Fővárosi Hírlap, 1923 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1923-03-07 / 10. szám
Tizenkettedik evtotyam Ára 20 korona Budapest, /P23. március 7. 10. szárn. BB^Díiini«iai»BiiiBiiiaiiiaiiiáii8aiiia»ifllHniimiimiiiBí8giaiiiaüiBinPHiPiiilaTiiDi»aiiiBiiinHiE3EHHtiiDnig ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre WOO K. Félévre 500 K. Egyes számok kaphatók a kiadóhiva atban. (sxsicsxsxsxs) VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP FELELŐS SZERKESZTŐ DAC SÓ EMIL Megjelenik minden szerdán Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. Telefon 137—15. szám. Teherautók szállították az egyik letartóztatott bankigazgatónak az értéktárgyait a rendőrségre. Ennyi az a pozitívum, amit a nagyközönség a Wiener Comtmerzial-Bank ügyéből pontosam ki tud hámozni. Az ügy túlságosan bonyolult, a tudósítások pedig túlságosan szimplexek ahhoz, hogy' a publikum eligazodjék a legfontosabb kérdésben, a bűnösség kérdésében. Nem csodálkozunk ezen, his’zen a vice házmestertől (hogy többet ne mondjunk) a nemzetgyűlési képviselőig mindenki börzézik és kosztpénzezik ma Pesten és a vidéken: de börzézik úgy, ahogy lóversenyezett annak idején. Akkor nem tudta,-, hogy a ló zabot és szénát eszik, ma meg néni- tudja, hogy mi az a börze, csak szajkóimódra * a papírok neveit magolja be. Ez a publikum, pláne az a rész, amely momentán] talán nem is operál valami szerencsésen a tőzsdén, haragos elkeseredéssel fordul minden bankái rektor ellen, mert egynék, akit letartóztattak, teherautón vitték be az értékeit a rendőrségre, ahol ilyen óriási értékű bűnügyi letét még sohasem szerepelt. Ezért mondjuk, hogy a gazdasági életnek mérhetetlen kára vaai az olyan esetekből, mint a Wiener Commerzial-Bank botránya. Hiszen a viceházmester és a nemzetgyűlési képviselő, valamint az összes közbüleső lények első gondolata az volt, hogy a teherautós bankdirektornak a kétszázmilliós vagyonkáját a kétszázezerkoronás havifizetéséből kellett összekupor- gatni. Es nehéz volt ez az üsszekuporgatás, hiszen ezek az igazgató urak nem kispolgári életet éltek, hanem autóban cikkáztak végig az And rássy-líton, pedig a kétszázezer korona maholnap már a kispol-gálri életre sem lesz elegendő. A nagyközönség azonban a viceházmestertől a nemzetgyűlési képviselőig nem lett volna meglepetve, ha ismerős lett volna a helyzettel és az emberekkel, aminthogy például a tóvárosi Hírlap nem egyszer utalt arra, hogy a Márkus Sándorok — névszerint neveztük meg — üzleti metódusai legalább is nem biza- lomkeltőek. Es nem tagadhatjuk el. hogy a közönség most kiszélesedő gyanakvása nem is olyan jogosulatlan akkor, amikor nyiLtan a szeme előtt áll, hogy akadnak még mindig ifjú, szinte zöldifülü bankemberek, akik a lájbijuk zsebéből ki tudnák fizetni bármikor hatalmas pénzintézeteknek az alaptőkéjét. A közönség azonban Ítéleteiben szertelen, szokott lenni és általánosítja a kivételeket. Ez pedig katasztrofális erejű Lenne és ma mindenkinek, aki a ’viszonyokkal ismerős és akinek szavahihetőségében nem lehet kételkedni, ki kell állaniai és közre kell működnie ennek a legújabb általánosító járványnak a leszerelésében. De vissza kell térni egyben minden bank- igazgatónak és minden praktikánsnak a régi tiszta, önzetlen munkához, a régi puritán és lelkes tevékenységhez, amikor még úgy volt, hogy az igazgatók és tisztviselők voltak a bankért, nem pedig a bankok az igazgatókért és prakti- kánsokért. A magyar publikum még élénken emlékezik ezekre az időkre és szomorúan tapasztalja, hogy ez a tiszta, nemes és éppen ezért győzelmes erkölcsi felfogás igen sok esetben és igen sok helyen súlyos, vagy kevésbbé súlyos sebeket kapott. A régi puritánok nagyrészt ma is azok maradtak, az uj generációban is vannak bőségesen, akik egész tehetségüket, egész nmm- kaerejüket és teljes üzleti leleményességüket arra használják fel, ami erkölcsi és becsületbeli kötelességük: az intézetüknek naggyá, hatalmassá, virágzóvá tételére. A megtévelyedetteken kívül azonban vannak olyanok is, akiket a rendőr keze nem ér utói, akiknek a cipőzsinórját soha sem. fogják a rendőri cellában kifüzni; de akiknek :mem a bank, hanem a maguk boldogulása a fontos. Ma, amikor a legtébolyodottabb tánc folyik az aranyborjú (vagy inkább papirosborju) körül, talán természetes, de semmié se tre sem egészséges állapot ez. Hiszen a régi és a mai igazi nagyságok sem. éltek apostoli szegénységben, sőt ma sem járnak lyukas cipőben; de életmódjuk néni volt botrányos,- vagyonosodlásuk- na.k irama soha sem volt szemérmetlen. A közönség nem hogy gyanút nem fogott, de jogoA Közmunkatanács sorsa ebben a pillanatban miég nem dőlt el, helyesebben és precízebben kifejezve még nincs döntés abban a tekintetben, hogy milyen lesz a Közmunkatanács megszűnése után felállítandó szerv. Bármilyen szívós makacssággal küzdenek egyesek odaát a Döbrentci-téren azért, hogy a Közmunkatanács maradjon meg a mai épségében: és egészében, tény az, hogy ennek a gondolatnak ma már befellegzett, sem a kormány, sem a főváros nem kér többé ennek az intézménynek a fenntartásából. Pedig hatalmas sajtóhadjáratot is indítottak ismeretlen, vagy jól ismert kezek, az argumentumok egész sorát vonultatták fel, de sem gróf Bethlen István miniszterelnököt, seyn Ra- kovszky Iván belügyminisztert, de még Wolff Károlyt sem tudták meggyőzni. A Közmunka- tanács likvidálása befejezett dolog: a kérdés csak az, hogy mi következik most utána. E’zen a ponton azonban még differenciák vannak a kormány és a főváros között, bár mii nem tartjuk ezeket a vélemény- és szándékbeli eltéréseket olyan mélyeknek, amelyeket nem lehetne áthidalni. Objektivitásunk azt mondatja velünk, hogy Wolfíék ezúttal a kormánnyal szemben a helyesebb, az egészségesebb, Budapest védelmében egészségesebb álláspontot foglalják el, ha eme megállapításunk mellett a kritika jogát fenn is tartjuk magunknak. Ezúttal azonban rideg adatokkal kívánunk dolgozni és szárazon ismertetjük a főváros és a kormány terveit, valamint a Közmunkatanács öröké körül megindult tárgyalásokat. A kormánynak is, a fővárosnak is van ma eigy-egy törvénytervezete a Közmunkatanács örökének átvételéről. Egész általánosságban és U| legjellemzőbb különbség meg állapításával élve, a két törvény-tervezet között a főkülönbség az, hogy amig a főváros terve a Közmunkatanácsnak az egész országot érdeklő, nagyobbszerü hatáskörét egy véleményező bizottságra akarja bízni, addig a kormány ezt a szervet hatósági jelleggel kívánja felruházni. Budapest főváros autonómiája szempontjából nem közömbös ez a kérdés, hiszen* ha a Közmunkatanács csak véleményező bizottság lesz, sokkal nagyobb lesz a közgyűlés hatalma, mint akkor, ha' mint önálló _ szerv fog működni az újonnan megalakuló Városrendező Tanács. \ an azonban még egy igen fontos szempont. És ez az, hogy ha a kormány tervezete értelmében a saru tisztelte és jogosan emelte a népszerűség piedesztáljára a pénz fejedelmeit. Hiszen a vagyonszerzésben] mesterét, vezérét Látta mindegyikben minden ember, aki értett ahhoz, hogy hogyan kell garast garas mellé tenni és hogyan kell az összerakott garasokat becsületes, legális uton megs okszo rözni. , A pénz igazi fejedelmeinek tekintélyét megkell védeni, de meg kell védeni a hivatásának élő tisztviselői kart is és pedig azáltal, hogy a törvény szavával rombolják le a sémiimből lett, agyaglábon álló gólemeket és le kell leplezni a lekiismeretlen kornak lelkiismeretlen kalandorait. Akkor megint az egészség útjára tér a magyar gazdasági élet. Közmunkatanács utóda is hatóság lesz, akkor tulajdonképen semmi nem változott. Minden marad a régiben, csak a név változik. Pusztán és kizárólag a nyakravaló lesz az uj. Az alábbiakban igyekszünk pontosan és a legmesszebbmenő tárgyilagossággal beszámolni a korszakalkotó reform körül folyó eseményekről : Közjogi sérelem A K ö z m unkatanác s megszüntetése folytán előálló helyzet ügyével a főváros közgyűlése most már a legrövidebb időn belül foglalkozni fog. A főváros álláspontja az, hogy ötven ersztendő előtt feltétlenül szükség volt a Közmunkatanácsra, ma azonban a főváros kiépült autonómiája révén fölöslegessé vált ez az intézmény. Az irányítás máris kiSiiklott a Közmunka tanács kezéből, hiszen az anyagi eszközök híján tartózkodnia kellett minden kezdeményezésitől, az ügyeket pedig a főváros hatóságai jobban ellátják, mint a Közmunkatanács. A főváros különben a Közmunkatanács fennállásában közjogi sérelmei lát, miért is „a fővárosnak vissza kell kapnia azt a teljes hatáskörét, mely őt a magyar közjog és közigazgatási jog értelmében megilleti“. De takarékossági szempontból is meg kell szüntetni a Közmunkatanácsot, amelynek teljes ügykörét ezentúl a főváros meglevő szervei fogják ellátni és az eddigi fenntartási költségeket is városrendezésre és beruházásokra lehet majd fordítani. A Városrendező Tanács A tárgyalásokról, amelyeket a belügyminisztérium, a pénzügyminisztérium és a főváros képviselői folytattak, időnként megbízható tudósításokat adott a Fővárosi Hírlap. A tárgyalások alatt a főváros képviselőinek kívánságai ezek voltak: 1. A Közmunkatanács hatásk őre visszaszáll a főváros közigazgatási hatóságára, illetve a közgyűlésre. Kivétel csak az állami hidak lennének, amelyeknek kezelését és fenntartását az állami hatóságok vehetnék át. A Dunaszabályozási müvek, rakpartok, közraktárak és állami közlekedési útvonalak létesítésére és vezetésére, valamint az építési szabályzat megalkotására], mint országos jelentőségű ügyekjre,' véleményező s- z a k b i z o 11 s á g o r kellene fölállítani. Ez lenne a Városrendező Tanács, amely állana a főváros tanácsának négy, a közgyűlésnek négy műszaki képzettségű tagjából, a kormány részéről kiküldött négy tagból és a főváros részéről meghívandó négy külső szaktekintélyből. 2. A Fővárosi Pénzalap vagyon törneOsztozkodás a Közmunkatanács örökén Ellentétek a kormány és a főváros kozott — A főváros bizottságot, a kormány uj hatóságot kíván kreálni — Véssei főjegyző törvénytervezete
