Fővárosi Hírlap, 1923 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1923-06-06 / 23. szám

Tizenkettedik évfolyam Ára 40 korona Budapest, 1923. junius 6. 23. szám. aiiraiiia'HiaiiiaHinWaiiaBiiiHiiiaiiiaiiiáiiiaHiBiiinhaBiimiiinuiBuioiHBiMaiiiHiHaiiiBtiisoinniiiBiiignic ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 2000 korona. Félévre 1000 kor. □ Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EHIL Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhiva­tal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. Telefon: 137—15. szám jztffeiaax! un Szélcsend a vihar előtt Elintézik a sajtó sérelmét — Feszültség a Wolff-pártban Anarchia a főváros pénzügyeiben A fővárosi politikában vihar előtti szélcsend van. A sajtó a közvéleményt kénytelen teljesen tá­jékozatlanul hagyni a főváros ügyeiről, mert — mint ismeretes — a fővárosi laptudósitókat meg­sértették a közgyűlésen és Sipöcz polgármester niem tudja megadni a kellő elégtételt. Ez a körül­mény is erősen közrejátszik a teljes szélcsend fenn­tartásában, mert hiszen a fővárosi bizottsági ta­gok a nyrlviánosság kizárásával csia'k maguk között tárgyalnak. E héten azonban, úgy látszik,- ford u- 1 a. t fog beáll n i. Az ellenzék hajlandó elégtételt szerezni a fővárosi faptudósiíóknak, mert lehetetlennek tartja azt, hogy bármely bizott­sági tag taktikából megsértse a fővárosi újságírókat és így a nyilvánosságot kirekessze ,ai közgyűlési és a bizottsági termekből. Valószínű azonban, hogy az ellenzéknek erre az akciójára nem is kerül sor, mert maga a polgármester fogja az ügyet szanálni. A vihar előtti szélcsendnek az igazi oka azon­ban a városházán az.-, hogy a fővárosi bizott­sági tagoknak is meg kellett v Iá r n1 i o k a politikai fejleményeket. A választói névjegyzék k,ejgyetlén és jogtalan megrostálásával kapcsolatban bekövetkezett harcban teljesen’az ellenzék győzött, mert hiszen már csak órák kérdése, hogy megjelenik a belügyminiszter rende­leté, amelyben a választókkal szemben elkövetett sérelmeket reparálja. A közgyűlés termében ezt a kérdést még nem tárgyalták .Az e 1 fje n z é k azonban semmi ,e s e t r e sem hagyja szó nélkül W o 1 f f és C s i I 1 é r y választójogi akcióját és mindenesetre szigorú kritikát fog gyakorolni am,at törvényellenes módszer felett, amellyel a választópolgároktól el akarta szedni jogai­kat a többség két nagyhangú vezére. A parlamentben odakiáltották Wolff Károly- nak, hogy ,,Wolff népbiztos ur“ diktátor! hatalommal akarta, megfosztani a választók tízezreit jogaiktól és a szavakban nem fukarkodó pártvezér nem ta­lált feleletet erre a közbekiáltáisjra. Dgylát- szik, Wolff, Károlynak egyáltalában az sí politi­kája., hogy az ellene intézett olyan támadásokra!, amelyek kényesek, legjobbnak látja, ha nem felel. Ez­zel a struccpolitikával azonban nem intéződik el a kérdés, mert az elkövetett visszaélésekért a köz­gyűlési teremben mindenesetre fele­lősségre fogja öt vonni az ellenzék. A másik ügy, amely szintén élénken foglalkoz­tatja az országos politikával kapcsolatban a fővárosi bizottsági tagokat, az, hogy Wolff Károly# annak idején, mikor nemzetgyűlési képviselővé megválasz­tották, azt az ígéretei tette pártjának, hogy nem fog a politikában pártja egyes frak­ciói ellen állást foglalni. És most egy­szerre, amikor Gömbössel íegyverbarátságot köt, akkor tulajdonképen mindazok, akik nem állnak a szabad királyválasztók álláspontján, szemben- találják m agukat Wolff K á r o 11 y a, 1 és a többségi pártban meg is van a feszült hangulat s a vezér ezt csak úgy tudja eliminálni, hogy a leghevesebb antiszemita jelszavakkal és a besugórendszer teljes kiépítésé­vel, az egyének terrorizálásával tartja fenn a p á r t í e g y e l m -e t. Bizonyos azonban az, hogy a keresztény többségi párt egy­sége ebben a kérdésben nagy haladást mutat. Azok. ■akiknek oi Gömbös-Wolff-íóle politika egyáltalában nem kell, W o 1 f f részéről m ei g s z e g. é s é t látják az eredeti p a k t u m n a k és mivel amúgy sincsenek valami különösen megelégedve a teljesen Programm nélküli Wolff-dfktaturával, nincs kizárva, hogy rövidesen felvetik a kér­dést -a pártba n, hogy a vezér m i é r t ne m tartja be a n e m z e llfí y ülés i választá­sok alkalmával kötött paktumot. A többségi pártban, mint két esztendő óta állandóan meg lehet figyelni, nincs semmiféle akció, nincs semmiféle Programm, vagy poli­tikai i r á n y. Ök egyszerűen szavazni fognak (ezentúl is, mint eddig szavaztak a vezér és alvezér parancsszavára. Annál élénkebb élet folyik aiz ellenzéken. A demokratapárt amellett, hogy harcra készül a választói jog terén lelkövetett visszaélések ellen, nem hagyja kritika nélkül a Budapest Székes- fővárosi Közlekedési R.-T. ügyeit sem és eddig is csak arra várt, hogy a sajtó bekapcsolód­hassák az ellenzék harcába, mert az ottani állapo­tokat, amelyeket Wolíf-Buday-rezsimnek lehetne nevezni, nem hagyhatja kritika nélkül. A villamosvasút igaz­gatóságának tulajdonképen nincs semmi szava, ha­nem B li d a y Dezső elmegy Wolff Károlyhoz, ott megbeszéli az összes dolgokat, amelyeket el kell intézni és akkor R é n y i vezérigazgató (szintén Wolrfnak a kreatúrája) parancsnak veszi a hozott utasításokat és aszerint hajtanak mindent végre. Az igazgatóság elé csak a kész és elhatározott ügyek terjesztetnek s az ezeket ellenállás nélkül el is fogadja. A fővárosi alkalmazottak ügyében szintén szót fog emelni az ellenzék, mert lehetetlen dolog az, hogy a főváros pénzügyei teljesen el le­gyenek hanyagolva. A főváros alkalmazottainak kér­déseiről még csak jelentést sem kap a. közgyűlés úgy, hogy tárgyi adatok híján jóformán lehetetlen a kér­déshez érdemben hozzászólni és most már azt is tisztázni fogja az ellenzék, hogy tulajdionképen miért nem kap kimutatást a főváros alkalma­zottainak anyagi helyzetéről olyan értelemben, hogy ez egyidejűleg előkészítése legyen annak, hogy miképen és milyen forrásból le­het a fővárosi alkalmazottak sorsán segíteni, mert a dolognak legelső feltétele, hogy a főváros pénzügyeit ebből a szempontból ismerjük És itt is számolnia kell a többségi pártnak és a tanácsnak azzal, hogy az ellenzék rendkívül szigorú kri­tikát fog alkalmazni a. főváros pénz­ügyeinek vezetésével szemben. T ulajdonképen nem is lehet arról beszélni, hogy a fővárosnak volna pénzügyi vezetése. Csupor pénzügyi ta­nácsnok minden erőlködése dacára nem képes elérni azt, hogy az üzemek reális költségvetését megkapja. Közismert tény az, hogy a tanácsban, mikor ilyen értelemben felszólal, mindig a legnagyobb nehézségekbe, ütkö­zik. A közgyűlés telje» er övei fogja | t á ni o g a t n i azt az irányzatát, ame­I I y e t a tanácsnok hivatalból helyes­nek és jónak tart, mert u*égis csak lehe­tetlen állapot az, hogy a főváros pénzügyeinek a vezetéséről a közgyűlés egyáltalában nincs infor­málva. lia még a költségvetést is beter­jeszti a tanács a közgyűlés elé, akkor uj vita indul meg és az ellenzék az egész vonalon be fogja mu­tatni, hogy milyen tehetetlen, tartalmatlan és meddő idöfecsérléssel töltötte a Wofifi-párt uralmának eddig lefolyt idejét. Uizsonyi nem tárgyal (őolffüi Rassay a választói névjegyzékek kérdéséről A választói névjegyzékek botránya fölött még nem záródotitl le a koporsó. Az ellenzéknek bizo­nyára lesz módja és hajlandósága, hogy a közgyű­lési teremben jellemezze W o 1 f f é k, F o 1 k u s- házyék. központi viálasztinányek eljárását. A kér­dés méregfogát ezúttal nem Csilléry, hanem a belügyminiszter húzta ki. Helyesebben azt mond­hatnánk, hogy maga gróf Bethlen István minisz­terelnök cselekedte ezt, mert ai választójogi pát- rendelet" gondolata teljesen az övé. Az ellenzék maga is teljesen megbízott gróf Bethlen István­ban és csak az volt a kívánsága, hogy amikor a választójogi rendeletet a belügyminiszter az ellen­zéki elé terjeszti, jelien legyen a miniszterelnök is, aki az ellenzék kívánságait inkább szokta honorálni. Ez nem törtónhctelílt rneg azonban, mert Bethlennek igen fontos dolga volt; de igy is simán ment a meg­egyezés. Érdekes jelenet volt az is. mikor a minap a parlament folyosóján Rassay Károly odamegy Vázsonyi. Vilmoshoz; — Éppen most beszéltem a belügyminiszterrel. Meghívott bennünket szombatra a pótrendelelt meg­ismertetésére ést megbeszélésére. Azt mondita. ott lesz Wolff is, meg Folkusházy is, — Én Wolffal nem ülök le tárgyalni — felelt keményen. Vázsionyi. — Nem ülök le azzal, aki százezeri választónak a választójogát akar tt a k on f iisöcáln i. A miniszter ur úgyis Wolffot akarja megnyugtatni, nem . eóigem. — Esi Folkusházy? — kérdezte valaki. Vázsonyi erre a kérdésre nem fe­lelt. De ölt perc múlva Rassay mán hozta a hirt, hogy R a k o v siz ik;y belügyminiszter elállóit Wolff Károly meghívásától. A belügyminiszter pótrendeletére vonatkozólag különféle 'hirek jelenitek meg. Megkér/tük tehiált Rassay Károlyt, adjon képet a Fővárosi Hir- 1 a p-malk az uj rendeletről. Rassay ai következőket mondta el: — A rendelet-tervezetnek hat szakasza van, amelyek mindegyikén változtatás tör­tént az ellenzéki konferencia után. A megállapodás azonban perfekt, egészen a szöve­gezésig preciz. Hogy most mint fest a rendelet? Sza­kaszonként ismertetve, az első szakasz kimondja, hogy tízéves magyar állampolgárnak vélelmezendők azok, akik a régi Magyarországon születtek és a jelenlegi Magyarországon a trianoni békeszerződés, az 1921. évi XXXIII. t.-c. rendelkezése előtt négy éve laktak. A központi választmány felszólamlás hiányában is köteles ezekre nézve, ha állam­polgárság hiánya cimén hagyták ki, hivatalból beszerezni a bejelentőhivataltól a számláló­lapot és a számlálólapon kijelölt és bevallott közsé­gektől azokat az adatokat, amelyek igazolják, hogy négy éve lakott ott. Amennyiben a központi választ­mány ezt nem szerzi be, vagy a beszerzett adatok nem igazolják a kihagyási okot, az illetők a név­jegyzékből nem hagyhatók ki. — Hasonlóképen fontos az az intézkedés, amely a második szakaszban az elköltözés cimén kihagyottakról szól és amely szintén az adatoknak

Next

/
Thumbnails
Contents