Fővárosi Hírlap, 1923 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1923-05-30 / 22. szám

Tizenkettedik évfolyam Budapest, 1923. május 30. 22. szám. rmrögsaiiiuTiFnireiiHiiL^ ahlhiübaidiiiguiniiiaiiiQmamt ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 2000 korona. Félévre 1000 kor. b Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban VÁROSI, POLITIK AI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP FELELŐS SZERKESZTŐ DAC SÓ EMIL Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhiva­tal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. Telefon: 137—15. szám Éber Antal a baseli egyezségről Nyilatkozik a „Fővárosi Hírlapinak — A fővárosnak meg kell válni üzemeitől — Veszedelmes réseket hagytak Wolffék a hitelezők számára A baseli egyezményről eddig a közönség, amely­nek számára rendkívül súlyos probléma a külföldi adósságok kérdése, nem igen hallott egyebet, mint azt az émelyítő önmagasztalást, amelyben S i p ő c z polgármester hol kommünikében, hol meg szónoki beszédben tetszelgett. A törvényhatósági bizottság amaz ülésén, amelyen az ellenzék kritika alá vette ezt a megegyezést, nem jelent meg a sajtó, amely még mindig nem kapott elégtételt. Ilyenformán ezek a beszédek is csak igen hézagosán ismeretesek. A Fővárosi Hirlap nem egyszer mondta el rnár véleményét arról az agyondicsért megegyezés­ről, szükségét éreztük azonban, hogy klasszikus, min­denki áital elismert pénzügyi szaktekintély világítana rá at publikum előtt ennek a kurzus-remekműnek furcsa titkaira. Abban a megtiszteltetésben része­sültünk, hogy Éber Antal, fővárosi bizottsági tag, a Magyar-Olasz Bank vezérigazgatója, terjedelmes nyilatkozatban mondta el véleményét a Fővárosi Hírlap munkatársa előtt; a külföldi kölcsönöknek Wolffék által tervezett törlesztési módjáról. Ennek á nagyfontoSSágu nyilatkozatnak talán leg­fontosabb pontja az, amely megállapítja, hogy a havi készázmilliós törlesztés az arri erekre, az 1921 júliusáig lejárt hátralékos kamatokra és tör­lesztési részletekre nem vonatkozik. Ezzel Eber megállapítása szerint olyan rést hagytak nyitva, amelyen keresztül a fizetési kötelezettségek hullámai a fővárost bizonytalan időben és bizonytalan mér­tékben eláraszthatnák. Számos nagyfontosságu szem­pont érintése után abban konkludál e nagybecsű (fej­tegetés, hagy készpénzzel a főváros sem lesz képes adósságait törleszteni. Ennek csak az az egy módja lehet, hogy a főváros megválik üzemeitől, amelyeket amúgy sem tud jövedelmezővé tenni és tőke hijján nem tud ezeknél az üzemeknél olyan állapotokat te­remteni, amelyek a közönséget kielégíthetnék. Éber Antal nagyjelentőségű nyilatkozata egyébként a következőképpen hangzik: Az arrierek — A baseli megállapodásról az a nézetem, hogy az tulajdonkénen se nem ideiglenes, se nem végleges megegyezés, ez e g y á 11 a 1 á n nem megegye­zés. ez teljesen és tökéletesen fenntartja az álla­potnak labilitását ési abszolúte nem áll az, mintha ennek az lenne az előnye, hogy másfél évig nyugodt helyzetet teremt. Ezt sem tartanám ideális megol­dásnak, hanem talrtanám olyan állapotnak, amelybe utcumque bele lehet nyugodni. Én nem alludálok arra •a kérdésre, hogy a fedezetül külön lekötendő bevé­telek esetleg többre mennek a havi kétszázmillió ko­ronánál, hanem egészen más szempontokat látok fennforogni. — Itt van az arriereikmek, az 1921 júliusáig le­járt hátralékos kamatoknak és tőketörlesztési rész­leteknek a kérdése. Erre nézve a megegyezés vilá­gosan azt mondja, hogy a kétszázmilliós fizetés ezekre nem vonatkozik, ha­nem fenntartják maguknak a hitele­zők, hogy ezeket az armier eket a clearing hivatal utján továbbra is é ,r v é n y e s i t h ets si é k. Ezeknek az anriereknék a fővárossal szemben való törlesztését az állam ab­szolúte nem vállaljta:. ,Ká 11ay pénzügyminiszter ur 1923 április 19-ikén kelt leirata szerint etekintetben a feltétel az. hogy a hátralékok törlesztése lejében történjék a fizetés,, holott ez a megegyezés éppen a hátralékokat törlesztetlenül hagyja és a jövő fizetési kötelezettségekre teljesíti a havi kétszázmilliós fize­téseket1. Kiköti ezenkívül, hogy még a hátralékok te­kintetében is hosszabb határidőket kéül kikötnie a fővárosnak, ami úgy teljesitődött, hogy miután ez egyszerűen a clear ing-hivatalhoz lett utalva, tehát semmiféle határidőket és semmiféle törlesztési feltételeket ez a meg­egyezés nem tartalmaz. Harmadszor ki­mondja a leirat, hogy legfeljebb évi egy- milliárd korona fizetési kötelezettséget vál­lai, eltekintve attól, hogy visszafizetési kö­telezettségről is beszél, amelyről talán feltehető, hogy ezt a tizennyolc hónap alatt nem gondolja érvényesitendőnek. azonban egymilliárd ko­ronáról beszél, holott az arrienek összege az én szá­mításom szerint — ha a német márkatörlesztést, meg a sorsolt kötvényeket nem is számítom ponto­san. sőt a késedelmi kamatokat sem számítom — kerek összegben a cirkja negyven- in i 1 i i á r d magyar koronát is eléri, erre vezettek a számításaim, tehát ha ennek a fize­tési kötelezettségnek 5—6 évi törlesztését! — az egyik öt évre, a másik hét évre van felosztva — ve­szem számításba, akkor az állam — ha ilyen fizetési kötelezettséget vállalt volna, de nem vállalt —- nem é vií c g y m i 111 á r d, h am e m évi 7—8 milliárd koronát kellene, hogy fizes­sen. Tehát azoknak az előfeltételeiknek, amelyek Kállay miniszter urnák ebben a leiratában foglal­tatnak, egye 11 e n égy ik © sem teljesült és más fizetési kötelezettséget; legfeljebb akkor vállal­hatott, ha útit még má,s titkok is v a n- n ak. amelyek az aktákban nem fog­laltatnak. A mindenkori kormány eladósodott rabszolgája — Én. mint a fővárosi polgára, nem is reflektál­nék arra, hogy ilyen súlyos anyagi helyzetben levő állam ilyen fizetési kötelezettséget vállaljon, mert ha egy főváros ezt a fizetési kötelezettséget az állam részéről igénybe veszi, akkor a fővárosi auto­nómiájának vége v a n, a tanács, a polgármester és a főváros1 közön­sége eladósodott rabszolgájává vá­lik a mindenkori kormánynak. — Hiába is vállalná az állair ezt a 7—8 milliárdra rugó újabb fizetési kötelezettséget a főváros javára, mert maga a pénzügyminiszter ur megmondja, hogy ezeknek a fizetési .kötelezettségeknek nem tud meg­felelni. Akkor az fog történni, hogy fizetni fogjuk a havi kétszázmillió koronákat, de nem s z a b a- diui, ltunk meg az a,r r i exiaáe fizetésé­nek kötelezettségétől sem. — A másik körülmény, amely teljesen labilissá teszi a megállapodás hatását az, hogy azok, akik ezt a megállapodást aláírták a hitelezők részéről, maguk is kijelentették, hogy ők nem törvényes képviselői az egyes kötvénytulajdo­nosoknak és ezeknek nevében me g- e g y e z é s i kötelezettségeket nem vál­lalhatnak. — A kérdési, amely itt fennforog, számszerű hord- erö tekintetében annyi, hogy a puszta kétévi hátra­lék, amely tehát a clearing alá nem tartozik, koro­nákban kiszámítva, kitehet körülbelül tízmil­lió' r d o t, egyévi te a mat szóig áltatás körülbelül öfl m i 1 M á r d k o rVo n á t. Ha tehát bekövetkezik, amit a francia egyezségnél is elgondoltunk, hogy harminc százaléka a hitelezőknek nem járul hozzá, akkor ez már jelent az elmúlt hátralékok tekintetében t o- v á b b i h á ír o m m i 111 á r d o t é s minden további évnek a tekintetében to­vábbi más fi é 1 rn í 111 á r d o: t. Megjósolom, hogy nem sok idő múlik el, amikor újból és* újból megfogjuk, fejelni ezeket a megállapodásokat ezen megállapodásokból folyó uiabb fizetési kötelezettsé­gekkel. Rés, amelyen a fizetési kötelezett­ségek hullámai eláraszthatnak — Fölmerült az a kérdés is, hogy a kijelölt fede­zetek ténylég csiafe havi kétszázmilliót, vagy többet fognak-e kitenni? É tekintetben a tanács jóvoltából nem áll adat rendelkezésünkre, s igy csak abból in­dulhatok ki, hogy amikor éz a megegyezés megköt­tetett, ez a tiz százalék kétszázmilliónak felelhetett meg havonkint és akkor természetesen közömbös, hogy később többet fog kitenni a valuta romlása folytán, mert a külföldi hitelezők relative annyival kevesebbet fognak kapni. — ha tellát a positiv álla­potnak megfelel ez a számítás, akikor ebből a szem­pontból nem riadnék vissza ezen lehetőségtől abban a beállításban, hogy hátha a korona újra leesik, mert akikor a kétszázmillió numerice ugyan több. de belső vásárló erő tekinte­tében marad ugyanaz. — Nem tudom megérteni azonban azt a roppant nagy könnyedséget, amellyel a szükséges havi két­százmillió fedezetére -egyszerűen kijelölnek egy tíz­százalékos emelést. Ebben a kérdésnél semmiféle szociális vonást sem tudok felfedezni. — Mindezek alapján nyugodt meggyőződéssel és lelkiismercttel állithatom, hogy ez a megegyezés semmiféle engedményt, semmiféle rendezést nem szolgál. Kontingentál egy összeget, nyitva hagy ellenben olyan rést. amelyen keresztül a fizetési kötelezettségek hullámai minket bi­zonytalan időben és bizonytalan mér­tékben eláraszthatnak. El kell válnunk az Szemektől — Ezek a külföldi adósságok a valutáris helyzet folytán olyan hallatlan blokkra szaporodtak! fel, hogy azoknak készpénzzel való visszafizetése tökéletesen ki van zárva. Az első naptól fogva az volt a meg­győződésem, hogy nincs; más megoldású mint az az egy, amelytől a többségi párt a legmerevebben zár­kózik el. Nincs más megoldású mint megállapítani, hogy e külföldi kölcsönök egy részéért nem múló ér­tékeket, hanem üzemeket, kereskedelmi és gazdasági értékeiket vettünk, amelyek ma is aranyérltéket (kép­viselnek. Nincs más megoldású mint visszavezetni a kérdést a kiinduló-pontjához és el kell vál­nunk ezen üzemektől, mert csak ezektől az üzemektől való elválás idézheti elő azt, hogy e 1- válhassunk véglegesen ezektől a terhektől is, amelyeket elviselni ké­pesek nem vagyunk Hivatkozom Olaszor­szágira, ahol minden állami monopóliumot és üzemet visszacsinálnak, mert az államnak deficitet okoznak, a publikumot pedig rosszul szolgálják /ki. — Azt a feladatot, hogy ezek az üzemek a vá­rosra jövedelmezők és a közönségre nézve jók le­gyenek — ezt soha megoldani nem fogják. Ha ellen­ben ezeket az üzemeket átadják a külföldnek, akkor a következő előnyükhöz jutunk: megszabadulhatunk a külföldi adósságok terhétől; biztosítva lesz, hogy nem fog előáliani az a skandalum, ami ma előfordul, hogy vízpazarlás folyik, mert nincs pénz arra, hogy vizmérő-ó,mákat állítsunk. Még számos ilyen kérdést meg fognak oldani a külföldiek a tőkéjükkel, tudnak beszerezni anyagot, teljesítenek minden invesztíciót, ami nekik jövedelmező lesz. A vége az lesz hogy ők. meg fogják kapni az üzemekből azt a jövedelmet, amelyet mi nekik kamatfizetés címén soha sem fo­gunk tudni teljesíteni, a közönség pedig legalább is nem lesz elégedetlenebb, mint amilyen elégedetlen ma és megoldottuk véglegesen, a kérdést. Körséta a városházán A prolongált közgyűlés — A Fansz. köve­telése — Gyűjtemény üres állásokból Akármenne lép az ember a városházán, min­denütt meglátszik, hogy az emberek sűrűn — poli­tizálnak. Hosszú szünet után, amig vergődve, fájdalmak között nyögve haldoklott egy lázban szü­letett politikai évad, mintha megint uj áramlatok mutatkoznának. Eseményekkel várandós napok ezek, amelyeknek hangulatváltozását sem szem elől té­veszteni, sem pedig lekicsinylőm nem lehet. A tiszt­viselői kar nagyobb resize a mai rezsim urait már csak mint vendéget látja a városházán, akik számára, amikor a vendéglátás ideje lejárt, előáll a fogat és utánuk sivár porfelhőbe borul a látóhatár. Köteles­ségét azonban mindenki becsületesen teljesiti, bár mindez ma csak sablon-munka, mert a mai rezsim, amely eddig sem alkotott, ma már csak tengődik. Ebben az atmoszférában a politikának minden hire komoly emóciót kelt. Nem csoda tehát, ha so­kat beszélnek a szerdai közgyűlés elhalasztásáról, amelyben különös ómeneket látnak. Kétségtelen, hogy Wolfféknak- nem kellemes a szituáció, amelyet ők maguk teremtetitek a választási névjegyzékek körül folyó harc felidézésével. Egészen bizonyos, hogy a szerdai közgyűlést, amelynek éppenséggel

Next

/
Thumbnails
Contents