Fővárosi Hírlap, 1923 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1923-01-24 / 4. szám
3 Budapest, 1923 január 24. romnegyed része közvetlenül érdekelt, akkor joggal lehet mondani, hogy Budapest óriási többsége jogosan fog eljárni, amikor otthonának megvédése érdekében megteszi azt, ami a joga és ami a kötelessége. — A Lakók Szövetsége foglalkozni fog azzal a házmester! rendelettervezettel is, amelyet a főváros készitott és amely közéD- kori állapotokat akar ezen a téren is teremteni. De mindezek mellett a Lakók Szövetségének legfőbb gondja az lesz, hogy az épikezást. az alkotást kívánja az illetékes köröktől és mindent elkövetünk abban az irányban, hogy ez a tavasz ne múljék el építkezés nélkül. Körséta a városházán Amire a tisztviselők várnak — A belgák meg a Közúti — A belügyminiszter tervezete a Közmunkatanács megszüntetéséről ( Több, mint félesztendeje annak, hogy a derék Sallay Árpád tanácsnok Örökre lehunyta a szemét. Azóta is üresedésben van az állása és még ebben a pillanatban sincs kilátás arra, hogy a pályázatot kiírják. Igaz, hogy a szobája, a széke nem üres, ott ül és dolgozik, kitűnő tapasztalatait, tudását itt érvényesíti Borvendég Ferenc helyettes-tanácsnok, akinek megválasztásához ma már nein férhet kétség. De a dolgok rendje mégis csak az lenne, hogy ha meg akarják választani, akkor válasszák is meg csakugyan, minél előbb. Nyílt titok azonban, hogy miért nem írják ki erre az egy tanácsnoki állásra a pályázatot és ez az, amit már régen megirtunk, hogy a Sallay halála révén megüresedett tanácsnoki állással együtt valószínűleg négy tanácsnoki állás üresedik meg és mind a négyet egy csapásra akarják betölteni. Hiszen Rényi Dezső alpolgármester a villamos vezérigazgatója, Till Antal tanácsnok a villamos ügyvezető igazgatója lesz, azt pedig mind általánosabban kezdik hangoztatni, hogy Sántha Dénes tanácsnokra a'z egyik fővárosi üzemnél vár magasabb hivatás. Igen, de a villamos ügye még mindig nincs elintézve. A belgák még mindig tárgyalnak a bérbevételéről és — amint a Fővárosi Hírlap értesül — \ a főváros újból tárgyal a Közútival ugyani csak a villamosvasút bérletéről. Amennyiben akár a Közútival, akár a belgákkal sikerül e tekintetben a megegyezés, megeshetik, hogy a fővárosnak módjában lesz úgy Rényi, mint Till kiváló munkásságát továbbra is a maga számára biztositani, bár nem lehetetlen az sem, hogy a bérlő-társaság is szükségét fogja érezni mindkettőjük vagy egyikük szakértelmének. Addig tehát ezekre az állásokra nézve természetesen semmiféle döntés nem történhetik, de nagyon nehéz megérteni, hogy miért hagyják mégis makacs következetességgel függőben Sallay állásának betöltését? Hiszen amikor minden faktor és minden oldal Borvendég mellett van, még csak azt sem lehet mondani, hogy a városatyák gyengéd lelkét a választás izgalmaitól féltik. A tisztviselők körében annál izgatottabb a hangulat, hiszen ők hónapok óta számolnak az előmenetel lehetőségével. Most azonban teljes a bizonytalanság és mondanunk sem kell, hogy legalább a tisztviselők körében egészen általános az óhajtás, hogy úgy a belga ajánlata,- mint a Közútié ne legyen elfogadható. A tisztviselői kar zömét talán nem is érdekli, de mindenesetre nagyon fontos a mérnöki karra az a terv, amely szerint a belügyminiszter a Közmunkák Tanácsa helyére a Székesfővárosi Városrendező Tanács Intézményét akarja állítani, amely természetszerűen a fővárosnak egy szerve, egy hivatala lenne, amint valaha a mérnöki hivatal volt. A Székesfővárosi Városrendező Tárnics csak véleményezne és minden kérdésben a főváros közgyűlése hozná meg a döntést. Természetesen a belügyminiszter terve ellen most a legélénkebb akció indul meg és ami nehezen fog sikerülni, merész elszántsággal a miniszter- elnököt akarják kijátszani a belügyminiszter ellen. Nem akarják bebizonyítani, hogy katasztrófa lenne, ha a Közmunkatanács elvesztené autonómiáját, hatóság-jellegét és — risum teneatis, ezt is ők mondják — ezt az intézményt kiszolgáltatnák a pártpolitika önkényének. Egészen valószínű, hogy ha a miniszterelnöknek argumentálásuk utolsó pontját is . elmondják, akkor grog Bethlen István olyan jót fog nevetni, mint még talán soha. Egészen valószínű, hogy minden akaródzás és minden tiltakozás hiábavaló ma már, amikor Rakovszky Iván belügyminiszter az' illetékes fórumokkal is megismertette a Közmunkatanács megszüntetésére vonatkozó tervét. Igaz ugyan, hogy azon az értekezleten, amelyen éz az ismertetés megtörtént, tényleg nem volt jelen gróf Bethlen István, de ez nem zárja ki, hogy a belügyminiszter tervét, amely már a minisztertanácsom' is átment, ismerte és azt nem fogja elejteni — egy szál ember kedvéért. • • • Megnehezedik az élet újból, az uj terhek özöne köszönt be minden lakásba. Itt van a felemelt közüzemi pótlék, amelynek kiszámításába máris ötmilliót „ruházott be“ a főváros. Ráadásul újabb ötletek után kutat a tanács igen jelentős szorgalommal. Egy ilyen ötlet már ki is alakult és ez a szemétfuvarozási illeték felemelése, aminek igen egyszerű oka az, hogy a szemétfuvarozás költségei egy év alatt csekély négyszázmillióval emelkedtek. Természetesen ezt meg kell fizetni valakinek. Ebben a hangulatban újabb rohamra készülnek a háziurak is, akik a békebeli házbér százszorosát kérik azzal az elhatározással, hogy ha minden kötél szakad — isten neki iakereszt — negyvenszeressel is beérik. A népjóléti minisztériumnak ezideig csak elvi álláspontja alakult ki, ami elég dodonai módon úgy hangzik, hogy a házbérek emelése csak akkor lehetséges, ha az összhangban van a megváltozott gazdásági viszonyokkal. Mi igazán nem tudnánk határozott választ adni erre a furcsa kérdésre és erős a gyanúnk, hogy a háziurak valamelyest ismét győzni fognak a házbért ront on, bár a lakóik számára igazán megváltoztak a. gazdasági viszonyok. Megváltoztak: már a betevő falatot is nehéz megkeresni. Az a szerencsétlen Marx alighanem megfordult a minap a sírjában, amikor a budapesti városházán gyengéd női kezek gesztikuláltak ellene és női szájból hangzott el az aggodalom, hogy a vén destruktor írásait el kell rejteni a publikum elöl. Törökné Kovács Hennin asszony maga is alig hiszi el, hogy Marx elveszett ember lenne, ha semmi mást nem lehetne ellene csinálni, minthogy a főváros fiókkönyvtáraiból kitiltják, vagy ha elégetik Budapesten a könyveit. Tessék elhinni, hogy ez nem orvosság, már csak azért sem, mert Budapesten kívül sehol a világon nem szánják tüzhalálra a tudományos irodalmat. Két dolgot azonban megtesznek a kiil-. földön is. Az egyik, hogy vitatkoznak vele. Argumentálnak és bizonyítanak ellene. A másik, hogy jó szociálpolitikát csinálnak és fölöslegessé teszik az öreg forradalmárt. Nálunk egyikről sincs szó, ami azt jelenti, hogy még ha elégetik is, valósággal mesterségesen adnak életet neki. KLEIN és FIA és illatszergyár *r,-t., Budapest, VII., Dob-u 13. Tel.: József 123-30. SZAPPANAI A LEGJOBBAK. PAWIUOW-MASCOTTE Nagymező-utca 17. Telefon 17—97 A SZENZÁCIÓS ATTRAKCIÓK MŰSORA! Kezdete pont fél 10 órakor. _________________ A rejtelmes Ferencváros Tosca a Franzstadiban — Kulissnatologátéból operaénekes — A színin öv end ék-jc löltek — Lovagias ügy bicskával — Tánciskola a padláson A legsötétebb Ferenc-városban, a Ranolder- utcában, ahová egybelüktet az egész „Franzstadt" 'közélete, kocsma kocsma mellett van. Annyi ital- mérőhely van ebben a szűk kis utcában, amennyi két más kerületben összeseii sincs. Es a Ferencváros egy bizonyos társadalmi osztályának apraja- nagyja ott tanyázik napszálltától egészen a záróráig. Mindegyik .kocsmának exclusiv törzsközönsége van. Egyikbe gyerekek járnak, másikba felnőttek, amabba csak nők. Külön kocsmába járnak a „jasszok“, másba a betörök, a zsebtolvajok, az iparioslegény- ség. a spieszbiirgerek, a vásártéri kofák. Valóságos kocsmai phalkvnster-rendszer. Sohasem keverednek egybe. Egyikben félmeztelen cigánypurdék kegyetlen- kednek az elnyűtt húrokon, másikban harmonika mellett mulatnak, harmadikban zongora verkli játssza a „Donau-walzert“ és igy tovább. A sok különféle zene, borízű hangok nótáival egyiitit kiszűrődik az utcára és valami egész különös zsongássá egyesül. Az egyik (kocsmából openaánia hallatszik ki. Iskolázatlan. durva hang, harmonika-kisérettel. de tiszta szövegkiejtéssel, olaszul. Cavaradossi nagyáriáját énekli: ,,E lucean la stelle“... Ide be kell térni! Ezt meg kell néznünk. A dohos, borszagu kis kocsmában összezsúfoltam ülnek az emberek. Nagymészlt fiatalemberek. Iparos- és kereskedősegédeknek látszanak. •A kályha mellett, alacsony zsámolyon ül a himlőhelyes arcú operaénekes, kezében a harmonikával és torkaszakadtából énekel. A kocsma közönsége áhítattal hallgatja. Egy-egy magas és hamis „cé“ után összecsemdülnelk a poharaik. Isznak rá. Beszélgetésbe elegyedünk az asztaltáirsakkal, akik készségesen elmagyarázzák, hogy a himlőhelyes arcú az Operában 'kulisszatologató volt. Oirt tanulta meg az operákat. A kocsma közönsége pedig a környék művészetimádói, akiknelk szintén művészi ambíciói vannak. Kereskedősegédek, akik szininöven- dékek szeretnének lenni és az előtanulmánydki megszerzése céljából járnak ide. — Mégis, kérem. — mondja az egyik, —- ha az ember szininövendék pályára lép, legalább az operákat tudja. Ne mondhassák, hogy műveletlen. — A kulisszatologató befejezte a Toscát és körülmegy tányérozni. Húsz és tizkaronások hullnak a tányérba, azonkívül borral is megkínálják minden asztalnál. Egy másik kocsmában „vegyes zenekar“ játszik. Hatalmas, jtrabál/is kövér nö, jó negyvenes, hegedül és egy öreg ember harmonikázik hozzá. Az asztalok körül csupa fiatal legény. Húsz éven felüli egy sincs. Isznak és énekük: „Parisban huncut a Lány...“ Az egyik, akit Ferinefk hívnak, akkorákat csap közben az asztalra, hogy az összes poharak lefordulnak. Nagy röhögés, ami fokozódik, mikor a Jani iráhajol és az asztal viaszkosvászon-téritőjérő 1 nyalja föl a bort. Ujratöltik a poharakat, folytatják az éneklet. ahol az imént abbahagyják. A Pali- fiú feláll és mikor ismét le akar ülni, valamelyik kihúzta alóla a széket és Pali a földre pottyan. Fal- rengető n.eveltés. A* Pali azonban dühtől eltorzult arccal ugrik föl: — Ki csinálta ezt?! Feleletet nem is várva, a hozzá legközelebb esőt úgy vágja pofon, hogy az székestől együk legurul a földre. A.z fölugrik. egy szempillantás alatt kezekben a bicska és a két fiú. mint a kakasok állnak szemben egymással és gyilkos vadsággal szarkáinak egymás felé. A többi szó nélkül nézi a párbalt. Nem avatkoznak bele. Az Imre bicskája nagyot csillanva, szúr előre és végigkarcolja a Pali balkezét. Vér folyik. Alost mán közéjük állnak a többiek és nem engedik őket verekedni. A lovagiasságnak eleget 'tettek. Nincs tovább. A Pali borba áztatja zsebkendőjét,, rászorítja vérző kezére és minjtha semmi sem történt volna, leül tovább énekelni. Szőke, göndörhaju fiú, a Gyuri, egyszerre elkiáltja magát: — Csávók (gyerekek), menjünk surblizni (táncolni')! Helyes! Gyerünk a padlásra! Valamennyien felkelnek, fizetnek és indulnak. Megtudjuk, hogy a tánciskola a Gyep-utcában, egyik ház padlásán van. Odajár a Franzstadt ifjúsága „surb- lizni“. Gyerünk utánuk! Nézzük meg a táncvigalmat. A tánciskola Itényleg a padláson van. A vasajtó nyikorgása is emlékezteti az embert a padlásajtóra. Az építkezést elmés módon oldodiák meg. A padlás egyrészét rabitzfallal elkerítették, deszkapadlót csináltak és kész a nagyszerű táncterem. Száz koronáit kell lefizetni a táncmester saját kezeihez, egy kiszolgált bádog-hídjegye't nyom a markunkba és szabad a bemenet a táncterembe. Régi, elhangolt zongorán egy lakatosinas szolgáltatja a zenéír. Minden mozdulata elárulja a lakatost. Akkoráit csap a töredezett billentyűkre, hogy félő, hogy a zongora darabokra törik. Hihetetlen hamisan játszik. A „Hullámzó Balaton tetején“-t játssza és shymmit táncolnak hozzá. Már persze franzstadti shymmit. Ami abból áll, hogy a fiú egyik kezével magához szorítja a leányt, másik kezével megfogja a leány nyakát és rázza _ összevissza. Ez itt a shymmi. A fiuk és leányok fáradhatatlanok. Az izzadtság patakokban folyik róluk; de az nem baj. Elvadultam elvakultan forognak, csoszognak, taszigálódznaik össze-vissza. __ óraszámra. Hiába, mégis nagy élvezet lehet az a táncolás! így mulatnak a sötét Ferenc-városban. Szlrmay István*
