Fővárosi Hírlap, 1923 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1923-12-21 / 50-52. szám
32 Budapest, 1923 december 2L Özön! és a tőzsdére Csak tőkeerős cs megbízható tagokat vesznek fei Ha egy idegen vetődnék be mostanában az áru vagy értéktőzsde termébe és egy pillantást vetne azokra a táblákra (konstatálhatjuk: nagy és hatalmas táblákra), amelyeken a tagsági jegyeket kérelmezők arcképeit szokták elhelyezni, teljes joggal hihetné, hogy valamelyik hires fényképész karácsonyi kiállítást rendez azokból a fotográfiákból, amelyeket januártól december közepéig rendeltek meg műtermében. Egyszerűen öltözött öregurak és a legjobb szabású zakkóban deli termetű fiatalemberek ... A tőzsde tagjai, akik már megszoktak, hogy újabb időben a kiállított fotográfiák száma mennyire növekszik, természetesen nagyon jól tudják, hogy ez nem íényképkiállitás. Bizonyos tekintetben meglepetést kelt tehát, hogy a fotográfiák száma csökkenés helyett növekszik, mert hiszen a tőzsde közönsége alaposan informálva van arról is, hogy milyen óriási az a fölvételi dij, amelyet az uj tagoknak kell fizetraök. A legutóbbi fölvételek alkalmával a harmadik emeleti folyosón várakozó „jelöltek“ tömege diszkrét fanmában terjesztette a hirt, hogy egyesek már 15—20 milliós fölvételi dijakat is fizetnek, sőt azt is tudni vélték, hogy egy részvénytársaságtól harmincmilliós fölvételi dijat követeltek. Akiknek sikerült beljutni a tőzsdére, azok természetesen erősen titkotódznak, néni' akarják elárulni, hogy mekkora az a felvételi összeg, amelyet le kellett szurkolniok. A felvételi kérelmeket intéző bizottság tagjai is diszkréten kezelik ezeket az anyagi természetű kérdéseket de azért a tőzsde közönsége, mint mondottuk, mégis alaposan tudja, hogy bizony jól ki kellett ■ nyitni a bugyeliárist mielőtt az újak beléphettek a terembe. A nagy fölvételi dijakból amelyek a békebeli tiz és huszkoronás felvételi dijakkal szemben az arany- paritást is messze-messze túlszárnyalják, sokan természetesten arra kövekeztetnek — és e véleményüket nem is titkolják — hogy a tőzsde tanácsa a nagy felvételi dijakkal akarja megakadályozni a tagsági jegyekért folytatandó további ostromot. Téves beállítás. A tőzsde ugyanis olyan nagy személyzettel dolgozik, a fűtés, világítás olyan óriási összegeket vesz igénybe, hogy még abban az esetben is, ha a tagsági dijakat január elsejétől ötvenezer koronára emelnék, az ötezer tőzsdetag és néhány száz alkalmazott után alig folynék be több, tagsági dijak címén, mint háromszázmillió. Igaz ugyan, hogy a lajstromozási dijak stb. fejében is nagy összegek jutnak a tőzsde pénztárába, de mindez igen kevés, ha figyelembe vesszük, hogy szakemberek szerint ö t n e- K y e d—m ásfélmilliárdra tehető az az összeg, amely kiadás címén fog szerepelni az idén a tőzsde; mérlegében. Természetes tehát, hogy a kiadásokat csak nagy fölvételi dijakkal lehet fedezni, mert a bíráskodási se nagyon szaporítja a tőzsde jövedelmét. A nagy fölvételi dijak tehát, mint ezekből is látható, korántsem jelentik azt, mintha ezzel holmi numerus ciausuist akarnának meghonosítani a tőszdén. Mindenesetre irésze van az öt-tiz-tizenötmilliós fölvételi dijak megállapításában annak is. hogy a tőzsde tanácsa csakis-tőkeerős, vagy mondjuk igy: anyagilag jól szituált embereket enged be újabban a tőzsdére, ami természetesen nagyon helyes álláspont, mert csak ilyenektől lehet remélni, hogy friss tőkét, uj. hasznos klientúrát visznek be a töszdéire. Semmi értelme sem lenne 'tudniillik annak, hogy olyan uj tagokkal szaporítsák a tőzsdét, akik nem tudnának megfelelni azoknak a kötelezettségeknek, amelyeket a tőzsde szabályzatai egyformán megkövetelnek a régi és az uj tagoktól. Abból sem lehet holmi numerus clausust tervező intézkedésekre következtetni, hogy az alkalmazottjegyek revízióját rendelték el és hogy december 22-ig be kell nyújtani azokat a kérvényeket, amelyekben az alkalmazott-jegyek megújítását kérik. E sorok írójának a legilletékesebb helyen mondották ugyanis, hogy ennek a rendelkezésnek sincs más célja, mint az, hogy biztosabb alapokra helyezzék az egész tőzsdei üzletei és lehetővé tegyék annak az ellenőrzését, hogy tényleg osak azok vesznck-e részt a 'tőzsdei üzletek közvetlen kötésében, akiknek erre való illetékességét a legkompetensebb fórum, a tőzsde tanácsa is elismerte. Akiket tehát nyugtalanított, hogy a fényképek száma egyre növekszik, azok nyugodtak lehetnek abban a tekintetben, hogy alaposan megrostálják azokat, akiket beeresztenek a tőzsdére. Azok viszont, akik a nagy fölvételi dijakból arra következtettek, hogy egyelőire nem akarják az intézmény tagjainak számát szaporítani, szintén megnyugvással vehetik tudomásul hogy ez is az institúció érdekében történik. Erről természetesen tájékozva vannak az uj tagok is, mert különben talán nem is törtetnének a 'tőzsdére. Az aggodalmaskodókon kívül azonban ugyanezen a véleményen van a tőzsde közönségének többsége is, mert ellenkező esetben a kezdeményezésektől soha vissza nem riadó tagok bizonyára mozgalmat kezdtek volna már a felvételeknek hosszabb ideig való szüneteltetése érdekében. Ném kezdenek azonban semmi akciót ebben az irányban, mert hiszen egy pillanatra sem szabad szem elől téveszteni azt, amit legutóbb a pénzügyminiszter is hangoztatott, hogy a tőzsdének ma már igen nagy a Jelentősége és hogy a különböző társadalmi rétegeket, de különösen az annyira védett középosztályt a pénz konzerválásának szükségessége viszi a tőzsdére. Helyesnek tartják tehát, hogy beengedik mindazokat, akiknek a tőzsdén való működése ai intézmény felvirágoztatása szempontjából hasznosnak látszik. Helyes abból az okból is. mert az uj tagok azok. akikben a legerősebb a meggyőződés, hogy az üzlettelenség. amely hetek óta úrrá lett a piacon, nem tar t már sokáig. Az újak azok, akik erről a régieket is meg akarják győzni, mert az utóbbiak bizony kissé kételkednek. A vélemény az újak és a régiek között csak egy tekintetben egyező, hogy amennyiben a különböző pénzügyi tervezetek dolgában észlet bizonytalanság megszűnik', tartós 'fellendülés csak akkor1 tehet a piacon, ha dolgozni hagyják a tőzsdét és ha végkép lemondanak azokról a reforrnkisérletezésiekről, amelyek a nyáron annyiszor megakasztották a tőzsde forgalmát. Elég volt minden kísérletezésből — mondta a tőzsde közönsége — 1924-ben hagyják szabadon élni, szabadon fejlődni a tőzsdét, amely ma már tényleg a pénz konzerválásának az otthona. Rácz Géza. Kölcsön. Mindenki énről beszél, mindenki ezt várja. A kölcsönt lesi, akinek nmcs pénze s még inkább, akinek tömérdek a vagyona. Az emberek egymástól kérdik: Mit gondolsz, meg lesz a kölcsön? Kétszázötven millióról van szó, a hétmi.lió lelket számláló országban alig esik negyven korona egy emberre és mégis éhes szemekkel olvassa mindenki a Párizsból érkező híreket, mintha ez lenne az utolsó szalmaszál amelybe az elfáradt szív még belekapaszkodhatok. Senki sem tudja, hogy miért TABARIN vnr, RÁKÓCZI-ÚT 63. sz. • TELEFON: JÓZSEF 21—!6. The Üessem's Ferencey Kirely Világszenzáció! I m. v. Prof. Max k Érné« Lonelos 1 és a szenzációt kettő Champion de Danse decemberi k i s ó r 6 snáso? t STEINER SIMI MŰVÉ'>ZZENEKARA Kezdete pont fél 10 órakor. Elsőrendű meleg konyha. jelzi épp ez a kölcsön az uj nap keltét, senki sem tud magának számot adni arról, hogy miért jelenti épp ez a kétszázötven millió a nagy fordulatot az ő sorsában. És babonás hittel mégis mindenki az eget nézi és a napkeltét várja. Nagy, igen nagy művész az önfenntartási ösztön, hogy mindig talál valamit, amivel néhány lépésnyire átcsfalhaíja az embert azon a vonalon, ahol a végső csüggedés kezdődik. Helyesebben szólva, nagy művész az ember, mert néhány lépéssel mindig odébb löki maga előtt azt a vonalat, melyen a kétségbeesés ólálkodik. Nem akar elcsüggedni, nem akair kétségbeesni és valahogyan mindig átcsalja magát a kritikus ponton. Es milyen jók hozzánk az ellenségeink! Tudják, hogy szenvedünk, tudják, hogy nélkülözünk és a segitség sürgős, nagyon sürgős. És ők mégis húzzák, halasztják a dolgot. Néha élesztik, máskor meg fojtogatják, de végleg ki nem oltják reményeinket. Vigyáznak, hogy legyen valami, amivel sokáig eljátszadozhassunk. Vigyáznak a reménységünkre, hogy reménység maradjon és egyhamar ne teljesedjék be. ök tudják, hogy kétszázötven millió nem sok pénz. Hisz nekik van ennyi és még se boldogok. És talán attól félnek, hogy a kölcsön átvétele után mi is csak egy reménnyel leszünk szegényebbek s nem kétszázötven millióval gazdagabbak. Előléptetések a Fővárosi Banknál. A Fővárosi Bank és Váltóüzlet igazgatósága Graf Mihályt, Oláh Sándort ügyvezető-igazgatókká, R e i s c h 1 Károlyt, Lichtenstein Károlyt, F i s c h h o f Bélát igazgatókká. Ábrái Zsigmond dr.rt, Kaposi Vilmost aligazgatókká és Fröhlich Sándort cégvezetővé nevezte ki. Engedélyezték kilenc részvény hivatalos jegyzését. A tőzsde igazgatósága és tanácsa kedden ülést tartott és letárgyalta a beérkezett részvényjegyzési kérvényeket. A tanács kilenc részvénynek tőzsdei jegyzését engedélyezte. Ezek a részvények a következők : Mechanikai Berendezések Gyára. M agya r-A m e n i k a i Bank, M a g y a r-N éraet Mezőgazdasági R.-T., Magyar Erdőbirtokosok F a é ír tőkésítő R.-T., Magyar Szónkén eg gyár. Hungária Jaquard Szövőgyár, Budapesti Iparbank. Fabank. Angol-Osztrák Bank. Az Angol-Osztrák Banknak nem részvényeit fogják jegyezni a tőzsdén, hanem a bécsi letétjegyekeí A Magyar-Német M izögazdasági bevezetése. A Magyar-Német Mezőgazdasági R.-T. részvényeit, amelyek tőzsdei jegyzését a tőzsdetanács már engedélyezte, ha a tőzsdei helyzet kedvezőbbre fordul, karácsony után vezeti be a hivatalos forgalomba Halász Lajos bankháza. ŐRB ZOLTÁN Reszelő- és csavarár nagykereskedő BUDAPEST NÉPSZÍNHÁZ-U. 40. TELEFON: j ó z s e í 56-46 József 138-09 József 62-84 ___ >„Kraycr‘ Email \&-J Lakkok Angol és Amerikai gyártmányokkal egyenrangú minőségben készít Krayer [Mar/d TEL «5'29 ♦ Idckgyár ♦ tel.22-58 Budi&jpe<rt v kér. Váczi'Uf 34-sz..
