Fővárosi Hírlap, 1923 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1923-06-27 / 26. szám

2

Budait, 1923. június 27.

A Váci-útról a Lágymányosra akarják telepíteni a gyárakat

Minden gyár épitsen külön vízvezetéket— Megkezdődik a tanoncok egészségügyi oktatása

többségi pártot Ereky ellen izgassa. Belekapaszkodtak abba, hogy Erekyt az egész közgyűlés támogatja, tehát nem lehet jó keresztény politikus és hasonló naivitásokkal keltettek ellene hangulatot. Folkusházy előtt az volt a fontos, hogy az üzem revízióra vonatkozó határozatot ne kelljen végre ha j- t an i, Wolff és Csilléry pedig f él tekeri yk ed tck, hogy Wolff frazeológiáját és Csilléry zsarnok o s k o d á s á t teljesen megszünteti Ereky komoly akciója, tehát annyira agitálítak ellene, hogy végre is Ereky minden személyes érintkezést megszakított az elnökséggel és kilépett a pártból.

Megszavazzák Ereky javaslatait

A régebbi kilépésekkel szemben Ereky távozását az jellemzi, hogy ő a párt összes tagjainak bizalmát birta és a párt elnöksége tulajdonképen rágalmakkal taktikázta el Folkusházy alpolgármester segítségével az üzemi ellenőrzések végrehajtását. Ereky teljes tudatában volt annak, hogy a Keresztény Községi Párt egyetemlegesen vele érez, de azért nem kímélhette meg a pártot attól, hogy vezérét, Wolff Károlyt, nyilvánosan meg ne támadja, mert, mint Ereky maga iis többször .kijelentette, tudtára akarta hozni Budapest s z é k\ie «főváros közönségének, hogy Wolff K aír o 1 y h o z semmi köze sincs többé.

Az erős támadás, amelyet Wolff Károly ellen intézett, természetesen az első időben ellene hangolta a Wolff-imádó párttagokat. Most, amikor az idők múltak és látják a párttagok, hogy Ereky változatlanul és célirányosan halad előre közgazda- sági programmjában, Wolff és Csilléry, a hivatalos vezérek pedig továbbra is Programm nélkül azzal töltik az idejüket, hogy Ereky ellen gáncsosn kodnak, kezdenek észbekapni és, mint értesülünk, Erekyvel mintegy húsz többségi párti bizottsági tag megállapodott már abban, hogy Ereky közgazdasági javaslatait a közgyűlésen meg fogják szavazni.

Egységes polgári párt

Wolíí és Csilléry csak mesékkel tudják már összetartani pártjukat. Eleinte azt mesélték, hogy Wolff lesz a miniszterelnök és akkor Gömbössel együtt el fogja intézni a mandátumok meghosszabbítását. Majd később, mikor W o 1 f f Károly Bethlenhez menekült és bejelentette, hogy Gömbössel szakit, mert az agrárdemokrácia nem áll jól a főváros diktátorának, akkor a párttagok látták, hogy az egész kártyavár halomra dőlt. Wolfí nemhogy miniszterelnök nem lehet, de örül, hogy Bethlen ki nem tessékeli a koalíciós kormány- támogatásból. így azután most elkezdték a hadjáratot, hogy Erekjr és Bethlen közeledését lehetetlenné tegyék. Azt hiresztelik, hogy Wolff Károly megegyezett már Bethlen István gróf miniszterelnökkel és Erekynek semmi befolyása nincs a kormánynál. Szóval taktikáznak, intrikálnak, de végeredményben a párt egysége recseg és ropog.

Wolfí Károly és Csilléry András diktátor urak rövidesen megérhetik azt, hogy a közgyűlésen Ereky Kár oly é lesz a többség és az a meddő, intrikáló politika, amely jelenleg a városházán folyik, helyt ad a főváros érdekében azoknak aiz üdvös intézkedéseknek, amelyek közelebb hozzák a szerencsétlen, sanyargatott fővárosi lakosságot a konszolidációhoz. Hiába íratja Wolfff Károly lapjában, hogy Ereky belépett a demokrata- pártba. Ilyen naivságot úgysem hisz el nekik senki. Ereky nagyon tisztában van azzal, hogy Budapest székesfőváros közönségének egy nagyon tekintélyes része nem akar a demokratákkal menni, de nem akar Wolfí Károly pártjával sem tartani, hanem mint egészséges pol- gíári párt, közgazdasági alapon akarja megteremteni a főváros nyugodt életét és — mint értesülünk — pártközi értekezleten úgy a demokrata, mint a liberális és az összes többi ellenzéki frakciókkal már meg is tárgyalták ezt a pártok és rövidesen elkövetkezik a nyilvános zászlób on- t á s ideje is.

Amerikai irodaberendezések sz^g^la

IV., Magyar*!!. I., Kossuth Lajos-u. «árok. Telefon: 2d-31.

Budapest egészsége nem áll a legjobb lábon és igy egészen időszerűnek tartják, ha a tiszti főorvosi hivatalban komoly reformokkal foglalkoznak. Értesülésünk szerint az ilyen reformok tényleg útban vannak, sajnos, konstatálnunk keli azonban azt is, hogy ezek a reformok nagyrészben olyanok, amelyek nagy anyagi áldozatot követelnek és igy maga a tiszti főorvosi hivatal is azon a véleményen van, hogy legnagyobb részben csak későbbi időpontban va ló s i t h a í ó k meg.

Legelsösorban a gyárak és ipartelepek körül ki- ván valamit csinálni a tiszti főorvosi hivatal. A gyáraknál a múltban nem igen vették figyelembe a közegészségügyi kívánalmakat és igy azoknak legnagyobb része a Duna felső szakasza mellett helyeződött el, a Váci-ut és a Duna közötti területen épült gyárnegyedből fölszálló füst és korom pedig az egész város levegőjét megfertőzi. A főváros köz- egészségügyének őrei tehát sürgősnek vélik, hogy ezt a gyár negyedet átépítsék és az egészet áthelyezzék a Duna alsó folyásához, Kelenföldre, Lágymányosra és a csepeli kikötő környékére. Vigh János tiszti főorvos nagyon jól tudja,, hogy ez az áttelepítés a közel jövőben nem lehetséges, mindazonáltal az a véleménye, hogy legalább is azt kell megcsinálni, hogy a Duna felső medre mellett lévő területekre! újabb gyárak és ipartelepek létesítését az illetékes faktorok ne engedélyezzék.

Ennél, a mígvalósitható'ság szempontjából naigyon kétes vagy távolba helyeződő tervnél sokkal inkább megvalósítható az, amit szintén kívánnak és amely abban áll, hogy a jövőben minden gyár és ipartelep (az ü izí e m éi b| e Ä szükséges vizet saját kutjiából, vagy saját vízvezetéke utján közvetlenül a Dunából szerezze be. Ez természetesen csak az ipari vizre vonatkozik, mi© a munkásság számára szükséges ivóvizet továbbra is a rendes vízvezetékből kell beszerezni. Ez az újítás, amelynek anyagi oldala érzékenyen fogja érinteni Budapest nagyiparát, inkább csak másodsorban egészségügyi kívánság, legelsösorban pedig arraivaló lenne, hogy ezáltal a m.a már elégtelenné vált és teljesítőképességében korlátozott vízmüvek legyenek igen

A főváros a Kultuszminiszter eilen

Visszaküldték a népművelési bizottságról szóló rendeletet

Gróf Klebetsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter rendeletileg felhívta az összes törvényhatóságokat arra. hogy állítsanak fel úgynevezett Iskolán Kívüli Népművelési Bizottságot. A miniszter megküldte ezt a rendelkezését a főváros tanácsának is, amely eleget tett a miniszter kiván'isláigának és elkészítette a szükséges szabályrendeletet. Tény az, hogy a miniszter rendelkezése, miután uniformizál, nagyon nehezen valósithaitó még olyan hatalmas ku'lhírközpontban, mint amilyennek Budapestnek kellene lennie. A népművelési bizottságot épp úgy meg kell csinálni a rendelet szerint Soroksáron, mint Budapesten; de alig vitatható, hogy ennek a bizottságnak nagyobb a hivatása, nagyobbnak kellene lenni ,a méreteinek Budapesten, mint Soroksáron, vagv egyebütt.

Egészen természetes tehát, ha a Wolff-párt ennél a pontnál megakadt. Csakhogy egyéb kifogásokat is emelt, amelyek talán már nem ennyire helytállóak és amelyeknek olyan színezetük van, mintha a már megszokott politikai tüntetésnek egv láncszemét akarnák a többihez fűzni. Egészen valószínű ^z akkoir, amikor gróf KlebeliSberg Kunóról van szó. akit meglehetősen ér de metleaiül veszedelmes liberálisnak kereszteltek el az intranzigensek oldalán. Wolff ék tehát elsősorban azon a címen támadják a népművelési bizottság gondolatát, mert a szabályzat egyes rendelkezései nem alkalmazhatók a székes- fővárosra. hanem egyenesen osak a vidéki viszonyok figyelembevételével készültek és nem alkalmazhatók a fővárosi népnevelési bizottságra. Ezeket az aggodalmakat némiképen osztani lehet, viszont azonban a miniszteri rendelet csak keretet adhat, amelybe egészen kitűnő szabályrendeletet illeszthetett volna be dr. Lob may er Jenő tanácsnok, aki szintén károsnak és veszedelmesnek tartja a Klebelsbeirg-féle rendeletet.

A másik kifogás, amelyre sokkal nagyobb súlyt helyeznek Wolffék táborában, az volna, hogy a miniszteri rendelet Budapest székesfőváros) autonómiájába ütközik. Ha ez az aggodalom alapos, akkor is kétségbe kell vonnunk annak őszinteségét, hiszen a városi rezsim mai u ír a i nem voltak

jelentékenyen tehermentesithetők. Egészségügyi szempontból inkább csak azt jelenti, hogy a lakosságnak ivó-, mosdó- és fürdővízzel való ellátása lényegesen jobb lesz. Valószínű, hogy a gyáripar tiltakozását erőteljesen ki fogja váltani már maga ez a gondolat isi, mert hiszen tulajdonképen nem történik egyéb, mint hogy a városa ránézve kötelező beruházást egyszerűen áthárítja a gyáriparral, amely nagyon kétséges, hogy vállalni fogja-e ezeket a terheket.

Sokkal inkább praktikus és megvalósítható az a gondolat, amely a m u n k á s í ü r d ő k létesítésére vonatkozik. Ez már természetesen a gyárak és ipar- vállalatok egyenes kötelessége, a fővárosnak azonban semmi ingerenciája nem lehet a terv keresztülvitelére. A városháza mindössze annyit tehet, hogy fölir a kormányhoz és kéri, hogy az ipartörvénybe mondja ki. hogy a nagyobb gyáraik kötelesek legyenek munkásaik számára zuhanyfürdőt létesíteni és azt állandóan üzemben tartani. Kívánja azonkívül a tiszti főorvos azt is, hogy a gyárakban öltöző helyiségeket létesítsenek a munkások számára, ahol minden egyes munkás részére külön ruhaszekrényt kell beiállitani.

Szükségesnek tartja, hogy a munkások ebédjüket a gyár által létesített étkez ő-h e 1 y i s é g- ben fogyaszthassák el, amely étkező-helyiségnek megfelelő nagyságúnak és könnyen tisztithatónak kell lennie. Ezekben aiz- étkezőkben kis ételmelegítőket kell elhelyezni, hogy a munkások az ebédjüket megmelegithessék, ami az egészségnek igen fontos feltétele. A kiváló szociális érzésről tanúságot tevő főorvosi terv némiképen messzire megy a gyárak áldozatkészségének kihívásában, amikor azt kivánjai, hogy a gyárak és ipartelepek tulajdonosai munkásaik számára még megfelelő pihenőhelyeket is rendezzenek be.

Külön kell megemlékezni azokról a készülő intézkedésekről, amelyek a tanoncoktatásra vonatkoznak. Ebből a célból a tanonciskolák rendes tantárgyai közé föl kellene venni az iparegészségtant, amelyet rövid közegészségtani ismeretekkel kellene bevezetni. A főorvos tervei között ez az egyetlen az, amely rögtön megvalósítható és amelynek megvalósítása irányában máris lépések történtek.

más esetekben ilyen skrupulozusok olyan intézkedésekkel szemben, amelyek tényleg veszedelmesen súlyossá, relmei az autonómiának. A példák egész sorozatát lehetne erre felhozni, de elegendő az, ha a Döinötör-féle fővárosi választói reformra hivatkozunk, amelynek egész sor olyan intézkedése van, aimely erőteljesen kikezdi a főváros autonómiáját. Az első nemzetgyűlés ellenzéki képviselői, közöttük Bá r c z y István, B r ó d y Ernő és a vidéki kerületet képviselő R u p p er t Rezső, annakidején elkeseredett harcot folytattak emez intézkedések ellen. Minden hiábavaló volt azonban, hiszen azok az urak, akik akkor Wolffékait képviselt ék a nemzetgyűlésen, részvétlenül, sőt kárörömmel nézték ezt a becsületes, elszánt, de meddő harcot és boldogan dörzsölték kezüket, .amikor a D ö m ö t ö r-féle javaslat teljesen változatlan, az autonómiát sértő intézkedések egész sorozatával ment keresztül a szavazáson. Természetes volt ez. mert ugy vélték. hogy uralmuk örök lesz a városházán és úgy vélték, hogy ezek az autonómiát sértő intézkedések végesvégig az ő érdekeiket szolgálják. Most némileg változott a helyzet és látniok kell. hogv amikor az autonómiát megsértik, az az ő kárukra is szolgálhat és szolgálhat elsősorban .akkor, amikor majd ők törpe kisebbség lesznek. Ez az oka annak, hogy most nagyon hangosan fejezik ki elé gület i e n sé'güket, amikor az autonómiának sokkal enyhébb sérelmét látják, mint látták akkor, amikor lelkesedetten tapsoltak.

Kialakult tehát a vélemény'a városháza többségi pártjában és ennek a véleménynek aláveti magát a szociálpolitikai ügyosztály vezető-tanácsnoka is. hogy a, szabályrendeletet, amely a miniszteri rendidet alapján készült, végrehajtani nem lehet Hibául rójják föl. hogy nincs benn a szabályrendeletben, milyen jogokat fog gyakorolni az ni bizottság és hogy hogyan fog eliárnh Bizonyos joggal kívánják azonban azt. hogy szervezze meg és tartsa fenn a bizottságot az állam. Elsírják, hogy a polgármestert a tanfelügyelővel és a népművelési titkárral szemben meglehetősen háttérbe szorítják, ami aligha fájna nekik akkor, ha nem ülne a polgármesteri székben olyan klasszikus tekintély, mint dr. S i P ö c z Jenő.

Mindezek alapján döntöttek is már a kérdésben. amennyiben a Lobmayer-féle szabályrendelet-tervezetet nem viszik még csak a bizottságok