Fővárosi Hírlap, 1922 (11. évfolyam, 1-44. szám)
1922-03-08 / 10. szám
2 99 amikor a budapesti kerületi beosztásiról vele tár- gyad&unk és amely tárgyalásokban ém is részt vettem, meiglálílapod tűink abban, liogty Budapest egy keríletből fog állami. A miniszter elnök ezt a kiválóságunkat akceptálta is. Nagyon csodádom te háti, hogy a miinászterelinök ur, aki a'zt szokta hangoztatni, hogy az ellenzékkel való megállapodásokat meg akarja tartani, nem is beszél többé az egy kerületről, hanem a három vagy öt kerület ötletével kísérletezik. — Ami azt illeti, hö)gy Wolff Károly a kormány érdiekében részt vesz a választások elő- késtzitéséfceu és tárgyal a statisztikai hivatal igazgatójával a 'kerületi beosztás kérdésében, úgy vagyok értesülve, hogy Wolff Károly ezeket a híreket dement ált a. A keresztény községi párt értekezletén kijelentette, hogy ezekben a kérdésekben! nemi tárgyal senkivel, amit természetesem tartozunk is neki elhinlni. Meg is 1 nyugszunk dbbe,ni, ha a választéisokra tényleg nem is akar ingerenciát gyakorolni. Mindenesetre mi is nagy oni szeretnénk már tisztában lenini a dolgokkal. Miért teljes lehetetlenség az, hogy egy pártvezér a községi és az országos politika irányításában is résztvegyen és az országos politikában homlokegyenest ellenkező álláspontot foglaljon el a párt egy részével. Nagyon sajnálnám — és ez a párt álláspontja is —- ha szakításra kerülne a sor, de be kell látni, hogy e'zek az álláspontok igen visszásak és mi mindenben ahhoz a párt- határozathoz tartjuk magunkat, amelyben ebben a kérdésben a magunk feltételeit megszabtuk. Wolff Károly természetesen;, mint egyéni, olyan politikát vallhat amilyet akar, de nem lehetséges, bogy a pártvezér és a pártja között ezen az alapon eltérések leglyeníek. A listák Természetesen izgatja a közvéleményt az is, hogy hány lista fog szerepelni a budapesti választásokon. Ezt mindaddig, amig a kerületi beosztás nem vált ismeretessé, maguk a pártok sem tudják. Mindenesetre vannak törekvések, amelyek arra irányulnak, hogy a liberális ellenzék egy listán szerepeljen. Ez sok erő elaprózódásának megakadályozását jelentené, a gyakorlatban pedig Bárczy, V á- zsonyi, Rassay, Sándor Pál, Ugrón, Rupert stb. mindazok, akikért ma Budapest őszintén lelkesedik, egy listán fognak megjelenni és igy a közönségnek nem lesz majd kétsége abban, hogy melyik ti sít át gazdagítsa Szavazatával. A liberális listán kívül lesz még Andrássy—Friedrich-lista, Hal- ler-lista, Bethlen-lista, ébredő-lista és ki tudná megmondani, hogy még hány. Mindenesetre érdekes, hogy a Széchenyi-párt, amely a kommunális politikát tűzte ki zászlajára, szintén a politika ösvényére vágyakozik és —• amint a Fővárosi Hírlap hitelt érdemlő forrásból értesül — külön listával fog r észtvenni a budapesti nemzetgyűlési választásokon. Kilátásaik — amint mondják — igen jók; bár a magunk részéről nem tartjuk helyes törekvésnek az egybetartozó erők oktalan megbontását. ElmélUedés az adópréseidről Csökkenő forgalom és elviselhetetlen drágaság A főváros és az állam ladókifalálói nagyszerű szórakozást eszeltek ki: ki fogják próbálni, hogy mennyi terhet bir el a főváros dolgozó népe. A fis- kus fölemelte a régi adókat, meg újakat is kreált hozzá. A főváros meg részint megpótlékolta a fölemelt állami adókat, részint meg maga is uj adókat talált ki hozizá; ugyanis azt gondolták a városházán, hogy egy-két adóért még nem mennek a szomszédba. Nem is mentek. No aztán ezit a sok adót mind rászabadították a főváros népére és most azt ilesiik. hogv elbirja-e a többit (azokat az adókat, amelyeket csak ezután fognak kitalálni) Budapest közönsége? A legújabb adók, amelyeket még nem léptettek életbe, az államvasuti tarifaemelés, a 20 százalékos luxus-adó, meg a villamosvasúti tarifaemelés. A villamosvasút most csak egy félmilliárddal kér többet annál, mint amennyit tavaly kért; az Államvasut ellenben négy milMiárddal kér többet, amiből legalább másfél milliárd korona az, ami Budapest '»sebére megy. Azután fölemelte a pénzügyminiszter a forgalmi adó kulcsát is másfélről 3 százalékra, ami annyit jelent, hogy 900 millió helyett 1.8 milliárd forgalmi adóbevételre számítanak. a pénzügyminisztériumban; de ebben az 1.8 miliiárdban benne van az a 300 millió korona is. amit a pénzügyminisztér gavallér módjára odaajándékozott a fővárosnak. Bennünket, adófizető publikumot, persze, egyelőre nem túlságosan érdekel, hogy az állam, vagy a főváros zsebébe mennek-e a milliók, amelyeket a mi zsebünkből szednek ki. Hogy őszinték legyünk, bennünket ebben a pillanatban ennél sokkal jobban érdekel, hogy az a sok-sok adó. amelyet az állam és a főváros egyesült erővel behajt rajtunk, milyen hullámát, milyen számumját fogja felidézni a drágaságnak? Számítsunk csak egy kissé. Budapes- t e n lesz; a forgalmi adó-bevétel ° 1.8 milliárd a villamosvasúti tarifa drágulása 0.5 az államvasuti tarifa drágulása 1.5 a lakásbér drágulása 0.5 „ ___ 4. 3 milliárd Azután, vannak még apró-cseprő elrejtett adó- jövedelmek és illetékíelemelések, amelyek együttesen szintén kitesznek egy esztendőben 700 millió koronát, úgy hogy kereken 5 milliard az az adó, amellyet ebben az esztendőben több szakad ránk, minit tavaly. Mivel Budapestnek ma sincs 950.000 főnyinél több lakója, tehát azt lehetne mondani, hogy az uj adókból Budapest minden lakójára — a csecsszopókra is — fejenkint 5263 korona esik. De talán nem is ez a legfontosabb, nem is ezi a legsúlyosabb ebben a dologban, hanem — amint már említettük — az, hogy ez az 5 milliárd mekkora hullámzását fogja felidézni a drágaságnak? Ha tisztán csak a forgalmi adó hatásáról lenne s:zó: már ez egymagában elég rá, hogy megdöbbentsen bennünket. Rég megállapított dolog, hogy minden áru, mig a gyárostól a fo,gyasz:tió kezébe kerül, legalább öt kézien megy keresztül. És mivel minden uj kéz 3 százalékos forgalmi adót fizet az áru eladási ára után, tehát azt lehetne mondani, hogy a forgalmi adó átlag 15 százalékos drágaságot fog előidézni Budapesten. Dehát ez a számitás, amint említettük, csak hozzávetőleges* mert az a portéka, amely kézről- kézre jár és amelynek az ára 100 korona mikor a gyárból kijön, mikorára a második kézbe kerül: akkor már 103 koronás lesz, mert a kereskedő az eredeti árhoz hozzáüti a 3 százalékos forgalmi adót, aminthogy hozzáüti a maga úgynevezett 10—20—30, vagy 40 százalékos polgári hasznát is, úgy hogy mikorára az áru a harmadik kézbe kerül, akkor már a fiskus nem 100, hanem (eredeti ár + forgalmi adó + 30 százalékos haszon =) 133 korona után teszi zsebre a 3 százalékos forgalmi adót. Szóval, itt nem 15 százalékos, hanem minimum 30 százalékos drágulásról van szó. Amikor a pénzügyminisztiéiriumban a forgalmi adót kitervelték, akkor még Zürichben másfél centimessei jegyezték a magyar koronát és ügy látszik, ez az oka, hogy akkor, amikor Zürichben 0.73-ra bukott a magyar korona ára; a pénzügyminisztériumban a duplájára emeltlék a forgalmi adó kulcsát. Mikor a pénzügyminisztériumban a forgalmi adót kitervelték, úgy kalkulálták, hogy Budapest megadóztatható forgalma hatvan milliárd. Mikor azonban az adókulcsot megduplázták: a kalkulációban továbbra is meghagyták a hatvanmilliárdos adóalapot. Pedig ha a fölemelt forgalmi adó hatása csakugyan egy 30 százalékos vagy egy még ennél is nagyobb drágulás lesz, akkor kétségtelen, hogy a lakosság nem fog vásárolni, aminthogy a nagy részének nem is lesz miből vásárolni és akkor a haU vanmilliárdos forgalom sem marad meg adóalapnak és az az 1.8 milliárdos bevétel sem fog ilyen egészen befolyni, mint ahogy a pénzügyminisztériumban számítanak rá. A városházán ezit nagyon jól sejtik és nincsenek tőle túlságosan elragadtatva, hogy a miniszter fölemelte a forgalmi adó kulcsát. A városházán komolyan félnek tőle. hogy az adóemelés és az adóemelést követő drágulás jelentékenyen lelohasztja a vásárlási kedvet és ezzel együtt lecsökkenti a forgalmi adó-bevételt is. A főváros tehát föltétlenül károsodik azzal, hogy a pénzügyi kormány fölemelte a forgalmi adó kulcsát; kevesebb lesz a bevétele és a fővárost még a magasabb adókulcs sem kárpótolja, mert bár az állam másfélről 3 százalékra emelte a forgalmi adó kulcsát, a főváros továbbra is csak 0.5 százalékot kap belőle. LUKÁCS VILMOS és FIA TŐZSDEÜGYNÖKI ÉS BANKBIZOMÁNYI IRODA BUDAPEST, V., FALK HIKSA-U. 3. Tőzsdeidö alatt Telefon: 158 32 TELEFON : 101-04 ós 39-11 ISZAPKURA HEL|ÍeTTI,ET Dr. PAJOR SZANATÓRIUMBAN BUDAPEST, Vili., VAS-UTCA 17. Kívánatra iszapotokőzhöz is szállít. lőzsdei megbízások! Értékpapírok, valuták és devizák vétele és eladása legelőnyösebb teltételek mellett. Ezen a héten jelenik meg A PÉNZ URAI cimű sorozat első kötete Irta: KÓSA MIKLÓS dr. Ára 200 H Megrendelhető kiadóhivatalunkban is. Budapest, 1922. március 8. * * • A Rudas-fürdőbe is belenyúlt Wolff Károly szőrös keze és nemes lendülettel kiemelte onnan egy nyomorult kis hónapos szobából a ma élő magyar írók egyik legnagyobbikát, fíróáy Sándort. Ha jól sejtjük, a városházi vezér valami rettenetes taglócsapásnak szánta a másik oldal számára ezt a bolhacsipést. Tényleg azonban nem lett más ennek az egész nagy lendületű tromfnak az eredménye, mint hogy mindenki, aki elvonatkoztatja magéit a politikától és csak annak él, ami szép ezen a riit világon, jóizüt mosolyog a zavaros öklelőázésen. Hagyjuk meg a derék Wolffot abban a. tudatban, hogy fíróáy Sándor, hajlékának elvételével leütötte a „destrukció“ sárkányának mind: a hét fejét, megoldotta a zsidó kérdést és teremtett ezzel a maga ábrázatára egy uj irodalmat... Hagyjuk meg ebben a hitében, hiszen az ilyen kis örömöket megtagadni tőle nem volna szivünk, nem volna lelkiismeretünk. Mindannak a sok-sok nemes cselekedetnek, amelyet a főváros korlátlan ura ma halomra gyűjt, összes jutalma az a kicsi, röviálejá- ratu öröm, amit a tükör elé állva érez, látván a nagy férfiút, aki a macskát a szőrével gyógyítja és a destrukciót a saját destrukciójával buktatja. Ezen a kis örömön túl aztán nem is igen kínálkozik neki más, mert ki lehet szórni az iskolákból az összes tanítókat, Budapest kultúráját nem lehet megölni, az írónak pedig ki lehet húzni a feje alól a vánkosát, az mindig szebbet és nemesebbet fog álmodni, mint akár maga a nagy Wolff Károly. A budapesti piac nagyzási mániába esett és börzének képzeli magát. A budapesti kofák és egyéb árusok, zsidók és legkevésbbé sem zsidók, hetekkel előbb leszámítolják az eljövendő eseményeket. Hogy mást ne említsünk, eklatánsabb példát igazán nem tudunk mondani, a mi piaci árainkban már abban a pillanatban, amikor a kereskedelmi miniszter aláírta a vasúti tarifát felemelő rendeletet, az utolsó csirkének az árában is benne volt már az uj tarifa. Mindez még nem lenne a legnagyobb baj, mert erre a katasztrófára valamennyien el voltunk készülve. A baj csak az, hogy a második katasztrófára is készülhetünk, mert ezek a derék hölgyek és urak a tarifa- emelés életbeléptetésekor újból beszámítják az emelkedést. Csak még ráadásul valami közbeeső stációt is ki ne találjanak. A jótékonyság angyalai kozott legalább tábornoki rangot fog kapni az Egyesitett Villamos Vasutak igazgatósága, amely negyedmilliós ajándékkal tisztelte meg a Sipöcz-akciót. Negyedmillió korona igen szép pénz és mi a legkevésbbé sem irigyeljük e nemes céltól, amelyre adatott. Boldog lehet az a vállalat, amely fölöslegéből negyedmilliót adhat a nyomorgóknak, miután természetesen a saját alkalmazottait minden földi jóval ellátta. Az Egyesitett Városi Villamos amaz igen kevés és egészen kivételes vállalat közé tartozik, amely a deficitet még csak túrból sem ismeri, és amelynek alkalmazottai minden héten fáklyászenét rendeznek a bőkezű direkciónak. Igaz, hogy ezek a hálátlan alkalmazottak mégsem tudják kellően megbecsülni, a saját jólétüket és kalandos vágyaktól vezéreltetve, elhagyják a nemes stallumokat, amelyek mindegyike eéy-egy püspökséggel ér fel. Mindez azonban nem változtat a helyzeten, hogy as igazgatóság, miután a maga portáján nem talált nyomorúságot, a más portáján levő sebek gyógyítására siet. Mert azt azután igazán nem gondolhatja senki, hogy a püspöki jövedelmeket élvező kalauzok méltatlankodva nem utasították volna vissza a negyedmilliót!
