Fővárosi Hírlap, 1923 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1923-03-07 / 10. szám

Budapest, 1923 március 7. 3 Zilahi Kiss lelkes hivei A tanagyi fenomént alpolgármesternek jelölik. Boldog olvasó, aki bizonyos vagy benne, hogy' a városházi kurzus hanyatlóban van, hogy azok az urak, akik három esztendőn át „melléktekintetek nél­kül“ uralkodtak, halálos ágyukon most buzgón mond­ják a confiteor-t, mondom —— boldog olvasó _ kény­telenek vagyunk számodra kínos leleplezésekkel szol- gálni. Hiszen vannak józanodók és vannak olyanok, ak'k sajnos ez a rosszabb fajta — osak opportu- niitásból, a konjunktúra kihasználására állottlak be a farkasok közé. Ezek ma természetesen siirün látogat­ják a Kazár-utcai frakk-kölcsönzőket, hogy hol lehetne bárány-jelmezhez jutni. A kurzus rrtagva azonban még megvan és akadnak, akik még mindig wolffab- bak akarnak lenni Woiff Károlynál. így kell lenni, mert különben nem beszélnének olyan komolyan, sőt imitt-amott eléggé riadtan arról, hogy Zilahi Kiss Jenőre a közel jövőben igen fontos és nagy feladat hárul. A változó időben vál­tozó elvekkel állott ez a nagyszerű férfiú a lábán és igy természetes, hogy sietnek az utolsó óráikban kur­zusék is úgy megjutalmazni, hogy az maradandó bélyeget h iaug y j on Budapest ai n n a le­se i b e n. Mi a nagy fogadkozást, amely tényleg ki- hallatszik a többségi párt berkeiből, nem vesszük tra­gikusan és inkább kuriozumképen regisztráljuk a hí­reket, amelyek szerint Rényi Dezső megüresedett alpolgármesteri székébe Zilahi Kiss Jenőt akarják egyesek beültetni. És ezt méltóztassék szó szerint venni. De beszéljünk egészen világosan. Nem arról van szó, hogy majd Buzáth János előrukkol harmadik al­polgármesterből második alpolgármesterré és Zilahi Kiss Jenő lesz az alpolgármesteri címmel és jel­leggel felruházott méltóságos tanácsnok uir. Ugyan uraim, ne legyünk naivak és optimistáik. Zilahi K i s s t, a magyar fajiság gondolatának ezt az ok­tóber hatodiki szónokát kimondottan Rényi helyére, a második! alpolgármesteri székbe akarják ültetni. Buzáth Já­nos pedig ez a kurzus számára bevehetetlen modorú, gerincmerevedésben szenvedő ember, maradott, ahol eddig volt: harmadik alpolgármester. Aki az utóbbi hetek eseményeit figyelemmel kísérte, egészen tisz­tában lehet vele, hogy ha ebben az eljárásban nincs is okosság és nincs is méltányosság, de van bizo­nyos tagadhatatlan következetesség. Az utóbbi hetekben ugyanis Buzáth János ellen — amint a Fővárosi Hirlap is megírta — koncentrikus támadást indították és pedig Wolff Károly vezetésével. Kinevezték a tanács „ameríkázó részének“ fejévé és még a Duna áradásáért is őt tet­ték felelőssé. Buzáth — mint minden támadást és minden méltánytalanságot, amiben a kurzus alatt elegendő része volt — ezt is férfiasán állta, a bel­ügyminiszter pedig ékes tanuságtételkénit őt nevezte ki a vízügyek teljhatalmú kormánybiztosává. A többségi párt oldalán ezt a pofont nem tudják elvi­selni és a belügyminiszter elhatározá­sát B u z á t h o n a k a r j á k megbosszulni. Nem is annyira Zilahi Kiss kell nékik, akit már ők maguk sem tartanak olyan világrengető zse­ninek és apostolnak, mint inkább Buzáth Já­nos ellen alkarnak tüntetni, még' ha a főváros lakossága sínyli is meg ezt a stik’lit. A dolog azonban szerintünk mégsem komoly, vagy legalább nem lesz komoly a döntő pillanatban. Játszanak még egy darabig a tűz­zel, hogy aztán mégis csak a jobbik eszükre térje­nek annyival is inkább, mert nincs az a hatalom, amely ma már többséget tudna szerezni a közgyűlé­sen Zilahi Kiss Jenő második alpolgármester- ségének és Buzáth János elejtésének. Van azonban más eseménye is a főváros tisztvi­selői karának és ez az, hogy Sántha Dénes tanácsnok nyugdíjazását kérte és a nyugdíjazás iránt való kérvényét már be is adta a polgármesternek. A tanácsból való távozása azon­ban nem azt jelenti, hogy teljesen vissza akar vo­nulni. Ellenkezőleg Sántha tanácsnok tovább is dolgozni kíván és igy természetesen mielőtt nyugdíja­zásának ügyét a közgyűlés elé vinnék, gondoskodni kívánnak róla, hogy a főváros valamelyik üzemében megfelelő állást kapjon. Mihelyt ez megtörténik, kiírják a pályázatot és pe­dig egy alpolgármesteri és három tanácsnoki állásra, hogy megkezdődjék a nagy tánc. számos, lsen érde­mes tisztviselő jogos érvényesüléséért. Elmélkedjenek, akik cselekedni nem, csak beszelni szoktak. Elmélkedjenek arról is, hogy mi az oka a most előretörő, súlyos drágaságnak. Beszél­jenek a korona zürichi kurzusáról, a Deviza­központ munkájáról, a vasúti tarifáról, a be­hozatali vámokról, a kivitel megengedéséről, vagy az állami árdrágításokról: nekünk ez már teljesen mindegy. Mi már eljutottunk __ odáig, ahol az embert a legeslegkisebb mér­tékben sem érdekli a betegség oka, hanem egyedül és kizárólag a gyógyulás média. Budapest lakosságánál soha nem látott mó­don kezd kiütközni a nyomorúság, az embe­rek tanácstalanul állanak, hogy mit csinál­janak a pénzzel, amely tegnap sem volt elegendő, ma pedig a kiadásoknak felét sem futja, A dolog azonban, amilyen szomorú, éppen olyan egyszerit. Be kell látni minden­kinek, akit illet, hogy a drágaság újabb emelkedését semmivel feltartóztatni nem lehet; a másik fajta segedelemhez kell tehát folyamodni: meg kell adni a munkájukból élő embereknek a megélhetés eszközeit. Szépen kicifrázta az egyik tájvédelmi sajtóorgánum azt az esetet, hogy a jogügyi bizottság két zsidó vallása embert felvett a községi kötelékbe. A ktszinezéshez tartozik az is, hogy viszont egy katholikus vallása rokkantat visszauta­sítottak. Ugyanezzel a joggal felsorolhatná ugyan a kitűnő krónikás, hogy hány keresz­tény polgárt vettek fel három esztendő alatt és ha nagyon őszinte akarna lenni, meg­mondhatná, hogy három esztendő alatt pont három zsidó kapott pesti illetőséget. Ter­mészetesen minden ódium az indexre tett Buzáth Jánosra hárul, aki Joannovich Pállal kettesben intézte el ezeket a polgárosítást ügyeket. De ha valaki bűnös, miért Buzáth az, aki indexen van és miért nem Joannovich, aki teljes mértékben élvezi az intranzigens vezér kegyeit? Ám joggal érhetné vád a jogügyi bizottság meg nem jelent tagjait is. Vagy talán csak nem azért maradtak oda­haza, hogy Budapestnek kettővel több zsidó polgára lehessen? A bérkocsisok megint drágítani akarnak. A megokolás szinte mellékes. Talán azért mert tavasz van. Talán mert mások is drágítanak. Tahin ezért, talán azért, valamit majd csak kitalál­nak. Hogy az újabb drágulás mit eredmé­nyez, nekik ahhoz semmi közük. Nekik egy­szerűen több pénz kell, ha a fene fenét eszik is, ahogy egy kecskeméti miniszteri kortes­beszédben hallottuk. Sokat nem lehet és nem is kell velük vitatkozni, azt hisszük, elég értelmesen megmondjuk a véleményün­ket, ha azt üzenjük nekik: uraim, ez kocsis­tempó! CORViM SZÍNHÁZ TELEFON: JÓZSEF 89-SS és JÓZSEF 95-84. Március 7-ig­A SZERELEM KALANDORA Főszereplő: Anita Berber és A TETTEK LOVAGJA Főszereplő: Douülas Fairbaetks Előadások kezdete: “A 5, 7, 7*10 Vl. Révay-utca IS. KIS KOMÉDIA Telefonsz.: 14-22. „A kaméliás tyuk“ és „Wien Berlin“ Rotf és Steinhardt r ’Mptével. Kezdete pontban »/..S órakor. Bazárház lesz Pest legrégibb indóházából 1849-ben adták át a közforgalomnak — Petőfi itt ült először gozvasutra Teréz-körut 62. ódon épület a nyugati pálya­udvar hangárjával szemközt. Az é'etveszélyes for­gatagban. Budapest legnyüzsgöségesebb villamos­vasúti gócpontjának fókuszában, a járókelő tovasiet. Pillantásra sem méltatja a jelzett épületet, amelynek Teréz-körúti frontja legfeljebb csak architektonikus stilustalanságot árul el. De maga az ócska objektum sejteni sem engedi, hogy Budapest, helyesebben a régi Pest legöregebb indóházát rejti ma­gában ez az épület, amely előtt ma egymásra torlódik és kavarodik a 6-os. 7-es, 77-es. 79-es és egyéb villamos relációk végnélküli kocsisora. Annál meglepőbb azonban az épület gyárutcai homlokzata, amelynek párkányalakbain képzeitit eresz­alját. renaissance-stilusu, nemes anyagból faragott, másfélemeletnyi magas, oszmémyi női alakok tartják. Ebben az épületiben. Pest első indóházában. 1849-ben indult meg a forgalom. A Gyár-utca felől volt az épület bejárata, négy ha­talmas. üveges ajtó, amelyek mellett a gyönyörű női figurák őrködtek. Ezek az alakok helyükön álltak már és tanúi voltak a históriai jelenetnek, amidőn Petőfi Sándor első útját tette meg ,g ö z v a s u t o n Pestről Vácra. Az idők múlásával múlott az épület jelentősége is. 1873-bain elkészült a Nyugati pályaudvar mai vas- szerkezetű hangárja is. Nem kisebb ember kon­struálta. mint Eiffel Sándor mérnök, a róla elne­vezett párisi toronymonistrum építője. Közben kez­dett beépülni a Terézváros homoksivaíaga. És le- tiizték a Nagy-körut első karóit is. Az Osztrák ál- lamvasut (a hírhedt St E. G.) a nyugdíjazott indó- házat átépítette irodaépületté, melv cseh, morva és pólyák vasúti konitrolloroik és revizorok tanyája lett. Innen indultak „zur Überwachung des exekutiven- Dienstes“. Amié aztán Baross Gábor, a boldogult emlékű v a isi m i im i s z t e r, öklével az asztalra csa­pott és haragosan kimondta a szentenciát: — Most pedig elég legyen már az osztrák vas­úti vircsaftból. Mire aztán 1891-ben államosították a St. E. Q.-ot és a Teréz-körut 62. számú épületbe a Máv. a St. E. G. vonalainak kezelésére szervezett balparti iiz- letvezetöséget helyezte el. Közel három évtizeden a vasúti napiélet sürgése honolt az épületben. Amiglen nem jött az összeomlás,, mely alli'g másfélszáz kilo­méter vasúti pálya kivételiével elszakította a Máv. balparti üztetvezetősége által adminisztrált 2000 km.-es hálózatot. Az iizletveze’tőség máról holnapra elveszítette csalkn-em összes vonalait. Mi maradt ezekután még hátra? Felloistz látták az üzlet vezető­séget. Az épület újból gazdátlan» lett. Viharvert életé­nek ismét újabb állomása következett el. Az emele­teket (amennyiben más-fél emeletről nyelvtanilag többes számban lehet megemlékezni) a Máv. direkció különféle ügyosztályaival népesítették be. A földszin­tet. pedig felparcellázták a Köztiszjüviftelők Szövet­kezete. egy droguista, két bankár és a KANSz kö­zött. Az utóbbi kivételével valamennyien iól járlak. A KANSz ugyanis az épület északi, a Berlini-térre néző frontján mozit akart berendezni. Azt a piciny kertet pedig, melynek ecetfái arra a bizonyos szür­kére festett házikóra vetik árnyékukat, ezt a kis kertet kioszkká akarta át alaki tani. Azonban Weis z Kon-rád tervez és a Franzstadt végez. Nemzetgyűlési képviselő korában W e,isz Komrád állott a moziépi- tési terv élén. Weisz' azonban kibukott, a moziidea pedig megbukott. A KANSz veszni hagyta a mozi- engedélyt és széijelíosztotta a helyiséget egy csomó magáncég között (a felekezeti különbség teljes el­hanyagolásával). Az említetni kertbe pedig, hogy a Máv.-tói kapott opciót fenékig élvezhesse. bazárszerü üzlethelyiségeket épií. Eltűnik tehát az a pár élőfa is. mely a London- stzálló tövében némi szint kölcsönzött a Berlini-tér sivár képének. Ismét elvész egy üde színfolt a Ber­lini-tér palettájáról, melyre uj színeket, uj vonalakat rajzol az élet. Az irdatlan homokltégla-kupacok már ott áporodnak az épület gvárutcai frontján. Ma­holnap megjelennek a jólismemt. szakajtóírizurás fel­vidéki polgártársak és kidöntik a pár szál ecetfát, hogy a helyükbe megváljak a KANSz üzleti tubá­nak alapját. __________ ft f f I fi 01* I ff Nemesfémválaszló és Feldolgozó MLLlllirfiM Intézet Részvénytársaság. Budapest, VII. kér., Nagydiófa-utca 28. flrap, SZUSt Véts! és slodís. Telefonok: I József 2-98. Paplanért . SZALUI paplankirályhoz legyen. VII., Kertész-utca 35. sz. • Átdolgozást vállal. Amerikai irodaberendezések SZABÓ GYULA IV., Magyar-U. I„ Kossuth Lajos-u. sarok. Telefon: 26-31.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents