Fővárosi Hírlap, 1923 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1923-06-27 / 26. szám
iaiiinriiQmmiimnmnmitamamaHinmúmmimiimmcmaiiiauianiampiuamaiiiaiiiammimmBmmMt ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 2000 korona. Félévre 1000 kor. □ Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban VAROS!, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. Telefton: 137—15. szám Ara 40 korona Tizenkettedik évfolyam Budapest, 1923. junius 27. 26. szám. Körséta a városházán Aki ekraziton is szépeket álmodik — A kalauz és a diktátor — Utbau vannak a kutyák A városiláza ag utóbbi napokban egyetlen névnek a dicsöité-sétöl hangos. Nem is tudták — mint mondják —, hogy oly bátor férfiak ülnek a törvényhatósági bizottságban, mint amilyet az utóbbi na>- pok eseményei közepette sikerült fölismerni. Kiderült ugyanis, hogy az egyik fővárosi bizottsági tag, ki tudná megmondani mióta, éjszakáról-éjszakára tizennyolc kilo ekraziton alszik és mi tiirés-taigadjás benne, szépeket álmodik. Ellenzéki álláspontunk nem engedi meg, hogy odaálljurak a tömjénezők sorába, de annyit talán elmondhatunk, hogy mi is csodálkozunk azon a líér- íiun, aki a személyi bátorságnak ilyen nagyszerű dokumentálásával gazdagítja a túlsó oldal érdemeit. Egészen mellékes körülménynek tekintik, hogy a legendás csomag tartalmáról a a ünnepelt városatyának nem volt tudomása. Mindez azonban aligha fogja meggátolni a tiszteletreméltó többségi pártot, hogy kiváló tagját életének szerencsés megmentése alkalmából ünnepélyesen ne üdvözölje. Ha már személyi ügyekről van szó, talán érdemes megemlékezni azokról az összeférhetetlenségi ügyekről, amelyek most foglalkoztatják, azaz hagy nem is igen foglalkoztatják a többségi pártot. Még tavaly szeptemberben történt, hogy dr. Gergely Bertalan, és Vaskó Tivadar budapesti lakosok összeférhetetlenségi bejelentést tettek dr. Kos sál ka János, B lief aiy Dezső, dr. Platthy György és dr. V a- s e k Ernő törvényhatósági bizottsági tagok ellen, akik a Városi Villamos Vasút igazgatósági tagjai, valamint Rózsavölgyi Gyula ellen, aki a vállalat felügyelő-bizottságának a tagja. Nem kímélték meg azonban a bejelentők, akik aligha valami demokratikus érzésű emberek, a többségi párt két tekintélyes tagját sem az összeférhetetlenségi bejelentéstől. A Wolff-párt eme két oszlopos tágja Poscher István altiszt és Albert Ferenc kalauz^ Mind a ketten a Városi Villamos alkalmazottai és ilyenformán, ha kisebb mértékben is, mint B u- day Dezső, de valószínűleg szintén összeférhetetlenek. Az igazoló bizottság, amelynek J o anno v ich Pál az elnöke, csaknem egy esztendeig huzta-ha,taisz- totta ennek az összeférhetetlenségi bejelentésnek a letárgyalását. Azaz, hogy ma már egészen valószínű, hogy legalább az egy esztendőt ki tudják majd húzni, hiszen a héten is összeült az igazoló-bizottsálg, de megint csak szétoszlott anélkül, hogy Ítéletet mondott volna arról, hogy lehet-e valaki városatya és villamosdiktátor egy széni é 1 y b e n. Történt ugyanis, hogy az átkozott tanuk, akiknek bizonyára szabályszerűen kézbesítették a meghívót, nem jelentek meg ezen aíz ülésen. Tárgyalni tehát nem lehetett és a villamosdiktátor problémája ilyenformán továbbra is megfejteden marad. Egyetlen esemény azonban mégis történt és ez az, hogy j o annovich elnök bejelentése szerint Albert Ferenc, a kalauz összejférhetetlennek tartotta önmagára nézve, hogy városatya legyen akkor, amikor a fővárossal szoros összeköttetésben lévő villamosvasutnak, bár szerény állásban lévő, alkalmazottja, de mégis csak .ilyen, vagy amolyan funkcionáriusa. Értesülésünk szerint Bud ay Dezső ugyanannak a villamosnak diktátora, nem szándékozik sem a városatyaságróL, sem a vihar mosdiktátorságról lemondani. Lehet azonban az is, hogy Albert Ferenc, a kalauz,, tisztábban látott, mint az egész többségi párt és észrevette azt, hogy nem valami demokratikus testülettel van dolga, amelyben neki, a szegény villamoskalauznak nem sok keresnivalója van. A hét különben a közgyűlések hete volt. Amily hangos volt azonban a szerda, éppolyan csöndesnek mutatkozott a péntek. A városházán azt a hatalmas beszédet, amelyet Bedő Mór mondott el a villamos ügyeiről és amely a hivatali szobákban általános hahotát keltett, csak bevezetésének tartják amaz offenzivának, amelyet az ellenzék meg akar indítani és mc.g fog indítani a düledézö Wolff-párttal szemben. Lehetséges azonban az is, hogy a,z uj párt- alakulásról megkezdődött tárgyalások előbb eredményre vezetnek, mint ez az offenziva teljes erővel és teljes mértékben kifejlődhetnék. Az eredmény azonban ugyanaz lesz, mert amíg az ellenzék erőtelA helyzettel tökéletesen ismerős, a városi politika kulisszái mögött járatos helyről kapjuk a következő kiváló információt: A Wolff-pártból fennállása óta 8—10 tag lépett ki, rendszerint tisztviselőválasztások alkalmával. Gazdaságpolitikai okokból kiléptek Horváth Károly, Becsey Antal, bibid Horváth János és társaik, egyébként a párt meg tudta úszni a legnehezebb időket is, inert Wolff Károly nagyon jól értette azt, hogyan kell pártját összetartani. Tudatában volt mindig annak, hogy híveinek legnagyobb része jelentéktelen „ki sem be r“, akik sem a közgyűlésen, sem a bizottságokban komoly szerepet játszani nem tudnak és vezérükkel együtt jelszavak alapján akarják fenntartani pozíciójukat. Mikor tehát politikai megrázkódtatások folytán a párt egységét veszély fenyegette, ilyenkor Wolff Károly mindig elővette a jól kipróbátt frázisokat és hívei tömören sorakoztak mögéje. Megfeneklik a párt gazdasági politikája Ez a módszer változatlanul tudta magát tartani mindaddig, míg a közönség belé nem unt a frázisokba. Mikor azután lassanként a világnézeti frázisok befolyása a párt tagjainál kezdte hatályát veszteni és a párttagok komolyabb része vissza vonult és hónapokig feléje sem nézett Wolíf Károly párthelyiségének, akkor a benfentesek azt kezdték követelni, hogy foglalkozhassanak a főváros pénzügyi és közgazdasági k é!r dé sei v;ei.l. Különösen az üzemek felügyeletét és ellenőrzését követelték a tagok energikusan. Az egész párt egységesen állást foglalt amellett, hogy a f r á z i s o s politikával fel kell hagyni és át kell térni a közgazdasági és pénzügyi terrénumokra. Senkijük sem volt azonban, aki a Párt akaratát kifejezésre tudta volna juttatni. Vass Béla. Bie.bec és egyéb többségi párti fővárosi bizottsági tagok, akik közgazdasági kérdésekben felszólaltak a közgyűlésen, csúfos kudarcot vallottak úgy, hogy a párt ily irányú mozgalmai állandóan megfeneklettek. Wolíf és C s i 11 é r y közgazdasági, üzemi és közigazgatási kérdésekhez abszolúte nem értenek és nem is vették maguknak a fáradságot, hogy' a főváros anyagi problémáit tanulmányozzák. Wolff Károly, mint a lelki harmóniáknak és a magasabb világnézletnek filozofikus művelője megvetette a jes támadása tulajdonképen a választásokra készíti elő a talajt, addig egy középpártnak sikeres megalakítása már ma kihúzza a gyékényt Wolff Károly és társainak lába alól. A második közgyűlés szinte teljesen eseménytelen volt és csak az ebadó ügye keltett némi érdeklődést. Ez esetben tényleg meg kell állapítani, hogy volrak többen a viárosatya-urak közül, akik tökéletesen demokratikus alapra helyezkedtek. Nyilván, mert kutyákról és nem emberekről volt szó. Az egyik többségi városatya például hevesen kitört a kutyadivat eilen és körülbelül azt fejtette ki, hogy a gyakori veszettségnek a kutyák féktelen elszaporodása az oka. Voltak azonban, akik titokban arra gondoltak, hogy van annak egyéb oka is. Legjobban mégis G ás- p á r Fíilöp találta fején a szöget, aki kijelentette, hogy fizessen száz aranykoronát az, árki luxusebet és nem árva gyermeket tart. materialisták közgazdasági politikáját, C s i 11 é r y pedig annyira el volt foglalva mindig az apró intrikákkal, a tisztviselőkről hozzá hordott pletykák feldolgozásával, hogy nem is tudott arra a magaslatra emelkedni, hogy közgazdasági kérdésekkel foglalkozzék. Folkusházy a háttérben Ebben az időtájban jelent meg a közgyűlés szinterén E r e k y Károly. A keresztény községi pártnak ez az egyetlen közgazdász tagja nem foglalkozott a főváros ügyeivel mindaddig, amig nemzetgyűlési képviselő volt, de amint kimaradt a nemzetgyűlésből, azonnal hozzáfogott a főváros ügyeinek tanulmányozásához és a többségi párt elhatározása alapján javaslatot terjesztett a közgyűlés elé az üzemek ellenőrzése és felülvizsgálása tekintetében. C s i 11 é r y örömmel fogadta E r e k y akcióját, mert a pártba életet hozott. Óvakodott azonban attól, hogy Wolíf Károly is belevegyüljön ebbe az akcióba, mert félt, hogy akkor Wolíf Károlyt nem ő fogja vezetni, hanem Ereky. Ilyen módon az egész párt lelkesedett ugyan Ereky közgazdasági akciójáért, azonban a háttérben javaslatait mindig elgáncsolták és dacára annak, hogy a többségi párt a legnagyobb lelkesedéssel karolta fel mindig Ereky indítványait, a valóság az volt, hogy az elnökség és Ereky között napró 1-n apra növekedett a feszültség. Hozzájárult ennek a feszültségnek a kimélyité- séhez Folkusházy alpolgármester akciója is. Ez a ravasz és ügyes közigazgatási tisztvielő mindig ellené volt az üzemek elszámoltatásának és mint közismert, még a pénzügyi tanácsnok, Csupor József sem tudta keresztülvinni azt, hogy a Folkusházy vezetése alatt álló üzemek felvilágosításokat vagy elszámolásokat adjanak a tanácsnak. El lehet képzelni, hogy mennyire sietett Folkusházy az Ereky-féle akció ellensúlyozására és hogy mi mindenféle mesterkedéssel igyekezett az elnökség és Ereky között felmerült feszültséget fokozni. Mikor a főváros közgyűlése Ereky indítványát egyhangúan elfogadta, akkor egyszerre csak elterjedt a hir, hogy Ereky üzemdiktátor akar lenni és a W o 11 f-C s i 11 é r y-F olkusházy együttes' mindent elkövetett azért, hogy a A Wolff-párt romjain épül föl az uj párt Autentikus forrás elmondja, mi az oka a többségi párt közelgő katasztrófájának
