Fővárosi Hírlap, 1922 (11. évfolyam, 1-44. szám)
1922-04-05 / 14. szám
{ Tizenegyedik évfolyam Budapest, 1922. április 5. 14. szám. féamaiHatiigii?or^D{ítaii{OfiiCHigr:SOHioitEEagisg{fioiB3Pi1ÍD;tiG{i8Eagiia»ao»Eag£^^?a»iA3j»o»itisrgiiaiisdmc ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 400 K. Félévre 200 K. Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban íá> íS> <s> cg) sá> íS> városi, politikai és ko hetilap FELELŐS SZERKESZTŐ DAC SÓ EMIL Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Szív-utca 18. sz. Telefon 137—-15. szám. ■M^oiau^rnn^ii Gyászfátyolból ' Ugrón Gábor leleplezi a keriilelbeosztás titkos céljait A liberálisokat az uj beosztás három mandátumtól fosztja meg — A „budapesti déli kerület“ a kormány kedvence — Elkeseredés az ellenzéken — Csak a keresztény ellenzéket nem tudják meggy engiteni annyi jutott rövid néhány esztendő alatt ennek a nemzetnek, mint amennyit ezeréves története alatt sem látott, nem is láthatott. És most uj gyász szakadt ránk az ifjú király szomorú elmúltával, mert senki sem tagadja, nem volt egyetlen magyar szív sem, amelynek nem lett volna egy biztos rekesze az ö számára. Még azok is, akik királyi mivoltát tagadták, szerették, tisztelték benne az embert. És ez az ember mindenekfelett megérdemelte a megbecsülést. Talpig férfi és talpig modern ember volt. Mikor már a szenvedések mértéke is betelt, amikor már kidőltünk a ránkerőszakolt véráldozatok alatt, ő a béke olajágával jött. Volt-e ember ebben a hazában, aki már abban a pillanatban szivébe ne fogadta volna? Csak a botor és emberséget nem ismerő ellenség nem tudta meglátni a bizony idehaza sem dédelgetett Habsburg név mögött a csupaszív embert, a béke királyát, a megértés apostolát. Jött és hozta a legtisztább, a legnemesebb, a legmodernebb demokráciát, hozott választójogot, hozott testvéri érzést a legszegényebb emberhez, boldoggá szeretett volna tenni mindenkit egyformán, különbség nélkül. Egy és osztatlan demokráciát hozott, nem olyan felekezetek és fajok szerint megosz- lót, amilyet a mai álapostolok hirdetnek. Meleg szívvel és gazdag lélekkel jött, de valljuk a sok ellentmondással szemben, hogy csak egyetlen hiba volt: későn jött. A kor szavát meg nem értő politikusokat akkor távoJithatta már csak el, az udvar fertőző múmiáit csak akkor dobálhatta ki, amikor már minden összeomlott. Megsiratja most ebben az országban mindenki. Sir, akinek a fronton mondott néhány jó szót, sir, aki egyszer zsebkendőt lengetett a vonatja után, sir, aki nem tudta megérteni, miért kellett elmennie, sir, aki látta visszajönni, sir, aki látta megalázva és sírunk mi budapestiek, akik harmincesztendős fiatalságával, édes asz- szonyával, gyönyörű gyerekeivel láttuk örülni őt a pesti utcán fiatal, aranyos életének. Mennyi reményt fűzűink hozzá. Mert tudtuk, láttuk, éreztük, hogy szereti a magyart és szereti a mi Budapestünket. A Fővárosi Hírlapnak sok büszkesége van a jó hírszolgáltatás terén; de alighanem akkor lebbentettük meg a iegédesebb álmok fátyolát Budapest előtt, amikor mi siettünk büszke heroldokként hirdetni a pompás tervet, hogy az ifjú király udvari életet varázsol Budapestre. az esztendő nagyobb részét itt fogja tölteni, fejedelmi vendégeit itt fogadja, jelenlétének vonzó pompájával ezt a várost gazdagítja. Már épült is a várbeli színház és heteken át volt kedves hírünk a publikum számára: már megjöttek a drapériák, már kész a vasfüggöny, gyönyörű lesz a királyi páholy. És egyszer jött a sötét végzet: lezuhant a vasfüggöny, álom, reménység összeomlott, zord idők szakadtak ránk, amelyek lassan-Iassan oszladoznak. Lassan-las- san kiderül az ég a magyar glóbusz fölött, de ime, még mindig szaporodnak a gyászíátyolok, amelyeket viselnünk ránkméretett. Ennek a Budapestnek, amely az egész országban legtöbbet szenvedett és amelyet még ma is a gyűlölet vámszedői sanyargatnak, legtöbb oka van a panaszra és legtöbb oka van a gyászra. Ha ma a boldog álmok, arhelyeket mi diadalmasan hirdettünk ezeken a hasábokon, mind valóra váltak volna, ma nem gyászolnánk se a magunk jólétét, de nem gyászolnánk a király életét se. A kerületi beosztásról szóló rendelet a hivatalos lap vasárnapi számában jelent meg. Ez a rendelet látszólag egészen ártatlannak látszik, de mégis veszedelmes pontossággal fedi azt a jóslatot, amelyet Budapestre vonatkozólag a Fővárosi Hírlap megkockáztatott. A belügyminiszter nem fogadta el ugyan a Wolff Károly-íűe ötkeriiletes beosztást, amely a liberális ellenzék mellett mindenesetre a szociáldemokraták sánszait is gyengítette volna, de pokoli számítással úgy osztotta három kerületre Budapestet, hogy az ellenzéknek ebből őri á s i kára származik. Az ötkeriiletes beosztást el kellett vetni, mert a szociáldemokratákkal szemben, akiket W o 1 f f Károly is „testvéreinek“ nevezett, paktum kötötte a kormányt. Am, ami a három kerületre való osztással történt, az felülmúl minden képzeletet. Nem magunk leplezzük le ezt a machinációt, liánéin átadjuk a szót dr. Ugrón Gábor v. b. t. t.. volt belügymi- niszíeriteU, aki a Fővárosi Hírlap munkatársának a következő nyilatkozatot volt szives tenni:- Amit a rendelet a kerületek beosztása dolgában hozott, az semmi más, — elsősorban Budapestet tekintve — mint a hihetetlen erőszak további kiépítése. Bennünket legelsősorban Budapest érdekel és a vidéki kerületek szétszaggatása körül történt dolgokat ebben a pillanatban még nincs is módomban áttekinteni, de nem is ismerem azokat kellően és e tekintetben majd csak akkor alkothatok magamnak kellő véleményt, ha majd az egyes vidékek ellenzéki emberei elmondják, hol milyen célok vezették a kormányt. Budapestre nézve azonban nem nehéz megállapítani, hogy folytatták ezzel a rendelettel is a már megkezdett erőszakot. Budapestből három kerületet csináltak, csak azért, hogy az egyik kerület mandátumainak számát kettővei megszaporitsák csak azért, mert itt a kormánypárt talaját véletlenül a legbiztosabbnak találják. Ezzel szemben a budapesti, újonnan északinak nevezett kerületben meghagyták a mandátumok számát a régiben, aminek igen egyszerű és természetes oka az, hogy ebben az uj egységgé alakított kerületben az általános választások alkalmával a kilenc közül heten nyertünk liberális programmal mandátumot. Ennél erőszakosabb kerületi beosztást el sem lehet képzelni, úgy, hogy ebben a pillanatban azt kell mondanom, hogy bennünket, liberálisokat, ez a furfangos és gonosz kerületi beosztás három mandátumunktól rabol meg. Hozzáveszem még azt is, hogy a kormány a kerületi beosztásnál figyelemmel volt arra is, hogy a szociáldemokraták, akiktől éppenséggel nem irigyeljük a mandátumot, szintén a mi rovásunkra jussanak be a parlamentbe. Kedves és nem kedves kerületek Vegyük most szem ügyre közelebbről az Ugró n által mondottakat. Budapestet a miniszteri rendelet három kerületre oszt.ia és pedig; I. a dunajobbparti rész és a Margitsziget, az eddigi 1—V. választókerület, választ 6 képviselőt és, 3 pótképviselőt; II. a dunabalparti rész északi fele, az eddigi VII—XV. kerület, választ 9 képviselőt és 3 pótképviselőt; Ilf. a dunabalparti rész déli fele, az'eddigi VI. és XVI—XXII. választókerület, választ 10 képviselőt és 4 pótképviselőt. Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a Mai uj I. kerület, amely szintén kedves a kormánynak, az 1920. évi 5 mandátum helyett most hatot kapott, dacára annak, hogy területe semmit sem növekedett, választóinak létszáma éppenséggel nem emelkedett. A 11. kerület, amely nem lehet kedves a kormánynak, de amely Budapest legnagyobb kerülete, most is csak, mint a múltban, 9 képviselőt választ, ellenben a Ili. kerület, amelyben a kormány legnagyobb örömét véli lelni, ezentúl a 'régi 8 helyett ezúttal 10 követet fog küldeni a nemzetgyűlésbe. Hogy ennek mi az oka. nem sokat kell rajta Ttiorfondiro‘zni. Íme, csak ideiktatjuk az egyes kerületek képviselőinek névsorát: I. Benárd, Schlachta, Wirier, R assay, Kontra. Köztük egyetlen liberális van R a s s a y Károly személyé b e n. Emelték te h á t e g y g y e 1 a ma n d á t u m o k szúrná t. II. Sándor Pál, Homonnay, B á r c z y, Lipták, B enede k, Vázsonyi, Szte renyi, B r ó d y, Ugrón. Vagyis Homonnay és Lipták kivételével mind liberális. Maradt tehát a mandátumok száma mint volt: 8. III. Friedrich, Mahunka, Szabó József, Weiss Konrád, Haller József, Usetty Ferenc, Avarffy Elek, Kovács Emil. Nincs közöttük h ir mondónak se egyetlen liberális, emelték tehát a m a n d á t u m o k s z á m á t kettővé 1, dacára, hogy itt a választók száma lényegesen kisebb lesz, mint az újonnan szervezett II. kerületben. És a legitimisták ? Az ellenzéken tehát általánosságban teljes az elkeseredés. Minden választási kellemetlenséget betetőzött ez a kerületi beosztást A# vidéki gyűlések megtartása elé ezer akadályt gördítenek, ugyanakkor azonban a Látszat az, hogy Budapesten lehetőleg kerülni szeretnék a botrányokat, bár a Belvárosi Körben tartott Heinrich-párti gyűlés képe mást mutat és nem túlságosan biztató az sem, hogy még a keresztény ellenzék gyűlésén is* ahol pedig a gyűlés fölött lebegett a haldokló király szelleme, elhullott mégis néhány bíizbomba. De ha nem lenne Budapesten a legkisebb rendzavarás sem, itt van a finom és előkelő kerületi beosztás, amelyről legalább azt el kell ismerni, hogy rendkívül ötletes, bár nem tagadhatjuk meg magunktól a szemrehányást, hogy éppen a Fővárosi Hírlap látta át és publikálta, hol fenyeget a legnagyobb veszedelem. Soha sem hittük volna azonban, hogy tényleg ezekhez a meglehetősen alantas eszközökhöz folyamodjanak. Nekünk mégis meggyőződésünk, hogy a kormány minden precíz számítása megbukik azon, hogy a budapesti polgárság — elsősorban azé, amelynek választójoga megmaradt — mentalitása a legutóbbi választások óta rendkívüli változásokon ment át. De ha minden lélek, aki szavazni fog. ragaszkodik is majd a két esztendő előtti jelszavakhoz, akkor is
