Fővárosi Hírlap, 1923 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1923-01-24 / 4. szám

p

^xwruzo&iíüzMp

Budapest, 1923 január 24.

kívül tisztában van vele, hogy Wolff'ök — ha talán a belügylminis’zter nem is közölte velük mégi hivatalos íormában, hogy a rnandátum- meghosszabbitó terv végérvényesen megbukott — de a jelekből, a politikai szituációból biztosan megérzik, hogy erről többé szó sem lehet. Miután pedig kétségtelenül a megsemmisülésig rossz sánczaik vannak a választásokra, már most kénytelenek megkezdeni az egyébként teljesen reménytelen agitációt.

Ugyanakkor konstatálnunk kell, hogy

megbukott az Ereky-féle közeledési terv is.

Ennek a magyarázata igen egyszerű. Az egyik az, hogy megint — mint minden béke- kisérlet — nem illetékes helyről jött, nem tartalmazott garanciákat, nem nyújtott semmit annak az ellenzéknek, amely a budapesti képviselőválasztások óta jogosan érzi magát nyeregben. Erekynek minden valószínűség szerint őszinte, de pártvezérileg nem patentirozott szavai, almielyek logikus követkéz miélnyei voltak egész beszédének, megkapták ,a baloldalt. Különösen Baracs Marcell volt az, aki igen komolyan vette a dolgot, de őt ez alkalommal csak a paktumok elvi alapján álló gazdaságpolitikai párt fett volna hajlandó követeli, A demokrata- pártban igen éles ellentállásra talált minden paktum gondolata, amit nem tartottak titokban Baracs előtt sem, aki ilyenformán sietett visszavonulni.

...—i 111 unrrmn in ~n“ m "Ttt > I

Em

ber tragédiája —

IV. Károly tragédiája

Beszámoló a múltbeli közgyűlésről

A szerdai közgyűlés ünnepi hangulatban kezdődött. Vasárnap volt száz esztendeje, hotry egy kis tót faluban megszületett az Ember tragédiája költője. Sipőcz Jenő polgármester felhasználta az alkalmat, hogy nagyon formás, kedves és tartalmas beszédben megemlékezzék arról, hogy ki volt a magyar nemzetnek Madách Imre. Helyes és okos dolog a kegyelet minden időben; de helyes és okos dolog különösen most!, hogy rámutatunk a kulturális. a szellemi értékekre, amelyeket a magyar fai nagyszerű produktivitása váltott ki. Hadd lássa meg a külföld, hogy kik vagyunk. Országrészeket elszakíthatnak töílünk, de a költőinket, a szellemi nagyságainkat, akik az egész világon hirdették valaha a magyar nevet és tudást: a költőinktől legyőzőink sem foszthatnak meg bennünket. Szükség volt arra. hogy a polgármester ünneppé avassa az egyik szürke közgyűlést! Madách Imrére való emlékezésével már csak azért is. mart néhány héttel ezelőtt ugyancsak egy ilyen szürke közgyűlésen az egyik városatya interpelláció kerekében szintén megemlékezett Madáchiról és kifogásolta, hogy az egyik színházban, ahol az Ember tragédiáját adták elő, a radikális vonatkozásokat nagyon kiélezték és ez az igen tisztelt városatya, urat rémmód felháborította. Dehát szerencsére még a mi törvényhatósági bizottságunkban is kevés olyan városatya akad, aki az Ember tragédiája haragosával osztozkodnék a felháborodásban.

A hamis választói névjegyzékek ellen

Egyébként a szerdai közgyűlés az interpellációk napra volt. A keresztény-párt nem minden idegesség nélkül hallgatta meg dr. Bródv Ernő interpellációját, aki a képviselő-választók névjegyzékének a kiigazításáról interpellált. Bródy Ernő abból az alkalomból, hogy a választók névjegyzékének a kiigazítása most van folyamatban, szóvátette, hogy a keresztény-párt vezetői egyre gyakrabban panaszkodnak amiatt, hogy a választói névjegyzék hibás, mert ebbe a választói névjegyzékbe egy sereg olyan név került bele, aki nem való oda, viszont egy sereg választó névéit kihagyták a névjegyzékből. Azt mondja Bródv Ernő, hogy nem érti ezt a panaszt, m .'t hisz a választók összeírását a keresztény-párt intézte és a többség a kisebbség képviselőit kiszorította a központi választmányból, ahol pedig helyet kellett volna kapnia a kisebbség képviselőinek már a törvény értelmében is. Végül Bródy Ernő figyelmezteti a közgyűlést arra, hogy abbam az esetben, ha nem akarják, hogy az ui választói névjegyzék is tele legyen hibával, ha meg akarják szüntetni az anomáliákat, akkor a választói névjegyzék összeálli- táisát nagyobb lelkiismeretességgel és gonddal kell intézni. Azt ajánlja, hogy a választókat ne csak betűrendben iriák össze, hanem házak szerint is, mert a házak szerint' való összeírás lehetővé teszi annak_ az ellenőrzését és megállapítását, hogy egy- egv házból maradtak-e ki választók a névjegyzékből. Egy közös érdekük vám többségnek és ellenzéknek egyaránt, mondta Bródy Ernő, az, hogy akinek a törvény megadta a választói jogot, az benne legyen a névjegyzékben. Ebben aztán a keresztény-párt! is megnyugodott.

Uj városi vámtarifa, amely drágaságot szül

Rotzer Zsigmond — terjedelmesen és unalmasan — nagyjelentóségü ügyben szólalt föl. Fölfedezte, hogy a főváros publikumának a zsebe ellen ui

merénylet készül. Horribilis módon fel akarják_emelni a városi vám tarifáját és ebből a felemelésből több mint egv milliárd uj bevételt várnak a városházán. Uj drágasági hullámot fog megindítani ez az ui városházi istái g er olás. mondta Rotzer, az iparcikkek rendkívüli módon meg fognak drágulni. Ezt a drágulást természetesen a gyárak és kereskedők át fogiák hárítani a fogyasztókra, aminek az első konzekvenciája a munkások ui béremelési követelése lesz. Arra kéri a közgyűlést, küldjön ki e'gv szakbizottságot és ez a szakbizottság, melynek tagjai valóban szakértők lennének, bírálná dl az ui vámtarifa-tervezetet. mielőtt ez a vámtarifa-tervezet a közgyűlés plénuma elp kerülne.

Balkányi a „Frankfurter Zeitung“-ért

B a 1 k á n y i Kálmán a Frankfurter Zeitungot vette védelmébe. A Frankfurter Zeitunggal az történt, hogy a rendőrség megvonta tőle az utcai árusítás jogát. Hogy egy külföldi laptól a hatóság megvonja az utcai árusítás jogát, mondta Balkányi, ebben nincsen semmi ui, ilyen máskor is történt. A Frankfurter Zeitung kolportázsjogának megvonásában azonban tulajdonképen a rendelet indokolása az érdekes és figyelemreméltó. A rendőrhatóság ugyanis azzal a megokolással tiltotta el a Frankfurter Zeitung utcai árusítását, hogy nem célszerű a mai nyomasztó gazdasági viszonyok között, ha konkurenciát csinál egy német lap a magyar lapoknak. Azt mondja Balkányi. hogy tulajdonképen örülni kellene, hogy a magyar kormány ennyire védelmére kelt a magyar sajtónak. Csupán csak £zt furcsába a dologban, hogy inig egyrészről a kormány a magyar sajtót meg akarja óvni a konkurenciától, másrészről hol a magyar lapok terjedelmét korlátozza, hol a rotációs, papirt, hol pedig a posta és távirdát drágítja meg. Evvel szemben ugyan mifélén haszon támad abból, ha Budapest utcáin nem árulják ,a Frankfurter Zeitungot? Az, hogy naponta tiz példánnyal kevesebb lapot ad el a Frankfurter Zeitung Budapesten. Ez pedig nem túlságosan nagy eredmény. Ezzel szemben a kormány elveszíti Európa egyik legnagyobb, leghatalmasabb, iegnivósabb lapjának a szimpátiáját. Ez a világlap eddig mindig, objektiven foglalkozott Magyarország dolgaival. Nem csodálná, ha ezek után megváltoztatná a magyar politikáját. Kéri tehát a polgármestert, járjon el a kormánynál abban, az irányban, hogy a Frankfurter Zeitungnak adják visz- sza a kolportázs-jogát. Bs: mivel ez a közgyűlés Madách emlékének a jegyében zajlott le, egv Madách- idézettel végzi a beszédét. Madách egyik képviselőI házi beszédében ugyanis azt mondta, hogy minden kormány többé-kevésbbé hasonlít a madáriieszáö- hözt. A madárijesztők is addig olyan félelmetesek, mig az egyik madár rá nem ül az ijesztő fejére. Nem tudtuk ugyan egészen kivenni, hogy Balkányi mire gondolta ezt a Madách-idézetet. de az ötlet nem rossz.

Tiszteljük a megboldogult király emlékét

Ezután a szerdai közgyűlés kluia és szenzációja következett. Szmrecsányi György, aki mostanában „ritka vendég Rácországban“, megjelent a közgyűlésen és a.kereskedők zaklatása ellen interpellált. Elmondta, hogy az utolsó hetekben a belvárosi kereskedők egyike-másika furcsa zaklatásoknak volt kitéve a rendőrség részéről. Az egyik belvárosi kereskedő elpainaszolta neki, hogy a minap egy detektív jelent meg nála egv civilruhás őrnagy kíséretében. Azt követelték a kereskedőtől, hogy a kirakatából vegye be a megboldogult királyt és családját ábrázoló képeket. Szmrecsányi utánajárt a dolognak, hogy miféle jogon avatkozik bele a rendőrség abba, hogy a kereskedők királykékeket árul- nak-e vagy sem és azt a felvilágosítást kapta, hogy a rendősrég egv magasrangu tábornok intervenciójára iárt el. A legnagyobb felháborodással beszélt Szmrecsányi enroll a dologról, amelyet kegyeletsértésnek deklarált. Az egész világ meghatottan nézte a megboldogult király tragédiáját és annál különösebb és íelháboritóbb, hogy épp Magyarország fővárosában eshetik meg ilyen dolog. Magyarország lakosságát a királyhűség köti össze az dlszakitott országrészek lakosságával. Ha ez nem lenne, anarchiának kellene lenni. Hol van a jogbiztonság, amikor a rendőrség emberei azért zaklatják a kereskedőket, mert a megboldogult király képét kiteszik a kirakatba. Miképen történhetik az meg, hogy katonai személyek diszponálnak a rendőrséggel, melynek feje a belügyminiszter és a miniszterelnök. Kéri a polgármestert, hogy a közigazgatási bizottság ülésén ebben a dologban kérjen felvilágosítást az államrendőrségi főkapitánytól.

Sipőcz Jenő polgármester azonnal felállít az interpellációra. Kijelentette, hogy ez az ügy tulajdonkénen hatáskörén kivid esik, azonban kötelességének ismeri, hogy a kegyelet megóvassék és hogy a polgárság a zaklatásoktól megvédessék. Ebben a tekintetben el is fog járni. Szmreosányi György köszönettel tudomásul vette a polgármester válaszát és arra kérte, hogy abban a a esetben is álljon a sarkára, ha nemcsak a rendőrséggel fog szembe- államá.

Budapest népe bokréta-ünnepélyeket kíván

Ne múljék el a tavasz építkezés nélkül — Bródy Ernő nyilatkozata

A budapesti háztulajdonosok — egyesületük elnökének vezetésével — a napokban fölkeresték Kállay Tibor pénzügyminisztert. Kissé furcsán hat. hogy a házigazdák mit akarnak a pénzügyminisztertől és előtte vázolt követeléseik még inkább különösen hatnak. Ugyanis újra, mint egy idő óta annyiszor, a lakások tólszabaditását kérték, mint „egyetlen törvényes és méltányos“ megoldási lehetőséget s hogy ezúttal a pénzügyminiszter került sorra, ár érthetővé válik, ha megmagyaráztuk, hogy minden követ megmozdítanak és minden fórumot fölkeresnek a siker érdekében.

Ez eddig rendben volna, azonban Kállay pénzügyminiszter a küldöttség előtt — bár burkoltan — állítólag olyan kijelentést tett, amelyet a háztulajdonosok arra magyaráznak, hogy már tavaszra fölszabadulnak a lakások. Ez a körülmény a mai nyomorúságos lakásviszonyok mellett katasztrofális helyzetét teremtene. A városszerte támadt nyugtalanság közepette megfelelő információ szerzése céljából a Fővárosi Hi r lap fölkeresi^

dr. Bródy Ernő fővárosi bizottsági tagot, a Lakók Szövetségének ügyvezető elnökét,

aki a következőképen vázolta a helyzetet:

— Érthető és indokolt, ha a Lakók Szövetsége kiterjeszti és fokozza akcióját. Kállay Tibor pénzügyminiszter nyilatkozott a háztulajdonosok küldöttsége előtt. Mindenekelőtt megjegyzem, hogy a lakásügy nem tartozik a pénzügyminiszter hatáskörébe. A lakásügy erkölcsi, közegészségi és szociális kérdés, mint ilyen, tehát a népjóléti miniszter hatáskörébe tartozik. A pénzügyminisztert legfeljebb abból a tekintetből érdekli a kérdés, hogy neki az állam pénzügyi eszközeivel elő kell segítenie a lakáskérdés megoldását.

— Világosan rámutathatunk arra, hogy csupán egyetlen, igazi megoldás képzelhető el az adott helyzetben.

És ez az építkezés!

Kállay pénzügyminiszter ur e tekintetben példát vehetne nagy elődjétől, Wekerlétől, aki rnég a háború előtt, 1908-ban állami feladatnak ismerte

el a lakásépítkezést és a róla elnevezett kispesti (munkásteleppel gyakorlatilag is megmutatta azt az utat, melyen az államnak haladnia kell.

— Wekerle a Budapesten létesítendő munkásházakról szóló 1908. évi XXXIX-ik törvénycikk indokolásában a következőket mondja:

„A kormány tisztában volt azzal, hogy a kezdeményezés az építkezés tétén az államhatalomra halaszthatatlan kötelességet hárít. Mégis megfontolást igényel, hogy a terv milyen alakban valósittassék meg. Bár a gazdasági szabadság korában a kormány is örömmel üdvözölne olyan kiviteli módozatot, mely az érdekeltek tömörítésével az Önsegély elvén oldaná^ meg a kérdést, azonban a munkásosztály tőke- szegénysége, általán az életviszonyaink kizárják a reményét amialk. hogy a muinkáslakásolk ügye igy megoldható lenne. Viszont a tőkéjének kölcsönző elhelyezésére utált magánvállalkozástól se várható, hogy valóban minimális ellenérték: kilátásai között ilyen akcióba bocsátkozzék. Ily körülmények közt a közvetlen megvalósítás feladata az államra hárul, mely nemcsak magasabb ethikai írendelteitése, hanem nagyobb tőkeereje miatit is elsősorban hivatott ilyen nagyszabású és általános érdekű akció megindítására és vezetésére.“

Amit Wekerle mondott és 1908-ban követelt, még fokozottabb mértékben áll ma.

— A lakások felszabadításáról szó sem lehet addig, amig a termelés meg nem indul.

Előbb jöjjön az építkezés és csak utána a lakások felszabadítása!

Csakis egy termelési folyamat adhatja meg a lehetőséget a kereslet és kínálat közgazdasági törvényének érvényesülésére. Már pedig itt a háború óta egyáltalán nem történt számba vehető építkezés. Amig; ez meg nem indul, amig e tekintetben eredményeket nem produkál, addig katasztrofális volna a lakások felszabadítása.

— Ebben az ügyben természetesen a Lakók Szövetsége a legrövidebb idő alatt mozgalmat fog megindítani, melynek jogosultsága annál kétségtelenebb, mert hiszen Budapesten a lakásoknak körülbelül nyolcvan százaléka egy- és kétszobás. S ebben az egy-két- szobás lakásokban a lakosság százezrei laknak, hozzá olyan százezrek, akik szegények,

— Amikor igy a lakosságnak több mint há-