Fővárosi Hírlap, 1922 (11. évfolyam, 1-44. szám)
1922-03-15 / 11. szám
1 izenegyedik évfolyam Budapest, 1922. március 15-én 11. szcx.m. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 300 K. Félévre 750 K. Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban <s> <2> & <2> íS> VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Vi kér., Szív-utca 78. sz. Telefon 737—75. szám. m&8If9E31B!E líiMeekre pedig — mondják Wolff & Comp. — nincs eit szükségünk a választásoknál sem. Hiába rőrien össze ilyenkor az ellenzék, ihiába vonultak fel a költségvetési vitában a legnagyobb ágyuk, a Vezér szive helyén van, őt nem lehet meglágyítani, liberális t'uvalmokkal, ő nem érzi a tavaszt, amely gyöngéd és megbocsátó érzelmeket fakaszt, ö egyedülálló zord szikla a télben1, amelyre félénken pislant fel a völgyben járó féreg,. Tényjcg csak zsidó és destruktiv rá- fogás lehet, bogy az ő kemény, szikrázó és pattogó hangja, amely enyhén kásás szókiejtésével Demosthenessé magasztositja, megfuvo- lásodott volna. Hát ő igenis tiltakozik a fuvola ellen, itt se hangszerekről nincs szó, de még kevésbbé lehet szó bíbiceikről. No még hogy minden ellenzéki jött-ment beleülhesse az orrát a választói lajstrom elkészítési módjába. Tehát kibicekre nincsen szükség, — ezt nem lesz nehéz tudomásul venni, hiszen! a többség már második esztendeje játszik kibicek nélkül. Annyira kibicek nélkül, hogy már a kormány maga is kiváncsi lett, mi az oka ennek a rettenetes kibic-iszonynak, és kormánybiztos kiküldését határozta el. Mert ha valaki a kibice- ket elkergeti, annak mindig meg szokott lenni a maga oka. Biermann Istvánék és Bokányi Dezsőék elkergették a kibiceket, mert hamisan akartak játszani, Woiffék meg elkergetik, mert idegesek és megalomániásban szenvedők. Csak ők tudnak, csak ők hivatottak, csak nekik van küldetésük... Tisztára látszőHagos objektivitásra való törekvés, csak szónoki alakzat volt tehát, amikor Wolff Károly objektív kritikát kért és megígérte, hogy „a túloldal propoziciói- nak megtárgyalására hajlandó“. Hát bocsánatot kérünk a triviális hasonlatért, de ez a csődbe- jütött szatócsnak a gőgje. Kedves és előzékeny lesz egiéls'zen addig, amíg hitelezői tanácsokat adnak neki arra vontkozólag, hogy miként lehetne az üzletet egy kicsit feilenditérni; de ingerülten csap az asztalra, amikor az adósságok fizetési módjának a megállapítására kerül a sor. ilyenkor azonnal elálimélkodik, hogy ő nem érti, „miért vontak le ebből a kijelentéséből messzemenő politikai következtetéseket?“ Messzemenő politikai következtetések: két hely igénylése kisebbségi jogon és törvényben gyökerező alapon a központi választmányban. Igazán nem lehet megérteni azt az ellenizéket, amelynek az ember odanyujtja a kisülj ját és az rögtön a félkezét akarja. Nemi elégszik meg az'zal a („messzemenő“ engédmény- nyel, hogy Wolfí Károly legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, adjanak tanácsot az urak, ha tudnak, a főváros pénzügyeinek rendbehozatala tekintetében, de szerelemről igazán nem beszélt itt senki... Elképzelhetetlen vakmerőség, hegy egy Bródy, meg egy Qlücksthal be akarnának ülni a központi választmányba. Nem, kibicekre igazán nincsen szükség. Vagy talán! .a kormány igazán abban reménykedik, hogy kormánybiztos küldésével tényleg konszolidációt tud a városházára varázsolni. Vájjon nem fogják-e a városházi Csák Máték a kormánybiztosnak is azt mondani, hogy az ő kiékelésére sincsen szükségük? Mert vannak még kemény férfiak. A'z egész ország a lejtő szélére jutott. Liberális szelek kezdene!, fújni. Az egyszer eltemetett gondolatok kopogtatnak a sírköveken. A kormány mindenkit a magja tájborába hív. A válaszfalak kezdenek leomlani. De van még egy tábor, ahol a komoly férfiak ütöttek tanyát: ez a Wolff Károly tábora. Ide senki emberfia élve be nem teszi a lábát, ha együtt nem indult velük a nagy hadjáratban. Ebbe a táborba bemenni nemi lehet, bar nem is kívánkozik senki, e’zt a tábort csak elhagyni lehet, annál szorgalmasabban, minél közelebb jutunk majd a községi választásokhoz. Oh, hányán! lesznek olyanok „az ó-német demagógok közül, akikhez egyszer véletlenül csatlakoztak, akik idejében ■■Saüta^~a > HCTMW i]y—in.gy,ij —••fWíwv-. ^ uOCDt»» Dr. Sipöcz Jenő polgármester megbetegedésének — ha. amint a fáma mondja, nem tiiszös mandulagyulladás kínozná — feltétlenül meg volna az oka. Sőt a betegség fellépésének időpontja is megegyezik azzal a másikkal, amelyben a kor m ány részéről tudom á- s á r a ad t á k dr. Sipöcznek, mint h. f ő p o 1- g á r m e s t e r n e k, hogy a többi főispánok- k a 1 e g y ü 11 őt is k i c s; e r é 1 i k. A hir nem lehetett kedves és mi, akik megértő lelkek vagyunk- elhisszük a polgármesternek, hogy a lelki emócióknak testi következményei is voltak. A Fővárosi Hírlap már legutóbbi számában megírta, hogy a polgármester távozásáról nincsen szó, ami azonban nem vonatkozik a főpolgármesterre. Határozott tudomásunk van arról, hogy a kormánynak egészen komoly szándéka a kormánybiztos kinevezése és határozott tudomásunk van arról is, hogy a leendő kormánybiztos személyéről eddig még komolyan nem esett szó és igy nem rs bocsátkozunk kombinációkba. Alább következő tudósításunk során egészen autentikus nyilatkozatot talál azonban az olvasó arról, hogy mi a tulajdonképpeni célja a kormánynak a kormánybiztos kinevezésével? Ez az információ tiltakozik az ellen a gondolat ellen, mintha a kormánybiztosra választási célokból lenne szükség és ebben a részben tényleg nyugodt- is lehet a kormány, mert a főváros mai vezetősége többet fog szállítani, mint amennyit lehet. Lehet, hogy a szombati központi választmányi választás olyan produkciója volt a többségnek, amivel azt kívánta bizonyítani a kormány előtt, hogy itt ugyan nincs szükség kormánybiztosra Ezzel szemben azonban forrásunk — amelynek megbízhatóságában lehetetlen -kételkedni — azt állítja, hogy a kormány és vele az egységes párt v é g r e-v a 1 a h á r a konszolidációt, komoly munkát kíván a városházán és a városházi konszolidáció megteremtésére van szükség a kor m*á n y- biztosra. Erre a célra pedig — igazán nem kell bizonyítani — éppenséggel nem alkalmas az a Sipöcz Jenő dr., aki Wolff Károlyival szemben példátlanul függő viszonyban van. A városházi kurzus kialakulására kell csak visszatekinteni, hogy teljes egészében álljon előttünk az a szomorú helyzet, amelybe Budapest mai polgármestere jutott Ilyen súlyos terhekkel még egyetlen polgármestere sem indult ennek a városnak és mi — ha dr. Sipöcz egyébként pótolhatatlan értékeket képviselne —* kétvisszavonulnak, mikor a dolguk 'kissé veszedelmesein kezdett állani és ezért nem egyezett meg többé az ő lágy szivüknek keresztényi érzelmeivel.“ De maga a vezér megingathatatlan. Ö nem alkuszik, ö — ahogy a destruktív Heine mondja — „mégj mindig őrzi hazafias germán gyűlöletét a francia Bábel, a szappan feltalálása, Thiersch pogány-görög nyelvtana, Quin- tilins Varus, a keztyii és minden tisztességes orrú ember ellen; és Így áll itt, egy elmúlt idő kétlábon járó emléke gyanánt, s mint az utolsó mohikán, ő is egyedül maradt fenn egy egész tetterős hadseregből. ..“ ségbe lennénk esve. így azonban nein tudjuk átérezni a tragédia nagyságát, ellenben remélj ii k, hogy a kormánybiztos — ha a kormány tényleg a konszolidáció megteremtésére küldi — elég erős lesz a t n1z á s o k a t és túlkapásokat letörni, a jogtalan és törvénytelen törekvéseket megakadályozni és végre nagyneheaen a városházi életet nyugvópontra hozni. Ám uralkodjanak Woiffék, ameddig a választásokon kétségtelenül meg nem győződnek arról, hogy az- ő politikájuknak Budapesten már kisebbsége sincsen; de egy erélyes főpolgármester, illetve kormánybiztos sokat enyhíthet, sokat korrigálhat, sőt — mondjuk ki nyilián — sok veszedelmet elháríthat. Nem tudhatjuk, ki lesz a kormánybiztos, de bizonyosak vagyunk benne, hogy csak ennek a kinevezésnek akkor van értelme, ha a kinevezendő férfiú pártatlanságot, megingathatatlan törvény- és jogtiszteletet és mindezek mellé vasöklöt hoz magával. Egyébként a városházán, ahol Wolff Károly sipöczei és fenegyerekei uralkodnak, a kormány hiába vár konszolidációk A kormány tárgyal a kormánybiztos kinevezéséről Olyan helyről, ahol a kormány és az egységes párt szándékaival teljesen tisztában vannak, kapja a Fővárosi Hírlap azt az információt, hogy a kormánybiztos kinevezéséről szó van, bár a személyi kombinációk még igen koraiak. Informátorunk maga is részt vett azokon a tárgyalásokon, amelyek a kormánybiztos kiküldése iránt megindultak és megerősíti azt az értesülésünket, hogy itt sokkal nagyobb kérdésnek a megoldásáról van szó, mint hogy a választások ideje alatt a kormány érdekeit valaki a városházán képviselje. Kitűnő informátorunk a kővetkezőket mondotta a Fővárosi Hírlap tudósítójának: — A kormánynak tényleg eltökélt szándéka, hogy kormánybiztost nevezzen ki a főváros élére. Ez azonban ma még minden, ami ebben az irányban történt. Amit ezenfelül mondanak és Írnak, egytől-egyig minden szó időelőtti, felesleges és alaptalan kombináció. Én, aki tagja vagyok az egységes pártnak, résztviettem azokon a tárgyalásokon, amelyek ebben az irányban megindultak és igy határozott tudomásom van arról, hogy a kormánybiztos kinevezésének Kormánybiztos a városházi konszolidáció érdekében A túlzások és túlkapások alkonya — A kormánybiztos kinevezése befejezett dolog — Személyi kérdésekben még nincsenek megállapodások — Á kormány és az egységes párt a városházán a komoly munka megindulását kívánja — A kormány-tárgyalások egy résztvevőjének nyilatkozata — Dr. Feleky Béla a kormánybiztos kinevezéséről
