Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1924-05-21 / 21. szám
Budapest, 1924 május 21. ó ^ÖvdßasJjl^ißMP TŐZSDEI HÍRADÓ A Fővárosi Hirlap állandó melléklete Külön előfizetés nincs Kultúra és tőzsde Valahogy ugy van ez is, mint a foghagyma meg a csokoládé esete. A foghagyma is jó piritós kenyéren, meg a csokoládé is elsőrendű táplálék, még sem lehet őket összeházasítani. Hasonlóké pent vagyunk a tőzsdével és a kultúrával is. A tőzsde nélkül megáll az ország gazdasági vérkeringése és kultúra nélkül barbárságra sülyedinek a nemzetek, ami ma már nemcsak az erkölcsi, de a fizikai halállal azonos. A kettőt azonban összekötni lehetetlenség, mert a közös vonatkozásban egyik a másikának gyilkosává lesz. A kultúra, amelyet a tőzsdén akarnak f r u k t i f i k á 1 n i, menthetetlenül elpusztul. Kár pedig minden cseppjéért, minden felvillanó sugaráért, kár minden legapróbb megnyilvánulásáért, amely rossz vonalba téved. Ezeknek a gondolatoknak kell úrrá lenniök fölöttünk, amikor az Unió színházak tranzakciójának körülményeit vesszük szemügyre. Az Unió uj vezérigazgatója. Faludi Jenő. ama Faludi-dinasz- ti áznak kiváló tagja, amely családnak Magyarország kultura tekintetében igen sokat köszönhet, színházi szempontból pedig egészen kivételes mértékben való hálával tartozunk. És mégis, megdöbbenve állunk meg ez előtt az esemény előtt, amely kiilönöskéoen szinte meg történés ének másnapján nem a kultúra, hanem a tőzsde szempontjából vett föl. érdekes jelenséget. De lássuk, mi történt. A Magyar-Amerikai Bank az elmúlt hetekben két nagyszabású tranzakciót bonyolított le. Az egyik az, amelyről a Fővárosi Hírlap multb éti számában emlékeztünk meg. A Földhitelbank ugyanis a tárcájában lévő Amerikai Bank részvényeket az, eredeti vételáron visszaadta a Falu d i - B á n y a i - B a r n a - csoportnak, sőt az időközben fölmerült szindikátusi nyereséget, amely meghaladja a tizenhárom milliárd koronát is. befizette az Amerikai Bankba, aminek következtében most ismét a FaludbBányai-Barna-csoport vette birtokába a bankot. Ezt követte az elmúlt héten ,a másik nagyszabású tranzakció: az Unió színházak részvénytöbbségének megszerzése, ami hasonlóképen sikerült. Kohnerék kénytelenek voltak az Unio-pakettől megválni, aminek igen természetes magyarázata van. Hiszen miniden kétségen fölül áll. hogy báró Kohne,r Adolf, ez a bőkezű, lelkes Maecenás, akihez hasonló rajongója a magyar kultúrának igazán kevés akadhat, aligha vált meg szívesen az Uniótól. De meg kellett válnia parancsoló gazdasági kényszerűségből. mert hatalmas iparvállalatok reorganizálásával kívánják szolgálni a magyar gazdasági újjáépítést. Sok milliárdot invesztálnak éppen most ezekbe a vállalatokba, legelsősorban a Hazai Fésű f o n ó- és Szövőgyár Részvénytársa s á g b a. Meg kellett tehát báró Kohner Adolfnak az Unio-pakettől válni, hogy nagy koncepciójú egyéb gazdasági terveit szolgálhassa. így juthatott hozzá a Magyar-Amerikai Bank az Unió színházak részvénytöbbségéhez, ami úgy színházi, mint gazdasági eseménynek is jelentős. Az Unió 83.000 darab részvényéből az Amerikai Bank 65.000 darabot vett meg egv tételben. A legérdekesebb pedig a vételár, mert 90.000 koronát adtak részvényenkint akkor, amikor a tőzsdén az Uniót ennek az összegnek éppen harmadán jegyezték. Ezzel a tranzakcióval a Magyar-Amerikai Bank kezébe került: 1. a Király színház épülettel együtt, 2. a Magyar színház épülettel) együtt, továbbá két bérlet, és pedig 3. a Blaha Lujza-szinház és 4. a Belvárosi színház. Természetesen mindehhez hozzájárul a rendkívüli értékeket képviselő színházi kellékek, felszerelések egész tömege. Vájjon miért kellett azonban Faludiéknak 90.000 koronát adni olyan .részvényekért, amelyeket a tőzsdén ezekben a napokban 30.000 koronával jegyeztek? Ennek igen egyszerű és jellemző magyarázatát lehet adni, ha elmondjuk egy a napokban lejátszódott üzleti levélváltásnak a történetét. Egy nagyobb budapesti bank ugyanis ki akarván használni kedvező külföldi összeköttetéseit, egy naigy külföldi bankhoz fordult- és, jellemezve a magyar gazdasági helyzetet, elmondta, hogy ma a budapesti tőzsdén a legkitűnőbb magyar ipari értékeket potom áron meg lehet vásárolni, amit bő pénzzel rendelkező intézeteknek halálos vétek elmulasztani. Ajánlotta is azonnal néhány előkelő iparvállalatunk papírjait, amelyeknek megvásárlásán horribilis összegeket lehet maidan keresni. A külföldi bankcég azonban kitűnő informáltsággal mindenekelőtt elismerte, hogy a magyar ipari papitok rendkívül alá vannak értékelve. Vásárolna is belőlük szives-örömest, ha a majoritást meg lehetnie szerezni, de köszöni szépen az ajánlatot. kisebbségi részvények nem kellenek neki. A majoritást biztositó papírokért kész lenne akár háromszoros árat is adni. de kisebbségi részvényeként egy vasat sem fizet. Ugyanez történt iszó szerint az Unió színházak, Kohnerék és az Amerikai Bank esetében is. Ez az eset élesen rávilágít arra. hogy miért tudott az Amerikai Bank háromszoros árat adni a részvényekért és még mindig nem lehet azt mondani, hogy rossz üzletet csinált volna. Sőt bizonyos az is. hogy ha a koniumktura kedvezni fog, a jövő is sokat igén akkor, amikor Ealudi Jenő (ivatott keze fogta meg a gyeplőt. Szóval lesz kulturális siker, de lesz — ami emennek egyenes következménye — anyagi siker is. De sajnos, bevonul, a megenged he,tét lens égig bevonul a kultúrába a tőzsde is. Szóval! lesz kultúra és lesz börze, azaz hogy máris van. Alig történt meg ugyanis a tranzakció, már a hétfői tőzsdén meglátszottak a szándékok, meglátszottak az utak. amelyet az uj részvény többség-tulajdonosok kijelöltek. A pén,- teken még 34.000-rel jegyzett Unio-papirokat hétfőn már 50.000 koronáig tornászták föl. Nem uj rendszer ez. Találkoztunk vele már a Magyar-Amerikái Bank praxisában. Hiszen teljesen azonos eszközökkel éltek a D u in a h a r a s z t i- és a Stefanen m-részvényeknél. de ugyancsak a sajátjuknál, amikor az intézet ai Földhitelbank érdekkörébe került. Mindezekben az esetekben — és ettől a tradíciótól ezúttal sem igen fognak eltérni — a tőzsdéim felhajtották a szóbanforgó értékeket, beültették a közönséget a kisebbségi részvényekbe, majd azután annak rendje és módja szerint otthagyták a publikum nyakán. Hogy a legeklatánsabbat említsük csak: az Amerikai Bank-részvényeket majdnem 60.000 koronával vásárolta a közönség, amely most kilencezer koronával ül bennük. Hát igenis, ez a tőzsdei hajsza a kultura rovására megy majd. A magyar kulturának négy olyan jelentős oszlopa került avatott kezekbe, hogy kár lenne ezeket az oszlopokat a tőzsde lázas,, ideges atmoszférájába beállítani. A hatalmas érdekek mellett az ízlés is tiltja ezt és ha az Unió színházai körül az üzlet sohasem hófehér áradata fog csapkodni, Budapest közönsége nem kér sem ebből az üzletből', sem abból a kultúrából, amelynek ők a letéteményesei. Mi is az a svájci kanton-rendszer? Tere- fere ffolyik a Tőzsdeklubban egy kis bankról, amelyről az utóbbi napokban kellemetlen hírek kerültek forgalomba, — Ennek a banknak sok az igazgatója és mindegyik úgy sáfárkodik, ahogy éppen nekik tetszik. Természetesen pedig mindig az tetszik nekik, ami kiilönösképen azi ő személyes jövedelmeiket szaporítja;. Ez volt: az általános megállapitás, amire Halász Lajos csendesen közbeszól: — Úgy van az kérem, hogy annál a banknál az igazgató urak életbeléptették — a svájci kanton-rendszert. — A svájci kanton-rendszert? — Mi az? — kivámcsiaskodik a társaság egyik tagja. — Maga azt1 nem tudja? Pedig nagyon egyszerű: E'jeder Direktor kann ton, v/os er will, — válaszolt Halász Lajos az ismert pesti zsargonban, a társaság hangos derültsége mellett. Az uj magyar autonom vámtarifáról Irta: Dr. Purebl Győző főv. tanácsnok. Az uj vámtarifa megalkotása és mielőbbi életbeléptetése kiváló fontossággal bi,r nemcsak pénzügyi szempontból, hanem különösképen a hazai ipar védelme szempontjából is. A vámtarifa előadói tervezetét vámtételről-vámtételre, a termelő-, feldolgozó-, fogjmsztó- és kereskedelmi érdekeltségek hónapokig behatóan megvitatták és a tanácskozások folyamán elhangzott észrevételek és kívánságok a hivatalos feldolgozás alkalmával figyelembe is vétettek. A vámtarifának kérdése, felállítása és önálló kezelése Ausztriától való elszakadással vált aktuálissá, amellyel azelőtt közös vámterületen voltunk. 1919 ősz óta Ausztriával azonos, 1906 tavaszán kelt rendelettel életbeléptetett és az 1907-ben becikkelyezett vámtarifát használjuk. A vámpolitika teróni 1920-ban történt csak újabb intézkedés, amikor az egységes vámfel- pétizek megállapítására vonatkozólag a differenciákat megállapították. Ezzel az amúgy is komplikált vámfel- pénzek rendezése még nehézkesebbé vált. Az időközi intézkedésekkel az átdolgozott és felpénzekkel alátámasztott régi vámtarifánk valósággal útvesztő lett, úgyhogy gondoskodni kellett arról, hogy az autonóm vámtarifára áttérve egy teljesen átdolgozott, hazai viszonyoknak megfelelő, önálló magyar vámtarifa dolgoztassák ki, mert hiszen a régi tarifa eredetében kompromisszum volt, az osztrák ipar és a magyar mezőgazdaság között. Természetszerű, hogy a vámoknak arany-vámoknak kell lenni, tehát a séma gyakorlati, logikus és világos legyen ’és szükségszerűen kiemelje mindazokat az árukat, amelyeknek a> magyar közgazdaság szempontjából jelentőségük várni, figyelemmel kell továbbá arra is lennünk, hogy oly tarifát készítsünk, melynek alapján minden más országgal való gazdasági szerződéseinknek, gazdasági kapcsolatainknak az alapját megvetjük. Tehát számolni kell a taktikai szempontokkal is. Ha figyelembe vesszük, hogy a pénzügyi vámpolitika az iparvédelmet, közvetve a kereskedelmet nem támogatja, akkor nekünk a vámvédelmi politika mellett kell állást foglalni és a vámvédelmi alapra kell helyezkednünk. Nem közömbös: előttünk az, vájjon az ipari és kereskedelmi alkalmazottak itthon dolgozzana k-e számunkra, avagy itthon kellő foglalkozást nem kapva, kivándoroljanak és külföldön dolgozzanak behozatal utján részünkre. Már csak annak a hírére, hogy a kormány a vámvédehni szempontokra helyezkedik, nem egy ipari vállalkozás alakult meg Csonka-Ma- gyarország területén, a főváros területén és annak környékén olyan árucikkekkel, amelyeket eddig hazánkban nem készítettek és nem egy olyan ipari vállalkozásunk, amely a szerencsétlen trianoni békeszerződés folytán hazánktól elszakított területre került, ezidőszerint újra átltelepedett hozzánk. íme, mily nagy hatása van már csak a vámvédelmi politika hírének is. Az sem közömbös reánk nézve, hogy az ipari cikkeink közül, vagy pedig a félkészitményeink közül minél több készüljön itt az országunkban, ezzel is csökkentvén a behozatalt, hozzájárulunk a koronánk stabilizálásához és pénzünknek az itthonmaradásához. Magyarországnak szüksége van az iparra, Magyarország ipar nélkül nem élhet meg, csak olyan országban találunk olcsó iparcikkeket, ahol ipar van s annak termelését mindjobban fokozzuk. A kisiparnak is szüksége van a hazai piacra, ílle t v e an n a k termelése biztosit!á- sára, mert az import nemcsak a nagy- vállalkozók, hanem a. kisipar elé is nehézségeket gördít. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy a termelést fokozó s az elkerülhetetlen Importot el ne fogadjuk, ezt megakadályoznunk nem szabad és a vámtarifa szerkesztése alkalmával arra kell törekedni, hogy a behozatal csak oly módon akadályoztassák meg, vagy úgy segittessék elő, amilyen jelentősége van valamely cikknek, a termelés és a fogyasztás egymáshoz való viszonyához képest. C é- lunk c.sak az lehet, hogy Fejlesztésre serkentsük a már meglévő Ipart és ÁLLER KÉPES CSALÁDI LAPJA Kívánja Ön az.. „Áller Képes Családi Lapja14 című lapot közvetlenül az Ön b. címére küldetni minden csütörtökön? Ezen esetben kérjük, velünk b. cimét postafordultával közölni és a lap ellenértékét előre elmünkre elküldeni. 13 lappéldány ára: 75.000 korona „Áller Képes ALLER Családi Lapja“ megjelenik minden pénteken. Egyes szám ára: 6000 K KÉPES CSALÁDI LAPJA KIADÓHIVATAL ÉS SZERKESZTŐSÉG VII., RÓZSA-U. 9. TELEFON: J. 53-60
