Fővárosi Hírlap, 1922 (11. évfolyam, 1-44. szám)
1922-05-17 / 19. szám
6 Budapest, 1922. május 17. rani, mint a városi bolha, mert a mezei bolha négy celsius fok mellett még mindig tud hat centiméter magasat ugrani, inig a városi bolha nem tud. Mondom, még ilyen és ehhez hasonló dolgokat akart előadni az öregur, de! már nem hallgatta senki, mindenki nevetett, mindenki mosolygott Lendl Adolfon, a nagy állatszalkiértön, aki aztán egy csodavárost épített a Városligetben az állatoknak, egy csodavárost, amelyre mindmáig büszke egész Budapest és amelynek csodájára békeidőben a külföldiek is ellátogattak hozzánk. így született meg az az Állatkert, amely most fogja megünnepelni születésének tizedik 'évfordulóját. Cirkusz a gáztartóban Megfigyelések a multheti közgyűlésen A főváros multheti közgyűlésén a cirkusz volt az uralkodó planéta: cirkusz a gáztartóban. Mint igen helyesen mélfóztatnak tudni, a gázművek igazgatóságának Tisza Kálmán-téri telepén, a temetői fronton, van egy hatalmas gáztartó. Ez a gáztartó üresen és használatlanul áll már vagy húsz esztendő óta és Meinhard*' Curtnak és Sztankovits Szilárd nyugalmazott fővárosi -tanácsnoknak az az ötlete támadt, hogy Ikiibéreli a várostól a gáztartót 'és cirkuszt csinál bele. A tárgyalások m,eg is indultak menten, de a gázművek igazgatósága a maga szakállára nem merte bérbeadni a gáz-tartót, úgy, hogy a gázgyári cirkusz megjárta a világítási bizottságot és a tanácsot. Közben az Állatkerti cirkusz igazgatója is szemet vetett a gáztartóra. Egész csinos vetélkedés támadt és ebben a vetélkedésben Sztanko- vitséík győztek; a tanács velük kötötte meg a szerződést. Ez a szerződés nem tetszett Bohn Józsefnek, az ismert virágkereskedőnek és képviselőjelöltnek és a minapában egy fulmináns interpelláció kereteben a közgyűlésen megkérdezte a polgármestert, hogy van-e tudomása róla? Az interpellációra Sal lay Árpád tanácsnok válaszolt. Elmondta tö- virő'l-hegyire, hogy miként született meg a Sztan- kovitsékkal kötött szerződés. Elmondta, hogy itt egy befejezett ténnyel és egy cirkusszá alakítandó gáztartóval állunk szembein és ezen most már még a Bohn József interpellációja sem változtathat. Bohn természetesen megkontrázta az interpellációt, mire Eolkusházy alpolgármester elrendelte a szavazást és huszonkét városatya szavazott Bohn mellett, negyvenkettő pedig Bohn ellen. A demokraták természetesen a tanáccsal szavaztak, aminthogy a tanáccsal szavazott még vagy tiz-t izénk ét kereszténypárti városatya is. Ez aztán éktelen haragra lobban- totta a Bohn-pártot. Biber Jenő. a Bohn-párt Csil- léryje. dühösen kiáltotta Joanovich Pál felé: — A keresztény városháza a zsidókkal szavazott! Szép kis keresztény-párt! — Miért nem lépnek ki a keresztény-pártból azok, akik a zsidókkal tartanak?! — harsogta a Biber-párt egy másik haragos tagja. — Szép kis cirkusz! — jegyezte meg egy demokrata. Hirtelen csinos kavarodás támadt. A Griinfeld- konzorcium hívei félelmet keltő harci zajjal vonultak ki a pipázóba, hogy megtanácskozzák a további tatki tik át. — Felrúgták a katholikus vallást! — panaszkodott Biber. — Nem olvasta fel a hercegprímás levelét! — mondta az egyik. — Sem a kórházigazgató előtér, jesztését! — duplázott rá a másik. — Meg fogom felebbezni! — hagyta helyben Bohn József képviselőjelölt.' Ebben aztán valamennyien megnyugodtak. Kávét hozattak és meguzsonnázták. Ez a cirikusz-ügy volt a legkiemelkedőbb és leg- hangosaibb témája a közgyűlésnek, mert a másik vita, amelyet egy zsidó vallása címzetes iskolaigazgató nyugdijbakiildése • idézett elő. izgalmasság és hangosság dolgában meg sem közelíti a gáztartóba szorult cirkusz ügyét. Ebben a másik ügyben egy Sebestyén Manó nevű, 58 éves. izr., cimz. ke- resk. iskolai igazgató volt a vita középpontja. A népszerű Zilahi-Kiss Sebestyént .nyugalomba akarta küldeni, dacára annak, hogy Sebestyén pedagógiai működésével fölebbvalói a legteljesebbén meg voltak elégedve és dacára annak, hogy Sebestyén még nem töltöttel bö azt a bizonyos 60-ik esztendőt, amely megkivántatik ahhoz, hogy zsidó és nem zsidó tanerőiket nyugalomba 'lehessen küldeni. K ö r m ö c z i Zoltán demokrata városatya kifogásolta Sebestyén nyugalomba küldését. A dolgot törvénytelennek mondta, amiért, mellesleg szólva, elnöki megrovásban részesült. Körmöczi kifejtette; hogy a'z efféle nyugdíjazás nemcsak igazságtalan, hanem egyúttal oknélkül való megterhelése a főváros háztartásának is. Ekkor jegyezte meg aztán a kedélyes Bedő Mór, hogy „hűtlen kezeié s“. És ebből a „hűtlen kezelésből“ további konzekvenciák származtak, mert Zilahi-Kiss nem hagyta magán száradni a megjegyzést hanem visszautasította. — Ha Bedő urnák nem tetszik az én politikám, vagy az ’én gazdálkodásom, — mondta az ifjú tanácsnok) önérzetesen, — akkor ne közbeszólás alakjában tessék engem megvádolni, hanem tessék felszólalni és bepanaszolni a közgyűlés előtt, vagy pedig tessék a bírósághoz fordulni. Bedő Mór menten fölállott, hogy megmagyarázza szavait. Kifejtette, hogy a tömeges nyugdíjazásokat ő már a budge t-vita során is nehezményezte és Z i 1 a h i-K i s s tanácsnok tömeges nyugdíjazási tevékenységéről akkor is az volt a véleménye, ami most, hogy tudniillik: hűtlen kezelés, Follkusházy elnök egész őszintén megvallotta. hogy ő a nagy zajban Bedő Mór közbeszólását nem hallotta. Most azonban, hogy Bedő Mór ilyen ügyesen kimagyarázta szavait, siet pótlólag rendre- utasitani Bedőnket. Bedő aztán — mint aki dolgát jól végezte — szépen otthagyta a közgyűlést. A türelmes Budapest Román vizűmért az Adria-szálló előtt Éjszakai ácsorgás Este tíz óra. A Rákóczi-utón hangosan csengetve zugnak a zsúfolt villamosok, a gyalogjárók tömve vannak, az ivlámpák égnek. Mindenki siet valahová, vagy friss levegőt szívni jött la a kormos, poros' Rákóczi-utra. De mégsem. A Rákóczi-ut és Csokonai- utea sarkán, atz Adda-szálló ormótlan épülete előtt sűrű embertömeg feketéink. Két kipödört bajusizu, hangos, keményszavu rendőr tartja fenn a rendet. Kettős sorokba állítja a tolongókat. A Rákóczi-uti sétáló, vagy dolga után siető tömeg pedig a Csokonai- utcánál szépen letter a járdáról', mint ahogy azt már évek óta, megszokta és kikerüli a hangosan lármázó, vitatkozó, egymást taszigáló csoportot. Senkinek sem tűnik fel, senki sem botlránko^ik meg ezen. a „közrend1 követelményeinek élég tétéként“ akkor, mikor kivezényelték a két rendőrt s a jó pestiek rendőri felügyelet alatt állhatnak, veszekedhetnek ott akár reggelig. Aminthogy veszekednek és állnak is. Mert, amint mindenki tudja, az Ad riadsz áll óban a román vízumokat osztogatják, s aki román vízumot akar, az el lehet rá készülve, hogy az utcán állva tölt néhány éjszakát. Nem hiába mondják, hog.v Budapesten laknak a világ legtiirelmesebb emberei, akár számtani lehetne a hátukon. Könyvet lehetne tÄeirni, mi mindent tűrünk manapság, mit tűrünk évek óta. amin kevés jóakarattal és hozzáértéssel-segíteni lehetne. Tűrjük a drágaságot, tűrjük azt, hogy a milimári tifuszos kutvizzel higiitsa kétszer-háromszor annyira a sovány soroksári tejet, mert ,i.ha szólunk neki, még azt sem hozza és a gyereknek kell a „tej“, tűrjük, hogy a fűszeres kenyérlisiztet ad nullás helyett, mert „bem fogok éppen én panaszra szaladni és napokat tölteni a törvényszéken“, tűrünk még sok eizier más kisebb és nagyobb dolgot és ha szíjat akarnának hasítani a hátunkból, talán még bocsánatot is kérnénk, hogy ilyen soványak vagyunk és megnehezítjük a munkát. így hát eltűrjük azt is, hogy néhány éjszakáit az utcán kell tölteni, ha román vízumot akarunk. Aki nem tudja, mii a vizumszerzés módja, annak szépen elmagyaráizza a harosiabajusiziu rendőr. — De gyüjjöni már este nyóokor ide, különben soha nem kerül sorra! — teszi végezetül barátságosan hozzá. A jámbor pesti pedig nagyol] sóhajt. •,dalán meg is csóválja a fejét és azt hümmögi: ejnye, ejnye,, de aztán másnap este mégis hóna alá vesz egy fél községi kenyeret, zsebredug két kemény tojást (mihez mellesleg megjegyezve kétórás „sorbaállás“ után jutott:) és szépen beáll a, sorba. Ott áll reggelig s ha kell, másnap is. A közös szenvedés összehozza az embereket. Tiz óraikor azonban még veszekednek. — Azt megmondom a naccságának. — kiabálja vérben forgó szemekkel egy kendőis öregasszony egy jól öllíözötit ősz hajú hölgynek, ki kilépett a sorból -- hogy ide be ne tegye még egyszer a lábát, én ide vissza nem eresztem a sorba. Minek -mászkál el folyton. Azt hiszi, zsurba van . . . így mondja: zsurba! Egy sízőkebajuiSizu köpcös ur váratlanul békítőén közbelép. Eddig csendes néző volt. de biztosan abba a típusba tartozik, akik még mindig segíteni akarnak ia pestieken és nem tanulták meg, hogy minden segítség hiábavaló. Most azonban sikere van. — Ejnye, lelkem, — kiált rá haragosan a boszorkányra, — talán megvette ezt a helyet, hogy igy kiabál? ' — Igaz, nem háziúr! — dupláznak rá mindjárt. A vihar elült, de mindjárt másik tör ki.1-—■ .Mit tolakszik ellőre! — sipítja egy vékony női hang. Es hozzáteszi a jólismert szólamot: azt hiszi, mert kalap van a fején! . Szép kis kalapos kisasszony. A hi zeig ő módon aposztrofált „kalapos kisasszony“ tényleg szép és rettenetes zavarában csaknem sírva fakad. Kiszálad a sorból. —• Csak nem akar egész éjjel itt állni? — kérdi a közérdeket védő szőkebaiuszu ur. — Jaj, dehogy, csak a vicené még nem jön, csak öt várom meg! — mondja. Aztán barátságosabb lesz a hangulat a várakozók közt. — Én már a második éjszakát- töltöm az utcán! — panaszolja az egyik és fázósan huzza össze nyakán a horgolt kendőt. — De tegnap rosszabb volt, mert esett 1 — Azi semmi! — válaszolja szomszédnője. Múlt évben, mikor az anyám beteg lett és írták, hogy menjek haza, négy napig éjszakáztam itt az utcán- télbe, fagyba, mikor aztán megkaptam a vízumot- kórházba kerültem, nem mehettem haza. Mikorra meggyógyultam, meghalt az anyám! A Palace'-száloda előtt, a sötét Csokonai-utcában. ácsorgó-bŐpzfe alakult. Itt embereket lehet fogadni, kik jó pénzért sorba állnak a vizű mkérő helyett. — Nem lehet háromszázért! ... —- mondja felhangon egy topromgyOiS kamasz. Megegyeznek négyszázban. — Aztán pontosan- itt legyen reggel hétkor, mert tovább Istien egyse nem várok! — kiáltja a távozó elegáns fiatall -ur után. S ez igy megy napról-naprá. A legforgalmasabb pesti utcán, a város belsejében nap-nap után szenved, fázik, kínlódik egy csomó ember, apró és nagy tragédiák játszódnak le, elmulasztott üzlet, családi ügyek. Beteg, haldokló szülők, kik gyermekeiket hívták, hiába várnak, az anya nem utlazhat beteg gyermekéhez. S nincs, aki szót emeljen, nincs* aki a főváros mostohasorsra jutott gyermekeivel törődne. Pedig lehetne segíteni, barátságos intervencióval meg lehetne szüntetni ezeket a nem is ázsiai, hanem speciálisan pesti állapotokat. Csak lenne, aki szót emelne a főváros atyái közül szenvedő gyermekei érdekében. A bukaresti magyar köveltiség a legnagyobb előzékenységgel szolgálja a közönséget, 30 lei ellenében vállalkozó társaságok megszerzik az útlevelet vízummal együtt, anélkül, hogy személyesen' meg kellene jelenni. Csak nálunk van még igy! Naponta részvétlen szívvel, közönyösen megyünk el az apró és nagy szenvedések mellett, csak a fogunkat csikorgatjuk, ha ránk is zúdulnak ugyanezek a szenvedések, de álliuk, tűrjük, alázatosan, megalázva. A városházán pedig tovább folyik a népbol- dogiíás. CM-TQ- BIHIBSHRR * K * S B a S a X Cl 3 Bt i ß Z- RH IS f, £ E S 53 ■ a a t R R ■ IRI :a 9 - ■ ■ j Sok pénzt kereshetnek j különösebb fáradság nélkül urak és nők egy- ■ 3 aránt. naponta 1000—2000 koronát. Mellékfoglal- Jj b kozás is lehet. Jelentkezés igazoló iratokkal ■ a ■ | Mezőgazdasági Részv.-Társ. j IV , Szervita-tér 5. I. emelet. " s a Nem sorsjegyüzlet és nem életbiztosítás! ■ D ■ aniSSRB 3QB KSS« 'tSSfcűíSSlUEKBRRi as a u ft a u a * M e O B a » U t Bír ■■■ .... ARANYAT, A.'U.'Áit, BRILUANST, fiSSS; SCHMELZER BENŐ Központi városház, főkapu mellett. CHMIDT NÉPARÉNA (v. BMOKALDI) 'ifgef. Olcsó helyárak 36 K-tól lefelé. nTOjvsi sláger-műsor. Kreton kutyaszinháza, Hartwell, Repülő lovas, stb. Sib. Bővebbet a plakátokon.
