Fővárosi Hírlap, 1923 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1923-03-14 / 11. szám

(

/

Budapest, 1923 március 14.

Költségvetés és ellenőrzés nélküli gazdálkodás

Az ellenzék minden felelősséget a többségre liánt — A közönség elégedetlensége változásokat készit elő a városi politikában

Pihenőre tért a városi politika, a giondok áradata szakadt nemcsak a hatalmon levő párt, de az egész város minden polgárának nyakába. Úgyszólván mindannyiunkat fenyeget a hajléktalanság réme az uj lakásrendelet kegyelméből, itt az uj és visszamenőleg fizetendő közüzemi pótlék, itt az üzemek csődje, itt a villamos-tarifaemelés: itt van minden, ami a lassú haldoklásnak legbiztosabb eszköze. Mindennek természetes következményeként fölburjánzanak a sztrájkok, természetszerűen utat törnek maguknak a fizetésrendezési mozgalmak, aztán drágul megint minden, vagyis megindul az a nagy körforgás, amelyet a pénz elértéktelenedése hajt tengelye körül.

Ez az az időszak, amely már néhányadszor ismétlődik meg és amely

a legnagyobb mértékben próbára teszi az

állarngazdaságot, de a főváros háztartását is;

érthető és megokolt volna tehát, ha az ilyen időkben a városházán kibontakoznék végre az a nagystílű pénzügyi politika, amelyet esztendők óta mind kisebb reménnyel várunk.

Kállay Fibor pénzügyminiszter vállalkozott arra a vakmerő munkára, hogy megcsinálta a költségvetést. Sokkal reálisabb alapon cselekedte ezt, mint előde hegedűs Lóránt; mégis általánosságban el van terjedve a hír, hogy a nemzetgyűlés nem fogja letárgyalni a költségvetést. Ebből egészen világosan megállapítható, hogy költségvetést csinálni ma nem lehet, amint hogy manapság nincsen olyan háziasszony se, aki akár csak egy hónapra is előre és biztosan meg tudná állapítani a maga bevételeit és kiadásait, vagy ezeknek egymáshoz való aránylását. A főváros azonban már akkor erre az álláspontra helyezkedett, amikor a költségvetés-csinálás kudarca még egyáltalán nem volt olyan bizonyos és ürügyül a külföldi kölcsönök elintézetlen voltát hozták fel, akkor, amikor ugyanők voltak azok, .akik eddig kiesztergályozott, deficitmentes budgettel ámitották a világot.

Ez a helyzet a közgyűlési ellenzéket több- rendbeli igen fontos ténynek a megállapítására késztette. Mindenekelőtt konstatálják ezen az oldalon, hogy

a költségvetésnélküll kormányzás másként test az államnál, mint a városházán;

hiszen ha a kormány nem is tárgyaltat ja le a költségvetést a parlamentben, de ilyen költség- vetés mégis csak van. Ki van nyomatva, mindenki számára hozzáférhető, a sajtó pedig azon melegében, hogy a költségvetés megjelent, nekilátott a kritikának és vannak sajtóorgánumok, amelyek immár két hete mindennap foglalkoznak Kállay budgetjével és azt a legapróbb részletekre szedve szélesen tárgyalják. Ezzel szemben a főváros az esztendő harmadik hónapjában sem ad egy hozzávetőleges, hipotetikus, a legnagyobb általánosságokban mozgó költségvetési vázlatot sem, amely ugyan semmire sem kötelez, de amely mégis a polgárság megbecsülése lenne azzal, hogy a tanács tájékoztatni kivánja. De nem kaptunk semmit, még ilyen látszat-költségvetésünk sincs. Súlyosbítja a helyzetet az a másik differencia, hogy amig a kormány időo- kint megjelenik a Ház előtt a maga felhatalmazási javaslatával, addig a főváros tanácsa és a többségi párt — és ezt minden gyanúsítás nélkül mondjuk — szabadon gazdálkodhatik a főváros vagyonával. Ha tisztességtelen emberek lennének, eltulajdoníthatnák a város egész vagyonát, ha rosszul sáfárkodnának, elherdálhatnának mindent, mert teljesen ellenőrzés nélkül dolgoznak. Eszünk ágában sincs a tisztességüket kétségbe vonni, mert ha idáig jutnánk, a katasztrófa elkerülhetetlenné válna. De ki kötelezheti a közgyűlési ellenzéket, hogy vakon bizzék a többségbe, amely a legtöbbször nem is mint ellenfél, hanem mint ellenség szokott jelentkezni? fis ki tilthatja meg a budapesti polgárság és munkásság óriási ellenzéki tömegeinek, hogy kételkedjék a mai városházi vezetők pénzügyi zsenialitásában, gazdasági tudásában és a mérhetetlenül nehéz időkben való nagy koncepciójában?

A közgyűlési ellenzék egy részében tehát az a vélemény alakult ki az utóbbi időben, hogy

betekintést fognak követelni a főváros háztartásának menetébe és egész gazdálkodásába.

Az a kisebb csoport, amely ezt az álláspontot magáénak vallja, abból indul ki, hogy az ellenzék akkor, amikor a főváros egész vagyona foroghat kockán, nem tanúsíthatja azt a passzivitást, amelylyel — kénytelen—kelletlen — akkor viselkedik, amikor a bizottságokból való távolmaradásukról van szó. Ezzel szemben az ellenzék többsége, amelynek álláspontja máris győzedelmeskedett, a költségvetés és ellenőrzés nélküli kormányzás egész felelősségét a többségi pártra hárítja, amelynek majd a választók ■ előtt kell számolnia — nemsokára. Esztendők elrontott pénzügyi politikájának és tervek, koncepciók nélkül való máról-holnapra való élésének ódiumából — mondják az ellenzékiek — még annyit sem lehet vállalni, hogy a dolgok megismerése révén a felelősség látszata jelentkezzék. A győztes véleménynek egyik punctum saliense az is, hogy ennek a késői és ötletszerű ellenőrzésnek nincs is meg a módja és lehetősége olyan helyzetben, ahol az ellenzék esztendők óta ki van zárva a bizottságokból. Nem ugorhatik bele tehát önként az ellenzék a legpregnánsabb, a leg- kényszeritőbb okból sem olyan csapdába, amelyet mindeddig sikerült kikerülnie akkor, amikor a túlsó oldalon, állították fel.

A helyzet nehézségét azonban a túlsó oldalon is igen élénken kezdik érezni és

a komolyabb elemek szinte érezhetően kezdenek eltolódni a baloldal felé,

úgy hogy városházi jósok nem tartják lehetetlennek, hogy a közgyűlési helyzet még a választások megejtése elölt valamivel egészségesebben log kialakulni. Ezek a dolgok ma még teljesen embrionális állapotban vannak és a hangos szó csak ártalmára lehetne a fejlődésnek. De ezeknek a komolyabb elemieknek, akik egiy kicsit számítani is tudnak és a jövőbe is látnak, tisztában kell lenni azzal, hogy a költségvetés nélkül való önkényuralom megbosszulja magái. Megerősíti ezt az álláspontot a városi üzemeknél mindszomorubban mutatkozó csőd is. Kevés kivétellel nincs ma közüzemünk, amely hivatása magaslatán állana, s amely teljesíteni tudná vállalt feladatát. Igen sokan vannak már, akik ezt a helyzetet fedezni már csak ideigl-óráig hajlandók, mert az adókkal, közszolgáltatási dijakkal, illetékekkel és pótlékokkal agyonterhelt publikum rengeteg kidobott pénzéért nem kap semmit. Nem véletlen ugyanis az, hogy ha az ember beszélgetők mellett megy el, nem ball egyebet, mint hogy a vízvezetéket, a villamost, az utcák tisztogatását, vagy a világítást szidják. Április elsején, amikor majd februárig visszamenőleg kell megfizetni a súlyosan felemelt közüzemi pótlékot, nem lesz Budapesten ember, aki meg tudná mondani, hogy mit kapott a töméntelen pénzért, amit ki kell. izzadnia. És ez az a lélektani pillanat, amikor a többségi párt egy részében meg kell mozdulnia a lelkiismer élnék, amely meg fogja ritkítani a túlzók táborát.

NiriBalkozat

A Lukács Vilmos és Fia bankcég, Budapest, V., Bank-utca 5. szám, hálásan köszöni ügyfeleinek és barátainak, hogy a megpróbáltatás nehéz óráiban is bizalmukkal tüntették ki.

Az alaptalan feljelentés miatt annakidején törvényes megtorlással fogunk élni.

Lukács Nándor Baron Brúnó

3

Adó-rohamcsapatok a városházán

A végsőkig- kimerült az adókkal foglalkozó tisztviselői kar — Tömegesen szervezik az uj állásokat

Megáldott a ió Isten bennünket adóval úgy, hogy az adónál jobban csak az adót behajtó adminisztrációval leszünk megáldva. Az állami költségvetésből meg lehet állapítani azokat az arányokat, amelyben a pénzügyi adminisztráció megnövekedett. Nagy-Ma- gyarország pénzügyminisztériumában az utolsó béke- esztendőben 594 személy dolgozott, mig ma ezeknek száma 764-re szaporodott, járandóságaik pedig háromszáztizenhat milliót tesznek ki. A pértzügyigazgatóságok viszont 1-2 milliárdot emésztenek fel évenként. A főváros adóadminisztrációjának kéltségeit ma nem lehet ilyen pontosan meghatározni; de ez a pénzügyi adminisztráció is nagyarányú fejlődésnek kezd indulni. Ma a tiz kerület adósizámvileli osztályán összesen 201 szervezett állásban levő tisztviselő dolgozik, amihez most szándékoznak újabb nyolcvan állást szervezni. Közel háromszáz tisztviselő fog akkor a kerületi elöljáróságok adószámviteli osztályaiban dolgozni, amihez hozzá kell még venni a központi városházán a pénzügyi ügyosztály tekintélyes számú tisztviselőit.

Csupor tanácsnok kénytelen most — mint említettük — nyolcvan uj állás kreálását kérni, de ugyanakkor már előre jelzi, hogy a mostani szervezés az adószámviteli osztályok személyzeti kérdését csak pillanatnyilag oldja meg és legközelebb éppé n az uj adók következtében ujalbb végleges állások szervezésére irányuló javaslatokra fog sor kerülni. Ha tehát a nyolcvan uj tisztviselő bevonul, még korántsem lesznek az állapotok az elöljáróságok adószámviteli osztályain olyanok, amilyeneket a nagyközönség joggal megkívánhat.

Mindenesetre nagyon érdekes az a felvilágosítás., amit a pénzügyi ügyosztályban az adóügyi személyzetről adnak:

— A köztisztviselői kar, amely az adókkal foglalkozik, a végsőkig ki van merülve. Éppen ,a napokban érkezett be mind ;a.i tiz adószámviteli osztály jelentése áriról, hogy a személyzetük elégtelen, a kereseti adóval f e 1- m e r ü lő újabb m u n k á latokat elvegezni nem képesek. Ennek hátrányát — írják a jelentésben — úgy az állam, mint a főváros meg fogja érezni és igy sürgős segítségre van szükség. De még ennél is fontosabb a helyiségek kérdése, mert ezen a téren botrányos állapotok alakultak ki. A mostani helyiségek a megszaporodott adók tömege mellett a publikum befogadására nem elegendők. Ez okozza a 'közönség türelmetlen, izgatott és ideges hangulatát is. Egészen tarthatatlan azonban a helyzet a belső helyiségekben is, ahol a munka folyik és a hova a közönség nem jut be. Itt például az u j h u s z-h uszonötkilós adófőkönyveket^ kénytelenek a tisztviselők egyéb hely h i j j á n a p a d lóra f e k i e t n i és minden egyes esetben ezekkel a könyvekkel a tisztviselőknek kell cipe'k'edniök, mert az altiszti 1 é t s z á m s e m e 1 e ge n d ő. Ezen az állapoton is segíteni kell.

Megemlíti ük még, hogy dr. Csupor József tanácsnok legközelebb az összes adótisztviselö'khöz körlevelet kíván intézni, amelyben felhívja őket a közönséggel való udvarias érintkezésre, a hivatalvezetőknek pedig lelkére köti, hogy a hivatalok tisztántartása tekintetében intézkedjenek.

I isii- és vajtoisgel tltRaiöól

Miért nem jut tej a csecsemőknek és a betegeknek?

A Fővárosi Hírlap, legutóbbi számában megemlékezvén arról a katasztrotalis helyzetink amelybe Budapest tejellátása az utóbbi időben jutott. érintettük azt a tapasztalait! és k é ts e ge b v o n 11atat- lan tényt, hogy pár hónap óta gombamoura nőttek ki a földből a vajgyárak és saitgyáiak. A tej eltűnése és a vaj- és sajt,gyáraknak konjunktura-nHetté való avanzsálása között igazán nem nehéz megállapítani az okozati összefüggést. Az Országos Központi Ar vizsgáló Bizottság vajsziviisége ugyanis egyenesen csábítja mindazokat, akik a tei táplálóanyagával való ,.belterjes“ gazdálkodás révén busás haszonra tudlnak szert tenni. Ennek illusztrálásaké- pen hivatkoztunk a Budapesti Sajt- és Vájná g y k e r e s k>e d ö k n g y e s ü 1 e t é n e k körlevelére, amelyet azután most eredetiben is beküldtek nekünk. Ezt n körlevelet nem a nagykereskedők kedvéért. de a publikum okulására az alábbiakban szó- szermt közöljük'