Fővárosi Hírlap, 1923 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1923-03-07 / 10. szám

2

Budapest, 1923 március 7.

Megfeneklett a lakásépitő-programm

Vass miniszter elkedvetlenedése — Uj elvek, uj tervek az építkezés megkezdésére

.? é n e k likvidálása tekintetében a főváros eredeti követelése az volt, hogy a Közmunkatanács által létesített összes vállalatok (a hidak kivételével) a fővárosra szállnak át. A Pénzalap minden vagyona a főváros tulajdonába megy át, amint azt az 1918. évi VII. néptörvény 9. §-a el is rendelte, mely esetben a főváros az államkincstárnak a pénzalapba befektetett. tőkéit megállapítandó kulcs szerint visszafizetné.

3. A főváros tulajdonába kell jutnia a Margitszigetnek is. Hiszen a főváros a bérleti szerződés lejárta után, esetleg előbb is, minden különösebb berendezkedés, meglevő üzemei és szervei révén saját kezelésébe tudná venni a szigetet.

A kormány törvénytervezete

A minisztériumokkal való első tárgyalás igen simán ment. Kölcsönös koncessziókkal megegyezés jött létre; hamarosan értesült azonban a főváros arról, hogy a megegyezést odafent tárgytalannak tekintik, mert a Fővárosi Pénzalapot egyelőre nem hajlandók megosztani, hanem azt újabb törvényes intézkedésig a pénzügyminisztérium kezelésébe utalják. Jött azonban az újabb meglepetés. Ennek aiz esztendőnek január 3-ikáin ugyanis értekezlet volt Rakovszky Iván belügyminiszter elnöklésével, amelyen a főváros^ a belügy és a pénzügy képviselőin kívüli, megjelentek a kereskedelmi minisztérium és a Közmunkatanács képviselői is és itt hozták nyilvánosságra a kormány törvénytervezet é-1.

Ez magáévá teszi a Városrendező Tanács gondolatát, de feladatai közé csak a városrendezési és városszabályozási kérdések szakszerű előkészítését veszi fel. Az épitésí szabályrendelet megállapítása s módosítása a jövőben a közgyűlés feladata lenne. A főváros köteles lenne a Városrendező Tanács m e 11 é ’k ü 1 ö n u j szakosztályt felállítani és annak költségeit fizetni. A tanács költségeinek fedezésére u j alapot kellene kreálni. Át! kellene venni a fővárosnak a Közmunkatanács egész személyzetét, a Fővárosi P é n zi a 1 ap ot ellenben további intézkedésig a pénzügyminiszter kezelné, de annak jövedelmeiből a főváros területén előirt egyenes államadók egy és félszázaléka a fővárost illetné meg.

Végeredményben a tárgyalások során a főváros képviselői némi enyhítéseket értek el, de még i g y is, teljesen elfogadhatatlan! a főváros számára az a törvénytervezet, amelyet a belügyminisztérium készített elő.

A főváros törvénytervezete

Ilyen körülmények között a főváros teljies törvénytervezet előkészítését határozta! el és annak kidolgozásával dr. Véssei Ede főjegyzőt bízta meg, aki ennek a feladatának bravúrosain megfelelt, úgy hogy a tanács, amely már le is tárgyalta és el is fogadta a Véssei-féle törvény- tervezetet és nagyszabású előtéries’ztést, legteljesebb elismerését fejezte ki.

A főváros törvénytervezete szerint a Közmunkatanács megszűntével a közgyűlés hatáskörébe tartoznak: a városrendezési és város- szaíbáiyoiziási tervek, uj közúti, iparvásuti és egyéb forgalmi berendezések létesítése, uj hidak elhelyezésének megjelölése, a vízvezetéki és csatornahálózat tervezése, az építési szabályzat megalkotása és módostiása stb. Másodfokú hatóság a főváros közigazgatási bizottsága lenne, amely uj albizottságot szervezne. A tanács nevezné el az utcákat és tereket, eszközölné a házszámozást stb. A székesfőváros városfejlesztési terveinek szakszerű bírálatára Városrendező Tanácsot kell alakítani, amelynek elnöke a főpolgármester, tagja a főváros részéről: a polgármester, a tanács négy tagja, a közgyűlés négy tagja, a tanács által kijelölt szakférfiú; a kormány részéről: az egyes minisztériumok tisztviselői sorából kinevezett öt szakképzett tag és a kinevezett öt szakférfiú. A megszűnő Közmunkatanács által kezelt vágyó« felszámolását a kormány rendelettel szabályozza. A főváros átveszi a Közmunkatanács alkalmazottait. A Fővárosi Pénzalap megszűnik, annak telkei és ingatlanai az államra szállnak, a város- rendezés céljaira megvett telkek viszont a székesfőváros közönségének telekkönyvi tulajdonába adandók át. Ugyancsak a fővárosé lesz a Margitsziget is, amely azonban örök időkre el nem idegeníthető és feloszthatatlan birtoktestként tartandó fenn. Az Országos Növénykert céljaira más alkalmas területet ad a főváros.

Az üzlethelyiségek után való razziák óta állandóan felszínen úszik a lakáskérdés megoldása, annál inkább, mert márciusban vagyunk, a lakásépítés szezonjának meg kell kezdődnie. De úgy látszik, nehezen fog nekilendülni. Vass József népjóléti miniszter idején körvonalazta épitőprogrammját, a minisztérium leszögezte irányt adó elveit és a múlt héten, amikor száztizenhat érdekképviselet nagygyűlést tartott, hogy tiltakozását, bejelentse az üzlethelyiségek felszabadítása s a korlátlan béremelés ellen, Borsos Endre miniszteri tanácsos, a lakásügyek miniszteri biztosa, azt hangoztatta, hogy „aggodalomra ok nincsen és nem is- lehet, mert egyelőre csa k tervekről van szó, ellenben végleges elhatározás még nem történt.

A Fővárosi H í r 1 a p-nak a kérdés, mai állapotáról módjában áll, igen beavatott forrásból, a következő információját közölni:

A népjóléti minisztérium az egész lakásépítő tervezetét arra bazirozta, hogy a tőkeerős bankokat, biztosítói n t é z eteket, gyárakat, nagykereskedőket aiktivan bevonhatja a mozgalomba. Közel ötszáz ilyen vállalat és társaság van ugyanis közvetlenül érdekelve oly módon, hogy lakásokat használnak fel üzletek, bankok, irodák, raktárak céljaira. Ezek a vállalatok sokkal előnyösebben járnak, ha kicsi szükséglakások résziben vagy egészben való építését vállalják, ezzel szemben mai helyiségeiket megtarthatják. Ha. így a lakásépítés megindulna', akkor következnék a magántőke részvétele az épitkezésbeni, továbbá az állam és a főváros is. így számítottak a minisztériumban: az Hlyen irányú terv szintén jórészben készen állt már.

— Most az egész épitö-akcró összeomlás előtt áll,

Az érdekeltek, az eigyesületek és mások fórum- beli támadásai annyira általánossá fejlődtek, hogy a népjóléti minisztérium az egész tervezetét kénytelen elölről kezdeni. Már pedig ez igen. bajos dolog, miután tapogatózásra, előkészítésre, részletes Programm kidolgozására hetek, sőt hónapok szükségesek amint a példa mutatja.

Vass minisztert elkedvetlenítik azok a minduntalan előrántott, forszírozott ,tervek“, amelyek hol erről, hol arról az oldalról érik,

mindig azzal a burkolt célzattal], hogy minden egészséges építést meggátoljanak.

— Most Petrichevich-Horváth népjóléti államtitkár —■ a miniszter határozott óhajára — úgy akarja sürgősen összeüli tani az építési proigrammot, hogy a különböző érdekcsoportoknak nem a tiltakozását veszi figyelembe, hanem a gyakorlati tervezeteit. Nem lesz többé arról szó, hogy tapogatózó és irányt mutató óhajokat hangoztassanak, se arról, hogy az üzlet- és más helyiségek révén negyvenezer érdekelt „küiön“-véle.ményét mérlegeljék, hanem féú szólítják az érdekcsoportokat, a háziurak, a lakók szövetségét, a GyOSz, aiz OMKE, a Kamara, a Kereskedeilimi Csarnok s a többi egyesület vezetőségeit, nyújtsák be a gyakorlati megoldásra vonatkozó előterjesztéseiket és aztán hozzáfog a minisztérium a tervezete megoldásához.

—■ Tehát egészen uj tervezetről lesz szó, amely voltak épen. még a m misztériumban sincs kidolgozva. Azért az érdekelteknek csakugyan nincs aggodalomra okuk, mert végleges tervekről szó sincs, bár ez a legagg ászt óbb, mivel ez a bizoinyiték arra, hogy a lakásépítő akció egyáltalán nincs még megoldva.

Pótolhatatlan milliardok a kihűlt gyárkémények körűi

A legnagyobb magyar krimicsau hiteles története

A vas-, fém-, fa- és téglagyári iparban immár harmadik hete tart a krimicsau, a rettenetes munkás'kizárás. Három hete áll a magyar nagyipari termelés, amely három hete mérgezi el a dolgozók mentalitását.

Három hét óta nem termelnek a magyar gyárak. Közgazdasági szempontból vizsgálva a dolgot ez any- nyit jelent, hogy az üzemek e három hét alatt rezsi- költségeiket sem tudták megkeresni. A munkások pedig már1 negyedik hete kereset nélkül vannak, holott szombatonként csak maga a nehézipar félmi,lliárd hetibért szokott munkásainak kifizetni. Miután a termelési összköltségeknek a munkabérek csak Vio—-Vis részét alkotják:

a sztrájk heti 5—6 milliárdos termelési veszteséget okoz a magyar közgazdaságnak.

További károkat okoz a közgazdaságnak az a tény, hogy az üzemszünetelő gyárak nemcsak rezsi- költségeiket nem tudják megkeresni, de a telepeikbe invesztált tőke is megfagyottan fekszik, nem hoz gyümölcsöt. Ilyen körülmények között nyilvánvaló, hogy a magyar termelés történetében eddig nem Ismert nagyarányú munkáskizárás mellett a kormánynak nem szabad és nem lehet hosszabban a csendes szemlélő szerepét betölteni. A magyar gazdasági élet már eddig is

22—25 milliárdnyi produkcióveszteséget szenvedett.

A negyedfélhetes bérharc körülményeiről a m a- g y a ír ipám élet egyik ismert v e z.e t ő egyénisége a következően nyilatkozott a Fővárosi Hírlap munkatársának:

— A nehézipair legutóbb múlt év november 13-án rendezte a munkabéreket. Ez1 alkalommal 25 százalék béremelést kaptak a munkások. A gyárakban csend lett, annál is inkább, mert november havában lappangó olcsósági hullám volt észlelhető, mely azonban alig december első napjáig tartott. December végéig azután®megint növekedett, a drágaság. Olyan mértékben, hogy az olcsóbbodást folyamat által adott megélhetési előny egészen felemésztődött. Fz év első napjaiban a drágaság! viszonyok ismét azon a szinten voltak, mint novemberben, a 25 százalékos béremelés időpontjában. Ekkor kezdődtek üzemenként a bérmozgalmak, olyan rendszerességgel, harag lehetetlen volt fel nem ^ismerni a központi irányítást. Ezek a bérmozgalmak akkoriban a drágaság növekedésére még nem hivatkozhattak és kizárólag a munkások é 1 e tis z i 11- vonalának javítását célozták. Januíárban azután tényleg 14—15 százalékra becsülhető drágaság következett be. Ezt - akkoriban <a nehézipar, bár nem teljes mértékben, honorálta is. Február 5-én ugyanis 10—12 százalék béremelést kaptak a munkások. A további béremelést alzonban meg kellett tagadni a gyáraknak. Nem mintha a drágulás néni lett volna nagyobb a munkabéremelés percentuális arányszámánál, hamietn azért, mivel a koronja akkori stabilitása mellett

további béremelés esetén a magyar ipar külföldi versenyképességét ásta volna alá.

Ezzel a körülménnyel annlál inkább-kellett számolni- mivel az utóbbi idők gazdásági helyzetében! a magyar ipar versenyképessége már amúgy is súlyos haváriát szenvedett, egyrészt a márka romlása által fellángolt német versien}', másrészt a cseh ipar dumpinjgi-je következtében.-— Amint ez a,z előbb említett 10—12 százalékos béremelés létrejött, azonnal újból megkezdődtek a lokális bérmozgalmak atz üzemekben. Részleges sztrájkok törtek ki. És a sztrájkolok száma napok -alatt ő000-re növekedett. Közben a lappangó tűz egyre terjedt a munkásság körében, ami nem kerülte el a gyár vezetőségek figyelmét. Hirdetményekben figyelmeztették a munkásokat, hogy amennyiben ,aiz ame- rikázást meg nem szüntetik, illetve a szrájkolók á munkát njból fel nem veszik, úgy kénytelenek lesznek erősebb rendszabályokat alkalmazni. Ennek; a. figyelmeztetésnek azonban nem béke, hanem a sztrájk további növekedése lett a következése. A sztrájkolok száma két hét előtt immár 10,000 főre nőtt meg. A helyzet ilyen, elmérgesedése arra bírta a Gépgyárak és vasművek országos egyesületét, hogy a kizárás f e g y v e r éhez nyúljon.

— A nehézipar munkáski zárásával egyidejűleg a fém-, fa- és téglaiparban is kizárták ia munkásokat. Az időpont azonossága ellenére is csak véletlenül esett egybe ©z a mozdulat a nehézipari kizárással. Ez nem demonstrációt jelent. Annak tulajdonithaltö, hogy a centrálisán indított bcrmozgalmakat a vais- iparí krimicsau időpontjában robban,torták ki az előbb nevezett szakmákban, melyeknek munkáskizáráSaj1- val immár 70,000-re szaporodott a tétlenségre szorított munkások száma.