Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1924-05-28 / 22. szám
2 Budapest,' 1924 május 28. ges frontot tényleg létre kell hozni. Azonban semmi esetre sem a szocialisták ellen, hanem karöltve a szocialistákkal, természetesen anélkül, hogy az ö spesiális. pártsiiem- pontjaika.t a polgárság támogatná. Ebben a tekintetA fővárosi javaslat az egységes pártban történt módosítással uj ábrázatot nyert. Ez az ui ábrázat már valamivel kevésbbé reakciós, mint volt az eredeti, de Budapest polgársága még mindig szinte egyöntetűen követeli a további módosításokat, amelyek európai formát .adjanak a javaslatnak. Vessünk azonban egy pillantást az egyes pártokra. mi a véleményük, mi a kritikájuk, mik ,a további kívánságaik a javaslattal szemben: Wolífék teljes kudarcot szenveditek és igv elkeseredett harcot hirdetnek a javaslat ellen. Megbukott még a Wolff-párt egységespárti szárnya is. Követeléseik voltak és maradnak: a hat éves domiciliumnak tiz évesre való felemelése, a huszonkét választókerület helyett tíznek a felállítása, az örökös tagságok megtartásai. Mindez a követelésük nem teljesült és nem Is teljesülhet, mert ezekben a tekintetekben a miniszterelnök már a leghatározottabban lekötötte magát az. ellenzéknek. A demokraták fájlalják, hogy az amu.gy is súlyos hatéves domiciliu- mot burkolt formában mégis csak hét esztendő re emelték fel. Követelik, hogy a harctéren vagy hadifogságban töltött időt határozott formában egyértelműnek vegyék a helybenlakással. A legfontosabb követelésük azonban, a választókat újból és p á r 11 a 11 a n u 1 írják össze. Sérelmesnek és Wolff ék javát szolgálónak tartják a Józsefváros uj beosztáslát, amely szerint a Józsefvárost felölelő XVII., XVIII. XIX. kerületeket uj határokkal látták el úgy, hogy abból csak Wolfféknak lehet haszhuk. Nem helyeslik az érdekképviseletek bizottsági tagságát, bút ez feltétlenül haladás az örökös taigság intézményével szemben. Rgyébként úgy látA múlt esztendő december 12-ikén nevezetes közgyűlése volt Budapest székesfővárosnak. Ezen a napon mondta el búcsúbeszédét W o i f f Károly és miután végigtekintett a rombolások és impotens álakarások sivár csataterén, merész fordulattal, keserű gúnnyal szerette volna nevetségessé tenni Ereky Károlyt, aki mert akarni, tudlott volna alkotni is, de megakadályozták ebben a törekvésében. A szatira túlságosan visszafelé sült el, mert Budapesten mindenki Wolff Károlyon mulatott Ereky Károlyra célozva, azonban szörnyű kaszaboló kedvében egy mellékmondatban szeretett volna egyet-mást visszaadni a Fővárosi Hirla p-nak is. Elhagyta ugyanis felkent száját egy mondat, amely kerékbe- tört magyar nyelven, igy hangzott: — Tizenhét vezércikkben lett mindig egyformán elmondva (óh szegény, szerencsiében magyar nyelv, amelynek ilyen wolffenaui kínzásokat kell kiállania!) egy bizonyos városházi orgánumban, mely nagyon haragszik, hogy p ujh a fészekből kapu aljába! tették, hogy mi nem értünk a pénzügyekhez, imi nem tudunk semmit. A tizenhét, de talán több vezércikk, amelyeket Ereky Károly irt, a Fővárosi Hirla p-ban jelent meg, amire mi büszkék vagyunk. A Fővárosi Hírlapról mondta tehát fél esztendővel ezelőtt, hogy ben semmiféle veszedelmet nem látok. Mindenesetre jobb lenne egységes polgári frontot csinálni, de ezt nem olyan könnyű megvalósítani. Egyébként az a hitem, hegy a kerületenkint való választási küzdelem lesz az eredménye az eddigi mozgalomnak. iák, hogy a javaslat túlságosan erősen követi a Bethlen által Hódmezővásárhelyen hirdetett elvet: a szociáldemokráciának minden ez-kőzzel való erőszakos hátraszoritását. A liberálisok nincsenek megelégedve azizal, hogy a polgárság jogait .aizzial korlátozzák, hogy kevesebb bizottsági tagot választhatnak, hanem ahelyett valósággal kinevezett tagok egész’ serege ül majd a közgyűlési teremben, ök célszerűbbnek ftartanák az ilyen mesterkélt érdekképviseleti alapon szaporítás helyett a bizottsági tagok számának a régi négyszázra való felemelését és a tagoknak a polgárság által való megválasztását, mert csak igy érvényesülhet a polgárság igazi akarata. Örülnek különben az örökös tagság elejtésének. Az egységes-párt Bethlenhez hii szárnya sem egészen helyesel. így vannak olyanok, akik szerették volna, hogy ,a régi tisztviselők mellett az elöljárók is bevonulhattak volna a közgyűlési terembe. Szerintük ugyanis sz elöljárókra, akik a kerületi érdiek eket hivatottak ismerni, igen sok esetben nagy szükség lenne. A szociáldemokraták természetesen legkevésbbé vannak megelégedve ,a javaslat uj formájával. Mindenben osztják és kibővítik a demokraták követeléseit. Azt tartják, hogy ez a javaslat már alapjában olyan reakciós, hogy abból kisebb módosításokkal nem lehet demokratikus törvényt csinálni. Különben legkevésbbé sem hisznek abban, hogy akár ezen az alapon is megtudná csinálni Bethlen az egységes polgári frontot. „bizonyos városházi orgánum, amely nagyon haragszik, hogy puha fészekből a kapualjába tették“. Már akkor megmondtuk a ■ magunkét Wolff Ká- rolynak, már akkor tudattuk vele, hogy valótlant állit, mert minekünk sohasem volt puha fészek a városháza, mi Bárczyt, Bódyt és Vázsonyit is éppen olyan igyekezette! támadtuk, mint ma Wolffot és Si- pőezöt, csak amazokon fogott a támadás, Imeg a jó- tanács. Minden ma már a múlté és miután felszólításunkra Wolff Károly nem volt hajlandó állításait a közgyűlési termen kivid is megismételni, napirendre tértünk a legénykedés fölött. De most azután igazán és végleg elérkeztünk a kapualjba.. Ezen a héten hordta ki Wolffék kis matyóját gróf Bethlen István és elbocsátotta őket Isten hírével, menjenek világot látni és jöjjenek vissza a városházára, ha tudnak, a maguk erejéből. Most azután ök igazán eljutottak a kapualjába, jogunk van tehát felszólítani őket: gyerünk, beszéljünk hát most arról a puha fé szek-ről, amely az ö esetükben tényleg puha, kényelmes és meleg volt. Az ő számukra bizonyára fájdalmas a kilendiilés és gyötrelme« a gondolat, hogy ezentúl az ellenzékiség száraz kenyerén kell rágódniok. Igen, beszéljünk erről a: puha fészekről, ahol párnázott ajtók mögött mindenkor előkelő fogadtatásban részesülnek az urak és ahol minden kívánságukat előzékenyen teljesítették. Nem akarunk sokat időzni annál a hisztériás jelenetnél, amikor a puha fészek friss lakói garázda kegyetlenséggel szórtak ki mindenkit a városházáról, vagy az iskolából, akinek akár az orrai, akár- politikai meggyőződése nem tetszett. Ez nern a puha fészek kérdése, .ezért külön é alaposan kell majd számolni és legyenek meggyőződve, hogy amikor most csúfosan távozniok kell, ezek a. földönfutóvá tett tisztviselők és. t an i tő k állana k rajtuk bosszút, ezek miatt értek meg a b u- k.á s r a, a megsemmisülésr e. A puha fészek sirjánál ott áll például Rácz Sándor ur, aki mint a közélelmezési bizottság tagja azzal mulatott, hogy a központi vásárcsarnokból ki- Gobáltatta a zsidó mészárosokat. No, persze teljesen őrizetlenül. Hiszen az önzésnek az érzéke sem férhet ehhez a cselekedethez, amikor Rácz Sándornak — üres óráiban szintén mészáros — már volt egy fülkéje a központi vásárcsarnokban, egy másik meg a Hunyadi-téren. De a puha fészekben megjön az ember étvágya és egy kidobott hadirokkant, de -zsidó mészárosnak a fülkéjét azzal tüntette ki övárosatya- ságai, hogy saját magasztos személyében foglalta azt el. Most már majd beszélünk a hires Bén ár d- szobáról, amelyet a Geíiérí-szálló vendéglőst, Prenreisz István nevezett el igy a nagy államférfiról. Nem egészen ok nélkül, mert Benárd Ágoston barátsága nagyon tiszteletreméltó és nem lehet ráfizetni sem. Majd beszélünk róla, hogyan. zíiileS'Z- tette le Fren-reisz ur a Gellért-sz’álló vendéglőjét, amíg B erezel Jenő tanácsnok el nem határozta, hogy házikezelésbe veszi Már mindent előkészítettek, a tanácsi határozat is meg volt, amely szankcionálja az ügyosztály terveit. A szorgalmas Bérezel már vásárolta is a vendéglői készleteket, még bort is vettek és közel állottak ahhoz, hogy az áldomás! is meglehessen inni. Ekkor azonban hirtelen fordulat történt. A Beivárd-szobában boldogan újságolták egymásnak az emberek, hogy Frenreisz István szerződését nemcsak hogy tiz évre meghosszabbították, de egyben hallatlan kedvezményeket is biztosítottak a. számára. Igen, most már beszélni fogunk a tantiemes villamos-igazgatókról, a szakácsnők szabadjegyéről, az egész, nagy villamos-tohuvai-bohuról, amelynél rettenetesebb, elszomorítóbb gyermeket nem szült még a székesfíőváros. Majd beszélni fogunk az Exisztencia részvényjegyzéséről. Meg fogjuk nézni, kinek ,a kurzus- vállalta, kinek az exisztenciája ez a nagypublikum számára ismeretlen alakulat, amelynek 100.000 korona értékű részvényt kellett jegyezni akkor, amikor a főváros a legkétségbeejtőbb anyagi helyzetben van? Majd beszélni fogunk a cirkusz-ügyekről is. Majd megkérdezzük, miért vették el a nagyobbik cirkuszt Grünfeldtől, a szénás-zsidótól és miért hagyták meg Schmidték kezében a néparénát? Majd ráfogunk mutatni a s*emétkokszbánya titkaira!, amelyek szintén érdekelni fogják Budapest népét. Majd beszélni fogunk a meleg fészek kitartó, boldog! lakóiról, akik örök időkre rendezkedtek be és akik mohón, éhesen szívták magukba egész testükkel a fészek melegéi. Igen, beszélünk majd Vasek arról, aki típus volt és beszélünk majd társairól, al- íerégóiról, akik még a sötétben bujkálnak. És végül meg fogjuk kérdezni azt is, hogy nem érte-e a (fővárost valamelyik üzeme, vagy vállalala révén károsodás ,a hírhedt Tanítói Banknál? Sok mindenről fogunk majd beszélni, mert nagyon sok a mondani valónk, de nemcsak a mi fórumunkról hallhatják majd diadalmas cselekedeteik himnuszait; hanem elfogják azokat mondani a közgyűlési teremben isi Majd akkor aztán, meglátjuk, ki ült a. puha fészekbe és akkor majd kivilágosodik, hogy miért fáj olyan rettenetesen, hogy kitették őke! a kapualjába... TUNGSRAM Brilliáns fény! Le^ftakss, ékosa^b lámpa § Egyesült Izzólámpa és Villamossági R,-T. Újpest, H pártok kritikája a fővárosi törvény módosításáról Wolffék az egész vonalon vereséget szenvedtek Akiket kitettek a puha fészekből... Válasz Wolff Károlynak, amikor nem a Fővárosi Hírlap, hanem az intranzigens vezér és hívei vannak a kapu alatt Amikor mindenről beszélni fogunk • . .
