Fővárosi Hírlap, 1922 (11. évfolyam, 1-44. szám)
1922-05-17 / 19. szám
Budapest, 1922. május 17 5 — A’z a gazdaságpolitika aeonbaii', mely gazdaság jövőnket a kaldnsbot-belíozata 1 és az ennbercsiont-kivitel útjára gurítja, tengelyében és kerekeiben kicserélésre szorul. Dr. Lendl Adolf egyetemi tanár, v. országgyűlési képviselő:- Magyarország területi épségének helyre- állítása: lelkem elnémithatlan, nyugtalan óhajtása. Ez népünk boldogulásának, nemzetünk életbenmaradásántak első alapfeltétele. — Semmilyen szervezet sem tud természetellenes módon tartósan megmaradni. Minél nagyobb, minél fejlettebb a szervezet, annál tovább bírhatja 'talán a természetellenes állapotát, amelybe erőszakos külső körülmények bele- sodor.ták; előbb-utóbb azonban elsorvad és a lassú halál veszedelme mind érezhetőbben kiséri napról-napra. • A mi nemzetünkre sulyoso- dik most ez a szomorúság; mint ősi, egységes, nagy szervezet belemerült ebbe a fájdalmas, természetellenes helyzetbe. Mert megcsonkították országát, mert elvágták megélhetésének, természetes továbbfejlődéisének lehetőségeitől. — Amiket nekünk a Gondviselés bőven adott és a régi határainkat, amelyekbe belenőttünk: elvették tőlünk! Isten rajzolta térképünket Európa közepébe, amikor a Kárpátok övével körülfogta a Duna-Tisza völgyét. És ezeket most elrabolták .tőlünk! Nemzeti életünk sokszor ragyogott múltját el nem felejthetjük, bár a jelen bánatának árnyéka ráborul. Fejlettségünket, amelyet egy évezred eredményezett, meg nem tagadhatják tőlünk; de kialakult kulturális és gazdasági szervezettségünket a természetes határok elvételével, a földrajzi egységes terület erőszakos megbolygatásával Csonka-Magyar- ország szűk keretébe szorították: nemzetünket lassú halálnak szánták! Sokáig nem tűrhetjük a tűrhetetlen állapotot. Semmi sem segíthet rajtunk, egünk 'többé ki nem derül, ha vissza nem szerezzük régi határainkat! — Nyugodtan fontolgatja az ész. a szív sürgetése közben is, hogy miképpen változtassunk nagy bajunkon. Fegyveres erővel nem vívhatjuk ki igazságunk jogaitr nem vehetjük vissza javainkat és nem állhatunk elleift a külső nyomásnak. Ügyeskedő fondorkodással nem győzhetjük le azt a gyűlölködést, amely minden oldalról reánk lehel. Nemzeti létünk bástyáit újból fel nem építhetjük . . . Csak egyetlen módja van ennek: — a szorgalmas dologtevés, a magyar munka, amelyét a magyar tudás vezet! Hazafiságunkat, keresztény gondolkodásunkat ennek szenteljük tehát a jövőben, nem pedig a pártoskodó ellentétszitásnak! — Először lázban égtünk és vétkeztünk magunk ellen; majd a gyöngeség vergődése rázta meg egész Menyünket. A Mindenható segítségével kibírtuk eddig és. még élünk. Azonban megjött már az ideje a nyugodt haladásnak. Utolsó mentségünk — ismétlem — a munka, a magyar munka, amelyet a magyar tudás vezet. — Ezt az igazságot választotta programmja alapjául a Gazdaságpolitikai Párt. Az eszem sugallta, a szivem kívánta, hogy csatlakozzam. Es mert két régi barátom, Becsey Antal és Szávay Gyula budai szint és tartalmat adott e párt egészséges... törekvésének, örömmel figyeltem a mi társad^jHiiink e két jelesének hasznos, eredményeket fgerő erőkifejtését. Előbbi működési teremtől elvágtak engem is az utolsó évek mostohán hekövetkezett körülményei. Csak úgy magamban dolgoztam tudományos feladataimon. Ók azonban reám gondolva, felém nyújtották kezüket és én ezt az őszinte biztatást nyílt közeledéssel viszonoztam. így kerültem most a választások alkalmából a listájukra. Dr. Hódy Lajos a Postatakarékpénztár ny. aligazgatója: Több mint tizenkét esztendeje lakom Budán. Bőségesen módomban volt tehát, hogy megismerjem a budaiak gondolkodását, hiszen állandóan érintkezésben voltam velük: Meggyőződésem, hogy Budán tulajdonképen mindig a függetlenségi pártnak volt talaja; a körülmények azonban megváltoztak és a felfogások is ahhoz simultak. Buda a maga egészébe ni, föl a környező hegycsúcsokig a dolgozó emberek ha'zája. A dolgozó embereké, akik a két kezűik keserves, nehéz munkájából élnek és a dolgozó tisztviselőké, akik a két kezük munkájából pótolják azt, ami keveset acz állaim nyújthat nekik. Ezek előtt az emberek előtt tisztán kell állania annak, hogy mire van ma és mire van különösen nekik szükségük. A keresztény kurzusnak, a királyválasztás kérdéséinek, valamentnymek háttérbe kell szorulnia amellett a hatalmas, mindent átfogó kérdés mellett, hogyan tudjuk gazdasági alapon ujját er emteni az országot, hogy ennek révén azután eljuthassunk az integritáshoz, s akkor aztán! jöhet az a kérdés, hogy ki legyen a király? Mert nem lehet elképzelni, hogy a szent korona viselője, szegénysorsban tengődjék és hogy a szent korona viselőjének a csonka ország szerte- züllőtt viszonyai mellett ne tudjunk olyan helyzetet biztosítani, amilyen méltóságának megfelel. Hogy idáig eljuthassunk, azt csak termelő munkával, sőt többtermeléssel érhetjük el. Aki ezt megszívleli, amint hogy mi megszívleltük, az örömmel fog csatlakozni a Gazdaságpolitikai Párthoz. A meghamisított tenger Eötvös Károly természettani előadásai a mezei egerek huszonhét fajtájáról, meg arról, hogy a városi bolha miért nem ugrik oly magasra, mint a falusi. Az ÁUatkert tizéves jubileuma Most van tiz esztendeje, hogy az Adatkertet megnyitotta a főváros. Az Adatkertben meg akarják ünnepelni ezt az évfordulót és ez az évforduló meg is érdemli, hogy megünnepeljék. Hiszen emlékezhetünk rá, hogy a mai Ádatkert apja. az Állat- és Növényhonositó Társaság kis kertje, nem is hasonlítható a mai nagyszerű, mindenképpen modern Állatkerthez. Hogy egyebet ne mondjunk, amikor a főváros átvette az Adat- és Növényhonositó állatait, azok mindössze 283.000 koronát értek, ma pedig 35—40 millió korona között mozog az értékük. A fővárost tulajdonképpen a kormány kénysze- ritette rá. hogy adatkertet építsen. Úgy történt a dolog, hogy az Állat- és Növényhonositó Társaság csődbe került és a kormány kívánsága volt. hogy a főváros vegye át ezt a furcsa csődtömeget, a kiéhezett fenevadaklkal és a Vampetits-féle szerződéssel egyetemben, hogy később Lendl Adolf és N e u- schloss Kornél tervei szerint megépíttesse a mai nagyszerű Adatkertet. Természetesen az uj Adatkert megépítését is rengeteg sok tárgyalás, szónoklás és vita előzte meg, különösen sok baj volt a Vampetits szerződésével, akinek az egész Városligetre ftalmérési joga volt. Végül aztán Vampgtüssél is. a hires vendéglőssel szintén megegyezett a város. Egyikéti az óknak a városi közgyűléseknek, amelyen arról tanácskoztak, mi történik Vampetitssel és milyenné építsék az uj Adatkertet, felszólalt Eötvös Károly is. A vajda felszólalásai a szenzáció érdekességével hatottak mindig a főváros közgyűlésein. Hogyha hire ment. hogy Eötvös Károly föl fog szólalni, minden épkézláb városatya megjelent a közgyűlésen, hogy végighallgassa a vajda végtelen elmés, adomázó beszédét. Az öreg urat rendesen Perl Soma hozta el a főváros közgyűlésére. Eötvös ezúttal is Perl öcséin kedvéért ment oda és helyet foglalt az Erzsébetváros főnöke, Ehrlich Q. Qusztáv mellett. Egy darabig csöndben hallgatta a vitát, majd szót kért. hogy elmondja ő is a véleményét az Allatkcrt ujjáépitéséröl. — En utoljára — mondta Eötvös -- a haza bölcsével. Deák Ferenccel jártam az Allatkertben. Csak arra emlékszem, hogy a közepén pocsolya volt. Hogy megvan-e most is a pocsolya, nem tudom és nem kutatom. Én csak annyit mondhatók, hogy az Allatkcrt már abban az időben se sokat ért. de az az Allatkcrt, amit a régiből akarnák csinálni, szintén nem ér sokat. A tervekből, amit eddig haílotltam. azt látom, hogy nálatok még állatkertet sem tudnak csinálni. Girhes oroszlánokat és éhes tigriseket mutogatnak ott akkor, amikor a mindkét nembeli magyar ifjúság még Magyarország flóráját és faunáját se ismeri. Pedig ez Így nem helyes, ahogy van. A magyar ifjúságnak meg kell mutatni, hogy milyenek az állatai a mi országunknak és hogy milyen halak laknaikt a Balatonban. A közgyűlés néma érdeklődéssel figyelte Eötvös Károly beszédét és örült, hogy a vajda végre áttért a 'természetrajz titkaira. Eötvös Károlynak ugyanis minden téma jó volt. de semmiről se) szeretett any. uyira beszélni, mint az állatokról. Szerette az állatokat és szenzációs dolgokat tudott róluk.s az igaz. hogy ezeket a szenzációkat igen gyakran az öregur nagyszerű fantáziája szülte cs Brehrn. az állatok nagy tudósa, ugyancsak csóválgatta volna a fejét, ha a vajda szakszerű természetrajz! fejtegetéseit végighallgatta volna. — Girhes oroszlánokat és külföldi pondrókat mutogatnak itt a magyar ifjúságnak, — folytatta Eötvös, — pedig, amint mondám, a mi ifjúságiink még Magyarország faunáját sem ismeri. Például liányan tud- iálkí — mondta gúnyosan mosolyogva — a jelenlévő városatya urak közül, hogy a mezei egérnek huszonhét fajtája van. Avagy, hányán láttak a jelenlévő bizottsági tagtáirsaink közül eleven hörcsögöt... Ehrlich G. Gusztáv a hörcsög szóra ijedten ugrott félre a vajda mellől, mert Ehrlich G. Gusztáv csakugyan nem látott még eleven hörcsögöt, de ösz- tönszeríileg felt’ a> vajda állataitól. Annyi bizonyos- hogy a vajdának óriási sikere volt. Beszéde közben valóságos deriiltségi hullámok ömlöttdk végig a közgyűlési termem, Márkus József főpolgármester az elnöki pódiumon feltétté a pápaszemét, fiiléhefc tette a két tenyerét, hogy jobban halljon és hogy a vajda egyetlen ötletét se szalassza el. Az öregur élvezte a hatást és mikor igy végigrnosolygott a derülő közgyűlésen, olyan volt a feje. mint egy özönvizelőtb hatalmas fauné. — Ez még semmi, — mondta tovább Eötvös. — nemcsak az oroszlánokat akarják incgszaporAani. hanem; amint hallom, tengeri akváriumot is akarnak berendezni az Állatkertben. Hát tudja-e a mélyen tiszteit közgyűlés, hogy mennyi költséggel jár egy ilyen akváriumnak a megcsinálása, tud.ia-e a mélyen tisztelt közgyűlés, hogy egy ilyen akváriumhoz minden nap két v a g g o u tengeri vizet kell hozni az Adriából?... Ebben a pillanatban valahonnan a sarokból megszólalt a sovány Lendl Adolf, az uj állatként tervezője cs kiszemelt igazgatója: — A tenger vizét már mesterségesen is elő tudjuk állítani!... Eötvös Károly elhallgatott. Gúnyos mosollyal hordozta körül tekintetét a hatalmas teremben és kereste a vakmerőt, aki meg merte zavarni terrné- szettani előadását. Végre fölfedezte a sarokban Lendl Adolfot. Féléié fordult cs epésen rámordult: — Itt van ni, már a tengert is hamisítják... Harsogó kacagás volt rá a felelet. A tárgyalás fonala megakadt, a nagy derültségtől percekig nem tudott szóhoz jutni senki. A vajda egy jól irányzott lövéssel letériteftte Léndl Adolfot. Az öregur még tovább akart beszélni, érdekes dolgokat akart elmondani arról, hogy a mezei bolha magasabbat tud ug-
