Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1924-05-28 / 22. szám
Ára 1500 kor. Tizenharmadik évfolyam Budapest, 1924 május 28. 22 szám. gfflHfnairiaiiíoiiiMi'taiiia;)láiHpiiiniiii3inBmainD»iiainfamatiiniiiamoiiigiiiniiiaiiigii[PiiiaiiiHtnnmg ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész VÁROSI, POLITIKÁI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Megjelenik minden szerdán. évre 80.000 korona. Félévre _ Szerkesztőség és kiadóhiva40 .000 kor. Állandó mellék- tál: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. let: TŐZSDEI HÍRADÓ FELELŐS SZERKESZTŐ DAC Só EMIL Telefon: 137-15. szám Wolffék kilépése napok kérdése Nincs liberális politikus, aki a bukott vezérrel szövetkeznék Bárcüy és Wolff nev^ veszedelmes követségbe került a héten. A közgyűlést pótló tanácsülésen derült ki és a természetesség hangján jelentették be, mintha soha semmiféle ellentét nem lett volna közöttük. Olyan furcsán -hat ez. Mintha együtt teremtették volna meg Nagy- Budapestet, vagy mintha. együtt rombolták volna le azt. De két ember, akik közül az egyik épített és ezt destruktívnak nevezték, a másik meg csak rombolt és ezt kinevezték kizárólagos jogú konstruktívnak, ime, ilyen szépen, negédesen egymásmellé kerülnek. Az emberek talán mosolyogtak ezen a groteksz- helyzieten, de ha a dolog mélyére tekintünk, igen nagyjelentőségűnek kell tartanunk ezt az elhatározást. Az elhatározás pedig a. kormánytól ered és az indító okok ismerete nélkül is azt kell mondanunk, hogy ezt az intézkedést olyannak tartjuk, ami a kormány jövendőbeli városi politikájának jegyében indul. Mert Wolff Károly ur, legyen tisztában azzal hegy nem o megy Baselire, hanem Bárczy István^ ö csak kíséret. Nem megtiszteltetés tehát Wolff számára, hogy Baselbe mehet, mert csak asszisztálni fog, statiszta lesz, nép és katonaság, amely csak előfordul, de számítani igazán nem számit. Wolff Károlynál azonban ezt a szerepet is vállalnia kellene a főváros érdekében, mégis azt kell mondanunk, hogy Wolff Károly számára is túlságos megszégyenítés ez a megbízatás. Tessék csak visszaemlékezni azokra a kitörésekre, amelyek a vezér ajkáról szinte sorozatosan hangzottak el, . amikor kiderült, hogy a külföldi kölcsönöket vissza kell fizetni. A városházi kurzus-uralom mézesheteiben harsogva kiabálták uton-utfélén, hogy a külföldi kölcsönöket pedig egyáltalán nem fogjuk fizetni, de mégis, ha fizetni kell, fizessék azok, akik csinálták. Aztán következett egy másik periódus. Ez, akkor kezdődött, amikor már nem férhetett kétség ahhoz, hogy fizetni pedig muszáj. Ekkor fordult a kocka és nagyvonalú offenzivába mentek át. A Bárczy-rezsim bűneiről kiabáltak, pontosan és meghatározottan a Batczy-rezsiméröl, azéröl a Bárczyéről, akit most a kormány küld tárgyalni a teljhatalmú Wolffék felé. Bűnökről beszéltek, amikor teljesen tisztában voltak vele. hogy ebből a pénzből Leléphették Budpestet. A rosszhiszeműségnek ezt a csimborasszóiát megtetézték azzal, hogy amikor — szociális érzékük nagyszerű »gazolásával — a gázra és villanyra vetették ki a külföldi kölcsön törlesztési részleteit, vakmerő demagógiával hirdették, hogy minden korona, amit fizetnek a budapesti lakosok, Bárczyék bűneinek törlesztése lesz. És most Wolff Károly ugyanennek a Bárczy Istvánnak a kíséretéhez (fog tartozni. Hogy ehhez miként van gusztusa Wolff Károlynak, azt igazán nem tudjuk. Még kevésbbé vagyunk tisztában azzal, hogy milyen érzések között áll fel maid a hordóra Wolff Károly ugyanazon közönség előtt, amely hallotta annakidején azt is, hogy Wolff Károly Bárczy István bűnének deklarálta a külföldi kölcsönöket. Beszéljünk azonban őszintén. Megszoktuk már ezt tőlük. Lóháton kezdenek mindent, aztán leforrázva fejezik be mindien akciójukat, de szinte minden mondatukat is. Vájjon hány ilyen bélyeget sütöttek már az idők a homlokukra? Most azonban végének kell lenni a vádaskodásnak, amely egyedülálló, rettentően alacsony eszköze volt a pártpolitikájuknak. A párt hatalmának megmentése volt az egyetlen nagy és nélkülözhetetlen szempont az ő szemükben. A város érdekei, vagy maga a tárgyi igazság? Vájjon ki törődött az ilyen kicsiségekkel? Most azonban a párt uralomnak egy kicsit befellegzett. A baseli utón elsirathhtja Wolff Károly. Hétfőre döntő jelentőségű pártértekezletet jósoltak a Keresztény Gazdasági Párban és igen komolyan számoltak vele, hogy W o 1 f f Károly és személyes hívei már ezen az estén elhagyják a kor- mányt-támogató pártot és csatlakoznak a Gömbös- Eckhardt-féle fajvédő-csoporthoz. Mindez nem történt meg egyelőre, aminek oka az, hogy Wolff Károly tovább taktikázik és tovább amerikázik. Inkább egyszerűen tudomásul vette, hogy a miniszterelnök kirekeszti öt és intranziigens barátait az egységes polgári frontból, inkább végignézte pártjának vele szemben szinte ellenséges hangulatát; de óvatosan még mindig nem döntött, mert — úgy látszik — még nincsen tisztában az erőviszonyokkal. Az amerikázást Ernst Sándor távollétével okolják meg, ugyanakkor azonban! erőteljesen hangoztatják, hogy más az országos párt és más a városi párt. Ezzel ellentétben gróf Bethlen István azon az állásponton van, hogy a városi politika irányvonalában fog kialakulni az országos politika is. Bármi,int taktikázik is tehát Woiff Károly, merő képtelenség, hogy gróf Bethlen István vele együtt csináljon ezentúl is Polliikat,' még kevésbbé lehetséges, hogy bárki a liberális politikusok közül egy frontra vágyódjék a bukott vezérrel, akinek kapkodását, pozíciójának elveszettségét semmi sem jellemzi jobban, mint hogy a múlt héten szövetséget I ajánlott fel a szociáldemokratáknak, de kosarat kapott. Wojjff Károly egész lénye megváltozott ebben a küzdelemben, .amelyet a hatalom egy részének megtartásáért folytat. A hétfői pártértekezleten már olyan hangokat hallottak, hogy hajlandó a * közös polgári frontot megcsinálni bármely p)ártta!, amelynek nincs kifogása az ellen, hogy ő és pártja keresztény világnézetet vall. Ez olyan plattform lenne, amelyen szinte máris meg lehetne kezdeni az egységes polgári front kiépítését, ha nem Wollíf Károlyról. Üsilléry Andrásról, Buday Dezsőről, meg Petrovácz Gyuláról lenne szó. Velük személy szerint azonban senki sem hajlandó szövetkezni, mert aki a múlttal, amelyet ok képviselnek, azonosítaná magát, az menthetetlenül elveszett a magyar liberális és demokratikus politika számára. Nincs tehát más mód, ha ma még taktikáznak is, minthogy napokon belül mégis csak döntésre 'kerül a sor. Mert lehetetlenség, hogy Wollt Károly megvárja, amiig gróf Bethlen István megkezdje a községi párta laki tiás munkáját és elszívja Wolff alól a pártot, amely hanyatt-homlok fog rohanni az első kürtjeire. Wolff befogja látni, hogy számára ez lenne a nagyobbik kudarc és ebben a tudatban már igen hamarosan el kell tökélnie ,a pártból való kilépést, ami az ö számára a visszavonulásnak simább útja. Tervek a városházi „nagy koalícióról“ Uj akció a közgyűlési majoritás érdekében — A liberális politikusok egy csoportja a szocialistákkal való együttműködést szeretné A törvényhatósági választások eredménye m még teljesen bizonytalan. A számottevő polgári pártok között őszinte helyeslésre talált gróf Bethlen István hódmezővásárhelyi beszédének az egységes polgári front kiépítésére vonatkozó része, különösen akkor, amikor megtudták, hogy Bethlen ezit csak úgy tudja elképzelni, ha. Wolff Károly és alvezérei, belső hívei, politikailag kompromitált barátai kikapcsolódnak belőle. Ezekkel az urakkal nem is menne és nem is mehetne senki. De ma még nagyon kétséges az is, hogy a demokraták kooperálnának^ a szelidebb színeket mutató wolffistákkal kevert középpárttal. A demokratáknak nem kellene beolvadniok a pártba, de szerepüket betölthetnék koalíciós alapon is és igy valószínű, hogy ezen az alapon indulnak meg majd velük a tárgyalások. Bár gró; Bethlen István teljes reményekkel indul el a küzdelemre, számolnia kell azzal, hogy esetleg a demokraták nélkül nem tud megszervezni olyan kompakt többséget, amely egyedül vállalhatná a város kormányzását. Ha minden ellentétet és minden elválasztó körülményt sikerülne is eliminálni, még mindig ifennáll az a' tény, hogy a demokraták a szociáldemokratákkal nem hajlandók élesen szembefordulni, pedig Bethlen kitűzött célja, hogy az egységes polgári frontot a szociálisták ellen alakítsa meg. Előreláthatóan a hclyziet tehát igen nehéz lesz, hiszen még olyan törekvéseket is láttunk a napokban, hogy a fajvédők, tehát Gömbösék és Wolffé-k együtt, a vörös kommunistáknak hirdetettt szociáldemokratákkal kívántak paktumot kötni és velük együtt szeretnék a városházi többséget megszerezni. Ez érthető is az, ő részükről, mert más szövetségest úgy sem kapnának Budapesten, de ettől is elestek egyelőre a szocialisták vissz a utasító magatartása révén. De hasonlóképen a demokraták is azzal számolnak, hogy a szocialisták társaságában többséghez juthatnak a közgyűlésen. Hogy akár a fajvédők álmai, akár a demokraták taktikája mögött mennyi lehetőség rejlik, ügazán nem tudjuk és nem is akarjuk mai megítélni; de be kell számolnunk az. újabb akcióról, amely igen komoiy oldalról indult és amely arra szeretné bírni Bethlen minisziterelnököt, hogy revízió alá vegye hódmezővásárhelyi kijelentéseit és ne zárkózzék el a szociáldemokratákkal való kooperációtól, aminek a liberális politikusok szerint, semmi veszedelme nem lenne. Másként kifejezve, úgynevezett nagy koalícióról lenne szó a jobboldali túlzók eilen olyan formában, hogy a szocialisták követeléseit minimumra redukálnák és programmjuk (megvalósítását olyan mértékben kívánnák, ameddig az a kooperáló polgári pártok elvi álláspontjának megsértése nélkül még lehetséges. Van egy csomó polgári politikus, köztük a demokraták is, akik ennek az ötletnek nagy jövőt tulajdonítanak. Egyik •mozgatója ennek a gondolatnak Sándor Pál, aki álláspontját a E ő városi Hir- I a p-nak ekként vázolta: — Ha az egységes polgári front tényleg létrehozható, akkor osztom Bethlen nézetét, mert az egysé-
