Fővárosi Hírlap, 1923 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1923-08-01 / 30-31. szám

2 Budapest, 1923 augusztus 1. niszter delegáltjától, hogy mielőtt ebben az irányban tárgyalásba bocsájtkoznának vagy intézkednének.^ ér tesitsék álláspontjukról a fővárost, hogy a törvény­hatósági bizottság körvonalozhassa ebben a kérdés­ben elvi álláspontját. A kereskedelmi minisztérium képviselője honorálta ezt a kívánságot, egyben meg­ígérte azt is, hogy a minisztérium közben fog járni a pénzügyminiszternél, hogy afő városnak az útadó emelésére vonat­kozó kívánságát teljesítsék. Miwdéz- ideig komolyabb lépés e (tekintetben nem történt, a fővároshoz a várt leirat meg nem érkezett és igy a fővárosnak a kérdést nem is volt módjában a tör­vényhatósági bizottság elé vinni, ellenben az egyes bizottságokban már többizben történtek olyan elvi kijelentések, amelyek szerint a főváros a leg­teljesebb mértékben perhoreszkálná a hosszú k ii z d e 1 e m u t á n m e g s z ii n t e t e 11 h i d v á m o k visszaállít á s á t. A főváros év­tizedes álláspontjával ellenkeznék, hogy a hidakon és az alaguton a közlekedés ne legyen díjmentes és sza­bad. Nem igaz tehát az, hogy a főváros a hidvám behozatalával foglalkoznék, ellenkezőleg :a legerőtel­jesebben ellen tállni kivált annak a kísérletnek, hogy a hidvámot vagy az alagutvámot niból életbeiép- tessék. Kormánybiztos, uj párt, vagy mandátum-meghosszabbitás ? A kormány még nem döntött — Pakots és Peyer parlamenti beszéde Ellenzéki városatyák a belügyminiszternél Az ellenzéknek mandátumáról való lemondása és a tárgyaló teamből való kivonulása óta a város­házán különös események nem történtek, W o 1 f f é k, S i p ő c z é k éis 'Zilahi Kissé k ' nyugodtan emésztenek és mint eddig, most sem törődnek a jö­vővel. Egyelőre úgy tartják, hogy az ő számukra rendkívül kényelmes a,z, ellenzék-mentesség és B i- bithi Horváth János felszólalásain kívül nem fogjiai őket semmi sem zavarni, ha csak ők maguk rrem neveznek ki a maguk számára egy színpadi el­lenzéket, amely természetesen szintén Wolff Károly repertoir-ját, játssza. A villamosjegy és a lemondott városatyák Tény az, hogy Wolff ék mindent megadnának azért, ha az ellenzéket vissza tudnák csábítani], hogy igy újra az alkotmányosság színezetét adják meg annak, amit autokratikus módon csinálnak a város­házám. Az ellenzék azonban erre a szerepre nem haj­landó vállalkozni. A polgármesterhez egyre-másra érkeznek a lemondó levelek, amelyek közül megem­lítjük báró Szterényi Józsefét'és Balkányi Kálmánét, az OMKE igazgatójáét. Egészen természe­tesnek veszik, hogy E re k y Károly azon a na­pon, amikor az összeférhetöségét konstatálták, le­mondott a közlekedési vállalatnál viselt igazgatósági tagságáról. Véleményünk szerint ezt a példát, ame­lyet Ereky szolgáltatott, a lemondott ellenzéki bi­zottsági tagoknak a legkisebb kérdésben is követ­niük kellene. Le kell mondani ok a leg­csekélyebb előnyről is, (amelyben eddig a főváros r é. s izi é r ö 1, mint vá­rosatyák, részesültek. Hogy csjak mást ne említsünk, nincs joguk megtartani a villamos- szabadjegyet sem, pedig — és ezt szomorúan kell meg­állapítani — eddig mindössze egyetlen le­mondott ellenzéki bizottsági tag küldte azt vissza az igazgatóság- m a k. Valószínűleg csak feledékenység lehet az, hogy a volt városatyák még mindig szabadjeggyel utaznak a villamoson, ezt íai támadási felületet azon­ban a községi párt számára nem szabad meghagyni és igy a pártvezetőségeknek kell odahatni, hogy a szabadjegyek visszakerüljenek az igazgatósághoz. Rassay véleménye a lemondásról Meséltek a héten arról is, hogy az ellenzéki bi­zottsági tagok egy része vissza akarja vonni lemon­dását, mert belátta utólag, hogy elhamarkodottan cselekedett. Ezt mindenesetre pletykának és min­den alapot nélkülöző kitalálásnak kell minősíteni, tény azonban az, hogy többen voltak a bi­zottsági tagok k ö izi ü 1 olyanok, akik ezt a lépést nem tartották helyes­nek, miután azonban a többség a mandátum leté­tele mellett döntött, az egész ellenzék egységesen kötelezőnek tartotta magáranézve a lemondást és ezen az elhatározáson változtatni többé nincsen mód és lehetőség. Maga Rassay Károly volt az, aki komoly érvekkel bizonyította azt, hogy az ellenzék 1 é m o n d á i9 a nem aktuális. Zilahi Kiss Jenőnek alpolgármesterré választása talán senki előtt sem volt olyan antipatikus, mint Rassay előtt, aki tetőtől talpig és kivülről-bellilről ismeri a kurzus szemefényét, de úgy találta, hogy az ebből az alkalomból való visszavonulás nem egyezik meg a parlamentarizmus elveivel. Szerinte az ellen­zéknek már akkor ott kellett v o In ai hagyni a városházát, amikor a par­lamentarizmus elvének soha nem lá­tott megsértésével az ellenzéket teljesen kirekesztették a bizottsá­gokból. Ha ez a lemondás akkor nem történt* meg, 'amikor a többség sértette meg a parlamenta­rizmus elvét, akkor a Zilahi Kiss megválasztása al­kalmából való kivonulás csak azt 'jelentheti, hogy az ellenzék visszaadja ai kölcsönt és ezúttal az ellenzék sérti meg a páriámé ntariz- m us elvé t. Ez volt Rassaynak a véleménye- az ellenzék azonban olyan mélységes elkeseredést érzett Zilahi Kiss alpolgármesterré való választása fölött; hogy ennie k a sértő aktusnak lezajlása után egyetlen pilla­natig sem akart tovább statisztálni Wolffék diktató­rikus játékánál. Döntöttek tehát a lemondás mellett és ennek a döntésnek alávetette magát mindenki, elsősorban az a Rassay Károly, aki a mandátum letételét nem tartotta időszerűnek. A közgyűlési terembe való viss® átérésről azon­ban szó sem lehet. Ez ma már tökéletesen idejét múlt gondolat. Pedig bőven történtek kísérle­tek, ho>gy az ellenzéket álláspontjának megváltozta­tására bírják, mindezek a kísérletek azonban teljesen meghiúsultak. Hiába bizonyították többen is, hogy a polgár- mester csak ia saját és nem a törvényhatósági bizott­ság nevében vette tudomásul a lemondást, tehát sem jogi, sem politikai akadálya nincs annak, hogy a le­mondás visszavonását tudomásul lehessen venni Mindezek dacára egyetlen"ember sincs a lemondott bizottsági tagok között, aki a lemondás visszavoná­sának gondolatával foglalkozzék. Az egyik kiváló el­lenzéki vezérférfiu megállapitjása szerint nemcsak, hogy senki sem sajnálja azt, hogy lemondott, ellen­kezőleg mindenki végtelenül örvend annak, hogy a közönség szélesebb rétegeiben milyen rokonszenves visszhangra talál az ellenzék erélyes magatartása. Ha van valami sajnálnivaló, iáikkor a,z csak az, hogy már korábban nem hagyták ott a közgyűlést. Wolffék legújabb narkózisa Wolffék köréből bukkant föl az a tendenciózus hir, hogy a kormány hat hónappal meg akarja hos'Zr szabbitami a törvényhatóság mandátumát. Ez ismét nem lehet mlás azonban, mint az a régóta ismert nar­kózis, amellyel Wolff Károly szokta hiveit elkábitani. Amikor a legnagyobb a veszedelem, amikor legtisz­tábban cseng a kurzus halálharangja, ez a hir min­den ilyeq alkalommal .makacs következetességgel és irigylésre méltó pontossággal fölbukkan. Ma azonban már aligha vannak olyan hiszékeny emberek a több­ségi párton, akik ebben az átlátszóan tendenciózus hírben hinni mernének. Történik ez akkor, amikor a kormány egymás után több ellen­zéki politikussal tárgyal a városi ügyekről és amikor a kormány igen komolyan fontolgatja, nem volna-e is z ii kséges tény­leg Wolffék ellenőrzésére kormány- biztost küldeni a városházára. Az utóbbi niapokban már neveket is emlegettek, mint főpolgármestert, vagy jövendőbeli kormánybiztost éis ezek között a nevek között valószínűségben is ki­emelkedett Lukács Ödönnek a neve, aki a nagyváradi közigazgatás élén igen kiváló névre tett szert. Lukács Ödön múltja, tudása és higgadt poli­tikai megiontoltságia nem volna ellenszenves Buda­pest lakossága előtt és aiigha merülne fel kifogás az ellen, hogy Wolffék egyeduralmát, ellenzék hijján, leg­alább a kormány bizalmas embere figyelje és korlá­tozza. Az a gondolat tehát, hogy a törvényhatóság mandátumát éppen most hosszabbitsíák meg, nemcsak lehetetlen, de egyszersmind provokáló jelentőségű lenne nemcsak a,z ellenzékkel, de Budapest egész la­kosságával szemben is. Beszélnek politikai körökben uj városi párt alakulásáról is, amely az elterjedt hírek szerint fö­képen a vagyonosabb polgári rétegre számítana. Ez a párt — mondja a híradás — kapcsolatban volnia magával a miniszterelnökkel és vezéréül olyan ki­való közéleti tényezőt óhajtanak megnyerni, 'aki eddig aktiv politikával nem foglalkozott. A szervezés mun­kaiát, mint mondják, legközelebb megkezdik. Ennek a hírnek alaposságát ma még ellenőrizni lehetetlen­ség és nem is, igen lehet tudni azt sem, hogy kire gondolnak, amikor a közéleti tevékenységtől eddig távolálló férfiúról beszélnek, mint vezérről. Egy kor­mánypárti városházi pártnak adott vezérei vagy ve­zetői vannak a városházán és ha a. kormány tényleg ezzel a gondolattal foglalkozik, nem kerülhet nagy megerőltetésébe az, hagy Wolffék pártjából a rendel­kezésére álló- eszközökkel leoperálja azt /a részt- amely hajlandó volna a középidőn haladni' és- amely már torkig van W-olffék uralmával, csak éppen a- hatalom nyújtotta előnyökhöz ragaszkodik. Azt kell hinnünk tehát, hogy nem uj vezérek kereséséről van szó, hanem igenis airról, hogy a kormány meg akarja találni a megfelelő utat arra, hogy végeszakadjon ö városházi szélsőséges uralomnak. A nemzetgyűlés in- demnitási vitájában Pakots József demokrata és Peyer Károly szociáldemokrata képviselők széle­sen, alaposan és hozzáértéssel foglalkoztak a város­házi problémával, megvilágították a lehetetlen hely­zetet, amely ott -aizi ellenzék kiüldözésével előállott, egyszóval azi ország közvéleménye elé vitték azt az Augias-istállót, amelyet ett a mai rezsim megterem­tett. Különös azonban az, hogy ezekre az égető kér­désekre sem gróf Bethlen István miniszterelnök, sem Rakov szky Iván belügyminiszter egy szó­val sem reagáltak az indemnitási vitában történt fel­szólalásukban. Aligha lehet tehát nőst gondolni, mint hogy a kormánynak més eddig nem volt módjában a városházi helyzet szanálása tekintetében végleges ■elhatározásra jutni. A politikai helyziet miaga olyan, hogy az országos politikában is minden pillanatban sorsdöntő változások történhetnek, ez lehet az oka annak, hogy a kormány a városházán sem laikar el­hamarkodottan a diolgok tökéletes megér ése előtt cse­lekedni. Ami azonban késik, nem múlik és a döntés tsiemmi esetre sem történhetik Wolffék javára. Hadüzenet a toronyóráknak Népszámlálás és katalógus készül Budapestnek nem igen vannak olyan toronyórái, amelyek, mint például a prágai, történelmi neve'ze- tes.ségüek vagy különös érdekességnek lennének. A budapesti toronyórák sablonosán hol korán, hol ké­sőn, de lehetőleg sohase pontosan,, elütik a maguk ütni valóját. Se Színe, se érdekessége nincs azonban annak, ahogyan ez törteink. Az időjelzésben általá­ban Budapestnek nem igen vannak specialitásai, ha­csak azt nem említjük meg. hogy a kommunizmus bukása óta Budán újra „lövik a delet“. Most azután hadjárati indult meg a toronyórák ellen, amelyek, szegények, ugyan senkinek sincsenek útjában, de amelyeknek kezelési költségeit rnegso- kalták a városházán és ezt az összeget fölösleges' kiadásnak minősítették. Az a vélemény alakult ki ugyanis, hogy a toronyóráik fönntartása teljesen illu- zórius, akkor, amikor a fővárosnak nyilvános órái vannak. Arról természetesen nem szól a krónika, hogy se a toronyórák, se a nyilvános órák nem jár­nak pontosan és ha a közönség nagy fölzúdulása után megreparálták is a nyilvános órákat, azok ma is mintaképei a pontatlanságnak és e tekinlíletben talán az öreg. rozoga toronyórák még mindig iobb és meg­bízhatóbb barátai .a közönségnek. Tény azonban az, hogy a fővárosnak a torony­órák sok pénzbe kerülnek. A pénzügyi bizottságnak alig van ülése, amelyen ne szerepelnie előterjesztés egy-egy toronyóra megjavításáról. A pénzügyi bi­zottság már régebben megállapodott abban, hogy le­gyen a főváros kegyelettel az öreg toronyórák iránt, hagyja meg azokat, de ne központilag történjék a javításuk, hanem az elöljáróságok utján, ahol ez na­gyobb gonddal és gyorsabban hajtható végre. Eölmeirülltl az az ötlet, hogy népszámlálást ren­deznek a toronyórákról. Joannovich Pálé az ér­dem, hogy fölvetette a toronyóra-kataszter gondola­NYÁRI ORFEUM casino de paris HERMINA-ÚT 65. __________ ANGOL PARK MELLETT Es ténként 1/2r0 órakor az augusztus havi szenzációs nagy VARIÉ T É H U S O R. DR PAJOR SZANATÓRIUM Budapesti Vili., Vas-utca 17. szám Ideg-, belbetegek és üdülők gyógy­helye. Vizgyógyimézet. Diétás konyha. Sebészeti-, urolog- és orthopädlai osz­tályok. Külön szülészeti és nöosztály. Árak mérsékeltek.

Next

/
Thumbnails
Contents