Fővárosi Hírlap, 1923 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1923-05-09 / 19. szám
Ara korona Tizenkettedik évfolyam Budapest, 1923. május 9 19. szám. TOiniirai»aiiif3iiiHiiia»iii3iiii3íiía!»ai»»oliiHaBiniiiDiHBiiBaiiiaiiiamampi»aiiiaitia»taaaiiaiÍBgaiBiraiaiaiiic ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész 1 /ÁROS/,POLITIKAI ÉS KÖZQAZDASA<3! HETILAP évre 2000 korona. Félévre — ____ 10 00 kor. □ Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban FELELŐS SZERKESZTŐ DAC SÓ EMIL Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. Telefon: 137—15. szám Az interlakeni hotelportással és az aacheni vasutassal is folytatott tárgyalásokat külföldi utján Wolff Károly és ennek a két gént lern annak a nyilatkozatait ünnepélyes vacsora kíséretében a népligeti Wrabetznél közölte híveivel. Az interlakeni hotslportás is és az aacheni vasutas is lesújtóan nyilatkoztak Marxról, aki e nyilatkozatok súlya alatt valószín illeg kényelmetlenül fotgott a sírjában. A bázeli egyezmény kismiska ahhoz, hogy ezek az urak is a keresztény és nemzeti irányzat híveinek vallották magukat. És ezen csak Wolff Károly csodálkozik, ment mi nagyon jól tudjuk, hogy ezek a nagy eszmék, ezek a nagy ideálok nem kószálnak gazdátlanul Európában, millió és. millió hive van a keresztény és nemzeti ideáloknak. Szomorú lenne, ha nem igy lenne és szerencsére Wolff Káro- lyon, Bénárdon, Zilahi Kissen, Joannovichon, Csilié,ryn kívül idehaza is akadnak még keresztény “és nemzeti irányt valló közéleti férfiak és tömegek is. Ezek azonban — esetleg egy politikai pártban ülve velük — nem hajlandók magukat Wolffal és Csilléryvel ösz- szetévesztetni. Ám az interlakeni és az aacheni tanú közül mi csak az aachenit akceptáljuk, aki vasutas. Nem merjük tanúnak elfogadni az inteirlakeni hotelportást, meri mi tűrés-tagadás benne, ezek a hotel port ások huncut emberek és a meggyőződésnél többre becsülik a borravalót. Sőt van rá eset, hogy a meggyőződésüket a borravaló által, sőt —• tovább megyünk — a borravaló reménye által engedik kormányozni. De az aacheni vasutas igen komoly tanú. Neki elhisszük, hogy fanatikus keresztény Ó9 nacionalista, amely meggyőződése előtt tisztelettel kalapot emelünk. Miattunk még antiszemita, ébredő vagy fascista is lehet: csak egvet nem hiszünk el és ez az, hogy Wolffot és Csilléryt, ha ismerné, elvállalná vezérének. De legyen, más országban is élhetnek, amint hogy élnek is szélsőséges irányzatok; nem bizonyos azonban az, hogy Magyarországot és Budapestet ezek a szélsőségesek a boldogulás útjára tudnák vezetni. Mi legalább, és velünk együtt a magyar nemzet milliói, keresztény és hazafias aggodalommal nézzük a munkát, amelyet az interlakeni hotelportás és az aacheni vasutas biztatására tovább akarnak folytatni. Ez a két gentleman törhetetlen hive Wolff Károlyinak, de a magyar milliók vájjon pogányák és internacionalisták lettek, ha nekik nem az a kereszténység az ideáljuk, amelyet Walffék annak neveznek. Ellenben tiltakozunk az ellen, hogy Wolfíék akár idehaza, akár a külföldön a maguk monopóliumának tekintsék a kereszténységet és a nemes, az örökké élő magyar nacionalizmust. Százszor és ezerszer nem igaz, hogy ez az ő magántulajdonuk lenne, hogy ezeket a szent zászlókat a magyar nemzet kizárólag őreájuk bízta volna. Wolfí Károiynak nincs jogában még az interlakeni hotelportással sem elhitetni, hogy ha ö megbukik, ami rövidesen meg fog történni, akkor Magyarországon és Budapesten visszatér a vörös uralom, hazajön az öblösszáju Bokányi • Dezső és a polgár- mesteri szobába ismét ö telepszik be. Ez ellen a legelkeseredéttebben tiltakoznia kell mindenkinek, talán iegelsősorban a magyar szociáldemokratáknak, akik alighanem jobban irtóznak a bolsevistáktól, mint Wolff Károly. Ha tehát ez a „keresztény“ vezér ismét ilyen tanokat hirdet a külföldön és azokat idehaza a kitűnő "Wrabetz mester csopaki bora melleti is megismétli, akkor nem szolgálja azt a gondolatot, amelyet gróf Bethlen István hirdet, a nemzeti összetartást. Ha megint ilyen hangok hallatszanak a külföldre, akkor hiába könyörög a magyar miniszterelnök Parisban azért, hogy a magyar nép „civilizált nemzethez méltó életet élhessen1'. Ha Wolff ur megint azt kezdi hirdetni, hagy az ő uralmának elmúltával itt ismét fel iogja ütni a fejét a vörös uralom, akkor mi gróf Bethlen István szavaival felelünk, aki kijelentette a jóvátételi bizottság előtt, hogy „az állam, amely csak legutóbb szenvedte el a bolsevizmust, keserűségeinek élénk emléke révén biztosítva van a veszély megújulása ellen“. A bázeli „siker“-től azonban nemcsak Wolff Károly, hanem a nehezen heviilő Sipőcz polgármester is annyira el. van ragadtatva, hogy idejét érzi a társadalmi béke kikezdésének. Kezébe fogván és magasra emelvén Wrabetz mester billikomát, kijelentette: — Tudom, vannak, akik kétségbeesnek a mi sikerünk fölött. Nem gondoltunk arra, hogy egész Budapest támogat. Ilyen tul- követelők nem vagyunk. Tisztában vagyunk azzal, hogy abban a szerény hivatalban, amelyet a polgármester ur azelőtt betöltött, neon volt módjában a szónoklás művészetét gyakorolni és nem tudja megválogatni a mondaniA főváros tisziviseió-'karát a hétköznapi nyomorúságán kívül a megüresedett állások sorsa izgatja legelsősorban. Ezidőszerint üresedésben van, illetve lesz: egy alpolgármesteri, két tanácsnoki, két elöljárói állás, valamint az ezek betöltése után megüresedő főjegyzői, jegyzői stb. álLások. Az egyik tanácsnoki állás kérdése el van intézve, vagy legalább elintézettnek látszik azáltal, hogy a többségi párt engedelmévelj a polgármester behelyettesítette a kiváló Borvendég Ferenc helyettes-tanácsnokot. A másik tanácsnoki állás betöltéséről beszélni azonban ma még karai dolog lenne, mert ma hire jár, hogy az alpolgármesteri állást nem akarják az ősz előtt betölteni, aminek egyetlen megokolása, hogy Zilahi Kiss Jenő érdekében akarják a hangulatot megérlelni. Bármilyen hihetetlennek látszik is, Zilahi Kiss Jenőnek igen erős pártja van a többség táborában. Ellenjelöltje kettő van: az egyik Bérezel Jenő, a másik Csupor József, akik mindketten érdemes régi tisztviselők. Bérezel nevéhez az alkotások egész sora fűződik, Csupor pedig Wolff Károly szemeláttára szerzett komoly érdemeket a külföldi kölcsönök tárgyalása körül. Mindez azonban nem lehet komoly érdem. Az ő szemükben csak politikai érdemek jöhetnek számításba. A fajvédelmi sajtó pedig máris üti a nagydobot Zilahi Kiss Jenő mellett. Ugyanakkor azonban megmozdult már a Vase:k-párt is, amely minden meg- okolás nélkül Antony Béla esztergomi polgármester jelöltségét kezdi forszírozni. Azét az Antony Béláét, akit annakidején Folkusházy helyére igyekeztek benyomni, őszig azonban sok minden történhetik és igy Zilahi Kiss Jenő megválasztása még korántsem olyan bizonyos, mint bizonyos oldalon hiszik. Megindult egyben a Buzáíh János ellen való aknamunka is, tudniillik öt, ha második alpolgármester akar lenni, újból választani kell, mért ebben a pillanatban nem léphet elő, lévén a 1 P o 1 g á r m e S t eir i címmel és valóját. Éppen ezért tartózkodunk attól, hagy olyan formában mondjuk meg a véleményünket erről a kijelentésről, arpint az megérdemelne. De tanulja meg a polgármester ur, a,ki nemcsak Wolff Károly polgármestere., hanem mindnyájunk é, hogy Budapest polgárságáról, ha az más politikai véleményen van is mint ő, nem szabad igy beszélni. Tanulja meg a polgármester ur, hogy ha az a siker, amely úgy a fejükbe szállott, igazi siker, akkor amiatt Budapest egyetlen polgára sem esik kétségbe, hanem őrömmel üdvözli azt. Önöket kötelességéhez híven, a város szeretete által ösztönözve, igenis egész Budapest támogatta külföldi útjukban, bázeli tárgyalásaik alatt. Mert Budapest népét nem vakította el a gyűlölködés, amelyet önök hoztak divatba. Budapest népe minden erkölcsi erejét odaadta önöknek, amikor a külföldön tárgyaltak; de amikor — mint a Wrabetz-karcsmabeli eset bizonyítja — ismét osztályozni kezdenek bennünket, akkor igeni9 be fogja bizonyítani ez a polgárság, hogy önöknek lehetnek túltengő ambícióik, de híveik nincsenek. jelleggel felruházott tanácsnok. Egészen valószínű, hogy Wolíf Károly vakbuzgó hívei megkísérlik majd öt kibuktatni, hogy igy egy helyett két helyet biztosítsanak a maguk emberei számára. Itt is csalódások érhetik azonban az intranzigenseket, mert egy B u z á t h János elejtése nem fér hozzá mindenkinek a lelkiismeretéhez. Ä legaktuálisabb választás azonban a két megüresedett elöljárói állás betöltése, amelyekre már a pályázatot is kiírták. A IX. és a X. kerületi elöljárói székek üresedtek meg és ezeknek betöltése iránt igen nagy az érdeklődés. Sőt olyan nagy, hogy még olyan kiváló egyéniségek, mint L i- ber Endre főjegyző, is pályáznak. Libernek már régen bent kellene ülnie a tanácsban és ha a „keresztény“ kurzus nem jön, egész bizonyosan meg isi történt volna. De Liber sein itt, sem a demokrata rezsim alatt soha sem politizált, csak dolgozott. Wolíf Károiynak azonban az ilyen ember nem kell. A tisztviselő tépje véresre a száját az ő egyedül üdvözítő politikájának hirdetésében. Még a mai többségi pártról sem szabad azonban feltételezni, hogy egy olyan kiváló, nagyrahivatott embert!, mint Liber Endre elejtsen egy — előljáróválasztáson. Annyi bizonyos, hogy azok a főjegyzők, akik mindig megelégedtek volna egy elöljárói állással, soha sem hitték volna, hogy nekik még egy Liber Endrével is meg kell küzdeniük, akinek mindenki a legszebb, kivételes, jövőt jósolta. Liber Endre azonban az elöljárói székben is tud majd olyan munkát kifejteni, ami fel fog tűnni és az ő esgitében az elöljárói állás nem lesz a karrier utolsó stációja. Libernek azonban két igen erős elleniele van. Az égjük Jankó Béla, a másik pedig Unger Béla főjegyző. Mindkettő derék, kiváló ember, ler- mészetesen csak véletlen, hogy az előbbi Petro- v á c z, a másik pedig Szőke Gyula bizottsági tagnak a — sógora. Az őszre különben újabb tanácsnoki állásnak kellene megüresedni, amennyiben B á r d y tanácsnoknak julius elsejevei telik be harmincötéves szolgálati ideje. Bárdy tanácsnok, aki a hatvanadik életévét is betöltötte, azonban Tülekedés a megüresedett alpolgármesteri állásért A városi többség* itt is a politikai érdemeket méltányolja Aknamunka Buzáth ellen — Uj elöljárók
