Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1924-05-21 / 21. szám
2 Budapest, 1924 május 21. egyéni és közszabadságokért, addig a liberális párt igazi győzelmet nem is arathat. A demokrata párt helyzete könnyebb, mint a liberális párté. A demokraták évtizedek óta megszervezett pártkeretekberí működnek és amellett céltudatosan dolgoznak pártjuk megerősítés,én. A következő választáson a legnagyobb valószínűség szerint a demokrata párt és a szociáldemokrata párt fogja megkapni a fővárosi többse- g e t. Ennek dacára azonban meg kell egyezniük a többi polgári pártokkal is, mert a kapitalizmus mai korszakában, amikor a közgazdasági és szociális téren Egy hetes vita után, ime, végre egészen tisztán áll már a közönség előtt, hogy mit akar gróf Bethlen István a városházán. Az a törekvése, hogy Wolff Károly, C s i 1 lér y András, B u d a y Dezső és személyes híveik kikapcsolásával a keresztény községi párt mérsékelt elemei közös pártot, vagy közös polgári frontot csináljanak a szociáldemokratákkal és „radikálisok“-kal szemben. Hogy kik azok a radikálisok, azt nem mondta meg Bethlen, de valószínűleg a szélső baloldali politikusokat érti, akik közé alig számítja oda Vázsonyi Vilmos demokratáit. Ez lévén a helyzet, mosit már meghallgathatjuk, mi az egyes pártok álláspontja a Bethleni-féle platt- formmal szemben? Ezek szerint dől el majd az egész tervnek a sorsa, is. Kezdjük a Heinrich-párton és máris megállapíthatjuk, hogy a vezérszerep a kapitalizmus kezében van, akkor a demokrata pártnak és a szociáldemokrata pártnak nem lehet olyan politikát folytatnia, amelyik a nagy kapitalizmus reális és becsületes kifejlődését valaími- képen is korlátozná. A következő választásokon egy azonban bizonyos : a választási harc megindulta után rögtön ki fog tűnni a z, hogy Wolff K á- r o! y és pártja abban a tartalmatlan semmittevésben, amellyel óriási mértékben hozzájárult Budapest székes- főváros anyagi leró m lásához, el fog búk n i. Heinrichék szabadelvű nemzeti keresztény irányzatot kivannak inauguráini. Ez az irányzat vagy párt, amelyben helyük lenne a Wolff-párt mérsékelt elemeinek, perhorreszkálna minden néven nevezendő felekezeti és oszfályharcot és kizárólag az egész lakosság érdekében való munkát hirdetné. Itt úgy vélik, hogy Bethlen felhívást intézett mindazokhoz, akiket Wolfíék félrevezettek, hogy 'forduljanak meg és csatlakozzanak a m e g ad a- k i t a n d ó községi k ö a é p p á r t h o z. Wolffal cs legközelebbi elvbarátaival azonban Heinrichék közös munkát soha;, semmiféle értelemben nem hajlandók vállalni. Teljes lehetetlenségnek tartják a fajvédőkkel való egyiitthaladást, mert lehetetlen együttmenni azokkal, akik a szélsőséget a városi politikába bevitték és a polgárság békéjét és összefogó mun^- káját szétrombolták. Heinrichék tehát a leghatározottabban Bethlen plattformja mellé állanak. A liberálisok szerint lehetséges a polgári front megalkotása, de csak akkor, ha a polgárság vezetői azok lesznek, akik mentesek minden társadalmi és felekezeti gyűlölködéstől. Ezeknek a vezéreknek az egyetemes polgárság érdekeinek védelmébe kell államok. Wolffal és társaival, még ha bűneiket levezekiik, akkor sem hajlandók szóbaáliani. A demokraták, minthogy Vázsonyi nincs itthon, mésr nem dönthettek. de ebben a pillanatban még az is kétséges, hogy nem sorozta-e őket Bethlen az indexre tett radikálisok közé, akiket nem invitált a polgári front kiépítéséhez, A demokraták azonban nyeregben vauinak, mert ha a községi középpárttal nem sikerűi megegyezniük, ott vannak a szociáldemokraták, akik szívesen szövetkeznek a demokratákkal. A helyzet t.eh'át az, hogy a városházi mérleget a választások lezajlása után feltétlenül a demokraták döntik el. Amely oldalról sikerül az ő támogatású'kát biztosítani, az az oldal kerül h a t a 1 o ‘in r a. A demokraták tehát várnak: ők nyeregben vannak. A kormánypárthoz közelálló p á r t o n k i v ii 1 i demokratikus politikusoknak, mint Ras- s-ay Károlynak és Ugrón Gábornak, is meg van ma már a hódmezővásárhelyi beszéd tekintetében a kialakult véleményük. Bár gyakorlati szempontból még nem dönthettek, elvben helyeslik, hogy pártpolitikától mentesen, egységes polgári frontot kell alkotni. Ezit a frontot, mint mondják, meg kel! alkotni ok azért, hogj- sikeresen vehessék fel a küzdelmet úgy az ezideig uralmon volt szélső jobboldali reakcióval, mint a szélső baloldali radikalizmussal szemben. Ez az eiv azonban szerintük nem terjedhet a gyakorlatban odáig, hogy a megbukott ^Volif-rendszer életben- t art ásót elősegítsék és ezzel azokat a fővárosi politikusokat, akik Wolff Károly mögött meghúzódtak, átsegítsék a választásokon. A legérdekesebb a helyzete azonban azoknak a politikusoknak, akik ma m é g W ol f j Károly pártjához tartoznak, de már régen készen állanak arra, hogy minden pillanatban búcsút mondjanak a pártnak, ha megszólal a felhívás. Ez most megtörtént és már nyíltan és többen bevallják magukról, hogy bár Wolíf párthívei voltak, a miniszterelnök felhívására hónapok óta íoiytatnak tárgyalásokat a mérsékelt liberális front megalkotása érdekében. Eme kijelentések szerint, nem volt titok Wolff és vezértársai előtt sem. hogy a miniszterelnök liberális elemeket is bele akar kapcsolni a vár®si politika Vezetésébe. A nóvum csak az, hogy az uj front érdekében föl kell áldozni az exponált fejeket, ami a vezérek és a miniszterelnök tudtával tárgyalgató urakat most utólag kissé kínos helyzetbe hozza gazdáikkal szemben. Ök különben; komolyan hiszik, hogy a, főváros vezetésében egyedül a miniszterelnök tervei alapján biztosítható ,raz a keresztény és polgári szellem, amelytől a hazafias és nemzeti alapon álló zsidóság sem idegenkedheíik“. Úgy látszik, ez lesz az áthidaló formula, amelynek aranyhidján Wolff Károly mögül Bethlen István mögé kívánnak jutni. Megokolás pedi®, hogyha a keresztény községi párt kisebbségbe jut, akkor a városházán a radikális és szociáldemokrata tömegek kezébe jut a vezetés. Nagyon érdekes a szociáldemokrata vélemény is, amely ezeket mondja: — Igaza van a miniszterelnök urnák. Mindenkinek egyesülnie kell a destrukció ellen. A destrukciót pedig ezidöszerint kizárólag az a párt szolgálja, amely ma a városházát uralja és amely tönkretette a fővárost. Ezzel a párttal szemben kell egyesülnie minden tisztességes embernek, aki azt akarja, hogy a főváros iskoláiban ne politizáljanak, ne tartsanak ébredő-gyűléseket, hanem tanítsanak. Bethlen teljesen elejtette Wolffot és Csak pártjának mérsékelt elemeire kíván támaszkodni A miniszterelnök felhatalmazta Heinrich Ferencet, hogy ezt az álláspontját közölhesse a nyilvánossággal Még a miniszterelnöki beszédek között isi csak ritkán akad olyan jelentőségteljes, mint amilyet greif Bethlen István miniszterelnök mondott a múlt vasárnapon Hódmezővásárhelyen. Régi megállapítása már a Fővárosi Hirla p-nak, hogy a magyar politika reneszánszának a budapesti városházáról kell kiindulnia. Most ez tökéletesen bebizonyosodott, hiszen gróf Bethlen István kijelentései nyomán, amelyek kizárólag a budapesti községi politikára vonatkoztak, az egész; országos; politika is úgy fel- zendiilt, mint egy megzavart méhkas. Beigazolódott egyben az is, amit szintén a Fővárosi Hirlap szögezett le a hódmezővásárhelyi beszéd nyilvánosságra kerülésének órájában, hogy tudniillik, nincsen liberális és demokratikus politikus, aki Wolffal és alvezéreivci hajlandó lenne együtt masirozni és mindenki azt mondta, hogy inkább nem kell a hatalom, mintsem hogy Wolff Károllyal kelljen azt megosztani. Egészen érdekes azonban az is, hogy gróf Bethlen beszédét mindenki másként magyarázta, de hamarosan beigazolódott, hogy legkevésbbé sem volt igazuk azoknak, akik azt hitték, hogy a miniszter- elnök Wolfféknak a hatalomban való megtartását igyekezett volna propagálni. Megindultak a beszédmagyarázatok és a találgatások során legelsőbben a liberális képviselők, R assay Káiroly és a demokraták fordultak gróf Bethlen Istvánhoz határozott szövegmagyarázatért. Ezeknek az uraknak Bethlen kijeletette, hegy egyetlen pillanatig: sem gondolt arra. hogy bármely liberális politikust Wolíf Károllyal való együttműködésre hívjon fel. De abszurd volt ez a gondolat a miniszterelnök szerint már csak azért is, mert hiszen, az előző mondatában sújtott végig, azon az irányzaton, amelyet Wolff Károly képvisel és azon a rezsimen, amely négyesztendö'ni át boldogította a budapesti városházát. Kétségeskedett a beszéd értelmében maga Heinrich Ferenc is, aki már szintén lekötötte magát az álláspont mellé, hogy soha, de soha nem mehet együtt Wolff Károllyal és társaságával és inkább el kellett volna hagynia gróf Bethlen Istvánt, de még akkor sem lett volna módjában az-átformálódó kurzus; szekerébe befogni magát és azt az irányzatot támogatni, amelyet az képvisel. Sietett tehát ő is; Bethlenhez, aki ugyanazt a kijelentést tette neki is* mint Rassayéknak. Ezek után Heinrich megkérdezte Bethlent, nyilvánosságra hozhatja-© hódmezővásárhelyi beszéd autentikus értelmezését, amire a miniszter- elnök határozott igennel felelt. Eme felhatalmazás :a;ia,pján azután Heinrich Ferenc tett egy nyilatkozatot, amelyről utólag megállapítjuk, hogy az semmi m ás, mini Bethlen szavainak precíz reprodukálása, amire a volt kereskedelmi miniszternek egyenes felhatalmazása volt a miniszterelnöktől. ,, f Mindezek után meg lehet , és meg kell állapítani, hogy m.i volt gróf B el It Le n István intenciója, amikor hódmezővásárhelyi beszédét elmondta? Gróf Bethlen István nem Wolff Károlyra és legszemélyesebb híveire gondolt, amikor a keresztény községi párt és a liberális vezérek között való megegyezés szükséges voltára mutatott rá, hanem gondolt a keresztény községi párt mérsékelt elemeire és a pártnak azokra: a vezető egyéniségeire;, akik eddigi nem azonosították magukat teljesen Wolff Károly politikájával. Milyen sorsa lesz Bethlen plattíóraijának? A demokraták kezében van a helyzet kulcsa — Kovácsolják a községi középpártot — Wolff belső emberei is bevallják, hogy hónapok óta szabadulni akarnak a vezéreiktől Brilliáns fény! Egyesült Izzólámpa ó Legtakarékosabb lámpa! i Villamossági R,-T. Ujp<
