Fővárosi Hírlap, 1922 (11. évfolyam, 1-44. szám)

1922-03-15 / 11. szám

2 Budapest, 1922. március 15. szándéka igenis komoly, mert úgy a kormány, mint az egységes párt szeretnék rendbehozni végre-valakúra a városházi állapotokat. Szemé­lyi kérdésekig azonban még nem jutottunk el és mielőtt a kormánybiztos személyéről való dön­tés megtörténik, a kormány az érdekelt körök véleményét is mindenesetre meg fogja hallgatni. Hogy a kormánynak mi a célja a kor­mánybiztos kinevezésével? Semmi egyéb, mint a főpolgármesteri szék betöltése. Dr. Sipöcz Jenő helyettes-főpolgármestert ugtyams időköz­ben polgármesterré választották és így azt a rendkívüli munkát, amely a legközelebb reá vár, nem lenne képes elvégezni. Igen egyszerű tehát a dolog: be kell állítani a kellő munkaerőket, hogy a városházán fenn ne akadhasson a tevé­kenység. Mindenekfelett azonban a kormány is, meg az egységes párt is végre-v alakúra konszo­lidációt szeretne látni a városházán is, mert itt az ideje, hogy végre itt is a komoly munka és a komoly törekvések érvényesüljenek. Hogy ezt a munkát ki fogja elvégezni, erre nézve ma még nincsen döntés, azt azonban kijelenthetem, hogy akikről eddig szó volt, mint kormánybiztos-je­löltekről, csak odavetett neveti voltak. — Természetesen fölmerültek olyan hírek is, hogy a kormány a választások alkalmából és érdekeinek a budapesti választásokon való kép­viselete céljából akar kormánybiztost kinevezni. Hát ez is csak merő kombináció. Igazán nyil­vánvaló, hogy nem történik Budapesten sem egyéb, mint az egész országban, ahol az összes főispánokat kicserélik. Vonatkozik ez az általá­nosság Budapest székesfőváros főpolgármeste­rére is, annál is inkább, mert — mint említettem — a kormány végre a budapesti városházán is meg akarja csinálni a konszolidációt, annál is inkább, mert az egységes párt maga is kívánja, hogy szakadjon vége a mai állapotoknak. A vá­lasztások miatt éppenséggel nem szükséges a változás, hiszen mindenki tudja, hogy a főpol­gármesternek sokkal, de sokkal kisebb befo­lyása lehet a választások irányítására, mint a vidéki főispánoknak. Budapest egészen nyugodt lehet, mert a kormány és a párt kizárólag a már említettem célokból kívánja a kormánybiz­tos kinevezését. A túlkapások ellen kell a kormánybiztos Megkérdeztük dr. F e 1 e k y Bélát, a városházi ellenzék eme kiválóságát, mi a véleménye a kor­mánybiztos kinevezéséről szóló hírekről. Dr. Feleky a következő nyilatkozatot tette a Fővárosi li i r- I a p számára:- Nem tudom, mennyiben igazak a kor­mánybiztos kinevezéséről szóló hírek, de nem is igen tartom valószínűnek, hogy a kormány erre gondolna. Ha azonban a szándék mégis komoly lenne és a kormányt tényleg az a jószándék ve­zetné, hogy a túlkapásokat, amelyeket a tör­vényhatóság és a polgármester elkövetnek, meg­akadályozza és a városházán igazságosabb álla­potokat teremtsen, akkor igenis szükség lenne a kormánybiztosra. Például szolgálhat a szombati választás, amely alkalommal a központi választ­mány összeállításánál a kisebbség jogait ismét nem vették semmibe. Ennek az esetnek tanulsá­gait nem nehéz levonni és máris előreveti ár­nyékát az a szándék, amellyel a választásokat a maguk javára akarják eldönteni. A választá­soknál ezek után igenis tartani kell attól, hogy a kisebbség jogainak nem lesz védelme, hogy az ellenzéki megnyilvánulásokat el fogják nyomni, az ellenzéket az ellenőrzés jogától teljesen el fogják zárni, hiszen már a központi választmány összeállításánál a többséget a szavazásnál az irányította, hogy a törvény szellemével ellenke­zőleg, a kisebbséget képviselet nélkül hagyja. Ezek után olyan választói jegyzék összeállítá­sára számit hatunk, amilyenre még példa nem volt és amelyben a nekik nem kedves választók szavazati jogát konfískálni fogják. A legnagyobb aggodalommal tölt el mindenkit a kisebbségi jo­gok ilyen kezelése. Ha az ilyen túlkapásoknak a megakadályozására akarna a kormány kor­mánybiztost kinevezni, akkor semmi kifogásom sem lenne ellene. Ha azonban a kormány abból a célból kíván kormánybiztost küldeni, hogy az a kormánypárt érdekeit az, ehhez hasonló esz­közökkel még nagyobb mértékben forszírozza, akkor azt kell mondanom, hogy ez teljesen fe­lesleges, mert meg lehet győződve a kormány róla, hogy érdekeinek képviselete igen jó kezek­ben van. Nem hiszem, hogy Budapest közönsége szótlanul, némán fogja eltűrni, hogy jogait ilyen módon konfiskálják, vagy megnyirbálják. — Ha azonban tényleg a túlkapások meg­gátolásáról lenne szó, akkor a kormánybiztos csak olyan egyén lehet, akinek a többségi párt­hoz semmi köze nincs, aki pártatlanul állna és aki a küzdelmekben, amelyek a törvényhatósági bizottság csataterein játszódtak le, nem játszott aktiv szerepet. Külön ki kell emelnem, hogy a kinevezendő kormánybiztosnak, ha az említet­tem célt akarja elérni, olyannak kell lennie, aki a többséghez tartozott, mert ez a többség, mint egy ember, követi a vezér, Wolfí Károly paran­csait. Annak a Wolff Károlynak a parancsait kö­vetik, aki bird létére a szombati közgyűlésen kijelentette, hogy ha kétséges a törvény, ő úgy magyarázza azt, ahogy neki tetszik. A személyi kombinációk Személyi kombinációkban- természetesen rette­netes a bőség. Hallottunk legelső sorban is Szőke Gyuláról, akinek nevétől igen hangos, a városháza. Azt mondják azonban, hogy nem tartozik a legko­molyabb jelöltek közé, inkább csak békésebb politi­kája miatt gondolnak rá, bár nem valószínű, hogy Wolffék túlkapásaival szemben erélyesen tudna el­járni. Végre is: ö is együtt aszott a.z árral és Wolfí Károly bűvköréből nem olyan könnyű kimenekülni. Szinte csak órákig úszóit a felszínen báró Peré n y i Zsigmond neve, akiről minden tiszteletreméltósága mellett is áll az, amiért a nagy kombinálok is le­mondtak róla, hogy tudniillik Budapest főváros életét nem volt módjában soha tanulmányozni és megis­merni. Platthy György neve is kering, de szintén csak kombináció. Ö is résztveí.t Wolffék minden ak­ciójában, de rossz ajánló levél a számára az is. amit az újságok írnak, hogy tudniillik Csilléry forszírozza az. ő kormánybiztosságát. Az emlegetettek között talán-legalkalmasabb jelöllek lennének a keményaka- ratu Buzáth János alpolgármester és a jószándé- ku, rendkívüli gazdasági érzékkel felszerelt dr. L i ír­ták Pál volt kereskedelmi államtitkár. Az utóbbiról azt írták az újságok, hogy kormánybiztosságát már el is gáncsolták Wolffék. Hogy Wolfféknak ilyen szándékaik tényleg lehetnek, azt nagyon valószínű­nek tartjuk, de az elgáncsolásra még aligha kerülhe­tett a sor, mert hiszen, mint említettük, még a sze­mélyi kérdés sincs napirenden. Alkalmunk volt ma­gával dr. Lipílák Pállal beszélni, aki azonban kér­déseink egész sorára csak azt a stereotip választ adta a maga szeretetreméltó modorában, hogy: — Nem mondok semmit. Ne méltóztassék tévedni, nem azt mondta, hogy nem tudok semmit mondani, hanem azt-, hogy nem mondok semmit . . . Vezérek versengése A budget-vita szereplői Meg kell adni, az idei budget-vita uivó dolgában ritkítja páriáit Eddig ugyan jóformán csak a vezérek beszéltek, de ki is tettek magukért. Még talán Wolfí Károly, a keresztény párt vezére volt legkevésbé diszponálva. Azzal kezdte, hogv objektiv lesz, és ob­jektivitást vár a kisebbségtől is. Nos. Wolfí Károly objektív volt, már amennyire Wolff Károly objektiv tud lenni és — Wolff Károlynak nem áll iól az ob­jektivitás. Wolff Károly harcos temperamentum, aki­nek a háború az életet erne és akkor van otthon, ha tárnád. A néptribun szerepében érzi jól magát és most, mikor a polgármesülar, a tanács és a keresztény községi párti nevében a deficitmeptes költségvetést kellett megvédenie: eljátszotta ezt a szerepet is, de nem jól érezte magáti a hálátlan szerepben. Annál temperamen tu tilosabbnak mutatkozott Ba- racs Marcell, a demokraták veizére. ö iis szereti a párviadalt. Szava olyan, mint az. acélpenge; és soha­sem téveszti cl a vágást. Neki is a támadásban!! van az ereje és most is pompásan támadott. Legkedve­sebb volt, amikor megkérdezte: Wolffot, hogy a ke­resztény községi párt most tulajdoniképpen milyen erkölcsi világnézlet alapján áll. a keresztény, vagy pedig a zsidó erkölcsi vilájgnézlet alapján?! Wolff Károly ugyanis a minap lefcyik beszédében kifejtette, hogy a keresztény erkölcsi világnézlet (fölötte áll a zsidónak, merti a keresztény erkölcs azt tanítja, hogy „szeresd felebarátodat, mint tenmagadat“. mig a zsidó csak a maga fajtájára korlátozna n felebaráti szere tetet. —- Melyik felfogás alapján áll tehát a keresztény községi párt. amely mindenkit üldöz, csak a maga fajtáját nem! — mondta Baracs. — Melyik fölfogás alapján áll, a keresztlény. vagy a zsidó felfogás alapján? G 1 i.i c k s t h a l Samu, a liberálisok vezére, a. leg­teljesebb ellentéte Baracsnak. Baracs ideges, Glücks­thal örökké nyugodó. A ma'iciózus Vázsonyi vala­mikor „a tót Deák Ferencnek“ nevezte ezt a nagy- tudásu, végtelenül szeretetreméltó embert, akiben nagyszerű bölcsesség lakik együtt a diplomata-te­hetséggel. Hogy Vázsonyi miért nevezte tót Deák Ferencnek? Azért-e, mert bölcs, vagy azért-e, mert ö a7 örök békítő, a kiegyezések művésze? Annyi bizonyos, hogv most a budget-vita alkalmával az egész közgyűlés nafey érdeklődéssel várta a beszé­dét. A liberális párt két esztendő óta most először jelent meg a (főváros közgyűlésén és az uj bizottsági tagok legtöbbje mért nem ismerte, nem hallotta be­szélni; csak a hírét hallotta, mely rendszerint meg­előzi Glücksthal érketzését. így volití most is. Glücks­thal, már az első tiz percben meghódította az egész közgyűlést. A keresztény-pártiakat épp úgy. mint a demokratákat. Valami kedves, közvetlen behízelgő modora van, mikor beszél. Talán ez fogta meg a hallgatóságát, vagy az okossága, éles esze. vagy dmésisé/ae? Ki tudná azt megmondani. Elég az hozzá, hogy nagy sikere volt. Beszélt a múltról, a Bárczy- rezsimről. a költségvetésről, de mégis főként az adók­ról beszélt, mert ehhez! ért leginkább és erről szeret leginkább beszélni. Az adókérdés tudvalévőéin, nem szalon-téma. mégis úgy hallgatták, mintha aiz lenne. Lélekzetvisszafojtva. Szó. ami szó, egészen elcsa­varta a közgyűlés fejét. Dehát az idén jó dolga volt a kereszitény-nárt- nak, mert hogy bevonult a budget-vitára a liberális párt: egymást érték a nagyszerű szónoki aitbk. Glück,s- thal után Éber Antal következett a liberálisok vezére után a bankvezér. Éber Antalról már sokat irtunk ezekem a hasiábokon. Éberről igazán el lehet mondani, hogy a Jókai. regényhösei közé illik. Min­denhez ért. Kitűnő bankár, de kitűnő bankár akad még rajta kiviil is. Éber azonban nemcsak bankár, hartem nagyszerű szónok is. Nemcsak a számokkal tud bánni, hanem a szavakkal is. Lenyűgöző hatású, amikor beszél. Zsonglőr módjára bánik a számokkal és a gondolatokkal; és ilyenkor — amikor beszél — nem tanjácsos zavarni, nem tanácsos közbeszólni, mert! Éber elsőrangú debatter és jaj annak, aki meg­zavarja. Nem jó vele kikezdeni; maliciái villámgyor­san találnak. Wolfí Károly, Csilléry, vagy Platthy tudna erről beszélni. Éber különben végtelenül sze­retetreméltó is tud lenni, amellett, hogy elmés és okos. E nagyszerű tulajdonságainak mostani beszé­dében klasszikus példáját adta. Városatyának emlé­kezel1 óta nem volt olyan szónoki sikere, mint most Ébernek. Éber után, meg Glücksthal után bajos sikert aratni a főváros közgyűlésén és dr. Márkus Jenő­nek mégis nagy sikere volt a költségvetési kritiká­jával. Márkus Jenőnek, minit városatyának, ez volt a sziizbeszéde a főváros közgyűlési termében. Azért mondjuk, hogy mint városatyának, mert egyébként az aranyos-márványos közgyűlési terem rossz akusztikája már nemi először verte vissza a Márkus Jenő hangját. Hiszen Márkus Jenő húsz esztendeig szolgálta a fővárost. Jó ideig volt tanácsnok, ö csi­nálta a Gellért-fürdőt, az Állatkertet:, meg még egy sereg nagyszerű dolgot. Már-már úgy volt. hogv al­polgármester lesz, de nem lett. Folkusházy lett, neki meg azt mondták, hogy várjon, mert még uigyis fiatal. De Miárkus Jenő nem várt. Otthagyta ,a várost, mert mm tud fiatalnak lenni. Ö is a múltról, a régiek nagy­szerű alkotásairól beszélt a budget-vita során és né­hány nagyon kellemetlen és nagyon érdekes meg­jegyzése volt az üzemekről; kiérzett a beszédéből, hagy tud ám még eigyebet is. mást is. Igazán nagy figyelemmel hallgatták, épp úgy. mint a régi szóno­kokat szokás és nagy szimpátiával fogadták első beszédét. A budget-vita érdekes szónokai között szerepel Szőke Gyula, egy szökebajuszu és kerek arcú ke­resztény párti városatya, aki főként azért érdekes, mert azt beszélik róla. hogy ő lesz Budapest kor­mánybiztosa. A másik érdekes szónoka a villának a fiatal Szléchenyi-párt fiatal vezére, H o r v á t h Ká­roly. aki nemrégiben még a keresztény piá'rt keretein beiül Wolff Károly üövédőségé alatt aratta szónoki sikereit. Ellenzéki természete azonban nem bírta ki a Wolff-párt béklyóit és Horváth Károly mint párt­vezér, önállósította magát és most! egyik legkellemet­lenebb ellenfele régi főnökének. Wolífnak. Beszedő elmés és okos. Csak kissé hosszan beszél; da hát tehet ő arról, hogv annyi a mondanivalója? AZ MMÍZCÖH AliKCÉ XVIBI. PEMR IHRE GViJTEHÉMJE I valamint főúri és It ülőn bö z ő i magántulajdonból szármáz* régiségek, arany, ezüst tárgyak, fejánszok. porcellánok, szőnyegek, bútorok stb. Elsőrangú régi és modern festmények: Barabás, Benczúr, Borsos, Bachhuyzen, Bourgignon, Bassano, Both, Daffinger, Guercino, Hollósy, Kupeczky, LEONARDO, Lampl, Magnasco, Mieris, Markó, Maul- pertsch, Makart, Mészöly, Mednyánszky, Madarász, Munkácsy, Orlai, Paáí, Palma, Vochio, Pittoní, Pourbus stb. KIÁLLÍTÁS: 1922 maréi«» hő 12-19 lg, naponta 9—6 óráig. AUKCIÓ. 1922 március hó 20-tól naponta d. u. V 3 órától mmmmmmmmmmmMummmm—mmmmBmmmmmmtEmmmnn

Next

/
Thumbnails
Contents