Fővárosi Hírlap, 1923 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1923-05-09 / 19. szám

n f9 Budapest, ,1923 május 9. a kurzus szülötte és ezért nagyon hálás is a kurzus­nak, tehát nem valószínűtlen, hogy meg fogják, hosz- szabbitani a szolgálati idejét. Azért mégis meglehet, hogy nem lesz elég, hogy Bárdy csak a szive mélyén érez velük; de mint, banketti kurzus-szónok ezideig nem szerepelt. Aktuális lévén együk-másuk választás, természe­tesen a tisztviselők körében meleg érdeklődés fejlő­dött ki. Sokát, beszélnek arról, hogy Wolff ék táborát még mindig a régi kicsinyes szempontok irányítják és mindig nem jutottak el, hogy nemcsak a város közön­ségének, de nekik ma g uknak is. az lenne a legfontosabb érdekük, hogy a vezető pozíciókba rá­termett, tehetséges,, alkotó szellemű embereiket vá- laszszanak. És különösen Komor épület a Mosonvi-utcában. zárt kapuk és rácsos ablakok. A kövezeten leginkább a zöldre fes­tett tolonckocsi dübörög. Befordul az udvarra s ki­szállnak a céljukhoz elérkezettlek, a zöld kocsi uta­sai: a toloncok. Mindennapos látvány a környéken. Ezidö szerint mintegy félezer tolonc éli kényszerült életét 3 toloncházb'an. A toloncház élén két év óta fejt Ikli nem könnyű munkásságot Nagy Károly főkapitány- helyettes. volt detektiv-fönök. s mint ilyen, egykori réme szintén minden nem igaz utón járó szélhá­mosnak és kalandornak. Kik ezek a toloncok? Bűnö­sök lehetnek nyilván és mégsem börtönbe zárják őket Vácott, vacv Szegedén, ők a Mo'Sonyi-u teába körűinek. Kétségtelen, hogy a toloncház népe elsősorban a főváros, külső részeinek veszedelmesebb söpre­déke, a közveszélyes munkakerülők, akik ide jut­nak a közrendet fentartó ez egyik legfontosabb rendőri szerv, a toloncház elzárt falai közé. Rabló­gyilkos vagy betörő nincsen közöttük, azok a tör­vényszéki fogházakba kerülnek. Mégis olykor riasztó látvány a társaság, a javíthatatlanok, a folyton visszatérők züllött csapatai. Ezek a köz vesz é- i y e s munkakerülők. Ezrével voltak a há­borús években a toloncház lakói, már a múlt esz­tendőben azonban csökkent ezeknek a veszedelme­sebb elemeknek a száma, amit a rendőrség azzal magyaráz, hogy növekedett a munkaalkalom, s a toloncház munkatermeiben a rendszeres munkára szorítottak mia már nem annyira visszatérő alakjai a toloncháznak. A toloncház azonban nemcsak a főváros söpredé­kének gyűjtőhelye. Bekerülnek ide a nyomorúság ál­dozatai is. az önmagukkal tehetetlen * nyomorultak, süketnémák és vakok, kóborló, elhagyott elaggottak, akiknek senkijük nincsen, s akiknek befogadására intézményeink alig vannak. .Feltűnő jelenség, hogy e szerencsétlenek közül az elmúlt évben csak egyetlenegyet tudott a rend­őrség a s ze'g étnyhjá zlb an elhelyezni. Pedlow kapitány áldozatkészsége segített itt is né­mileg. Egy termet berendezett ágyakkal és ágyúé­in üekkeil e szerencsétlenek számára s a legszüksé­gesebb felszerelésekét is biztoisitotta. Róla nevezték el a rabok a szobát. Sokszor hallja az őriség és a toloncház gondnoka, amint a kimaradtak sóhajtoznak: — Bár a Pedlow- szobába kerül­hetnék! A toloncház lakóinak harmadik csoportja tu­lajdonképen nem tartozik sem az élet lesújtó ttjai so­raiba, sem a primitiv, lerongyolódott közveszélyes munkakerülőik táborába, bár szereplésük, amely a toloncházba juttatta őket, ugyancsak veszedelmes volt. ök azonban a bűn elkövetésében tehetsége­sebbek. Zseniálisak olykor. Körmönfont szélhámosok és hírhedt kalandorok. Az európai országok összes fővárosainak keresett kalandorai lakói voltak a pesti toloncháznak is. Ezek nem mezítláb léptek ki a zöld- koosiból, de élőik,elő öltözékben, igyekezve meg­őrizni finom, úri külsejüket, amíg eltoloncolták őket külföldi hatóság területére. Ilyen elegáns alakja volt a pesti toloncháznak. egy francia eredetű ka­landor, gróf Chain pvan s. Ezen a néven is­merte a világ minden rendőrsége. Monokli« alakja nagy feltűnést keltett arabok között, akikkel soha szóba nem állott. Temérdek szélhámossá­got követett el, s a múlt évben' Zalaegerszegen in­ternálták. Itt valahogyan ukrán útlevelet szerzett s át bocsátották a határon. Ugyancsak a tolomcházban töltött el nehány hetet az a két hírhedt kalandor, akik a Nefeleits-utcában a Keletmagyarországi Tár- Lsaskört alapították s hamisjátékkal fosztogattak. Ki­derült. hogy az öslszes európai államokból ki 'van­nak tiltva. Az úri szélhámosok közé tartozott egy álíöhaduagy, aki egy vidéki városban a forradalmi időkben valóságos hadsereget szervezett a csehek kivelrésére, majd a fővárosba jött s óriási összegeket vett fel a forradalmi kormánytól. Érdekes lakója volt a toloncháznak egy kuruzsló ál orvos. A Belvá­rosban nyitotta meg rendelőjét. Előkelő modorával behálózta az intézetét felkereső idegbetegeket, akik­nek mindig é z ie m é Ily e s e m adta át a gyógyszereket. A toloncház gondnoka meg­jegyzi: nagy animozitással beszélnek a tisztviselők a központi választmányról, amelynek megszüntetésére elsőrendű szükség lesz akkor, ha rákerül a sor a fővárosi törvény revízió­jára. A központi választmány ugyanis olyan szerv, amely a t is z t v i s e 1 ő - v á 1 a s z t á s;o fen á 1 még a többségi pártra is oktrojálni tudja a maga akaratát. Nemcsak oktrojálni tudja azonban, hanem újabban a valóságban oktrojálja is, amint* 1, az Csordás Elemérnek tisztifőorvossá való választásánál megtörtént, amikor Hammer Dezsőt, akinek a pártban is igen sok hive volt, egy­szerűen nem jelölték. Ezt a választást egyébként Horváth Károly, mint ismeretes, megfellebbezte. * i — Még ide is eljöttek a pácien­sek . . . Különösen nők, akik rajongva hittek benne, h á 1 á b ó 1 me g 1 á t o g a 11 á k . . . A kuruzsló áldofctor. ilyenkor szomorú arcot vágott és könnyezve hálálkodott . . . A toloncház előkelőbb társadalmához tartozott az orosz vegyes légióból és a W ran gel -had seregből alakult kalandor-társaság, amely a határon át­szökve, mint artisták szerepeltek, cirkuszi mutatvá­nyokat hirdetve árusítottak jegyeket, aztán a besze­dett pénzekkel megszöktek. A főváros határán fog­ták el őket. A forradalom idején s a kommun bu­kása után különösen előkelő vendégei. voltak á to- löncháznak: e g y forr aiid a 1 m i miii n i s z t e r é s egy á 11 a m t i t íklá r, maid a népbiz­tosok köz Ml ketten. Nem lopják a napot a toloncház rabjai. Dolgoz- niok kell. A ítél ezernyi rab kényszermunkát^ vé­gez a munkatermekben. A férfiak kosárfonással foglalkoznak leginkább, de van kovácsmiihely, cipész- műhely és mechanikus-műhely is. A nők varrással, földosztással, fiirdöpapucsok készítésével foglalkoz­nak s mosnak is kórházak részére. Most tervezik a gőzmosóda felállítását, amely a rendőrséghez tar­tozó intézmények fehérneműit fogja tisztítani. Erre a munkára csak a cigány-tolonc nem használható. Többször kerültek már be a to­loncházba cigánykaravánok, de lehetetlen volt az asszonyokat arra kényszeríteni, hogy a teknő mel­lett maradjanak. Hozzá vannak szokva, hogy szabad ég alatt tanyázzanak. Sikoltozásuk sokszor vere­gette meg a mosókonyha ablakait: — Engedjenek ki, mert mingy árt meg­fulladunk a melegben!... A férfiakra a kényszermunka nagyrészt jó hatás­sal van. Akik megszokják a rendszeres munkát, már nem annyira visszatérő alakjai a toloncháznak. A megrögzöttek kevesebben vannak. Mégis akadt egy hírhedt visszatérő, aki a kosárfonók között dolgo­zott. Bizonyos Csipaki. Eveik során kilencszer volt a toloncház vendége, mert amint kiszabadult, kocs­mába telepedett s nem vállalt munkát, bár bent a toloncházban a legjobb munkások egyike volt. Kér­dezték, miért nem dolgozik, ha szabadon van, miért csiak a fogházban? Egyszerűen felelt: — Mert itt muszáj! Négy hónap előtt szabadult utoljára. ígérvén, hogy megjavul. Nem látták viszont azóta. A tolonc­ház gondnoka, aki minden rabot név szerint ismer, azt hitte, hogy végre jó útr'a tért és munkát vál­lalt. De néhány nap előtt a zöldikocsin egy fiatal csavargó érkezett az üzenettel: — Csipakit már ne várják! . . . Nem jön az vissza többéit! . . . C s i p a k i megvakult... A visszatérőket azonban nemcsak az önként vállalt munkától való irtózat kergeti vissza a to­loncházba, de ps zi h o'l ó gi ai jelenségek i s !k ö z r ej át is z a n a k. Érdiek es példája ennek egy ötvenk'étéves borbélysegéd esete. Lejárt a bün­tetés' ideje s kiszabadult. A Népszínház-utcában egy borbélyüzletben kapott alkalmazást s hónapokig dol­gozott, ügyes ember volt és szorgalmas. Egyszer betér az üzletbe egy vendég. A gazda borotválta. Eközben, amint az idegen oldalt fordult a széken, megpillantja a mellette dolgozó segédet. Hirtelen fel­kiált: — Hát te itt vagy, Miska! A segéd megrázkódott. Az idegen titokban hu- nyorgatott felé. Rabtársa volt a toloncházban. De nem szólt többet, fizetett és kiment az utcára. Alighogy kilépett, a segéd bejelentette gazdájának, hogy felmond rög tön ö- s e n. Hiába marasztalták, kifizették s eltávozott. Kint találkozott a régi cimborával . . . A mélyebb, kriminalisztikai megfigyelés meg­állapítása, hogy s z u g g es z t i v, ereje van a hasonló váratlan találkozások­nak, a már javulásra térő elveszíti akaraterejét, megrendül és visszazuhan, mint ez az öreg borbély- segéd iS. Megint csavargó lett. Visszakerült a tolonc­házba. Matskássv József. Zilahi Kiss Jenő csicsergő hangját is halljuk újabban banket- ten és egyeb helyeken, ahol tökéletes ékes- szólásával lenyűgözheti a közönséges halan­dódat. A mi objektivitásunk, amely még vele szemben sem hagy cserben bennünket, állapíttatja meg velünk, hogy a tanácsnok ar igen korrektül viselkedett, amikor tartóz­kodott a hangos szótól, amíg a bíróság nem Ítélkezett ügyeiben. Most azután egyik új­ságíróra a másik után hullott a drákói ítélet, a tanácsnok ur ismét megszólal. Kétségtele­nül joga van hozzá, viszont a sajtó is fenn­tartja magéinak a jogot, hogy minden tény­kedését figyelemmel kisérje a tanácsnok ur­nák és el ne hallgassa a jogos kritikát, amely sokkal eredményesebb, mint a rikoltó és túlzó hang, amely esetleg a törvény szakaszaiba is beleütközik. Egyelőre azon­ban bankettezzék nyugodtan Zilahi Kiss tanácsnok ur, próbálja meg elfelejtem a búntalmakat, amelyek az ö klasszikus egyé­niségét érték, Joanovich Öméltósága, a libe­rális fenomén, majd pirosra tapsolja a te­nyerét. Nekünk mindenesetre van még egy kis időnk, amíg megvárjuk nyugodtan, tü­relmesen, hogy az urak agyonünnepeljék egymást. Hiíetien Tamások írják össze a választókat és vizsgálják fölül az összeírást. Olyan hitetlenek ezek az em­berek, hogy nem hisznek Vészi József irni- olvasni tudásában és nem akarják Idttatlan- ban feltételezni Rassay Károlyról, hogy ügy­védi diplomája is vad. Tiszteletteljesen némi tanács csal szolgálunk a rigorózus uraknak, akiknek céljai igazán világosak. Ez a taná­csunk pedig az, hogy ezekről a magasztos célokról ne feledkezzenek meg soha, még akkor sem, ha egy-egy viccet csinálhatnak, vagy hu Vészinek, meg Rassaynak némi kel­lemetlenséget okozhatnak. Vészinek is, meg Rassaynak is csak egy-egy voksa van és végeredményben ezzel a módszerrel még ezt az egyetlen voksol sem lehet tőlük kon- fiskúlni. A cél, a szent cél az, hogy a válasz­tók, a liberális, demokrata és munkás-vá­lasztók tízezreit, egész tömegeit fosszák meg a választói jogtól. Ez lenne kedves Wolff Kár oly nak és társainak, akik nem tudnak még mindig belenyugodni a változ­hat atlanba. Ha azonban a Rassayakat is inkommodálják, ezzel csak a figyelmet hív­ják fel és az ellenzéknek a visszaélések el­len való harcában szítják a tüzet, Tessék el­hinni, nincs ennek semmi értelme. Mi mond­juk ezt, akik nem tudjuk és nem akarjuk megjutalmazni az urakat ebbeli bűz gólko­dásukért. Ne ambicionálják a Rassayak vá­lasztójogát, maradjanak meg a Kohn Mó­ricoké mellett. Tűrhetetlen már ennek a nyomorult Dunaviznek az elbizako­dottsága. Szinte kézenfekvő, hogy megindul a humor árja és a hivatásos humoristák egyik a másik után jelentik ki, hogy ezentúl nem a bort fogják vízzel higitani, hanem a vizet pótolják majd borral. Szeretjük a hu­mort, ennek azonban fele sem tréfa, mert ha a Dunaviz váráéi püspöknek képzeli is már magát, végeredményben mégis csak meg kell valakinek fizetni. De ki legyen ez a valaki? A főváros pénzügyi bizottságában szinte egyhangúlag azt mondták, hogy a la­kók fizessék, a borrá fuvalkodott vizet. Olyan mélabusan, olyan meggyőződéssel sírták el a háziurak bánatát, hogy szinte a háziurak egyesületében véltünk lenni, A szó­nokok egész sora vonult fel ennek a problé­mának megoldására,' amely legkevésbbé sem tartozik ebben a pillanatban a mélyen tisztelt pénzügyi bizottságra. De ők harcol­tak rendületlen elszántsággal. Hiszen — méltóztatik tudni — nem a lakók százezrei, hanem a pár ezer háziúr választotta meg őket, A zöld kocsi utasai Kik a Mosonyi-utca rabjai? — Érdekes bűnösök, kalandorok és szélhámosok — Akik mindig- visszatérnek — A kuruzsló rajongói Csipaki és a borbélysegéd esete — Pszihológiai megfigyelések /

Next

/
Thumbnails
Contents