Fővárosi Hírlap, 1923 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1923-06-06 / 23. szám
Tizenkettedik évfolyam Ára 40 korona Budapest, 1923. junius 6. 23. szám. aiiraiiia'HiaiiiaHinWaiiaBiiiHiiiaiiiaiiiáiiiaHiBiiinhaBiimiiinuiBuioiHBiMaiiiHiHaiiiBtiisoinniiiBiiignic ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 2000 korona. Félévre 1000 kor. □ Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EHIL Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. Telefon: 137—15. szám jztffeiaax! un Szélcsend a vihar előtt Elintézik a sajtó sérelmét — Feszültség a Wolff-pártban Anarchia a főváros pénzügyeiben A fővárosi politikában vihar előtti szélcsend van. A sajtó a közvéleményt kénytelen teljesen tájékozatlanul hagyni a főváros ügyeiről, mert — mint ismeretes — a fővárosi laptudósitókat megsértették a közgyűlésen és Sipöcz polgármester niem tudja megadni a kellő elégtételt. Ez a körülmény is erősen közrejátszik a teljes szélcsend fenntartásában, mert hiszen a fővárosi bizottsági tagok a nyrlviánosság kizárásával csia'k maguk között tárgyalnak. E héten azonban, úgy látszik,- ford u- 1 a. t fog beáll n i. Az ellenzék hajlandó elégtételt szerezni a fővárosi faptudósiíóknak, mert lehetetlennek tartja azt, hogy bármely bizottsági tag taktikából megsértse a fővárosi újságírókat és így a nyilvánosságot kirekessze ,ai közgyűlési és a bizottsági termekből. Valószínű azonban, hogy az ellenzéknek erre az akciójára nem is kerül sor, mert maga a polgármester fogja az ügyet szanálni. A vihar előtti szélcsendnek az igazi oka azonban a városházán az.-, hogy a fővárosi bizottsági tagoknak is meg kellett v Iá r n1 i o k a politikai fejleményeket. A választói névjegyzék k,ejgyetlén és jogtalan megrostálásával kapcsolatban bekövetkezett harcban teljesen’az ellenzék győzött, mert hiszen már csak órák kérdése, hogy megjelenik a belügyminiszter rendeleté, amelyben a választókkal szemben elkövetett sérelmeket reparálja. A közgyűlés termében ezt a kérdést még nem tárgyalták .Az e 1 fje n z é k azonban semmi ,e s e t r e sem hagyja szó nélkül W o 1 f f és C s i I 1 é r y választójogi akcióját és mindenesetre szigorú kritikát fog gyakorolni am,at törvényellenes módszer felett, amellyel a választópolgároktól el akarta szedni jogaikat a többség két nagyhangú vezére. A parlamentben odakiáltották Wolff Károly- nak, hogy ,,Wolff népbiztos ur“ diktátor! hatalommal akarta, megfosztani a választók tízezreit jogaiktól és a szavakban nem fukarkodó pártvezér nem talált feleletet erre a közbekiáltáisjra. Dgylát- szik, Wolff, Károlynak egyáltalában az sí politikája., hogy az ellene intézett olyan támadásokra!, amelyek kényesek, legjobbnak látja, ha nem felel. Ezzel a struccpolitikával azonban nem intéződik el a kérdés, mert az elkövetett visszaélésekért a közgyűlési teremben mindenesetre felelősségre fogja öt vonni az ellenzék. A másik ügy, amely szintén élénken foglalkoztatja az országos politikával kapcsolatban a fővárosi bizottsági tagokat, az, hogy Wolff Károly# annak idején, mikor nemzetgyűlési képviselővé megválasztották, azt az ígéretei tette pártjának, hogy nem fog a politikában pártja egyes frakciói ellen állást foglalni. És most egyszerre, amikor Gömbössel íegyverbarátságot köt, akkor tulajdonképen mindazok, akik nem állnak a szabad királyválasztók álláspontján, szemben- találják m agukat Wolff K á r o 11 y a, 1 és a többségi pártban meg is van a feszült hangulat s a vezér ezt csak úgy tudja eliminálni, hogy a leghevesebb antiszemita jelszavakkal és a besugórendszer teljes kiépítésével, az egyének terrorizálásával tartja fenn a p á r t í e g y e l m -e t. Bizonyos azonban az, hogy a keresztény többségi párt egysége ebben a kérdésben nagy haladást mutat. Azok. ■akiknek oi Gömbös-Wolff-íóle politika egyáltalában nem kell, W o 1 f f részéről m ei g s z e g. é s é t látják az eredeti p a k t u m n a k és mivel amúgy sincsenek valami különösen megelégedve a teljesen Programm nélküli Wolff-dfktaturával, nincs kizárva, hogy rövidesen felvetik a kérdést -a pártba n, hogy a vezér m i é r t ne m tartja be a n e m z e llfí y ülés i választások alkalmával kötött paktumot. A többségi pártban, mint két esztendő óta állandóan meg lehet figyelni, nincs semmiféle akció, nincs semmiféle Programm, vagy politikai i r á n y. Ök egyszerűen szavazni fognak (ezentúl is, mint eddig szavaztak a vezér és alvezér parancsszavára. Annál élénkebb élet folyik aiz ellenzéken. A demokratapárt amellett, hogy harcra készül a választói jog terén lelkövetett visszaélések ellen, nem hagyja kritika nélkül a Budapest Székes- fővárosi Közlekedési R.-T. ügyeit sem és eddig is csak arra várt, hogy a sajtó bekapcsolódhassák az ellenzék harcába, mert az ottani állapotokat, amelyeket Wolíf-Buday-rezsimnek lehetne nevezni, nem hagyhatja kritika nélkül. A villamosvasút igazgatóságának tulajdonképen nincs semmi szava, hanem B li d a y Dezső elmegy Wolff Károlyhoz, ott megbeszéli az összes dolgokat, amelyeket el kell intézni és akkor R é n y i vezérigazgató (szintén Wolrfnak a kreatúrája) parancsnak veszi a hozott utasításokat és aszerint hajtanak mindent végre. Az igazgatóság elé csak a kész és elhatározott ügyek terjesztetnek s az ezeket ellenállás nélkül el is fogadja. A fővárosi alkalmazottak ügyében szintén szót fog emelni az ellenzék, mert lehetetlen dolog az, hogy a főváros pénzügyei teljesen el legyenek hanyagolva. A főváros alkalmazottainak kérdéseiről még csak jelentést sem kap a. közgyűlés úgy, hogy tárgyi adatok híján jóformán lehetetlen a kérdéshez érdemben hozzászólni és most már azt is tisztázni fogja az ellenzék, hogy tulajdionképen miért nem kap kimutatást a főváros alkalmazottainak anyagi helyzetéről olyan értelemben, hogy ez egyidejűleg előkészítése legyen annak, hogy miképen és milyen forrásból lehet a fővárosi alkalmazottak sorsán segíteni, mert a dolognak legelső feltétele, hogy a főváros pénzügyeit ebből a szempontból ismerjük És itt is számolnia kell a többségi pártnak és a tanácsnak azzal, hogy az ellenzék rendkívül szigorú kritikát fog alkalmazni a. főváros pénzügyeinek vezetésével szemben. T ulajdonképen nem is lehet arról beszélni, hogy a fővárosnak volna pénzügyi vezetése. Csupor pénzügyi tanácsnok minden erőlködése dacára nem képes elérni azt, hogy az üzemek reális költségvetését megkapja. Közismert tény az, hogy a tanácsban, mikor ilyen értelemben felszólal, mindig a legnagyobb nehézségekbe, ütközik. A közgyűlés telje» er övei fogja | t á ni o g a t n i azt az irányzatát, ameI I y e t a tanácsnok hivatalból helyesnek és jónak tart, mert u*égis csak lehetetlen állapot az, hogy a főváros pénzügyeinek a vezetéséről a közgyűlés egyáltalában nincs informálva. lia még a költségvetést is beterjeszti a tanács a közgyűlés elé, akkor uj vita indul meg és az ellenzék az egész vonalon be fogja mutatni, hogy milyen tehetetlen, tartalmatlan és meddő idöfecsérléssel töltötte a Wofifi-párt uralmának eddig lefolyt idejét. Uizsonyi nem tárgyal (őolffüi Rassay a választói névjegyzékek kérdéséről A választói névjegyzékek botránya fölött még nem záródotitl le a koporsó. Az ellenzéknek bizonyára lesz módja és hajlandósága, hogy a közgyűlési teremben jellemezze W o 1 f f é k, F o 1 k u s- házyék. központi viálasztinányek eljárását. A kérdés méregfogát ezúttal nem Csilléry, hanem a belügyminiszter húzta ki. Helyesebben azt mondhatnánk, hogy maga gróf Bethlen István miniszterelnök cselekedte ezt, mert ai választójogi pát- rendelet" gondolata teljesen az övé. Az ellenzék maga is teljesen megbízott gróf Bethlen Istvánban és csak az volt a kívánsága, hogy amikor a választójogi rendeletet a belügyminiszter az ellenzéki elé terjeszti, jelien legyen a miniszterelnök is, aki az ellenzék kívánságait inkább szokta honorálni. Ez nem törtónhctelílt rneg azonban, mert Bethlennek igen fontos dolga volt; de igy is simán ment a megegyezés. Érdekes jelenet volt az is. mikor a minap a parlament folyosóján Rassay Károly odamegy Vázsonyi. Vilmoshoz; — Éppen most beszéltem a belügyminiszterrel. Meghívott bennünket szombatra a pótrendelelt megismertetésére ést megbeszélésére. Azt mondita. ott lesz Wolff is, meg Folkusházy is, — Én Wolffal nem ülök le tárgyalni — felelt keményen. Vázsionyi. — Nem ülök le azzal, aki százezeri választónak a választójogát akar tt a k on f iisöcáln i. A miniszter ur úgyis Wolffot akarja megnyugtatni, nem . eóigem. — Esi Folkusházy? — kérdezte valaki. Vázsonyi erre a kérdésre nem felelt. De ölt perc múlva Rassay mán hozta a hirt, hogy R a k o v siz ik;y belügyminiszter elállóit Wolff Károly meghívásától. A belügyminiszter pótrendeletére vonatkozólag különféle 'hirek jelenitek meg. Megkér/tük tehiált Rassay Károlyt, adjon képet a Fővárosi Hir- 1 a p-malk az uj rendeletről. Rassay ai következőket mondta el: — A rendelet-tervezetnek hat szakasza van, amelyek mindegyikén változtatás történt az ellenzéki konferencia után. A megállapodás azonban perfekt, egészen a szövegezésig preciz. Hogy most mint fest a rendelet? Szakaszonként ismertetve, az első szakasz kimondja, hogy tízéves magyar állampolgárnak vélelmezendők azok, akik a régi Magyarországon születtek és a jelenlegi Magyarországon a trianoni békeszerződés, az 1921. évi XXXIII. t.-c. rendelkezése előtt négy éve laktak. A központi választmány felszólamlás hiányában is köteles ezekre nézve, ha állampolgárság hiánya cimén hagyták ki, hivatalból beszerezni a bejelentőhivataltól a számlálólapot és a számlálólapon kijelölt és bevallott községektől azokat az adatokat, amelyek igazolják, hogy négy éve lakott ott. Amennyiben a központi választmány ezt nem szerzi be, vagy a beszerzett adatok nem igazolják a kihagyási okot, az illetők a névjegyzékből nem hagyhatók ki. — Hasonlóképen fontos az az intézkedés, amely a második szakaszban az elköltözés cimén kihagyottakról szól és amely szintén az adatoknak
