Fővárosi Hírlap, 1923 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1923-05-02 / 18. szám

4

‘Tjüzoífóíf a

ßatogatas a ŰCun* utcai laktanyában

A Kun-utcai tűzoltólaktanya telefonszobájában beszélgetünk. S z ivl v a y Kornél, ez a magas intelligenciájú főtiszt, aki mint műszaki ember is telke a budapesti tűzoltóságnak, magyaráz egy furcsa kis pianinót, amely külön telefonközpontja a budapesti színházakból és hatalmas gyár vállalatokból érkező*je- lentéseknek. Becsületes, nyílt és értelmes arcú tűzoltó-őrmesterek állanak körül bennünket, a ruhájuk példás, a mozdulataik gyakorlottak, minden szavuk, minden jelentésük fegyelmezetten okos, világos. Legendás harcosai, hősei valamennyien az emberi élet és emberi vagyon megmentésének. Bajok bizony mostanság vannak bőségesen, de erről keveset bőszéinek, hacsak — ügyet sem vetve a maguk nyomorúságára — arról nem sóhajtoznak, hogy milyen tökéletes felszerelése van ma a német tűzoltóságnak és hogy milyen jó lenne az ilyesmi nekünk is. No persze nem az egyénekről szólnak, hanem magáról az intézményről.

— A németek pompásan el vannak látva — mondja S z i 1 v a y — de azért a budapesti is igen előkelő helyen áll még mindig az európai tűzoltóságok között.

. . . Es a kis színházi telefon-pianinó beszélni kezd. Fel keik jegyeznem egyet-mást a miséiből.

Mindenek elolt meg kell állapítani, hogy igazi, komoly színházi tűz Búd a.p esten még soha sem volt. Talán a legjelentősebb veszedelem akkor fenyegetett, amikor 1908-ban a Nemzeti Színházban ütött ki tűz, de a tűzoltók ébersége akkor is elejét vette a komolyabb katasztrófának. Érdekes jelenség volt ez alkalommal, hogy a sajtó egy része a tűzoltóságot támadta meg, amely megmentője volt a színházban szórakozó közönségnek. Történt ugyanis, a viz, amellyel elárasztották a színpadot, mintegy negyvenezer korona kárt okozott, ami akkor még igen jelentős összeg volt. Ez fájt akkor egyikmásik sajtóorgánumnak, amelyek nem gondolták meg, hogy mégis csak inkább negyvenezer korona áru színházi kellék pusztuljon el, mintsem száz és száz ember telje tűzhalálát ott, ahol szórakozni, kulturálódni akart. A sajtó meggondolatlan támadásp után megindult a vizsgálat, amely rendkívül érdekles megállapítással végződött. Kiderült ugyanis, hogy n e m v olt u g yan szükség azoknak az er ő- teljes rendszabályoknak az a 1 Ik a 1 m( a- z á s á r a, a m c 1 y e k v é g eredménybe n n e g y venezer k o r o n,a kánt okoztak; de ha a s z ol g á J a t o t teljesítő fír m e s- I e r n e m i g y rendelkezett v o 1 n a, a k - kor nem járt volna el s z a b á 1 y s z e- r ii e n és igy állás á t vesztette vol n a. A tűzoltóságnak tehát teljes elégtételt keltett kapnia.

Ez az eset módfelett jellemzi azt, hogy miért nincs és nem lehet Budapesten színházi tűz. Ahol ilyen rigorózusan járnák el, ott a közönség a legteljesebb nyugalommal élvezheti a színházi előadásokat. Veszedelem soha sem fenyegeti. A színházakban a színpadon szinte minden lépésnél tűzoltó áll őrt és a vasfegyelem hatása alatt páratlan éberséggel figyel meg minden apró jelenséget.

Lnnék a rigorozitásnak volt az eredénye az is, hogy a legutóbbi viz vezetéki csőd alkalmával úgy látszott, mintha a tűzoltók ötletszerűen tiltottak volna be egyes előadásokat- Egészen feltűnő volt, hogy éppen az állami színházakra járt rá- j u k a rúd. Ennek oka azonban az volt, hogy véletlenül éppen az állami színházaknak állott rendelkezésére a legkevesebb viz. A tűzoltók pedig még az állam színházaival szemben sem tehettek kivételt. Nagy is volt emiatt a felháborodás nem isi annyira, a közönség soraiban, mint inkább a színházak vezetőségénél.

Ezekben a napokban történt, hogy az' egyik tűzöl tótiszt háta mögött a villamoson megszólal egy öreg ur:- Mégis csak hallatlan, hogy a tűzoltók éppen az

állami színházaknak akadókoskodnak. Az Operának már milliókra menő kára van a betiltott előadások miatt. i|lj ijt!

A tiizoltótiszt nem maradt adós a válasszal, de hogy íki volt a haragos öreg ur, csak másnap derűit ki. Egy ankéten találkozott ugyanis a tűzoltók kiváló iöpairanpsnoka, Breuer Szilárd, báró W 1 a s s i c s Gyulával, aki elmondta neki a villamos-kalandot. Breuer azonban kijelentette:

Kegyblmes uram, mi nem (népszerűségre utazunk. hau,ein a kötelességünket teljesítjük és mindenáron, még hajszádnak is bennünket, megvédjük a közönség életét minden veszedelemmel szemben.

Ebbe aztán W lassies báró is belenyugodott.

De nemcsak e tsz álmáinak és hősnek keli lennie ai tűzoltónak, hanem okosnak, ötletesnek is. Különösen a színházban. A színházi közönségnek ugyanis még a tűznél is van egy nagyobb ellensége: a pánik. Ha kitör a pánik, vége mindennek. A tűzoltónak tjehát arra is vigyázni kell, hogy pánik ne keletkezzék. És minden esztendőben van öt-hat eset, amikor ötletes- séiggel kell elhárítani a közönség oktalan megriadását.

Legutóbb az Operában volt két ilyen eset.

Az egyik esettyen egy művirág közepén levő lámpáitól füstölögni kezdett a virág. Az éber tűzoltó észrevette és óvatosan, gyorsan basurran a színpadra, magához hielte a lappangó lánggal égő csokrot, kivitte a színfalak mögé és beledugta egy hordó vízbe. A közönség nem vett észre semmit és el volt kerülve nemcsak a tiizveszedelem, hanem a pánik is.

A másik /esetben égő gyertyákkal fölszerelt oltárt mutatott a szinpiad. A bíboros fényes segédlettel ment az oltár felé és közben megállóit a közönség előtt, hogy nagy áriáját elénekelje. A tűzoltó ti szí azonközben észrevette, hogy az oltáron valami ég. Megszólítja ,a;z egyik kóristát, aki karingben sétált alá és fel a kulisszák mögött:

— Mondja maga minisztráus, katolikus maga?

— Nem, én zsidó vagyok.

— Akkor nem használhatom.

A, másik azonban katolikus volt. Lnnék kiadta' az utasítást:

— Odamegy az oltárhoz, letérdel, keresztet vet, eloltja a tüzet és kihozza a gyújtogató gyertyát.

A rendező már intett is iái bíborosnak, hogy csak folytassa az éneket, ne legyen izgatott, ha valami olyat lát, ami eddig nem fordult elő a rendezésben. A miniisztráns ezalatt elvégezte leiadatát, úgy hogy a közönség nem vett észrie semmit. De vigyázni kellett arra is, hogy nie zsidó vallása kór ista menjen az oltár elé, — aki esetleg njem tudott volna pontosan keresztet vetni és a közönség esetleg a gixer révén észrevett volna valamit.

Most ismét Sziivay Kornél kezd igen érdekes, fejtegetésbe:

— A közönség nem tudja megérteni, miért van az, hogy a színházakkal szemben olyan igein szigornak vagyunk, mig az orfeumokban, még a. dohányzást is megengedjük. Ennek megvan a maga igen tier in ésizie ties oka. Amig ugyanis a közönség a színházban teljes figyelmével odaszegeződik a színpadhoz, teljesen elmerül a magaisabbrendii, kulturális élvezetbe, addig az orfeumok könnyebb fajsúlyú mutatványai és darabjai mlellett vacsorázik, sörözik, beszélget, társalog és dohányzik is., Amott iszonyú erővel hat & pánik, mert a. közönséget elmeriiltsé- góböl riasztja fel. Emiit figyelme nincs annyira lefoglalva, azonnal kész az elhatározás, sőt kedélyes hangulatában' a veszedelmet sem ítéli olyannak, hogy a fejéi elveszítené. Megtörtént például nemrég az egyik orfeumban, hogy a színpadon elszabadult a medve és a közönség felé tartott. Ha ez színházban történik, könnyen pánik tör. ki. itt azonban kedélyesen fogták fel a helyzetet, senki nem mozdult a helyéről, sőt még inkább tréfálkoztak a szabadságra vágyó mackóval. Nem is történt semmi baj.

Pogány Béla.

AZ ERNST-MUZEUM AUKCIÓI

XXIII.

KISS JÓZSEF és MOLNÁR VIKTOR

HAGYATÉKA,

valamint fő u r i és küld n b ö z o m d s

m ag ánb.irt okb ól szá r m azó m ü tárgy a k.

Festmények, plastikák, arany-eziist tárgyak és ékszerek, porcellánok és fajánszok, szőnyegek és bútorok.

Kiállítás: 1923. május 1 -5-ig délelőtt 9-tői délután 5-ig.

Aukció: 1923. május 7-töl naponta délután 7„4 órakor.

Illusztrált katalógust és fölvdágosilást a I az

AUKCIÓ VEZETŐSÉG, Nagymező-utca 8. sz.

Teiefon: 120-14.

ÜVEGÁRUKERESKEDÉSE

BUDAPEST, EV., KOSSUTH iAJOS-U. 13.

TELEFON : 6-66.

Ili M» ~l

...WUIM1

Bu

dapest, 1923 május 2.

• « Ö

Betegek a gyermekek. Nagy megnyugvással szoktuk olvasni a tisjzti főorvos jelentéseit és nyilatkozatait, amelyek megemlékeznek ugyan járványos tünetekről, de kötelességükhöz híven tiszteletremélitóan bi- /-Uivodó hangunk. Ezzel szemben azonban nem hunyhatunk szemet amaz értesülések fölött sem, amelyeket állandóan kapunk igen neves, igen megbízható gyermekorvosoktól, akiKiiek hosszú esztendők óta nem volt annyi dolguk, mint mostanság. Igaz, hogy ebben előkelő szerepe van annak a szeszélyes áprilisi időjárásnak is, amely szintén párját ritkítja az utóbbi esztendőik történetében. Mégis igaz az, hogy igen nagy a száma azoknak a gyermekeknek, akik kanyaróban betegszenek meg és akik mums-ban szenvednek. Vannak elemi iskolai osztályok, ahol a gyermekeknek egy harmadrésze jelent nap-nap után beteget. Meg vagyunk győződve róla, hogy a tiszti orvosok híven teljesítik feladatukat, tudjuk, hogy a tantestület sem feledkezik meg kötelességéről; még sem tartjuk feleslegesnek, hogy felhívjuk az illetékesek figyelmét ezekre a jelenségekre, hogy módot adjunk a nagyobb veszedelem elhárítására.

Budapest—Antriebe. A Józsefvárosi Körnek megvan az a jó szokása, hogv a külföldi sajtó olvasását is lehetővé teszi tágjainak. A jó szokás mellett, úgy látszik, elegendő pénze is van ahhoz, hogy az előkelő francia, angol és német orgánumokra előfizessen. A franciák azonban aligha tudják, milyen áldozatkészség kell. ha kicsi magyar koronákkal ezt a luxust engedi meg magának, ha nem is egy ember, de agy előkelő klub. Nem értékelik ezt az áldozatot, mert különben nem lennének olyan hálátlanok, hogy a cimszalagjaikat imigyen szerkesztik meg:

L’FCHO DE PARIS Paris — fi. Place de l’Opéra Paris

1S26.

X. 3.—1807! 1

Jezsefvérosi-Kör“

48. Jazsef-körut Budapest Antriebe.

Igazán nem vagyunk annyira hiúk és eibjzakodot- tak. hogy kifogásolnánk a francia cimirót, aki .1 e- zsef véros-t ír. Az igazán nem kötelessége senkinek, hogy bármilyen tekintélyes budapesti klubnak a nevét helyesen tudja lemásolni az eléje tett — nyilván — bélyegzőről. De olyan tekintélyes francia orgánumtól, mint a L’E c h o de Paris, elvárhatja a magyar közvélemény., hogy tudja, hogy Budapest Magyarország fővárosa és nem fekszik Ausztriában. A világháború és pláne a trianoni, meg a st.-germaini békeszerződés óta igazán megtanulhatták volna; iia pedig nem tanulták meg, akkor ez is egy argumentum amellett, hogy á'tabotában. értelem nélkül, szér/a- hányő villával dobálták össze a világot, fia nem igy lenne, a L’Echc de Paris alig írná, hogy Budapest— Antriebe.

Budapesti XlV-ik árumintavásár. A vásár igazgatósága az idén először vezette be a vásári g a- zolvány rendszerét, mely az összes külföldi vásárokon a legjobban bevált. A vásári igazolvány számozott és névre szól és egyedül jogosít fel a vásárral kapcsolatos összes kedvezmény igénybevételére, miért i,s annak megváltása n vásár minden látogatójának érdeke. A vásárigazolvány ára magyar látogatóknak 700 korona és ügy a vásári irodában (V..

' Szemere-u. ö.), mint a menetiegyírodában és annak összes kirendeltségeinél beszerezhető. Az igazolvány a vásár látogatóit n vasúti cs hajózási kedvezmény igénybevételére és a művészi kiállítási vásári jelvény átvételére jogosítja fel. egyszersmind belépőjegyül is szolgál. ,

Az Ernst-Muzeum-aukció XXI11. kiállításán, amely május 1-én nyílt meg, Kiss József költő és Molnár Viktor ny. államtitkár hagyatéka, valamint főúri és különböző más magánbirtokból származó műtárgyak, festmények, piasíikák. arany-, ezüst-tárgyak és ékszerek. porcellánok és fajanszok, szőnyegek és buto-