Fővárosi Hírlap, 1923 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1923-12-21 / 50-52. szám
Budapest, 1923 .december 21. ^7* -I ^ ^XWOBOSlJIüZMF> it TŐZSDEI HÍRADÓ A Fővárosi Hírlap állandó melléklete Külön előfizetés nincs A megváltó liberalizmus Irta: Dr. Kadosa Marcel Valaki Le merte írni azt az aggodalmat, amely Európaszerte sokak lelkében boronghat: félő, hogy a-z emberek gondolkodásában az anarchizmus fogja magát befészkelni, ha az állam léte oly óriási terheket rak a vállukra a nélkül, hogy az állam létének áldásait is oly Lntenzive és oly szakadatlan folytonosságban erezhetnék, mint a terheit. Valóban', az európai civilizációt nem alaptalanul lehet félteni éttől az eszmeáramlástól. A négyéves háború és a háborúnál gazdasági tekintetben alig előnyösebb „béke“, amelyet a békeszerződések hoztak létre, a lelkeket minden szélsőséges idea befogadására fogékonnyá tette. A szélsőséges ideák maguk pedig épp oly természetes velejárói a gazdasági leromlás állapotának, mint a kuruzslószerek gondolata és a bennük való makacs hit és bizalom a sulyos betegség állapotának. Nehezen lehet valakitől megkívánni, hogy ne higyjetn a temetőárokban éjfélkor szedett fű csodaerejében, aki az ésszerű orvosságok sikertelenségét már kitapasztalta. Miért volna képtelenség föltenni az emberekről, hogy az állaimmal szemben ellenséges érzés támad a szivükben, ha az állam semmit se tud segíteni azokon, akik alulmaradtak a gazdasági küzdelemben és mázsás kölöncöket köt mindazoknak kezére és lábára, akik egyébként jól tudnának boldogulni a világban? A háborús psychozis feneketlen mélységekig étté magát bele az államok lelkiiletébe és ha ugyan csupán egyetlenegy volt közöttük, amelyik ennek a psyhozisnak a konzekvenciáját maradandóan vonta le áz oroszországi bolsevizmusban, tulajdonképen töb- bé-kevésbbé minedentitt grasszálnak irészletbolseviz- musok és maradékbolsevizmuok, amelyek békóba verik a termelést és alákötik a gazdaság egészséges és természetes vérkeringését. Hiába tanakodtak bármennyit, a gazdasági liberalizmusnál helyesebb princípiumot nem tudtak kitalálni az emberek boldogitására. Még ma is az az igazság, amit Quesnay mondott a francia trón örökösének, aki abban az ideológiában növekedve fel, hogy az állam mindenható és hogy „az állaim én vagyok“, aggodalmát fejezte ki a teendők és felelősségek roppant tömege miatt, amelyek reá várakoznak trónra- .iutása esetére, „fin nem tartom ezt olyan félelmetesnek“, mondotta Quesnay. „Hogyan? — mondotta a trónörökös, hát Ön mit tenne, ha önnek kellene Franciaországot kormányoznia?“ — „Én nem tennék semmit — felelte a fizokraták atyamestere — hagynám az embereket dolgozni.“ Nagyjából ma is ezt 'kellene tanácsolnia minden helyesen gondolkodó embernek mindenki számára, akit isten megáldott vagy megvert azzal a kötelezettséggel, hogy emberekkel kelljen kormányoznia. Sürgősebben és nyomatékosabban kellene ezt a tanácsot adni, mint valaha, mert soha még annyit nem vétkeztek a gazdasági liberalizmus ellen, mint a mögöttünk lévő tiz esztendőben és ennek megfelelően messze századokig kell visszaimeríni a történelemben, amig egész társadalmaknak oly mélységes gazdasági leromlását lehet konstatálni, mint amilyennek mi vagyunk a szemtanúi Középeurópa egész területén. Valóságos újjászületését kellene ünnepelnünk és fogják is ünnepelni a liberalizmus eszméjének, mihelyt a tisztánlátásnak és a tanulságok levonásának az ideje el fog érkezni. Mily borzalmas mérlegét fogják akkor levonni az állami kotnyeleskedés rendszerének, amelyről tiz évvel ezelőtt még mint megváltó ideáról lehetett beszélni mindenkinek a fülébe, akinek a gazdasági liberalizmusba vetett hite nem volt elég erős védelem a babonák ellen. Jött a háború, a lélek- zetvételek állami kontroll alá helyezése, jött a szocializálások korszaka és imitt-amott a bolsevizmus kísérletei, majd pedig a győztes és legyőzött dirib- darab államokban a külkereskedelemnek állami béklyóba verése, amely által hivatalnokok belátása helyettesítse a kereskedőknek a kereslet és kínálat vasércül törvénye által szabályozott elhatározásait. Ha volt valaha kísérlet a világon valamely rendszer kitapasztalására, ebben a tiz esztendőben bőségesebb volt ez a liberalizmussal ellenkező nemzetgazdasági rendszer kipróbálására, mint amilyen valaha is megadatott a nemzetek egész sorozatának egyazon időszakban. És e kísérletek siralmas kudarcot vallottak! Sohase voltak az emberek igazságtalanabb és nagyobb clégiiletlenséget keltő gazdasági viszonyok között, mint ezekben az időkben és sohase érett meg lelkűkben teljesebben a fiziokratákkal kezdődő és a klasszikus nelmzetgazdaságtan mestereiben kijegece- sedett igazság, hogy az élet szabad versenye, a kereslet és kinálat törvényeinek akadálytalan érvényesülése, a nyílt piac láthatatlan sokaságu erőinek szabad megnyilatkozása minden hivatalnoki bölcsességnél alkalmasabb arra, hogy az összesség érdekeit, a szabályos haladás és állandó fejlődés ügyét szolgálja. A szociálpolitika a maximuma az állami beavatkozásnak a gazdasági élet dolgaiba. Ennek a határai egyszersmint korlátja a beavatkozásnak is. Semmiféle állami hatalommal nem lehet olcsóbb árakat elérni, mint amit a legnagyobb gazemberek Önmaguk szabnak meg a piacon, vagy ha igen, úgy az nemi hasznos, hanem káros beavatkozás és csakhamar még nagyobb drágaságot van hivatva előidézni, minit amit az összes gazemberek lelkiismeretlensége merészelt volna. Semmiféle állami hatalommal heim lehet olyan termelést forszírozni, amire az emberek önmaguktól nem hajlandók, vagy olyan termelést elnyomni, amelyet az emberek jónak látnak. Vagy ha igen, úgy ezzel ártanak az összeiségnek, amelynek használni akartak. Mert az emberek hajlama valamihez, vagy húzódása valamitől a gazdasági életben a haszonnal van összefüggésben, amelynek léte és nagysága az egyetlen biztos útmutató a termelés, elosztás és fogyasztás beláthatatlan rengetegében. Aki ennek az iránytűnek a szabad lengéseit mesterségesen akarja dirigálni, avagy az embereket arra kényszeríti, hogy az attól megjelölt útról letérjenek és valamely hivatali belátás által kijelölt útra térjenek gazdasági tevékenységeikben: az tévútra viszi az embereket, zsákutcába a közgazdaságot és ennek a működése még a legszentségesebb jóakarat mellett is tönkreteszi a piacot és tönkreteszi az országot. Nemsokára urbi et orbi a háztetőkről fogják hirdetni ezeket az igazságokat és hozsannákat fognak zengeni az újjászületett megváltó eszmének: a szociálpolitikával megnemesedett gazdasági liberalizmusnak! Kellemes ünnepeket! Nem vagyunk mi rossz fiuk és főleg nem vagyunk iinnepron- tók. A hanyatló ó esztendőben tőlünk megszokott meleg szeretettel búcsúzunk: Grünwald Móni Emiltől, Szász Brnö Öméltóságától, az összes Kohner báróktól és dr. Neumann Miksa igazgatótól, Lichtig Samu Géza bátyánktól, Wörneréktőt, Guttmann Gézától, Cinober Zsakitól, a vörös Beertől,’ valamint Justéktól, Krausz L. Páltól, dr. Herz Henrik papirkirályfitól, Gyapjumasóéktól, Hartenstein Jenőtől, a Rothmíilier bádogostól, Hantos Elemértől, a Királyautós Steinitztől, a Minitől, Óceán Mórictól és Zagyva Páltól, Szigeti Ernőtől és a Vágó Lajosék Phönixé- től. Barna KárolytÖl és a Corvin-filmtöi, Aranyhegyi Kelemen Marceltől, Pőlilmanntól, a Hellas-nyomdától, dr. Jakab Lászlótól és a Svábhegyi nagyszállótól, Berger és Vi- dáék Rézbányájától, Hoffmann Gusztávtól és a többi itt tel nem sorolt barátainktól, valamint az exota-piactól és az összes ismert és ismeretlen nonvalöröktől. Mindnyájuknak kellemes ünnepet kívánunk: viszontlátásra az újévben! DUNA LLOYD R.-T Központi igazgatóság: V., Deák Ferenc- utca 14.I.em. Telefon: 79-69. Bankoszíály: V.rVigadó-tér 3.Tel.: 153-05,153-06,153-07. Mindennemű banküzletek, tőzsdei megbízások, vállalatok f inán cir ozása.
