Fővárosi Hírlap, 1923 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1923-03-14 / 11. szám
2 Budapest 1923 március 14. ötven méter hosszúságban kikapcsolták. Úgy képzelem, hogy e részt megfelelően befalazták és helyettesítették az ideiglenesen lefektetett vascsövekkel, amelyeken addig: folyik most a viz, amig az ikercsatornarészt kijavítják és visz- szakötik. Ha ez a csatornarész javítva elkészül, akkor a vascsöveket ismét elveszik s talán a vízszolgáltatás pár napon belül újra a legnormá- lisabban történik. Föltéve, ha másutt vagy újabb hibák nem következnek, újabb magas Dunavizál- lás hatására, más okból, együttes következményként. S ebből következik a logikus tennivaló: meg kell keresni, alapjában véve mégis ml okozta a csatorna hibáját? Ez a lényege a dolognak. Mert tisztában kell azzal lennünk, hogy ha ez a baj, vagy az ilyen hiba ismétlődik, akkor az igen kellemetlen következmény volna . . . — Ezt kell tehát kutatni és precízen megál- lapitaniok az illetékes köröknek. Tudnunk kell, a kérdéses ikercsatornarészen kivid történt-e még több-kevesebb rongálódás? Lehet, hogy a talajkimosás hatott. Tudni kell, milyen a helyzet egészben véve, nincs-e kimosás a csatorna többi részén is, mert egy következő dunai árvíznél a mostani baj másutt is megismétlődhetik . . . Még csak annyit, hogy a fővárosi vizmü- rendszer műszakilag olyan természetű, hogy Budapest újabb fejlődése esetén is megfelelő viz- szolgáltatásuvá válhatik, ilyenné fejleszthető. Riport a „lokál“-ból Van még Pesten könnyű pénz Dollárban, fontban, frankiban, sőt szokolban isj lehet ma mulatni Pesten; de! a kicsi magyar koronákban lumpolók vagy könnyűszerrel, vagy igaztalan utón szerzik a pénzt. Ez az oka annak, hogy a pesti újságírónak, aki valaha az éjszakai lokálokban pihente ki fáradalmait, aki éber ellenőre lehetett ilyenformán az éjszakai életnek, nyoma veszett ezeken a helyeken. Nem frázis és nem hazugság az, .amit a múltról mondtunk. Hiszen az újságíró a lokálokban nem lumpolt 'és nem a félvilág lovagja volt, hanem a festett és csillogó, a borgözös és pezsgödurrogásos világban félrehuzódott valamelyik sarokba, a bohémek kis szigetére, ahol debreceni virsli és feketekávé mellett dőzsölt hajnaltól néha bizony kivilágos virradatig. Ezek a kis bohém-szigetek mindent láttak és őket nem vette észre senki. Ma nincsenek bohémek többé, csak lumpodé maradtak. És ha lennének mégis, azok apró kis 'korcsmák, budaiak, józsefvárosiak, terézvárosiak hallgatag emigránsai. A régi „lokálokat“ is újak váltották fel, más természetűek, bohémek testének-ielkének idegenek és ellenszenvesek. Ma csak a lokálok csak abból ismeretesek az ujságiró előtt, hogy igen sűrűn kell róluk botrányhineket Írni, anélkül, hogy azoknak belső életét saját tapasztalatából módjában lenne ismerni. Tartozom a vallomással, hogy a háború kitörése óta idegen nekem is ez a világ, amelyet megtapasztalni még sem lehet közömbös annak számára, aki a közvéleményt informálja. A felfedező expedíció költségei azonban olyan nagyok, hogy reportköltségne’k felszámítani lehetetlen, a zsebpénzből pedig bizony Isten nem telik. No meg a magunkfajta paraszti hajlandóságú ember szívesebben hallgatja végig kis korcsmaasztal és egy-két sp.riccer mellett a világot- járt globetrotter emlékeit, vagy a nagyrahivatott politikus jövendő álmait, mint bámul tizedrangú színházi csillagok kissé zavaros táncán. Hogy mégis futólagos beszámolót adhatok az uj pesti lokálról, ezt a szokolos embernek köszönhetem, aki olcsó portékával, olcsó haszonnal felszerelve indult volna vissza* Cseh-Szlovákiába, de előbb körül akart egy kicsit tekinteni az éjszakai Budapesten. Szemergő eső csepjei szaladtak végig az autó üvegablakán, amikor odaérkeztünk a ,,mulató”-nak kis mellékutcában levő obskúrus bejárata elé. Éjszaka két óra volt. A szűk járdán ember ember hátán tolongott és régi barátom Móric, aki valaha nappal újságot árult, éjszaka pedig minimálisan Szép Ernővel pezsgőzött, ezúttal előkelő livrében igyekezett a százfejü tömeget távoltartani a bejárattól. ■— Mindenkinek jut hely uraim és hölgyeim, — mondta diplomatikusan — de méltóztassék elkerülni az életveszélyes tolongást. Valóban, az emberek liajbakaptak azért, hogy bejuthassanak a kissé bűzös, füstös, szűk, rothadásnak indult lokálitásba. Kamatozó ötletem -támadt és SrfŐmjZG&jtíi/ZMP Móricnak oldal-lökést adva tudattam vele, barátomat érintve, hogy: — Csinálj helyet — szokolos. Azonnal volt hely. Mi voltunk az első vendégek, ha ugyan nehány „dolláros“ meg nem előzött bennünket. Lent álltunk a pincegádorban és fejenként 500 koronákat vasaltak be rajtunk. Hogy miért? Ez örök titok maradt előttem. Legföllebb, ha egy-egy hölgyet meghódítottunk a magunk számára —- természetesen megfelelő vacsora, ital és zsebpénz árán — akkor jogunk, volt magunknak táncolni. De semmiféle produkciót a lokál-tulajdonos nem szolgáltatott. Egy meglehetősen szőkére festett hölgyben megismertem a régi jó idők hatalmas vonzóerejét, de ez a hölgy ma a parancsnoki hidon állott. A többi hölgy pedig dekoltálva tevékenykedett. Egy kedves, jó színész hadiözvegye a megalázásig meztelenül buzdította a többi szintén eléggé „őszintén“ öltözött hölgyeket a nagyobbsza- bású tevékenységre. Mi a régi idők lumpjai percek alatt megcsömör- löttiink a módszeréktől, amelyeket a mai ,.lokálodban alkalmaznak. Kárhozat és tékozlás itt minden lé- lekzetvétel és nem keil prűdnek lennie az embernek, hogy megundorodjék. Itt mindenkinek lenyúzzák a bőrét és az emberék dühödben tódulnak ehhez az előre ismert művelethez. Az ujságiró kedvel kap hozzá, hogy lokálról-lokálra járva leleplezze ezeknek az ocsmány helyeknek a borzalmas t i t ka i t. Ha szocialista képviselők megtudnák, hogy ilyen förtelmes odúkban koldusok laknak, botrányt rögtönöznének belőle a nemzetgyűlésen: Itt pedig úgynevezett előkelő társaságok szórják az ezresbankókat — semmiért. Kocsis-bort mérnek 800 koronáért. Legalább úgy van a „borlap“-on, mikor azonban fizetésre kerül a sor, a kártya alsó, eldugott sarkára mutatnak, hogy ott áll eldugva: éjjeli két órakor minden ital 200 koronával drágább. A pezsgő megfizethetetlenül drága és rabolnak olyan cimeken, amire az ember soha sem gondolt. A tömeg pedig, az éretlen, hitvány erkölcsű tömeg alacsony ösztönök által vezetve, tolong egy-egy ványadt, betegesen sárga éjjeli pillangó'körül. Eképzelhetetleniil megbot- ránkoztam azon, hogy neves színművészek tizével- huszával nyüzsögtek itt: úgy látszik számlálatlam pénz van a zsebükben. A „szokolos embert“ a pincérek siserehada vette körül: fizetett, mint a köles. Ebből élnek ma ezek a lokálok. Távozáskor, záróra urán még két üveg pezsgőt bontottak fel tüneményes gyorsasággal, hogy azt még „rendelni tetszett.“ Felbontották a megihatás minden reménye nélkül . . . Kint az utcán, ,a, csatjakos aszfalton az autók, íiakkerek és konflisok légiója: bizonysága annak, hogy van még Pesten könnyű pénz. Lp erkölcsű ember pedig nem azt határozza el a hajnalodé tisztaságban, hogy nem jön többé ebbe a rablóbandába, hanem azt, hogy börtön árán is küzdeni fog a förtelmes biinfés’zkek ellen. Ha más fegyvere nincs: a kis acéltollával1. (p. b.) Amerika szívhez szóló remekműve: Az édes fájdalom, a boldog boldogja lanság: az anyai szeretet filmje Mindenki találkozik benne önmagával, édes jó anyjával, gyermekevet E hét végén bemutatják: Corvin Színház Helikon Mozgókép-Otthon Tivoli TI/Z£7jY£TOJZ • • • Beszélni kell végre arról az anomáliáról, hogy egy idő óta az iskolák tornatermét és egyéb helyiségeit is az uralmon levő pártok valósággal kisajátítják politikai meetingek számára. Most olvassuk példának okáért, hogy a józsefvárosi keresztény községi párt a Mária Terézia-téri Pedagógiai Szemináriumban tartja meg zászlóbontását. Máskor bizonyos egyesületek vonulnak be az iskolába és néha olyan hangon csinálnak propagandát a maguk elveinek, amely hangnak a durvaságától és káros voltától mi őszintén féltjük a gyermekeinket. Az iskolát a kommunisták kezdték politikai célokra felhasználni és folytatták ezt azok az elemek, amelyek a kom műn után a hatalmat magukhoz ragadták. Félelmetes és veszedelmes dolog az, ha a politikusok iskolában prelegálhatnak, ami a kommunizmus előtt soha sem volt divatban. Lehet, sőt valószínű, hogy csak az üres teremről van szó, gyermekek nincsenek jelen ezeken a meetingeken; de az iskola, amelyben a hatalom birtokosaiként terpeszkednek, mindnyájunké, a politika pedig, amelyet képviselnek, csak az övéké és — ne \ feledjék el — mind kevesebbjüké. A napilapok fővárosi rovatvezetőihez lenne néhány szavunk. Nem szoktunk beleavatkozni a dolgaikba, ezúttal is csak a túltengő jóindulatuk miatt hibáztatjuk őket. Mert azt meg kell állapítani, hogy a budapesti napilapok rovatvezetőinél jobbhiszemü embereket lámpával kell keresni; csak az a baj, hogy a nagyközönség előtt kissé valószínűtlennek tetszik, amit ők jóindulattal kezelnek. Hiszen ha az ember elolvassa a vízellátás javulásáról szóló híreket, egészen Európába képzeli magát. Csak ott van aztán a bibi, hogy miután az ékesen megirt hirt elolvassuk, kedvet kapunk egy pohár friss vízre, a vízvezeték azonban tovább is renitens marad és a világ minden kincséért sem hajlandó az újsághíreknek engedelmeskedni. Pedig, ha egy kis szív lenne az ilyen elvetemedett vízvezetékben, akkor még folyni is megtanulna, olyan gyönyörű ódákat imák róla nap-nap után. Szabadságharcának sikerével március idusán talán senki, de senki sem dicsekedhetik el, hacsak a budapesti kávésipart estidet nem. Ők a boldogok, akik eljutottak ahhoz a ponthoz, hogy kiszabadultak az Árvizsgáló Bizottság karmai közül, dacára, hogy addig sem volt valami rossz dolguk, amíg az OKÁB tutorsága alatt éltek. Most azonban szabad a vásár és nem protestálnánk egy pillanatig sem az ellen, hogy ha csak egy icikc-picike lépéssel is, de közelebb jutottunk a normális állapotokhoz, ha a borról, sörről, pezsgőről, pálinkáról és a szintén luxusszámba menő feketekávéról lenne szó. De szó van arról a csésze kávéról is, amelyet olyan valaki iszik meg vacsorára, aki az utolsó százasát váltja fel, A kávésok szabadságharca győzött, de félünk, hogy sok szegény embernek a reggelije és vacsorája bukott el a diadalmas küzdelemben, _____'
