralomnak egy kicsit befellegzett. A baseli utón elsirathhtja Wolff Károly. Hétfőre döntő jelentőségű pártértekezletet jósol­tak a Keresztény Gazdasági Párban és igen komo­lyan számoltak vele, hogy W o 1 f f Károly és sze­mélyes hívei már ezen az estén elhagyják a kor- mányt-támogató pártot és csatlakoznak a Gömbös- Eckhardt-féle fajvédő-csoporthoz. Mindez nem történt meg egyelőre, aminek oka az, hogy Wolff Károly tovább taktikázik és tovább amerikázik. Inkább egy­szerűen tudomásul vette, hogy a miniszterelnök ki­rekeszti öt és intranziigens barátait az egységes pol­gári frontból, inkább végignézte pártjának vele szem­ben szinte ellenséges hangulatát; de óvatosan még mindig nem döntött, mert — úgy látszik — még nin­csen tisztában az erőviszonyokkal. Az amerikázást Ernst Sándor távollétével okolják meg, ugyanakkor azonban! erőteljesen han­goztatják, hogy más az országos párt és más a vá­rosi párt. Ezzel ellentétben gróf Bethlen István azon az állásponton van, hogy a városi politika irányvonalában fog kialakulni az országos politika is. Bármi,int taktikázik is tehát Woiff Károly, merő kép­telenség, hogy gróf Bethlen István vele együtt csináljon ezentúl is Polliikat,' még kevésbbé lehetsé­ges, hogy bárki a liberális politikusok közül egy frontra vágyódjék a bukott vezérrel, akinek kapko­dását, pozíciójának elveszettségét semmi sem jel­lemzi jobban, mint hogy a múlt héten szövetséget I ajánlott fel a szociáldemokratáknak, de kosarat kapott. Wojjff Károly egész lénye megváltozott ebben a küzdelemben, .amelyet a hatalom egy részének meg­tartásáért folytat. A hétfői pártértekezleten már olyan hangokat hallottak, hogy hajlandó a * közös polgári frontot megcsinálni bármely p)ártta!, amelynek nincs kifogása az ellen, hogy ő és pártja keresztény világ­nézetet vall. Ez olyan plattform lenne, amelyen szinte máris meg lehetne kezdeni az egységes polgári front kiépítését, ha nem Wollíf Károlyról. Üsilléry Andrásról, Buday Dezsőről, meg Petrovácz Gyuláról lenne szó. Velük személy szerint azonban senki sem hajlandó szövetkezni, mert aki a múlttal, amelyet ok képviselnek, azonosítaná magát, az ment­hetetlenül elveszett a magyar liberális és demokra­tikus politika számára. Nincs tehát más mód, ha ma még taktikáznak is, minthogy napokon belül mégis csak döntésre 'kerül a sor. Mert lehetetlenség, hogy Wollt Károly meg­várja, amiig gróf Bethlen István megkezdje a községi párta laki tiás munkáját és elszívja Wolff alól a pártot, amely hanyatt-homlok fog rohanni az első kürtjeire. Wolff befogja látni, hogy számára ez lenne a nagyobbik kudarc és ebben a tudatban már igen hamarosan el kell tökélnie ,a pártból való kilépést, ami az ö számára a visszavonulásnak simább útja. Tervek a városházi „nagy koalícióról“ Uj akció a közgyűlési majoritás érdekében — A liberális politikusok egy cso­portja a szocialistákkal való együttműködést szeretné A törvényhatósági választások eredménye m még teljesen bizonytalan. A számottevő polgári pár­tok között őszinte helyeslésre talált gróf Bethlen István hódmezővásárhelyi beszédének az egységes polgári front kiépítésére vonatkozó része, különösen akkor, amikor megtudták, hogy Bethlen ezit csak úgy tudja elképzelni, ha. Wolff Károly és alvezérei, belső hívei, politikailag kompromitált barátai kikapcsolód­nak belőle. Ezekkel az urakkal nem is menne és nem is me­hetne senki. De ma még nagyon kétséges az is, hogy a demokraták kooperálnának^ a szelidebb színeket mutató wolffistákkal kevert középpárttal. A demokratáknak nem kellene beolvadniok a pártba, de szerepüket betölthetnék koalíciós alapon is és igy valószínű, hogy ezen az alapon indulnak meg majd velük a tárgyalások. Bár gró; Bethlen István teljes reményekkel indul el a küzdelemre, számolnia kell azzal, hogy esetleg a demokraták nélkül nem tud megszervezni olyan kompakt több­séget, amely egyedül vállalhatná a város kormány­zását. Ha minden ellentétet és minden elválasztó kö­rülményt sikerülne is eliminálni, még mindig ifennáll az a' tény, hogy a demokraták a szociáldemokratákkal nem hajlandók élesen szembefordulni, pedig Bethlen kitűzött célja, hogy az egységes pol­gári frontot a szociálisták ellen alakítsa meg. Előreláthatóan a hclyziet tehát igen nehéz lesz, hiszen még olyan törekvéseket is láttunk a napok­ban, hogy a fajvédők, tehát Gömbösék és Wolffé-k együtt, a vörös kommunistáknak hirdetettt szociál­demokratákkal kívántak paktumot kötni és velük együtt szeretnék a városházi többséget megszerezni. Ez érthető is az, ő részükről, mert más szövetségest úgy sem kapnának Budapesten, de ettől is elestek egyelőre a szocialisták vissz a utasító magatartása révén. De hasonlóképen a demokraták is azzal számolnak, hogy a szocialisták társaságában többséghez juthat­nak a közgyűlésen. Hogy akár a fajvédők álmai, akár a demokraták taktikája mögött mennyi lehetőség rejlik, ügazán nem tudjuk és nem is akarjuk mai megítélni; de be kell számolnunk az. újabb akcióról, amely igen komoiy oldalról indult és amely arra szeretné bírni Bethlen minisziterelnököt, hogy revízió alá vegye hódmező­vásárhelyi kijelentéseit és ne zárkózzék el a szociál­demokratákkal való kooperációtól, aminek a liberális politikusok szerint, semmi veszedelme nem lenne. Másként kifejezve, úgynevezett nagy koalícióról lenne szó a jobboldali túlzók eilen olyan formában, hogy a szocialisták követeléseit mi­nimumra redukálnák és programmjuk (megvalósítását olyan mértékben kívánnák, ameddig az a kooperáló polgári pártok elvi álláspontjának megsértése nélkül még lehetséges. Van egy csomó polgári politikus, köztük a de­mokraták is, akik ennek az ötletnek nagy jövőt tu­lajdonítanak. Egyik •mozgatója ennek a gondolatnak Sándor Pál, aki álláspontját a E ő városi Hir- I a p-nak ekként vázolta: — Ha az egységes polgári front tényleg létre­hozható, akkor osztom Bethlen nézetét, mert az egysé-

Next

/
Thumbnails
Contents