Fővárosi Hírlap, 1923 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1923-12-21 / 50-52. szám
Tizenkettedik évfolyam Ara 400 kor. Budapest, 1923 december 21. 50—52. szám. iatiiá!üdniáIi)tfiiiMihiimHiafltQmflrtiBiiimngnimnmnauianiamaulaiiiamniiiqmnmaiiiqmgmE ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 20.000 korona. Félévre 10.000 kor. Állandó melléklet: TŐZSDEI HÍRADÓ vArosi, politikai ÉS KÖZGAZDASÁGI hetilap FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. Telefon: 137—15. szám Karácsony estére egy kis könyvecskét teszünk le az íróasztaliunkra. A könyv díszes, finom, előkelő kiállítású. Művészi tipográfiája, nemes egyszerűsége, színes szépségei megfogják az embert. A cime: Jézus Krisztus evangéliuma. Nincs benne egyetlen uj szó sem. A négy evangélium kcmprimálása az egész. A szerző maiga igy ir előszavában: „A jelen mű az Üdvözítő Jézus Krisztus óletét és tanításait a leghitelesebb forrásból, a négy evangéliumból, egységes keretbe foglalva, folyamatosan adja oiyanképen, hogy egyfelől nincs semmi benne, ami nem az evangéliumok szövegéből való, másfelől a négy evangélium minden ■része úgyszólván teljesen benníoglaltatik. Ilyenképen ez nem más, mint Jézus Krisztus evangéliuma a maga eredeti szépségében és isteni egyszerűségében.“ Jézus Krisztus evangéliuma, de nem a kurzusé, nem a politikusoké, nem az isteni igék parazitáié. Tehát igazi, tiszta, áldott karáosonyesti olvasmány. Írója nincs a könyvnek. Miszen az evangélisták iiták. Csak az előszó alatt húzódik meg szerényen, igénytelenül egy furcsa név: B á r c z y István, ö volt az, aki a négy evangéliumot egy nevezőre hozta, aki az evangéliumi Bábelből egyszerűen, okosan, tisztán, hamisítás nélkül megcsinálta Jézus Krisztus evangéliumát. Bárczy István? Csakugyan ő. Ugyanaz a Bárczy István, akit a kereszténység szent nevében destruktívnak minősítettek, akit a „keresztény“ politika indexre tett. Csodálatos Lélek. Amíg amazok ott sárba taposták mocskos csizmájukkal Krisztus tanításait, addig ő visszavonult az Íróasztala mellé és a szentirást, amelyet biztosan sohasem hagyott cl, újra áttanulta, összehasonlította a négy evangéliumot és egyet csinált belőle. Érzem, éveken át nem csinált egyebet, mint a bibliában kutatott, inig végre leiirta az utolsó szót: Budapest, 1922 karácsony. A városházán ezek alatt az évek alatt, amíg Bárczy elmélyedt a bibliában, szidták, rugdosták Öt. öt is, meg a krisztusi tanítás minden olyan igazságát, amelyet Bárczy István a könyvében aláhúzott és vagy kövér fekete, vagy kiáltó piros betűkkel szedetett. Vájjon gondolt-e ilyenkor írás* teremtés közben azokra, akik csak romboltak és akik még most is kiáltanak a fórumra és a mellüket verve dicsekszenek: kidobáltuk a zsidó tanítókat, az idegenfaju igazgatókat, kerületi orvosokat.. . Ha a Petrovácok csak a Bárczy kis könyvét olvasnák el, meg kellene, hogy tanulják az evangéliumi kereszténységet és elfelejtsék azt a kereszténységet, amelyet ő és Wolff Károly hirdettek három éven át. Nem tudunk szavakat találni, amelyek determinálni tudnák a Bárczy István és az ő kereszténységüket. Ez a kis könyv a legnagyobb dokumentum a kurzus ellen. A szentirásról van szó. Nem akarunk és nem merünk politikái keverni a dologba. De nem lehet elmenni megille- íődés nélkül akkor, amikor azt látjuk, hogy az egyik oldalon ott áll Bárczy István, a destruktív, a radikális, a íölforgató kezében és ajkán a biblia szent szavaival és a másik oldalon ott állanak a kurzus lovagjai — a gyűlölet dalát kornyikáiva. Karácsony estére nagy örömet szerzett nekünk Rárcz-y István. Fölcsapjuk a könyvét. Egy cim: A zsidók liitetlensé ge. — Miért nem értitek meg az én beszédemet? Miért nem tudjátok felfogni az én szavaimat. Az ördög a ti atyátok és atyátok kívánságait akarjátok cselekedni. Gyilkos volt ö kezdettől; és nem állott igazságban, mert nincs igazság benne. iMikor hazugságot szól, sajátmagából szól; mert hazug ö és a hazugság atyja. Én pedig ha igazságot mondok, nem hisztek nekem. Ki vádol engem bűnnel k Öz ii 1 e t e k ? Ha igazságot mondok nektek, máért nem hisztek nekem? Felelték azért a zsidók és mondák neki: — Nemde, jól mondjuk-e mi, hogy te szamaritánus vagy és ördögöd van?! És feleié: — Én nem keresem dicsőségemet. Van, aki keresse és megítélje. Bizony, bizony, mondom nektek: aki az én beszédemet megtartja, halált nem lát mindörökké. Rakovszky Iván belügyminiszter éles kritikája a főváros hivatalos apparátusáról A belügyminiszter nagyfontosságu nyilatkozata a Fővárosi Hirlap számára Az érdeklődés előterében mindenesetre az uj fővárosi választói jogról szóló törvényjavaslat áll Legnagyobb sajnálatunkra, a javaslatról mindmáig nem tudunk sem részletesebb ismertetést adni, mint amilyen a félhivatalos kommünikében megjelent, sem pedig annak teljes kritikájával a nyilvánosság elé lépni, mert a törvényjavaslat még mindig a n y o m d á ban van és még a nemzetgy ii- lési képviselők között sem osztották a z t s z é t. Az első impressziók azonban, amelyet a politikusok és a kommunális poiUika vezetőemberei meritet- í tek a félhivatalos ismertetésből, nem mondható kedvezőnek. Annyira nem' kedvező a bmyomás, hogy még a kormányt jobbról és balról támogató koalíciós pártok - egyike sincs azzal megelégedve. E tekintetben természetesen vezet a. Wotfí-párt, amelynek a fajvédők ellenzéki mentalitásával való kacérkodása közismert. Amit ők maguk szeretnének elmondani, azt elmondatják politikai barátaikkal, Leh- nerékkel, Szózatékkal, Népékkel. Ezzel szemben azok a politikusok, akik Heinrich Ferenc mérsékelt liberális táborához tartoznak és őszintén, komolyan támogatják a kormányt, on. é 1 y hallgatásba merültek. Ez föltétlenül gyanús jel és aligha jelenti azt hogy a javaslatnak' miniden i rí té z‘k e d é s é v e 1 egyetértenének. Ez a párt állandóan abban a biztos tudatban élt — mondani sem kell, hogy illetékes nyilatkozatok birtokában — hogy összes kívánságait honorálni fogják. Ez nera történt meg, mert különben nem születhetett volna olyan javaslat, amely az egész baloldali eileitzék éles harcát fogja kihívni. Kétségtelen azonban, hogy- a liberális sajtó és liberális politikusok részéről elhangzott kritikák meg sem közelítik a fajvédő sajtó 'türelmetlenségét. Ez a sajtó kritizálás helyett — régi szokása szerint — vádaskodik. így történt a napokban is, amikor a Szózat azt irta, hogy Rakovszky Iván belügyminiszter a törvényhatósági választásokról szóló javaslat kidolgozása előtt nem hallgatta meg a fővárosi szakemberek véleményét. A FővárosiHirlap számos esetben említette meg, hogy a főváros vezetői, a polgármester, Fol- k u s h á z y alpolgármester, nem is említve Wolité- kat, a belügyminiszternél jártak. Nyilvánvaló volt tehát a fajvédő sajtó ferdítése. Módot kerestünk mégis, hogy' megkérdezzük Rakovszky Iván belügyminisztert, aki a Főv-árosi Hirlap kérdésére a következőket volt szives válaszolni: — Több, mini egy esztendővel ezelőtt Sipöcz polgármester ur utján fölszólítottam a főváros hivatalos apparátusát, dolgozzanak ki a fővárosi választásokról tervezetet. Ezt később többször is megsürgettem. Azonban mind a mai napig semmiféle tervezetet kezeimhez nem kaptam. Értesülésünk szerint az a tervezet, amit kidolgoztak, a főváros jogügyi bizottsága előtt fekszik. A jóakarat részemről nem hiányzott. A Szózat támadása tehát teljesen alaptalan. Nem lehet kétséges a belügyminiszter érdekes nyilatkozata után, minthogy a városházán elkeseredetten és a kormány- hatalommal dacolva amerikáztak. Amerikáztak azért, mert azt hitték, hogy tenro- lisztikus eszközeikkel és jelszavaiknak örökös ismétlésével ki fogják harcolni mandátumaik m e g h o s s z a b b í t á s á t, ‘ m i n t a hatalom megtartásának egyetlen eszközét, ök tudják, hogy miután ez nem sikerült, nekik úgyis minden mindegy: nem sokat törődnek tehát végeredményben az egész választójoggal, amely az ő számukra nem hozhat feltámadást. Az ellenzéki pártok álláspontja Az ellenzéki pártok közül a demokraták legfőbb kifogása az, hogy a választók névjegyzékének uj összeírását az igazoló választmányra akarják bízni, amelyben tudvalevőleg W o 1 f f é k e m‘ b e r e j ülnek bent. Az igazoló választmány a régi listák alapján akarja az összeírást végezni, már pedig az ellenzék a régi listákat már régen hamisaknak bélyegezte. A demokraták tehát mindenekfölött uj összeírást követelnek, amely összeírást azonban nem szabad a mai igazoló választmányra biz ni. A szociáldemokraták igen 'élesen fognak harcolni a hatéves domicilium ellen. Tény, hogy ez Wolfféknak nyújtott szívesség, mig a szociáldemokratáknak érzékeny veszteség, hiszen a munkásnak nincs módjában évtizedekig egy helyben lakni. Az örökös tagság a szociáldemokraták szerint uj virilizmus, amelynek régi formájától megszabadulván, az most uj formában akar életnekelni. Súlyos sérelem a munkásság számára az is, hogy a b e 1 s ő k e r ü 1 e t e k j o b b in ó d u rétegei több mandátumhoz j uta a<k, mint a külső kerületek vagyontalan lakossága. Természetesen a kifogásoknak még egész légiója fog elhangzani: ma azonban még várakozó álláspontra helyezkedik az ellenzék, mert nem ismeri a javaslat szószerint való szövegét.
