Fővárosi Hírlap, 1923 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1923-08-01 / 30-31. szám
Tizenkettedik évfolyam Ära 60 korona Budapest, 1923 augusztus 1. 30i3í. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 4000 korona. Félévre 2G00 kor. Q Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban VÁROSI, POLITIKAI ÉS I<0 HETILAP WK3**— FELELŐS SZERKESZTŐ DAC SÓ EMIL ^pnnifti Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. Telefon: 137—15. szám A nyári szünet alatt pihen a törvényhatósági bizottság, s igy nincsenek aktuális napi kérdések a főváros politikájában. Annál égetőbb kérdéseket vet azonban felszínre a tarifaemelések sorozata. Mint hírlik — és mire e sorok napvilágot látnak, valósággá is lesz — a villamosvasúti viteldijak száz percent,tel emelkednek, a vizdijak, a világítás és a gáz tarifái szintén növekszenek részint abban az arányban, ahogyan a korona romlik, részint pedig attól eltérően, de feltétlenül emelkednek és növekednek. A főváros üzemvezetői természetesen nem tudják magukat kivonni az általános drágulási folyamat alól, azonban érthetetlen az, hogy a szabad fővárosi üzemek, amelyeknek bevételei éppúgy az aranyparitáson állnak, mint a magánya llia lat ok bevételei, s e m m i t sem k ö n n y i t e n e k a f ő v á r o s h á z tart á- s á ii. A kenyérgyár, az élelmiszerüzem, a fővárosi húsüzem, a sertés- és marhaközvágóhidak, szóval azok az intézmények, amelyek tulajdon-képen arany- paritáson szerzik meg bevételeiket, ma kincsesforrásai lehetnének a fővárosnak és fájdalom, nem szolgáltatnak be. a -központi pénztárba "gyszóiván egy fillért sem. Különösen feltűnő, hogy .az élelmiszerüzem, a kenyérgyár és a többi szabad vállalatok nem járulnak hozzá a főváros bevételeihez, hanem a vásárterek és a vágóhídiak jövedelmeznek. Pedig ezeknél tuliajdonképen, ha percentuálisan is van megállapítva a forgalom után járó vágódij és vásárdíj, ezek a tételek a bekéhez viszonyítva is mögötte állanak az aranyparitásos bevételeknek. Hiába nézi az ember a költségvetést és a zárszámadásokat azokról iaiz üzemekről- amelyek ma a főváros részére mérhetetlen bevételi forrást- kellene, hogy jelentsenek, egy betű elszámolás vagy jelentés nem található. W o 1 f f Károly érdeme az, hogy a főváros üzemei ennyire önállósították és kivonták magukat a törvényhatósági bizottság felügyelete alól. Az ösz- szes régi költsélgveféisi és, zárszámadási jelentésekben mindig megtaláljuk a főváros üzemeinek elszámolását, csak azóta az idő óta szűnt meg a nyilvános elszámolás, amióta Wolíf Károly diktá- torkodik Budapesten. Nehogy félreértessem, nem azzal akarom megvádolni Wolff Károlyt, hogy azért nem számoltat el, mintha őneki vagy a pártjának abból előnye volna, hanem csak árra akarok, rámutatni, hogy W o 1 f í Káról y n a k, mint a főváros vezérének, t u- d omása sincs arról, hogy ezek az üzemek elszámolta k-e a v a g y s e m. Egy fővárosi vezér, akinek tudomása sincs a főváros milliárdos üzemeinek forgalmáról, akinek nincs köz- igazgatási, közgazdasági és pénzügyi szaktudása, akiben nincs végrehajtó erő, aki nem tud mással foglalkozni, mint az e m berek vallásával, családi ügyeivel és a róluk t e r j e s,z- t e 11 jó vagy rossz hírekkel, görcsösen kapaszkodik a vezérségbez és nem törődik azzal, hogy d,i ktátorsága idején minden tönk r e- m e g y, mert a í ő az, h o g y az őt jelenleg körülvevő fővárosi bizottsági tagok őt magasztalják, arról azonban szó sincs, hogy komoly munkával - és szívós kitartással a főváros nagy ügyeit is irányítaná. Ma valaha megírja valaki, hogy a háború és kommunizmus után milyen erőfeszítést fejtett ki Budapest többségi pártja a főváros restaurálása érdekében, akkor megállapíthatja, hogy soha olyan meddő és soha olyan tehetetlen törvényhatósági bizottsága, illetőleg politikai vezére nem volt a fővárosnak, mint éppen a proletárdiktatura és a román megszállás utáni időben, amikor a leghatalmasabb alkotóerőre lett volna szükség. Részletes számadatokkal támogatva ki fogom a következő cikksorozatban fejteni azt, hogy mi minden veszteség érte a fővárost amiatt, hogy a székesfőváros ügyeit egy hozzá nem értő ember vezeti, akiben még csak az érzék sem volt meg az i r á n t, h o g y a főváros n a g y anyagi ügyeivel f o g 1 a 1 k o z z é k. Jelen sorokban csak nagy vonásokban mutatok rá arra, Hogy mit is vesztett a főváros. Kezdem a Tattersallon. A múlt esztendő nyarán tárgyalásokat kezdett a íöldmivelésiigyi minisztérium abban az irányban, hogy a lóexportot az ország területén úgy az állategészségügyi, mint a tenyésztési szempontok alapján rendezze. A kormányt nagyon kínosan érintette az, hogy a kiadott kk-xporí-engedélyeket állandóan eladták azok, akidnek a minisztérium azokat személyesen kiádta és egész értékpapírtőzsdéje keletkezett a lókiviteli engedélyeknek. Hogy ennek a lehetetlen állapotnak véget vessen, arra az elhatározásra jutott a földmiveléstigyi minisztérium, hogy a lóexportot Budapestre koncentrálja és innen fogja az exportálható lovakat az ország minden részéből kiengedni. Ha valaha lehetett volna a Tattersallt hatalmassá és naggyá tenni, most itt volt: az alkalom. Budapest politikai vezére, Wolff Károly, azt hiszem igazán nem is tud erről az akcióról semmit, mert mit érdekli őt, a világnézeti harcok nagy filozófusát, ilyen anyagi ügy, mint a lókivitel. Csak nem fog leszállói a csillagok közül egy Wolff Károly- azért, Hogy a fővárosi lókivi teli vásárnak az ügyével foglalkozzék! ,Sőt egyenesen a materializmus bélyegzőjével látná el még azt a párttagját is, aki egy ilyen anyagi kérdéssel merné őt zavarni világmegváltó metafizikai töprengéseiben. Így történt, hogy a Mezőgazdák Szövetkezetének Á.I- latértékesitő Részvénytársasága jóformán Vájná tanácsnok felszólalásán kivid minden ellenállás nélkül e 1 v i h e 11 e a 1 ó e x porivá s á r t Budapestről Kaposvárra és egyéb vidéki városokba és a Tattersall továbbra is át van adva az enyészetnek. Képzelem, hogy milyen lelki undorral gondol Wolíf Károly arra, hogy őneki, mint fővárosi vezérnek, ilyen anyagi ügyekkel kelljen foglalkoznia. De hogy is jön ahhoz egy világnézeti gondolatokkal telített vezér, hogy azokat a nehéz százmilliókat, amelyeket a Ióexportvásár a fővárosi Tattersall üzemének hozott volna, megszerezze? Egy ilyen üzleti koncepció igazán nem illik Wolff Károly egyéniségéhez. Hasonlóan lemorzsolódott a főváros sertéspiacának a jelentősége is a Wölff-féle diktatúra idején. Arról szinte nem is merek beszélni, hogy a háború alatt olyan nagy \ olt a sertésfelhajtás. és annyira igénybe volt véve a sertésvágóhíd Budapesten, hogy a forgalmait csak megfeszített erővel lehetett lebonyolítani, mert hiszen erre azt lehetne mondani, hogy ezt a koncentrált hadiüzemek okozták. A román megszállás után azonban a budapesti sertéspiac erősen fellendült, mert a dolog természete szerint a magyarországi régi közlekedésügyi politika folytán a vasutak Budapestire koncentrálódnak és innen volt legjobban lebonyolítható az országos sertéskereske- delem. Wolff Károly ur azonban ilyen anyagias ügyekkel nem foglalkozott és miután ügyes üzletemberek Barcson, Nagytétényben, Győrött és egyéb helyeken a kormány támogatásával megszervezték a sertésexportvásárt, soha nem látott- mértékben kifejlődtek, milliárdokat építettek belő újonnan keletkezett sertésszállásaikba ngyaniazalatt az idő alatt, áruig Budapest sertéspiaca visszafejlődött és mint majd számokkal igazolni fogom, mai nívójára. sülyedt. Azt mondhatja erre Wolff Károly: Hogy ion a főudvarnagyi bíróság elnöke ahhoz, hogy mint a tóvárosi politika vezére, iiyen scrtéskercskedelmi ügyekkel foglalkozzék? Sokkal könnyebb annál eg} - szerüen kijelenteni azt, hogy a bankokrácia és mate- rialistá szellem uralkodik ezen az országon és — csodák csodája — a sértéskeresked'elmet nem azok organizálják, akik világnézeti problémákat hirdetnek, hanem azok, akik mint jó üzletemberek, a kormánynál érvényesítik befolyásukat. Budapest centruma lehetne a ló-, sertés- és marhakereskedelemnek. Budapest olyan nagy emporiuma lehetne a húsiparnak és az’állati termékeket 1 eldolgozó vállalatoknak, mint amilyén Chicago. És a főváros már fejlődött is ebben az irányban, de akkor, amikor a konjunktúrák elérté-k a tetőpontjukat és tényleg me,g lehetett volna teremteni a romló korona korszakában mindezeket a hatalmas vállalatokat, akkor, a főváros szerencsétlenségére, egy világnézeti ködben úszkáló agyvelő vezette a főváros politikáját és közben ügyes üzletemberek elorganizálták a főváros elöl a kereskedelemnek és iparnak fclsoroLt hatalmas ágait. A főváros oz útadó felemelését Kiuánlo Tízszázalékos átadóért elvállalja a hidak tisztogatását, karbantartását és világítását A hid vámok kérdése még mindig izgatja a közvéleményt. Döntés azonban ebben a dologban nem történt, a legfőbb eredmény csak az, hogv a főváros a hid vámok visszaállítása ellen foglalt állást. A hid- vámokat még a Károlyi-rezsim idején, Budapest közönségének évtizedes követelését honorálva. Szende Pál pénzügyminiszter törölte el. Most azután, amikor a kormányzat a legkisebb jövedelem után is kinyújtja kezét, hogy az állam háztartását rendbehozhassa, ismét vissza akarják állítani a hid- vámokat. Májusban a kereskedelmi minisztériumban ankét volt a hidak javítása, tisztántartása és rendbehozatala ügyében. A fővárostól ezen az ankéten azt kívánták, hogy a- hidakat világítsa, tisztittassa és kar- bantartassa,. Ezi ellen a főváros képviselői határozottan tiltakoztak, mert abban az 1916-ban kelt előterjesztésben, amelyre hivatkozva a fővárosnak ezeket a kötelezettségeit meg akarták állapítani, csak az útadónak t i z százalékra való fölemelése ellenében voltak hajlandók a kötelezettségeket vállalni. Az útadót azonban nem emelték fel tiz százalékra és igy ezeknek a teljesítményeknek a költségeire nincsen fedezet. Azt is kérte a kormány, bogy a főváros váltságdíj címén 1936-ban esedékes 800,000 koronáról is mondjon le. A főváros kijelentette, hogy a fedezet kérdésének rendezése nélkül a tisztogatás és világítás kérdésében nem foglalhat állást, az 1936-ban esedékes összeg ügyében pedig ma még nincsen módjában határozni. Amikor az értekezleten a főváros képviselőjének eme kijelentései elhangzottak, amelyek szerint a világítás és tisztogatás problémája megoldatlanul marad, a kereskedelmi minisztérium képviselője azt a nyilatkozatot tette, hogy ha e tekintetben nehézségek lesznek, nem maradhat hátra egyéb, minthogy visszaállítják a h i d v á m o t. A főváros képviselője erre azt kérte a kereskedelmi miA fővárosi üzemek és a Wolff-diktatura A Fővárosi Hirlap számára irta Ereky Károly
