Fővárosi Hírlap, 1923 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1923-07-04 / 27. szám

27. szám. Tizenkettedik évfolyam Ara 60 korona Budapest, 1923. julius 4 ^maiiiaiiiomm§rBmdgaia»imnai8tg»iBiHBigmiiiaiHia88§Bigia!jiBnin»ggii8Q8i8E3Kgo s^sciHsagsgpgsassess^iiisg ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 3000 korona. Félévre 1500 kor. □ Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban vArosi, politikai és köhetilap FELELŐS SZERKESZTŐ DAC SÓ EMIL Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhiva­tal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. Telefon: 137—15. szám ■%*« Versengésazalpolgármesteriáilásért Zilahi Kiss Jenő programmbeszéde Hosszú vajúdás után végre kiírták a pályázatot az alpolgármesteri állás betöltésére, amely Rényi Dezső távozásával üresedett meg. Rényi Dezső már háromnegyed esztendeje ül a villamosvasút vezér- igazgatói székében, alpolgármesteri állásának betöl­téséről azonban mostanáig nem esett komolyan szó. Annál több történt azonban háromnegyed év alatt a kulisszák mögött. Nyíltan beszélték, hogy a pályá­zat kiírásával való amerikázásnaik az az értelme, hogy Csilléryék Zilahi Kiss Jenőt akarják nem is a harmadik, úgynevezett alpolgármesteri cím­mel és. jelleggel fölruházott tanácsnoki állásra, ha­nem a második alpolgármesteri állásra jelölni és megválasztását minden erővel keresztülvinni. Hogy letettek-e Csilléryék erről a szándékukról, ma még nem leihet tudni; de bizonyos, hogy Zilahi K is s t teljesen el nem ejtették. A forgalomban levő kombinációk között az a legvalószínűbb, hogy Csilléryék hajlandók kiegyezni ötven per­centre. Menteni, ami menthető és hanyatló uralmuk utolsó hónapjaiban Zilahi Kiss Jenőt legalább a; harma­dik alpolgármesteri székben szeretnék elhelyezni. Hu igaz az a véleményváltozás, akkor ezt Ereky ki­lépésének és Usetty lemondásának kell tulajdonítani. Ma már ugyanis bizonyos:, hogy ha a Woilff-pártbaiii nem állott is be a minden pilla­natban várható nagy szakadás, a közgyűlési erő­viszonyok mindeneSiWtre megváltoztak, legalább is — a titkos választások esetében. Az al­polgármestert természetesen titkosan választják és igy Csilléryéknek semmi kétségük sem lehet abban, hogy a második a 1 p o 1 g á r m ;ei s, t ei r i állás b et ö lit é s é n é 1 Zilahi Kissi Jenő feltét­lenül m e g. b u k i k, mert a keresztény községi párt nagy többsége nem hajlandó frontot csinálni .olyan kiváló és keményj eile mii férfiúval szemben, mint B u z á t h János. A számítás tehát csak az lehet, hogy kompro­misszumot lehet csinálni Búzát-h Jánosnak máso­dik és Zilahi Kiss Jenőnek harmadik alpolgár­mesterré való választása között. Nem tehetetlen azonban az sem. hogy még ebben a kompromisszum­ban is erősen csalódni fognak C s i 1 lé r y é k. A párt többségében ugyanis az utóbbi időben erősen felülkerekedett a jobb belátás, amely ma már szánja- bánja azt is, hogy a tanácsot B ó d y. Déri, Ha r- rer, Vita, Kemény elejtése után úgy alakította meg, amint megalakította. Ezek továbbhaladni ezen az utón többé nem hajlandók. Amig tehát Buzáíh Jánosnak második alpolgármesterré való választását a tighatárczoííabban biz­tosra veszik, sőt abban is reménykednek, hogy Zilahi Kiss Jenő erre az állásra pályázni sem fog: addig a har­madik alpolgármesteri állásért való küzdelemben Bérezel Jenő és Csupor József tanács­nokok sanszai növekednek igen erőse n. A választást az fogja eldönteni, hogy az ellenzék milyen álláspontot foglal e 1. Aki mellé az ellenzék és a többségi párt meg­fontoltabb része fog állani, az győz Zilahi Kisis Jenő­vel szemben. Számolni kell azonban még egy igen fontos es­hetőséggel és ez az, hogy meg lehet-e valósítani a műszaki képesítésű tanácsnokoknak alpolgármesterré való választását. Ebben az esetben ugyanis Fock Ede tanácsnok, az ut- és csatornaépítő ügyosztály kiváló vezetője, a legszebb reményekkel vesz részt a küzdelemben. Fock Ede érdemeit a Fővárosi Hírlap hasábjain, ahol a legteljesebb megértéssel és méltányolással szoktuk kisérni az ő működését, fölösleges ebből az alkalomból méltatni. De a fő­város törvényhatósági bizottságának tagjai is, akár a jobb. akár a baloldalon helyezkedjenek el azok, tisztában vaunak azzal, hogy a fővárosnak igen nagy szüksége volna erre a reprezentatív egyéniségre az alpolgármesteri székben. Ma tehát még jóslatokba bocsájtkozni nem le­het, de valószínű az, hogy a második alpolgármesteri állásira egyhangúlag választják meg Buzáth Jánost, inig a harmadik alpolgármesteri állásnál Bérezel, Csupor és Fock tanácsnokok igen nagy es­hetőséggel veszik fel a küzdelmet Zilahi Kiss Jenővel szemben. Zilahi Kiss természetesen erőteljesen készül a választásra és máris Programm beszédet mondott a mohácsinti vacsorán. Enne a progiramm- beszédre M annheim zsidó hitoktatónak szalag­utcai afférját használta föl apropónak. A Szózat tudósítása (Szerint Homontnai Tivadar fölszólalóba után Zilahi Kis.s Jenő emelkedett szólásra és fölemlítette a szalagutcai iskola botrá­nyát, amikor egy zsidó tanító azt tanította tanít­ványainak: „ha zsidót látnak ütni, védjék meg, die ha | Előkelő várospolitikustól, aki a közeljövőben nagy szerep­re hivatott, kapjuk a következő nagybecsű információt: W o 1 f f Károly a múlt rendkívüli közgyűlésen B e d ö bizottsági tagnak adott válaszában az ismert latin szállóigét használta: parturiunt monies,, na.scitur ridicuius mus. Azt akarta kifejezésre juttatni ezzel a vezér, hogy a Bedő által delegált tizenöt tagú igazgatóságból senki sem maradt meg, mert vala­mennyien kijelentették, hogy nem vállalják az igaz­gatást. W o 1 f f Károly taktikailag igyekezett egész a kétségbeesésig kihasználni azt a helyzetet, hogy senki sem akarja vállalni a villamos vasutak igaz­gatását. Bedő Mór beszédében nagyszabású an és nagy méretekben leteritette a városi villamos vasutak je­lenlegi igazgatását és a vezér kertelve másról be­szélt, taktikázott, elcsavarta a dolgokat és hangulatra pályázott: ugyanazzal a módszerrel válaszolt Bérlő­nek, amely politikáját jellemzi, örökké csak hangu­latot akar kelteni, örökké csak hangoztatja, hogy elindul a megkezdett utón és tán-torithatatlanul megy tovább, de senki sem tudja, hogy mi az a megkez­dett útja és őneki magának, a hatalmas vezérnek homályos ideája sincs arról, hogy tulajdonképen mit is akar. Fia valakire el lehet mondani, hogy nasci- tur ridicuius mus, — ezt Wolff Károly nagyhangú frázisaira feltétlenül lehet. Megkezdette a főváros közgyűlésében működését re-tteiítheteitlem oroszlán­ként, folytonosan romok eltakarításáról beszélt és alkotómunkát helyezett kilátásba és most, amikor már közel van hároméves uralkodásának szánalmas vége, látjuk, hogy semmit nem ért el. semmit nem alkotott és romokat nem takarított el, hacsak romok eltakarításának nem nevezzük azt, hogy sok szegény családnak jogtalanul elvette a kenyerét, csak azért, mert ezek a becsületes, derék budapesti polgárok a kommunizmus alatt é p p u g y meg merték a kenyerüket kere s; n i, mint ahogy Wolff Károly é s, vezérkarának sok tagja megmaradt állásában. Körülbelül két esztendővel ezelőtt nem a saját ideájából, hanem a párttagok kéréséne kijelentette, hogy az üzemeket meg fogja vizsgáltatni és a szak­értőkkel felül fogja vizsgáltait,ni és mindaddig nem lesz Budapesten tarifaeme­lés, amíg Wolií Károly nem látja tisztán a főváros üzemeinek pontos elszámolását és mindaddig nem nyugszik, amig az üzemek­ben rendet nem teremt. Most, két esztendő elmúltával látjuk azt, hogy szaj­kómódra mondotta el ezeket a nagyhangú kijelen­téseket a vezér, mert hiszen azóta az ötkoronás villamostariíáról kétszáz koronára keresztényt ütnek, hagyják ütni. Ez mutatja, hogy milyen gonoszszándék u, v e s z e cl e 1 m c| s ellenséggel állunk szemben. Kijelenti, hogy a keresztény községi párt a tájvédelmi gondolat alapján áll. mert ebben látja a nemzet boldogulásának egyedüli útját s lehetőségét“. Ez után a progranimbeszéd után Zilahi Kiss Jenőnek nincsen kétsége abban, hogy meg fogják . | választani alpolgármesterré. emelkedett a v i t e 1 d i j, azóta ,a g á z és vil­lanyvilágítás ára megszázszoroző- d o 11, a v i z d 1 j a k olyan hihetetlen ma­gasságba emelkedtek, hogy ma már lassanként minden pohár viz egy koro­nába kér ii I, szóval a vezér frazeológiája gyere­kes mellveregetésnek bizonyult, mert hiszen az ő megkérdezése nélkül emelték a tarifákat és ő nem is tudta, hogy neki nincs joga és hatalma a tarifa- emeléseket megakadályozni, mert annyira nincs tisz­tában a főváros ügyeivel, hogy pártjával meg­szavaztatta az üzemvezetőknek azt a jogot; hogy a közgyűlés megkérdezése nélkül emelhetik díjszabásaikat. Mikor ezt a szavaló fővárosi vezért összehason­lítjuk a régi fővárosi vezérekkel, akiknek ideáik, terveik és alkotásaik voltak, akkor látjuk, hogy a nagybeszédü Wolff Károly összes frázisai után: nas- citur ridicuius mus. Végre is, hogy ha Wolff Károly az üzemekhez nem ért, mert soha életében nem fog­lalkozott közgazdasági és annál kevésb'oé üzemi kérdésekkel, azt hihetné az ember, hogy legalább a közigazgatási kérdések iránt van fogékonysága. A múltban Budapest székesfőváros törvényhatósági ' bizottságának tekintélye és hatalma volt, a tanács feltétlenül engedelmeskedett a törvényhatósági köz­gyűlésnek és a törvényhatósági bizottság minden határozatát sietett végrehajtani. Amióta Wollt Károly ál! a többség élén és az ö akarata érvényesül a főváros közigaz­gatásában, azóta teljes anarchia kapott lábra a városházán. Senki sem parancsol és senki sem engedelmeskedik. Budapest fővárosának a pénzügyi adminisztrációja még soha nem volt annyira magára hagy atya, mint a jelenlegi rezsim idején. Sipőcz Jenő polgármes­ternek fogalma sincs arról, hogy mi történik a vá­rosházán. Ö barátjával, Wolff Károllyal, f a j v é- delmi és világnézeti filozofálásban tölti el idejét, miközben búsulnak a világ romlásán. Elképzelhető, hogy mit beszél ez a két nagytudásu ember egymással, mikor össze­ülnek. Budapest legnagyobb problémájához, a köz­üzemekhez nem értenek, a közigazgatásról, Buda­pest székesfőváros pénzügyeinek ve­zetéséről adatok nem állnak rendelke­zésükre és nem is tudják, hogy ilyen ügyei vannak a fővárosnak, mert ha tudnák, akkor nem tűrnék el egy pillanatig sem azt, hogy a főváros minden ügyosztályában ma az történik, amit az egyes ügyosztályok akarnak és egyetlen tanácsnoknak sem jut soha eszébe a polgármestertől előzetesen megkérdezni, ha valamit akar csinájni, mert úgyis tudja, hogy az a tipikus válasz jön rá: — Csináljátok úgy, ahogy jónak lát­játok! Á kutya ugat, a karaván halad... ... és — nascitur ridicuius mus!

Next

/
Thumbnails
Contents