Fővárosi Hírlap, 1922 (11. évfolyam, 1-44. szám)

1922-05-17 / 19. szám

4

Budapest, 1922. május 17.

tokát és elhatározást a főváros közgyűlési termében szereztem. Ott kellett látnom azt a páratlan, végzetesen veszedelmes helyzetet, hogy a főváros rekonstrukciója, vagy boldogsága érdekében nélkülözhetetlen gondolatok is veszendőbe mennek, ha azoknak születési helye egészen véletlenül nem ott van, ahol az erők a pártpolitika szerint csoportosulnak. Ma már Magyarországon a pártpolitika sehol olyan orgiákat nem ül, mint a budapesti városházának közgyűlési termében és mondhatjuk azt is, hogy sehol nem is okoz olyan súlyos károkat, mint éppen ott. De be kellett látnia annak, aki nyitott szemmel nézi a dolgokat és eseményeket, hogy nem lehet másként a magyar újjáépítésnek elkövetkeznie, mint ha gazdaságilag kulturált, praktikus érzékkel biró és magukat a napi politikától emancipálni tudó férfiak kerülnek .be a parlamentbe, ahol minden alkalmat megragadnak annak érdekében, hogy a gazdasági kérdéseknek domináló szerepet biztosítsanak, hogy a gazdasági kérdéseket ne engedjék a politika mocsarába belesülyeszteni, sőt hogy minden: problémát, amely a parlament elé kerül, megvizsgáljanak gazdasági szempontokból is és lehetőleg biztosítsák is minden kérdésben a gazdasági szempontból szükséges átformálásokat és módosításokat. Meg kellett tehát csinálni a Gazdaságpolitikai Pártot, amelyre hogy szükség volt és szükség van, semmi sem bizonyítja olyan eklatánsán, mint az, hogy a választópolgárság lelkesen1 és szeretettel sorakozik a zászlaja alá, mert megérezte, hogy ami itt a kommunizmus bukása óta történt, egy ipar-, kereskedelem- és általában egy gazdaságpolitika-ellenes irányzat tombolása, az veszedelmes és káros volt az országnak, hogy ami itt történt a kommunizmus bukása óta, egy túlzó agrárius irányzatnak a városi lakosság megélhetését veszélyeztető felül- kerekcdése: mindez anélkül, hogy elpusztulnánk, nem mehet tovább. Nincs és nem lehet más a megoldás, mint hogy azok a férfiak, akiket majd a Gazdaságpolitikai Párt programmjával fog a vá- lasztóközönség a parlamentbe beküldeni, működésűkkel igyekeznek a pártpolitikai ellentéteket elsimítani és a közgazdasági gondolkodás segítségével keresni a magyar haladás, a magyar építés egyedül helyes, egyedül eredményes útját.

Horváth Károly

vezérigazgató, fővárosi bizottsági tag:

— A múlt politikájának egyik jellemző meg- oszlódása volt az, hogy volt külön országos és külön községi politika. A múltban! ez talán jogosult is voltt* miért Budapest, mint község, Nagy- M a gyár or sz ágiról képest sokkal kisebb arány- számot mutatott, mint ma. Azonban változtak az idők, változni kell a különböző törekvéseknek is. *Ma, amikor Budapest az országnak egy hetedrésze lés amikor ezen hetedrész ellátás és megélhetés szempontjából hosszuideigkizárólagCsonka- Magyarorszálgra van utalva, mondom, ma a főváros községi ügyei nemcsak nem törpülnek el az országos kérdések mellett, hanem ellenkezőleg, különösen a megélhetés szempontjából, azok legfon tosabbiká t képezik.

Mindennek dacára a múlt eseményeiből szomorúan kell megállapítanunk, hogy a közjogi kérdések erősebbeknek bizonyultak, mint a főváros létkérdése s ezen helytelenségben elsősorban az emberek, de másodsorban a pártok is bűnösek, amelyek mást hirdettek, választóik előtt és mást odabent a fórumon.

— Ezen változtatni, bevinni a városi polgárság érdekeinek képviseletét a körülhatárolt törvényhatósági bizottságtól a szabad nemzetgyűlésbe: ezért kellett egy uj párt, amely kimondja, hogy közjogi kérdések őt nem érdeklik, őt egy kérdés érdekli: Miből s hogyan fogunk megélni? A dolgozó kar és a fütendő gyomor a közjogi pártok minden egyes tagjánál egyforma, vagy legalább is egyforma kellene, hogy legyen. Mi munkát akarunk adni ennek a dolgozó karnak, fűtőanyagot a gyomornak és ez csak egy utón érhető el, ha félretesszük a közjogi kérdéseket, amelyek csak a városi polgárság egységének szétszaggatására alkalmasak s ezek helyébe, mint legelsősorban: megoldandókat, meg nem szűnő créllyel és ernyedetlen kitartással odatartjuk a gazdasági kérdéseket, követelve azok sürgős, a kar és gyomornak megfelelő megoldását.

— Ez a Gazdaságpolitikai Párt célja és feladata: A jövő fogja megmutatni és igazolni, szükség volt-e reá és teljesitette-e kötelességét.

Becsey Antal

mérnök, főv. biz. tag:

— Én, mint mérnök, hivatásom szemüvegén át nézem a magyar politikát. Mint az építő és alkotó tevékenység egyik exponense egyfelől látom, hogy az országot nemcsak területileg csonkították meg, hanem elvették tőle az alkotó munka feltételeinek, nyersanyagainak, erőforrásainak túlnyomó nagy részét. Másfelől viszont

látom, hogy a megcsonkított országgal is még annyi lehetősége van a termelő munkának, amely nemcsak pillanatnyilag képes nyomorúságunkon enyhíteni, hanem a lehetőségek kellő kihasználásával újraéledésünknek és megerősödésünknek legszebb perspektíváját nyitja meg.

— Ezen a kettős megállapításon keresztül nézve közállapotainkat, azt hiszem, hogy az elmúlt harmadfél esztendő alatt jóformán semmi sem történt a változó kormányok és pártok részéről abban az irányban, ami magunkkal szemben fennálló, elemi kötelességünk megértéséről tanúskodnék. Az alkotó munka alapja az egységes erőkifejtés. Ehelyett a pártpolitika a legszer- telcnebbül széttagozta az ország erőit. Őstermelő ország vagyunk és az elemi életszükségletek kielégítésével sem bírunk a nyomorgó városi polgárságon segíteni. Többtermelésről szavaltunk és külkereskedelmi mérlegünk húszmilliárdot meghaladó passzívával zárult. Magyarország integritását akarjuk és tényleg a mesterséges határok megszüntetése érdekében legközvetlenebbül ható eszközt, a gazdasági szerződéseket, nem kötöttük meg. Iparunk és kereskedelmünk éppen olyan béna, mint maga a megcsonkított ország. Orientációt keresve, a pártok sorában nem láttam egyet sem, amely ezekkel az elsőrendűen! nemzeti, öncélú kérdésekkel a szükséges megértéssel, elhatározással és készültsége gel foglalkozott volna, vagy legalább megfelelő hyomatékkal proigtramimjálba vette volna ezeket. Arra a meggyőződésre jutottam, hogy ezek a nálunk uj problémák a régi pártkeretekben nem találnak visszhangra, hogy az uj nemzetmentö feladatok uj célkitűzéseket, uj embereket <?s uj, friss szellemtől áthatott pártalakulatot tesznek szükségessé. Ezért csináltuk meg a Gazdaság- politikai Pártot.

\ ------Sz

ávay Gyula

a Budapesti kereskedelmi és iparkamara főtitkára:

— Ebben a’z országban mindenki jót akar és csupa rossz történik. Nyilván azíért, miért a jó- kivánások és jótakarások az üdvösséghez nem elegendők. A kapkodások pedig csak növelik a zűrzavart és általános bizonytalanságot, melynek láza örök remegésben tartva a nemzet összeesett gazdasági szervezetét, felemészti a produktív' munka minden életerejét.

— Éppen most beszélgetünk valamiről s a sok száz kérdésből csak erre az egy pontra mutatok tehát rá.

—■ Nagy a nyersanyag- és államférfi-hiány. S valami nincs rendéin! Mert az csak nem lehet gazdasági törvény, hogy a nemzet egy része m ár ő 1 - h o 1 n a p r a m egrniil 1 iomo sód jón;, u gyám azon időben a másik része az ijesztő eikoldusod'ás megsemmisülésébe hulljon, egyik része terinel- vényeit arany ért ékben hozza forgalomba, úgy am akkor a másik része munkája ellenértékét régi papirosvalutákban kapja, ellenben amaz első rész az állam terhei viselésében régi papiros- fillérekkel vesz részt, ez a második pedig aranyforintokkal, amaz kihúzza magát mindert vakságokból, ez minden elemi és fogyasztási szükségletének megszerzésénél, sónál, cukornál, fánál, szénnél, teánál, kávénál, ruhánál, lakásnál az áll amiréís zies eidések a r any vámvál tságá t f i z e ti,

azonkívül rá van szabadítva az egész" világ, hogy regresszálja magát rajta.

— A gazdasági törvények mégis csak örök- érvényüek és kell valami politikának lenni, mely alkalmazásukkal elbánik s a gazdasági egyensúlyt a nemzet más-más rétegei közt a nemzet- vágyon nemizettartó kötelezettségeire ügyelve, fenntartja. Mert nemzetfenntartó kötelezettsége is van miniden vagyonnak: tőkének, földnek, munkának s ezt a gazdaságpolitika tarthatja érvényben.

— Minthogy a mi tapasztalásunk szerint ez a gazdaságpolitika ez idő szerint, úgy látszik, le van szerelve és működésben csak bizonyos csavarjai vaunak, azokjs csak az egyik oldalra való hatásra irányitottan, — sürgetjük azt, hogy ez a gazdaságpolitika legyen és pedig igazságos, méltányos, eredményre vezető és ezzel foglalkozzunk, ne mással, mert ez a kenyér, ez az élet, az egyesnek és a nemzetnek az. élete, ez az ország jövője. Ezt bele akarjuk kiáltani a választási csatazajba s bele akarjuk vinni a,z uj országgyűlésbe, a közéletbe, a .társadalmi világ forrongásaiba, a családok és egyesek gondolkodásába. Hogy ezt tehessük: mindenféle pártu emberek egy pártokon felül levő pártot szeretnénk teremteni, mely csakis ezzel foglalkozzék.

— Mert a jelenségek olyan) hatással1 vauinak reánk, mintha a siilyedő Atlantisz-világnak második felvonását elnök. Valamikor a háború előtt azon panaszkodtunk, hogy egyetlen kiviteli cikkünk a kivándorlási, eleven emberanyagunk s azért vannak az erdőink, hogy elláthassanak végül bennünket koldusbottal. Már ezen túl vagyunk: nincsenek erdőink, behozatalra szorulunk, eleven embereket sem vihetünk ki, legföljebb holtakat.