Fővárosi Hírlap, 1922 (11. évfolyam, 1-44. szám)
1922-12-13 / 43. szám
Tizenegyedik évfolyam Ara 20 korona Budapest, 1922. december 13. 43. szám. Biiaii»i3»miimiiiniiiPiiin»iltaTHaiiraHifciií<iaiiiDiiin8BiH»isgsg3íoui83maiHi3iiiBi88E3iiEai»BUBa8S8DB§igag5iáfiiÉ ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre WOO K. Félévre 500 K. Egyes számok kaphatók a ki adó híva atban. <£><£><£><£><$) ^s> VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZÓAZDASAQI HETILAP FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Megjelenik minden szerdán, Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. Telefon 137—15. szám. Páris felé Indultak meg Budapest székesfőváros küldöttei és bár ineimi örültünk volna, ha a deputációban Bokányi Dezső képviseli a magyar munkásságot és Csermák Imre a katonatanácsot, mégis jobb szerettük volnál, 'ha a párisi entrevu-n ott lett volna Budapest lakosságának minden rétege, vagy legalább is minden a közgyűlésen ma képviselt párt, hozzájuk véve a szociáldemokratákat, akiknek előretörését Wolff Károly olyan kísérteties sziliekkel festette elénk az utolsó közgyűlésen. Mert az a játék, amely néhány nap múlva a Szajna mellett indul meg, nem megy babra Amit ott döntenek vagy nem döntenek — mert hiszen el lehet képzelni ilyen esetet is — azért Budapest egész lakosságának felelősséggel kellene tartoznia: de vájjon lehetséges-e ez akkor, amikor Budapest székesfőváros közönségét összevissza Wolff Károly képviseli és még a közgyűlés meglevő ellenzékében sem akadt egyetlen,' ember, aki a párisi útra vállalkozott volna? Nem szeretnénk azonban disszonáns hangot megütni ezekben a nagy napokban és a legtisztább indulattal kiáltunk szerencsés utat a magyar állam képviselőin és a főváros fizetett tisztviselőin kívül azoknak is, akikkel szemben a politikai harc minden törvényes, komoly és ízléses eszközéi megengedtük magunknak: igenis, szerencsés utat kívánunk dr. Wolff Károlynak és dr. Sipőcz Jenőnek. Igenis pajtszsal és ne pajzson jöjjenek haza, mert ellenkező esetben a nemes vad, amely terítékre kerül, Budapest székesfőváros közönsége lesz. Amikor azonban a párisi útról elmélkedünk, meg kell emlékeznünk a francia kölcsön ügyében tartott közgyűlésről is. A döntés Párisban történik meg, mégis azt kell mondanunk, hogy a fontosabb, történelmibb jelentőségű esemény a főváros közgyűlése volt. Az a rendkívül magas nivó, amely ezen az ülésen jelentkezett először, Budapest hatalmas életerejét tükröztette elsősorban, ugyanakkor azonban a Közel-Kelet kapujában szerepet játszó férfiak tanúságot tettek nyugati kultúrájukról. Nem jövünk és ném jöhetünk ezúttal Éber Antal, Glücksthal Samu és Baracs Marcell dicséretével, de igenis Wolff Károly nívós beszéde után konstatálnunk kell, hogy megrendítő események idején a jelszó-politikát Magyarországon elgázolja aj kö- zönsélg érdeke. Nem vagyunk farizeusok és tudjuk azt, hogy a jelszó-politikának voltak olyan időszakai, amikor a legfélelmetesebb veszedelem sem tudta volna betömni a kurjantó torkokat; ma azonban eljutottunk legalább odáig, hogy nehéz órákban európai tárgyalási modor vonul be a közgyűlési terembe. Szép, vigasztaló, sőt reményt keltő jelenség ez, amely mintegy végét jósolja a városházi ellenforradalomnak, amelyet mi az első perctől az utolsóig fölöslegesnek tartottunk, mert a városházán soha sémi volt forradalom. Rá kell térni erre a problémáira, mert Wolff Károly az utolsó közgyűlésen valóságos miniszterelnöki programmot adott. A városházi vezér- ségből nem szokás a miniszterelnöki bársonyszékbe ugrani, de ma olyant időket élünk, hogy ez sem lehetetlent. És minthogy Wolff Károly az ellenforradalomnak az a vezére, vagy vezér- egyénisége, aki eddig még nem került uralomra, számolni kell vele, hogy neki is ki kell játszania magát, mint minden elguritott golyónak. Lebet, sőt reméljük, valószínű, hogy Wolff-Sipőczék nagy sikerekkel jönnek haza Párásból és az les'z az a paripa, amelyre felülve Wolff Károly, a miniszterelnökségig fog lovagolni. Ez nem lehetetlen, sőt valószínű, de mindenesetre szükséges. Mert az ő rezsimjét még előírja a történelmi patron. Paris felé mennek ma és holnap, holnapután, Páris után talán Wolff Károly les'z Magyarország miniszterelnöke, akit azonban ne hasonlítson senki a tegnapi Wolff Károlyhoz, mert az a holnapi Wolff Károly lesz. A francia kölcsön kálváriájának szerintünk nem ez lesz a legszo- morubb stálciója. Mert Wolff Károly miniszterelnökségét, ha ugyan bekövetkezik, mint szükséges rosszat és mint rövid1 átmenetet ki fogjuk bírni. De miként fogjuk kifizetni a franciák milliárdjait? Az építkezés megkönnyítéséért A magánépitési bizottság az építési szabályok megváltoztatását sürgeti. Az elmúlt héten a főváros magánépitési | bizottsága ülést tartott, amelyen váratlanul igen nagy fontosságú akció indult meg az építkezéseknek az építési szabályzat liberálisabb kezelése által való megkönnyítése irányában. A napilapok nem emlékeztek meg erről az ülésről, amely pedig az építtetőknek és építő vállalkozóknak mód felett fontos határozatokat hozott. Az ülésen, amelyen Nagy István, Bauknecht Taimáls, Pernál Flóris és Paulheim Ferenc szólaltak fel, tulajdonképen a Közmunkatanács ígéreteit igyekeztek beváltaim, hiszen a Közmunkatanács hirdeti már esztendők óta, hogy az építési szabályzat intézkedéseinek megkönnyitésével is hozzá akar járulni az épuJcezés megkezdésének lehetővé-tételéhez. A sok szép Ígéret után most a magánépitési bizottság pozitívumokat szeretne nyújtani. A magánépitési bizottságnak az a kívánsága, hogy • a Közmunkatanács függessze fel az építés! szabályzat 37. és 38. szakaszainak hatályát. Két igen sok akadályt állító intézkedés szűnnék mieg ezáltal. A 37-ik szakasz ugyanis a szomszédok jogait biztosítja. Eszerint a hatóság köteles a szomszédokat értesíteni, hogy ilyen és ilyen építkezési engedélyre vonatkozó kérelem érkezett be éis. a szomszédoknak jogukban van a már megadott építkezési engedélyt meg- föllebbezni. Ez azt jelenti, hogy az építkezést mindaddig megkezdeni nem lehet, amíg esetleg egy rosszindulatú szomszédnak a föllebbezési hadjárata véget nem ér. Elhatározta a bizottság, hogy addig is, amig ezt a kérdést a Közmunkatakács elintézi, vagyis a 37-ik szakaszt felfüggeszti, adják-ki az építési engedélyeket az építtetőknek, akik ezzel a saját felelősségükre élhetnek. Ilyen körülmények között nem lesz másra szükség, mint hogy az építtető a szomszédoktól előre beszerzi a hozzájárulást, amelynek birtokában az épittető nyugodtan kiadhatja a nyilatkozatot, amelyet a főváros fog tőle követelni és amelynek értelmében) a szomszédok fellebbezése esetén a jogi és anyagi következményeket hajlandó viselni. Kívánta azonban a bizottság a 38-ik szakasz felfüggesztését, amely szakasz szerint mindazokat az építési engedélyeket, amelyek az építési szabályzattól eltérnek, a 'Közmunkatanácshoz keli felterjeszteni. Kéri a bizottság, hogy a bizottság tárgyalása után ideiglenes építési engedélyt adhasson ki, ami azt jelenti, hogy kap a fél egy írást, amelynek értelmében az előmunkálatokat megkezdheti, vagyis fundamentumot ásathat, járdát fogr laihat, elintézheti a földmunkákat, ami mind előbbre viszi az építkezést addig is, amig a végleges építkezési engedély megérkezik. Igein fontos kívánsága még a bizottságiak, hogy a telekkönyvi korlátozással adott mengedélyeket a minimumra kell szorítani, vagyis, hogy a telekrendezéssel kapcsolatos építési em?- gedélyek kiadása csak a használhatási engedélyek kiadásától tétessék függővé. Végül pedig helyesléssel fogadott indítványt tettek a bizottsági ülésen arról is, hogy utasítsák az elöljárókat, hogy az építési kontárokkal fokozott szigorúsággal járjanak el. Hnjy reményekkel indult u párisi delegáció Wolffék karácsonyi ajándékot akarnak hozni A párisi delegáció immáir utra-kelt, hogy részt vegyen a december 14-iki tárgyaláson, amelynek a végleges döntést kell meghozni a francia tartozások kérdésében.^ A delegáció a szerdai közgyűlés után meglehetősen1 kedvező atmoszféráiban indult el, bár a szájuk ize némi- képen kesernyés lehet a kemény anyagból felépített ellenzéki kritika után. És a közvélemény előtt tulaj dónk épeirt most, hogy elutaztak és a legkülönbözőbb módon variált és permu- <ált ajánlatokat vitték magukkal, kezd világos lenni, hogy tulajdonképen mint áll ez az ügy. Legelsősorban a tanács felelőssége az, amelyre a közvélemény kiváncsi és amelyről Éber Antal mondott szenzációszámba menő beszédet. A publikum azonban nem ragaszkodik a formáikhoz, amelyeket Ébernek a közgyűlési teremben be kellett tartania és igy a közönség nem a tanács, hanem Wolff Károlynak és vezérkarának felelősségét látja. Hiszen ők voltak azok, akik népgyüléseken éls mindenütt hirdették, hogy adósságot pedig nem fizetünk. Közbeni ők sütkéreztek a „deficitme/ntes költségvetés“ imitált napfényében és ők voltak azok, akik miatt Sipőcz polgármester csak titkos, éjféli randevúkra merte hívni a „zsidó“ bankdirektorokat. A mulasztás tehát tényleg megtörtént a tanács részéről, de ez a tanács kényszerhelyzetben volt, ez a tanács nemi cselekedhetett úgy, ahogy józan esze diktálta. A másik igen súlyos veszedelem, amit a publikum a francia hitelezőkkel való tárgyalásban lát az, hogy a különböző hitelezők különböző időkben lépnek fel és külön követelik a maguk pénzét. Ebből olyan kellemetlen helyzet
