Fővárosi Hírlap, 1922 (11. évfolyam, 1-44. szám)
1922-05-24 / 20. szám
Budapest, 1922. május 24. Sikerről sikerre halad a Gazdaságpolitikai Párt Gróf Apponyi Albert klasszikus beszéde a budapesti választó közönséghez — Gratz Gusztáv kerületenként mondott • nagyszabású beszédet Vasárnappal lezáródott a választási agitá- cióuak az a korszaka, amelyben a jelöltek pro- gramniibes'zédeket mondhattak, az egyes jelölteket támogató politikusok szólhattak a választóköz ö őséghez. A Gazdaságpolitikai Párt, ennek az országnak legfiatalabb pártja, amelyet a kényszer, a más utón pótolhatatlan szükségesség hozott létre szinte az utolsó pillanatban, úgy, hogy a prograimmbes’zédek tartására csak egyetlen hete volt ai párt jelöltjeinek. Mint minden alkalommal és minden körülmények között, ezúttal is bebizonyította a Gazdaságpolitikai Párt, hogy nemcsak a legfiatalabb, de egyben a legmozgékonyabb, legfrissebb és leglelkesebb is, mert a legmélyebb igazságokért megy harcba. A választási harcok történetében páratlanul áll, hogy egy uj párt egy hét alatt verjen le pártokat, egy 'hét alatt kerüljön be a sikerek egyenes sínvonalába. Hogy a Gazdaságpolitikai Párt sikerről sikerre halad, apnak legelső sorban a pártpro gr arámban, a pártot létrehozó ellenállhatatlan gondolatban rejlik a titka. Ide kellett csoportosulnia azonban Budapest választóközön- ségének a’zért is, mert a jelöltek élén olyan általánosan megbecsült és hióditó. erejű név áll, mint Gratz Gusztáv volt m. kit. miniszter, aki a többi tekintélyes és népszerű jelölttel együtt fáradhatatlan volt az elmúlt héten a Programm megismertetésében és mély megfontoltsága politikai véleményének kinyilatkoztatásában. A siker koronáját azonban az a téiny adta meg, hogy gróf Apponyi Albert Gratz Gusztáv sze- méjyét, politikáját és a Gazdaságpolitikai Párt törekvéseit méltóknak találta arra:, hogy személyesen ajánlja azokat a budapesti választó- közönség figyelmébe. A budapesti választáisi küzdelemnek nem volt megközelítően sem olyan klasszikus értékű eseménye, mint Gratz Gusztávnak a régi képviselőháziban mondott nagyszabású programmbeszéde, amelyen gróf Apponyi Albert, is elmondta ragyogó eloqueneiáju, feledhetetlenül hatalmas beszédét, amely a Gazdaságpolitikai Pártnak a győzelem! utján haladó zászlaját a biztos diadal felé indította. Ennek az egyetlen heti agitációnak a páratlan sikeréiről, pompás eredményeiről számolunk be az alábbiakban. Apponyi és Gratz a régi országházban A napilapok hasábjain a szenzáció erejével hatott az a beszámoló, amely a Gazdaságpolitikai Pártnak a régi képviselőházban múlt szerdán tartott nagygyűléséről számolt be. Ezek a saitóbesizámolók, amelyek oldalakat foglaltak el pártállásra való különbség nélkül az összes lapokban, halvány képét sem tudták adui azonban annak a példátlan érdeklődésnek, mely a gyűlés iránt megnyilvánult s annak az extázisig emelkedő lelkes hangulatnak, amely a gyűlés lefolyását jellemezte. A régi képviselőház nagyterme zsúfolásig megtelt igazán válogatott, előkelő, értékes közönséggel. De megtelt a Sándor- utcának az épület előtt levő része is és boldog volt» aki a kiszűrendő hangokból valamit elkaphatott. Még az ideán is mohó fülekre talált minden elhangzott szó és meg lehet állapítani, hogy a gyűlésen résztvenni szándékozó óriási tömegnek csak igen kis része fórt el a hatalmas teremben, mjg a többiek kénytelenek voltak a Muzeum-köruttól visszafordulni, mert a SAndor-uttea is íeketéllett a kinnrekedtek csoportjától. A terem szorongásig megtelt!, ngy hogy a gondnok kénytelen volt felkeresni a gyűlés rendezőit, hogy jó lenne valahogy gondoskodni a karzat tehermentesítéséről, mert oiit is olyan tömeg szorong, hogy szinte veszedelemtől lehet tartani. Az utcán pedig elfognak minden kijövőt és a kérdések özönével ostromolták meg, hogy mi történik odabent, ki beszél, mit mondott Apponyi, mit beszél Gratz? Aztán megint állnak tovább, mintha gyökeret veri volna a lábuk, hogy ha nem hallották is Apponyit, legalább láthassák és vele együtt kiváncsiak Gra.tzra, meg a többi friss pártvezérekre. A terembe bejutott boldog közönségneiv mindenek előtt abban a meglepetésben volt része, hogy B i r- s o n y Elemérben — akit erről az oldaláról még sokiain nem ismertek — elsőrendű, temperamentumos és tartalmas szónokot kaptak. Frenetikus sikere volt. Gratz Gusztáv nagyiszab ás,u, politikai vonatkozásaiban is mély hatású beszédét némán, odaadó figyelemmel hallgatta a publikum. Amikor a jogrendről, a bombamerényletről beszélt, amikor a numerus clausus-t a nemzet ellen való bűnnek bélyegezte, mikor ,a kormány közgazdasági politikájának értéktelenségét hangoztatta s felhívta a figyelmet a rossz küllpolitikára, mely egyenesen izolált bennünket, minden szava érdeklődést és redkivüli hatást keltett. Szenzációs volt beszédének az a része, amely a királykérdésre vonatkozott. Különösen azokat a részeket hallgatta a közönség meg nem szakadó figyelemmel, amelyekben a IV. Károly királlyal kapcsolatos eseményeket világította meg a szónok igen fontos momentumok feltárásával. Szűnni nem akaró tetszésnyilvánítások között fejezte be beszédét, hogy átadja a szót gróf Apponyi Albertnek, akit már alakjának feltűnésekor szinte elsodorni látszott a lelkesedés. A közönség szeretteiét Apponyi az első pillanatban egy gáláns bókkal hálálta meg: — Szives elnézésüket kérem — mondotta — ha nem tudok önök éllé most egy olyan kikerekitett, kidolgozott beszéddel lépni, amilyent a főváros közönsége iránt érzett tiszteletemnél fogva szerettem volna mondani. Küzdelmek mezejéről jövök, pár nap altat! több várost bejártam és ilyenkor a harctéren, mozgó katonától nem lehet elvárni, hogy a mondurja, a fegyverzete úgy csillogjon, ragyogjon» mint az béke idején megkövetelhető. Már ezeknél a szavaknál felharsant az első: — Éljen Apponyi! És ez számtalanszor megismétlődött, annál is inkább, mert a beszéd, amelyet a nagy államférfi mondott, minden szerénykedése dacára olyan kikerekitett), oilyan ragyogó volt, hogy mindenki áhítattal, elragadtatással hallgatta. Az ö klasszikus mondatai egy rendkívüli agyvelőben észtérgályozodnak. és ez a rendkívüli agyvelő akkor is a legnagyszerűbbet termeli, amikor fáradságok és harcok közepette áll a közönség elé. Meglepően hatott beszédének az a része, amelynek közgazdasági vonatkozásai voltak. Amikor periig a politikára tért át, legalább annyiszor kiáltották, hogy „Éljen Apponyi“, mint azt, hogy „Le Bethlennel!“. Majd felzugott az eddig szokatlan kiáltás: — Éljen Ottó király! Apponyi berekedve, néha elfúló hangon beszélt, de szavai, gondolatai frissek, üdék, nagyszabásúak voltaik. A rend a Sándor-uteai gyűlésen példás volt, a közönség ritka együttérzésben ünnepelte a szónokokat és különösen elemi erővel tört ki az ünneplés akkor, amikor gróf Apponyi Albert befejezte beszédét. Az ünneplés ekkor az utcára is átragadt és a kiváló államférfi valóságos diadalmenetben hagyta el együk legszebb sikerének színhelyét. Akiknek hivatásuk vagy kedvtelésük választási gyűléseken résztvenni, azok mondják, hogy az egész budapesti választási kampány alatt nem láttak olyan impozáns gyűlést, mint amilyen Gratz Gusztáv Sájüdofr-utcai prograinmbqszléde volt, Budán Lélekemelő', rendkívüli sikerű és eredményében ts jelentőségteljes volt a Gazdaságpolitikai Párt budai gyűlése, amely a budai Vigadó nagytermében ment végbe és melyen Gratz Gusztávot, á budai jelölteket és a pesti vezéreket egyformán zajos ovációban’ résziesitette a közönség. Dr. Lendl Adolf elnöki megnyitójánál már érezni kellett, hogy a Gazdaságpolitikai Pártnak a budai oldalon is nyert ügye van. Mély hatást tett a közönségre, amikor ez a Budán régi népszerűséggel rendelkező férfiú kijelentette, hogy reális gazdasági politikára és nem jelszavas pártpolitikára, vagy inkább pártoskodó politikára van szükség. Nemcsak területi, hanem lelki és kulturális integritás is kell. Ési felzugott a taps, amikor a közönség ezt a mondatot hallotta: — Munka, magyar munka révén érhető ez el, olyan munkai révén, amelyet magyar tudás veziet. Gratz Gusztáv, volt miniszter higgadt, megfontolt, bölcs szavai számára különösen hálás publikum volt a budai, amely nagy . megértéssel kisérte az államférfi gazdaságpolitikai fejtegetéseit. Amit a szabad versenyről inondatit, szívesen megtapsolták és csödesen bólogattak, amikor Gratz kijelentette, hagy „az állami protekció rendszere veszedelmesen haisonlit a korrupcióhoz“. Helyesléssel fogadták a készülő uj vámtarifa nagyszabású kritikáját és megmosolyogták a liaison látott amelyben elmondta Gratz, hogy a vámtarifa előkészítéséinél nem a fogyasztókat kérdezik meg, hanem a termelőket, mint a rossz kocsis, aki a lovakra bizza, hagy hova akarnak menni, amikor tudja, hogy azok az abrak. irányában indulnak el. Természetesen nagy hatásuk volt azoknak a fejtgetéseknek is, amelyekben legitimista álláspontját okolta meg a szónok. Virággal árasztották el beszéde végeztével Gratz Gusztávot, valamint B e c s e y Antalt, a G a z d a is á g p o l i t; k a i Páft budai listave-
