Fővárosi Hírlap, 1923 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1923-05-30 / 22. szám

Budapest, 1923. május 30. A főváros 6s az állam többször adtak rendjkiviili segélyt a mentőknek, de mindez nem tudta megaka­dályozni azt, hogy az egyesület a legko­molyabban v á 1 s á g b a jutott. A szegény mentők valósággal nélkülöznek és osak elszánt és nemes kötelességuudásuk, hivatottságuknak tudata adhatja meg az erőt ahhoz, hogy posztjukat, amely csak az élettel való küzdelmet nyújtja, el nem hagy­ják. Hősi módon viselik a nyomort, a ’nélkülözést. A városházán most tárgyalják a mentőknek azt az igazán jogos kérését, hogy a főváros hat­hatósabb támogatással nyújtson mó­dot arra, hogy az egyes ü 1 e t a n y a. g i viszonyai r e n d b e h o z a s s a n aik). A Mentő- egyesület működésére felügyelő bizottság meg is vizs­gálta a mentők helyzetét, .amelyről megállapította, hogy tarthatatla n. Az állandó anyagi zava­rok, a szükséges összegek megszerzéséről váló gon­doskodás:, a csekély és bizonytalan d i j a z á s miatt változó személyzet az egyesület működését nagy mértékben akadá­lyozza. Konstatálták, hogy az egyesület szükségletei­nek meg állapításánál „túlzásba menő takarékosságot tart szem előtt11 és mégis válságba jutott. A mentők most háromfélét kérnek a fővárostól, amelynek ezeket természetesen kötelessége lesz fel­tétlenül teljesíteni. Kérnek mindenekelőtt félmillió rendkívüli segélyt, félmilliót mint 1923. évi rendes hozzájárulást és kérik a szegény betegek szállítási költségeinek megtérítését. Miután havonkint minimálisan ik é t s zúz s z’e g é n y b e t e- e t sízállitanak in g y e n, ez az összeg meg­haladja a másfélmilliót. Ha ezt megkapják, valószínűleg talpraállanak némiképen. A fővárosnak azönban lesz egy kiván- sjága és ez az, a székesfőváros az egyesület igazga­tóságában helyet kapjon. A mentők ezt valószínűleg annál szívesebben fogják telj esi feni, mert akkor a főváros talán inkább fogja érezni azt a kötelességét, hogy a mentőkön segítsen. Egyébként az is eredmény­nek számit majd, hogy Csilléry András m éti ósága inak száma is gyarapodik egygyel. Milliárdos uj terhek Wolffék antiszociális adópolitikája — A bor helyett a húst és a vizet terhelik meg Nem tartunk ma, még ott. hogy csak reményünk is lehetne a főváros polgánsáfgát sújtó terhieknek gyors csökkenésére. Belátjuk azt is, hogy a terhek- nek még mindig emelkedni kell. de a főváros polgár­ságának szinte mindlen nap olyan hatalmas drágu­lási phasisról kell tudomást venniök, hogy azokról csak megdöbbenéssel értesülhet. A főváros —■ nem is igen tehet egyebet — jár elől ebben az áremelési folyamatban. A fővárosnak növekszenek állandóan a kiadásai, egészen természetes, hogv — jövedelmeit is fokoznia kell. Csakhogy az isi bizonyos, hogy ezek­nél a jövedelemszaporiitási műveleteknél nem igen nyilvánul meg a mai úgynevezett „demokratikus“ re­zsimnek szociális érzéke. Ha végigmegyünk azokon az ágakon, ahol a főváros áremelésére van kilátás, igen szomorúan és élesen rajzolódik ki ennek a meg­állapításunknak tükörképe. Küszöbön van például a fogyasztási adok emelése. Nem is szólunk ezúttal űrről, hogv ez az adónem idejét múlta, el korhadt, alapvető gondolatá­ban antiszociális, hiszen nemcsak az alkoholra, de a húsra, elsőrendű közélelmezési cikkre is vonatkozik. E tekintetben uj írezsimmel is kell számolnunk. Julius elsejével ugyanis nem a pénzügyőrök végzik az adó beszedését, hanem a főváros. Egyszóval, a városi n > n án c o k intézményének rrfegailapit'ása előtt állunk. Az; uj testület ötvlen millióba fog kerülni éven,kint, akkor, amikor a mai adótételaki mellett a fő­város csak hatvian milliót vesz be ebből az adóból. Emelnek tehát. Ez eddig rendben is Henne Az alkoholt. a sze­szes italokat' azonban a főváros megint (előnyben, akarja részesíteni a Inis fölött. Ezt az elsőrendű táplálékot a főváros mostohagyermekének kell ne­veznünk. Valósággal felháborító, hogv amíg egy liter bor fogyasztási adója 10—11 k o- r o n a lesz. a d d i ;g e g y Ír i 1 o g r a m m hús fogyasztási adója 60 kor o n a le n n le. amihez még h us Ik i 1 ó n k i n i 120—130 ko­rona á 11 a t f o r g a 1 m i és általános for­galmi adóteher is járul. Az antiszociális adózás mintaképe az, miken egy kiló hús után minimálisain kétszáz korona adót kell fizetni A városi vámok uj rendszerének .katasiztirofálisi voltáról volt alkalmunk már beszámolni. Ezúttal csalkj azt jegyezzük fel. hogy a pénzügyi ügyosztály makacsul kitart eredeti «avaslata mellett, amely például eev kilogramm cso­koládéra — amely mégsem luxus — 4200 korona vá­rosi vámot ró ki, amikor ma Erzisébfetfalván ugyan­ezt a csokoládét minimális) városi vám mellett lehet megvenni. Ez a budapesti kereskedelemnek —- amint megírtuk, katasztrófáját jelenti. Ezúttal csak a közélelmezési ii g y o s z- t á 1 y n a k a javaslat ellen v i v o 11 har­cáról kell megemlékeznünk. A közélelme­zési ügyosztálynak legfőbb argumentuma a külföldi áruknak horribilis, városi vámmal való sujtásával szem­ben, hogy az ellenkezik a trianoni szerződés ama tilalmával, amely szerint az ententehatalmak orszá­gaiból származó áruk nem róhatok meg nagyobb vám- és egyéb behoziataili. vagy szállítási terhekkel, mint a belföldi árule A pénzügyi ügyosztály tehát azt ambicionálja, hogy a kormány ismét no hagyjon jóvá egy közgyű­lési határozatot. Jön azután a különleges borok, a borpárlat, az édesített szeszes italok községi meg­adóztatást. és az ásványvizek lehetetlen adója. Itt legalább megvan a. megfelelő grádus- mert az adó ebben az esetben a következő: a különleges borok árának . . . 20°/o a borpárlat árának ...... 25 lo az édesitett szeszesitalok árának . . 33lA°/o az ásványvíz, a szikviz. vagy a ví­ziekkel készült palackozott ször­pök árának ..........................................10°/o Ami ebben mégis antiszociális, azi. hogy amiig egy liter 300-koronás asztali bor után nem kell egy fillér külön községi adóit sem fizetni, addig egy üveg 150-ikoronáis parádi gyógyvíz 15 korona adót fizet. A főváros közönségére tehát, ha beszámítják a villamosjegynek ós az elektromos világításnak újabb megdrágulását is, milliárdos u j terhek ne­hezedne k. A városháza súlyos válsága A kurzus bukása előtt — A választólisták botránya 2 nem voltak kényes témái, azért halasztották el. mert féltek az ellenzék támadásától. Hiszen egy kis 'tá­madásitól ugyan ők nem szokitak megijedni, de hát itit más a helyzet, mert mielőtt az ellenzékkel szem­bekerülnek. ismerni akarják a kormány álláspontját, amely a legvérmesebb remények szerint sem lehet olyan, hogy egyszerűen áldást ois'sizanak a választói névjegyzékre és a nagytekintélyű központi választ­mányra. Érdekes jelenségnek mondják, hogy a fővárosi tisztviselők, akiket annak idején valósággal beakar- tafc kényszeríteni a köztisztviselők valamelyik al­osztályába, külön gyűlést tartottak az újvárosháza dísztermében és nem álltak be az ébredőknek statisztálni. Az újvárosházán, a Fansz gyűlésén nem is- nyilatkoztak meg olyan eldurvult hangok, mint amilyenek a Kansz gyűléséről kiliang- zottak. A gyűlésen mintegy kétezer fővárosi alkal­mazott jelent meg, hegy a mindinkább súlyosbodó \ anyagi viszonyok következtében előállott szomorú helyzetük orvoslását megbeszéljék. Ezen a gyűlésen csönd volt. bár a drágaság nyomása alatt, a városi adminisztráció késedelmes és — félénk tisztviselő-po­litikája miatt a főváros alkalmazottai sokkal többet szenvednek, mint az államiak. Szép és* dicséiietriaméltió ennek az ülés­nek méltóságos lefolyása és valószínű, hogy nehéz har­cukban a fővárosi alkalmazottai az ilyen viselkedés­sel maguk mellé fogják állataim a nagyközönség teljes szimpátiáját. És a követelésük? ők is azt kívánják, ami ma naigyon divatos, de ami egyszersmind teljesen jogos és méltányos is. ük is határozati javaslatot fogadtak el. amely szerint a szabályrendeletben megállapított alapjáriamdóságokat békepari,láshan követelik, mert) az alkalmazottakhoz — mint mondják — joguk van. Valóban joguk van és mindenki tisztában is van vele. hogy addig nem lesz rend, sőt a rendnek az árnyéka sem következhetik be a magyar közgazdaságban és a magyar szociális életben, amig a békepárttásban való számításhoz el nem jutunk. De addig még min­den szakértőnek a véleménye szerint hosszú az ut. Nem hinnénk, hogy a főváros mai vezetőségében lenne annyi bátorság, hogy mernék az uttörést vál­lalni a fizetéseknek béke paritásban való kiadására. Egyébként megint megüresedett eev tanácsnoki állás S á n t h a Dénes halálával. A rossz nyelvek azt mondják, hogy Wolffék addig akarnak várni a meg­üresedett állások betöltésével, amig a régi tanács vaigly teljesen elszéled, vagy teljesen kipusztul. A tisztviselők nem tudják megérteni azt az ame.ri- kázást, amely a megüresedett állások betöltése körül folyik, de már nagyon fogytán van a türelmük, hi­szen végre is igen fontos érdekekről van szó. Még mindig betöltetlen a S a 11 a y Árpád elhunyta folytán megüresedett tanácsnoki állás, bár ennek be­töltése nem lehet kétséges, mikor Borvendég Ferenc behelyettesitése talán már egv esztendő előtt megtörtént. De ha) az állás betöltése nem pro­bléma, annál inkább áll a kérdés, miért nem vá­lasztják meg már Borvendég Ferencet? Az üres állásokból összeállított gyűjteményben ott látjuk Rényi Dezső elhagyott alpolgármesteri állását, majd a megválasztandó alpolgármester ta­nácsnoki helyét. Végül, most itt van Sálit ha Dé­nes helye. Vájjon mikor szánják már rá magukait, hogy Zilahi-Kiss Ferencet beültessék 'az al­polgármesteri székbe? Válságban a mentők Tulzásbamenő takarékosság mellett is nyomo­rognak — A főváros bevonul az igazgatóságba Azok között a közhasznú intézmények között- amelyek igen súlyosan megérzik a mai nehéz időket, talán a legelső sorban áll a Budapesti Ön­kéntes M e n tő e gy e s ü 1 e t. Évek óta szó van arról, hogy ezt az intézményt valaki, hogy úgy mondjuk, örökbefogadja. Éveik óta folytak tárgyalá­sok, hogy vagy a főváros, vagy az állam vegye gond­jaiba az egyesületet, hogy annak kiváló munkásai gondok nélkül dolgozhassanak. Történni azonban nem történt még mindig semmi és a mentőknek még ma is valósággal össze kell kaparni azt az összeget, ami­ből az intézményt fenn tudják tartani. NEMZETI ROYAL ORFEUM íliiá A MÁJUSI KITtYő VARIETÉMŰSOR ÉS tmr HATTYULOWAG Zerkovitz-Harmath operettje. Az előadás kezdete l/28, vége 11 órakor fogkrém és szájvíz a fogak ore. A választói névjegyzékek botránya a leg­súlyosabb városházi válságot idézte fel. El­mondhatjuk, hogy amióta a kurzus bevonult a jó öreg Károly-kaszánníyába, ilyen illabilis még merni volt Wolff Kairo!yéknak erőszakra alapított uralma. Az ellenzék teljes fegyverzetben vonul fel és követeli a választói névjegyzékek teljes mjegseimjmisitését. Amennyiben; ez n'pm történ­nék meg, amennyiben a miniszterelnök nem volna hajlandó az ellenzék követeléseinek eddig a pontig való teljesítésére, akkor az ellenzék azonnal kivonul a parlamentből és teljes pasz- szivitásba lép. Gróf Bethlen Istváni igazságérzete nem fogja megengedni, hogy az ellenzék elkeseredése ilyen formában törjön ki akkor, amikor minden igyekezetével a treuga deit szeretné fenntartani. De' gróf Bethlen Istvánnak azt is be kell látnia), hogy az ellenzéknek erkölcsi lűheíeíleímség kö­veteléséből egy jottányit is engedni, mert az életéről, a létéről, a becsületéről van szó. A \szé- gyenlistúnak meg kell semmisülnie, ez az ellen­zéknek olyan követelése, amellyel alkuba bo­csátkozni nem lehet. Ebiben a pillanatban, amikor lapziáktakor ezeket a sorokat írjuk, az ellenzék éppen a mi­niszterelnökhöz készülődik. A legsúlyosabb vá­rosházi válság kritikus órái a parlament épületé­ben folynak le. Az ellenzéken igen bizakodó a hangulat. Elképzelhetetlennek tartják, hogy a mai politikai szituációban a miniszterelnök szankcionálhass a a választói névjegyzékkel folytatott üzelmeket és hogy azonosítsa magát a hatalom megtartásának azokkal az eszközei­vel, amelyekkel most a városházán élnek. Ez erkölcsi és politikai lehetetlenség ma, amikor gróf Bethlen Istvánt valószínűleg meggyőzték külföldi tapasztalatai arról, hogy nem Wolffék oldala az, amely az ország életérdekeit jól és okosan képviseli. A kérdés csak az, hogy meddig megy el a miniszter elnök az ellenzék követeléseinek telje­sítésében. ígéretekkel azonbani, amelyek átlát­szóan halogatás i céllal szoktak történni, az el­lenzék ezúttal semmi szín alatt nem elégszik meg. Arról van szó ebben a pillanatban, hogy imiegíbukott-e a városházi kurzus nagynevű vezé­rével, Wolff Károllyal egyetemben. Igen, vagy nem? Bethlen hamarosan meg fogja adni a vá­laszt erre iá1 kérdésre.

Next

/
Thumbnails
Contents