Fővárosi Hírlap, 1923 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1923-06-27 / 26. szám

iaiiinriiQmmiimnmnmitamamaHinmúmmimiimmcmaiiiauianiampiuamaiiiaiiiammimmBmmMt ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 2000 korona. Félévre 1000 kor. □ Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban VAROS!, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhiva­tal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. Telefton: 137—15. szám Ara 40 korona Tizenkettedik évfolyam Budapest, 1923. junius 27. 26. szám. Körséta a városházán Aki ekraziton is szépeket álmodik — A kalauz és a diktátor — Utbau vannak a kutyák A városiláza ag utóbbi napokban egyetlen név­nek a dicsöité-sétöl hangos. Nem is tudták — mint mondják —, hogy oly bátor férfiak ülnek a törvény­hatósági bizottságban, mint amilyet az utóbbi na>- pok eseményei közepette sikerült fölismerni. Kide­rült ugyanis, hogy az egyik fővárosi bizottsági tag, ki tudná megmondani mióta, éjszakáról-éjszakára tizennyolc kilo ekraziton alszik és mi tiirés-taigadjás benne, szépeket álmodik. Ellenzéki álláspontunk nem engedi meg, hogy odaálljurak a tömjénezők sorába, de annyit talán el­mondhatunk, hogy mi is csodálkozunk azon a líér- íiun, aki a személyi bátorságnak ilyen nagyszerű do­kumentálásával gazdagítja a túlsó oldal érdemeit. Egészen mellékes körülménynek tekintik, hogy a legendás csomag tartalmáról a a ünnepelt város­atyának nem volt tudomása. Mindez azonban aligha fogja meggátolni a tiszteletreméltó többségi pártot, hogy kiváló tagját életének szerencsés megmentése alkalmából ünnepélyesen ne üdvözölje. Ha már személyi ügyekről van szó, talán érde­mes megemlékezni azokról az összeférhetetlenségi ügyekről, amelyek most foglalkoztatják, azaz hagy nem is igen foglalkoztatják a többségi pártot. Még tavaly szep­temberben történt, hogy dr. Gergely Bertalan, és Vaskó Tivadar budapesti lakosok összeférhetetlen­ségi bejelentést tettek dr. Kos sál ka János, B li­ef aiy Dezső, dr. Platthy György és dr. V a- s e k Ernő törvényhatósági bizottsági tagok ellen, akik a Városi Villamos Vasút igazgatósági tagjai, va­lamint Rózsavölgyi Gyula ellen, aki a válla­lat felügyelő-bizottságának a tagja. Nem kímélték meg azonban a bejelentők, akik aligha valami de­mokratikus érzésű emberek, a többségi párt két te­kintélyes tagját sem az összeférhetetlenségi bejelen­téstől. A Wolff-párt eme két oszlopos tágja Poscher István altiszt és Albert Ferenc ka­lauz^ Mind a ketten a Városi Villamos alkalmazottai és ilyenformán, ha kisebb mértékben is, mint B u- day Dezső, de valószínűleg szintén összeférhetet­lenek. Az igazoló bizottság, amelynek J o anno v ich Pál az elnöke, csaknem egy esztendeig huzta-ha,taisz- totta ennek az összeférhetetlenségi bejelentésnek a letárgyalását. Azaz, hogy ma már egészen valószínű, hogy legalább az egy esztendőt ki tudják majd húzni, hiszen a héten is összeült az igazoló-bizottsálg, de megint csak szétoszlott anélkül, hogy Ítéletet mon­dott volna arról, hogy lehet-e valaki város­atya és villamosdiktátor egy szé­ni é 1 y b e n. Történt ugyanis, hogy az átkozott ta­nuk, akiknek bizonyára szabályszerűen kézbesítették a meghívót, nem jelentek meg ezen aíz ülésen. Tár­gyalni tehát nem lehetett és a villamosdiktátor pro­blémája ilyenformán továbbra is megfejteden marad. Egyetlen esemény azonban mégis történt és ez az, hogy j o annovich elnök bejelentése szerint Albert Ferenc, a kalauz összejférhetetlennek tartotta önmagára nézve, hogy városatya legyen akkor, amikor a fővárossal szoros összeköttetésben lévő villamosvasutnak, bár szerény állásban lévő, al­kalmazottja, de mégis csak .ilyen, vagy amolyan funkcionáriusa. Értesülésünk szerint Bud ay Dezső ugyanannak a villamosnak diktátora, nem szándékozik sem a városatyaságróL, sem a vihar mosdiktátorságról lemondani. Lehet azonban az is, hogy Albert Ferenc, a kalauz,, tisztábban látott, mint az egész többségi párt és észrevette azt, hogy nem valami demokratikus testület­tel van dolga, amelyben neki, a sze­gény villamoskalauznak nem sok keresnivalója van. A hét különben a közgyűlések hete volt. Amily hangos volt azonban a szerda, éppolyan csöndesnek mutatkozott a péntek. A városházán azt a hatalmas beszédet, amelyet Bedő Mór mondott el a villamos ügyeiről és amely a hivatali szobákban általános hahotát keltett, csak bevezetésének tartják amaz offenzivának, amelyet az ellenzék meg akar in­dítani és mc.g fog indítani a düledézö Wolff-párttal szemben. Lehetséges azonban az is, hogy a,z uj párt- alakulásról megkezdődött tárgyalások előbb ered­ményre vezetnek, mint ez az offenziva teljes erővel és teljes mértékben kifejlődhetnék. Az eredmény azonban ugyanaz lesz, mert amíg az ellenzék erőtel­A helyzettel tökéletesen ismerős, a vá­rosi politika kulisszái mögött járatos helyről kapjuk a következő kiváló információt: A Wolff-pártból fennállása óta 8—10 tag lépett ki, rendszerint tisztviselőválasztások alkalmával. Gazdaságpolitikai okokból kiléptek Horváth Károly, Becsey Antal, bibid Horváth János és társaik, egyébként a párt meg tudta úszni a leg­nehezebb időket is, inert Wolff Károly nagyon jól értette azt, hogyan kell pártját összetartani. Tuda­tában volt mindig annak, hogy híveinek legna­gyobb része jelentéktelen „ki sem be r“, akik sem a közgyűlésen, sem a bizottsá­gokban komoly szerepet játszani nem tudnak és vezérükkel együtt jelszavak alapján akarják fenntartani pozíciójukat. Mikor tehát poli­tikai megrázkódtatások folytán a párt egységét ve­szély fenyegette, ilyenkor Wolff Károly mindig elővette a jól kipróbátt frázisokat és hívei tömören sorakoztak mögéje. Megfeneklik a párt gazdasági politikája Ez a módszer változatlanul tudta magát tar­tani mindaddig, míg a közönség belé nem unt a frázisokba. Mikor azután lassanként a világnézeti frázisok befolyása a párt tagjainál kezdte hatályát veszteni és a párttagok komolyabb része vissza vonult és hónapokig feléje sem nézett Wolíf Károly párthelyiségé­nek, akkor a benfentesek azt kezdték követelni, hogy foglalkozhassanak a főváros pénz­ügyi és közgazdasági k é!r dé sei v;ei.l. Különösen az üzemek felügyeletét és ellenőrzését követelték a tagok energikusan. Az egész párt egységesen állást fog­lalt amellett, hogy a f r á z i s o s politiká­val fel kell hagyni és át kell térni a közgaz­dasági és pénzügyi terrénumokra. Senkijük sem volt azonban, aki a Párt akaratát kifejezésre tudta volna juttatni. Vass Béla. Bie.bec és egyéb többségi párti fővárosi bizottsági tagok, akik közgazdasági kérdésekben felszólaltak a közgyűlésen, csúfos kudarcot vallottak úgy, hogy a párt ily irányú mozgalmai állandóan megfeneklettek. Wolíf és C s i 11 é r y közgazdasági, üzemi és közigazgatási kérdésekhez abszolúte nem értenek és nem is vették maguknak a fáradságot, hogy' a fő­város anyagi problémáit tanulmányozzák. Wolff Károly, mint a lelki harmóniáknak és a magasabb világnézletnek filozofikus művelője megvetette a jes támadása tulajdonképen a választásokra készíti elő a talajt, addig egy középpártnak sikeres megala­kítása már ma kihúzza a gyékényt Wolff Károly és társainak lába alól. A második közgyűlés szinte teljesen esemény­telen volt és csak az ebadó ügye keltett némi ér­deklődést. Ez esetben tényleg meg kell állapítani, hogy volrak többen a viárosatya-urak közül, akik tö­kéletesen demokratikus alapra helyezkedtek. Nyilván, mert kutyákról és nem emberekről volt szó. Az egyik többségi városatya például hevesen kitört a kutya­divat eilen és körülbelül azt fejtette ki, hogy a gya­kori veszettségnek a kutyák féktelen elszaporodása az oka. Voltak azonban, akik titokban arra gondoltak, hogy van annak egyéb oka is. Legjobban mégis G ás- p á r Fíilöp találta fején a szöget, aki kijelentette, hogy fizessen száz aranykoronát az, árki luxusebet és nem árva gyerme­ket tart. materialisták közgazdasági politikáját, C s i 11 é r y pedig annyira el volt foglalva mindig az apró intri­kákkal, a tisztviselőkről hozzá hordott pletykák feldolgozásával, hogy nem is tudott arra a magas­latra emelkedni, hogy közgazdasági kérdésekkel foglalkozzék. Folkusházy a háttérben Ebben az időtájban jelent meg a közgyűlés szinterén E r e k y Károly. A keresztény községi pártnak ez az egyetlen közgazdász tagja nem fog­lalkozott a főváros ügyeivel mindaddig, amig nem­zetgyűlési képviselő volt, de amint kimaradt a nemzetgyűlésből, azonnal hozzáfogott a főváros ügyeinek tanulmányozásához és a többségi párt el­határozása alapján javaslatot terjesztett a közgyűlés elé az üzemek ellenőrzése és felülvizs­gálása tekintetében. C s i 11 é r y örömmel fogadta E r e k y akcióját, mert a pártba életet hozott. Óvakodott azonban attól, hogy Wolíf Károly is belevegyüljön ebbe az ak­cióba, mert félt, hogy akkor Wolíf Ká­rolyt nem ő fogja vezetni, hanem Ereky. Ilyen módon az egész párt lelkesedett ugyan Ereky közgazdasági akciójáért, azonban a háttérben javaslatait mindig elgáncsolták és da­cára annak, hogy a többségi párt a legnagyobb lel­kesedéssel karolta fel mindig Ereky indítványait, a valóság az volt, hogy az elnökség és Ereky kö­zött napró 1-n apra növekedett a fe­szültség. Hozzájárult ennek a feszültségnek a kimélyité- séhez Folkusházy alpolgármester akciója is. Ez a ravasz és ügyes közigazgatási tisztvielő mindig ellené volt az üzemek elszámoltatásá­nak és mint közismert, még a pénzügyi tanácsnok, Csupor József sem tudta keresztül­vinni azt, hogy a Folkusházy vezetése alatt álló üzemek felvilágosításokat vagy elszámolásokat adjanak a tanács­nak. El lehet képzelni, hogy mennyire sietett Fol­kusházy az Ereky-féle akció ellensúlyozására és hogy mi mindenféle mesterkedéssel igyekezett az elnökség és Ereky kö­zött felmerült feszültséget fokozni. Mikor a főváros közgyűlése Ereky indítványát egy­hangúan elfogadta, akkor egyszerre csak elterjedt a hir, hogy Ereky üzemdiktátor akar lenni és a W o 11 f-C s i 11 é r y-F olkusházy együt­tes' mindent elkövetett azért, hogy a A Wolff-párt romjain épül föl az uj párt Autentikus forrás elmondja, mi az oka a többségi párt közelgő katasztrófájának

Next

/
Thumbnails
Contents