Fővárosi Hírlap, 1922 (11. évfolyam, 1-44. szám)
1922-11-29 / 41. szám
Budapest, 1922. november 29. 3 I íí a z a van, igaza vau. Till Antal kissé megszeppent a váratlan, oldalról iöKt támadásra és kis vártatva Be dó is abbahagyta a kritikát, hogy helyet engedjen G 1 ii c k s- tlial Samu felszólalásának, aki rámutatott arra, hogy a törvény sem engedi meg, hogy a tarifaemelés jogát kivegyék a közgyűlés kezéből. Erek y Károly — úgymond — közvetítő indítványt akart tenni és azt mondja, hogy csupán öt esztendőre vennék ki a közgyűlés kezéből a tarifaemelés jogát. Természetes, hogy öt esztendőre, — mondja Glücksthal, — arra az öt esztendőire, ainig a túlsó' oldal lesz a többség ebben a közgyűlésben. Mikor aztán a, túlsó oldal átváltozik kisebbséggé, akkor majd onnan is visszakövetelik a közgyűlés számára a beleszólást a tarifa megállapitásába. Hegedűs József, dr. F e 1 e k i Béla,. Horváth Károly, G á 1 Jenő és Bródi Ernő felszólalása után Ereky Károly védte meg lendületes szavakkal • és szónoki ötlettel Éber Antal javaslatát. Ereky Károly, amint a beszédéből is kitetszik, ugyanúgy hive a részvénytársasági formának, mint Éber, ő is azt iartja, hogy az iiyen nagy üzemet csak akkor lehet dirigálni, ha az igazgatóságnak diktatórikus hatalma van és az ellen sincs kifogása, ha a közgyűlés kisebbsége is képviselve van az igazgatóságban. • Szavazásra került a sor és névszerinti szavazással 107 szóval 23 ellen elhatározta a közgyűlés, hogy közlekedési részvénytársaságot létesít és ennek a részvénytársaságnak kilencven esztendőre használatra átengedi a megváltandó vasutakat. Ezzel a négynapos vita be is fejeződött. A közlekedési ügyosztály szerette volna még elvetni a gondját a bérkocsis tarifaemelésnek is. Azt proponálta,, hogy járuljon hozzá a közgyűlés, hogy ,a harmadik alapdij száznegyvenszer esélre emeljék a bérkocsis viteldijat. Ezt a propoziciót azonban Gáspár Fiilöp és Payer Sándor hozzászólása után a közgyűlés egyhangú lelkesedéssel visszautasította. A második pofon A belügyminiszter megadta az építési engedélyt a Fővárosi Operettszinháznak A Fővárosi Operettszinház sorsa — úgy látszik végleg eldőlt és pedig — kedvezően. Kedvezően tudniillik a magyar kultúra munkásai és a magyar kultúra befogadói számára, ám kedvezőtlenül Wolffék és Közmunkatanácsék számára. Bennünket ebben az ügyben édeskeveset érdekel a vállalkozók személye és a vállalkozók érdeke; de igazán nem is erről volt szó, hanem arról, hogy Wolffék, akiknek n,em szim- pátikus Ben Blumeiithal személye, rnég az olyan abszolút igazságot isy megtagadták, mint az, hogy a színház magasabbrendü kulturtényező, mint a legtiszteletreméltóbb orfeum. De szó volt még egyébről is. Arról, hogy a városházi basák összemérték fegyverüket a belügyminiszterrel, aki már csak azért sem engedhetett ebben a kérdésben, mert akkor önmaga járult volna hozzá a tekintélyek lerombolásához. A Fővárosi Hírlap értesülése szerint R a- kovszky Iván belügyminiszter már döntött a F ő- városi Operettszinház ügyében a KöZr- munkatanács döntése ellen beadott föllebbezés kérdésében. Mint ismeretes, a főváros megtagadta a Fővárosi Operettszinház építési engedélyét, a Közmunkatanács hasonlóképen ezt cselekedte a színházzal szemben, de arra a mulatságos álláspontra helyezkedett, hogy a színháznak megtagadott építési engedélyt megadta a sokkal tűzveszélyesebb orfeumnak. Fz ellen a látszólag két egybehangzó döntés ellen az érdekeltek a belügyminiszterhez folyamodtak, aki most megadta az építési engedélyt. A hét végéig meg a Közmunkatanácshoz sem érkezett le a miniszteri döntés és igy a városházán sem kaphatták azt meg, ahonnan majd a feleknek fogják kikézbesiteni. Pillanatig sem lehetett kételkedni abban, hogy a belügyminiszter a közmunkatanácsi humorral nem fog- egyetérteni; de még emlékezni kell arra is, hogy a Közmunkatanács utján Wolffék Rákovszky belügyminiszter ellen azért játszatták ki -az épitósi engedélyt megtagadó ,,trorm“-oí, mert válaszolni akartak a belügyminiszternek arra a tenyéré, hogy a főváros által megtagadott játszási engedélyi megtagadta. De különösen a játszási engedélyt megadó belügyminiszteri döntésnek a megokolása volt nagyon fájdalmas és elevenretapintó a városházi despoták számára. Wolfféknak hasonlóképen nagyon kellemetlen lesz a belügyminiszternek legújabb megokolása is, amely — értesülésünk szerint — arra a közismert szabályra fog hivatkozni, hogy ütsz á z főnél n a g y o b b b e>i o g a d ó k é p eu's s é g ii helyiség n él ne m lehet különbséget tenni színház és orfeum közt. Nem történik tehát egyéb, mint hogy a belügyminiszter figyelmeztet olyan fennálló jogszabályra, amelyről Közmunkatanácsék megfeledkeztek és amelynek kőtelező alkalmazásával mag á- n a k a Közmunkata n á c s döntésének értelmében is meg kell adni a s z i n Ii á z é p i- t é s i engedélyt. • • 0 a politikai párt, amelyhez Wolff Károlynak és városi pártja nagy részének tartozni szerencséje van, némiképen elégedetlen a saját pozíciójával. Olvassuk ugyanis, hogy a párt legutóbbi. értekezletén ,,meglehetős elégedetlenség mutatkozott amiatt, hogy a párt állítólag talajt veszít az országban". Nem igen tekintgetünk a nagy-politika felé, meg a sóhajtás is csak halkan hangzott el: de mégis úgy találjuk, hogy az országos pari tanulságok levonása céljából áttekinthetne a városi párthoz, amely megmutathatja, hogy ennek az iránynak, ennek a politikának akkor is el kell cse- ncvészesednie, ha egyszer hatalomra jutott és ha a hatalmat még olyan féltékenyen kezelik is. A párt állítólag talajt vészit az országban ... így mondja ezt a „destruktiv" jelentés, de mit mondjon a városi krónikás, aki látja, érzi az eseményeket itt Budapesten, ahol Wolfféknak maholnap már panaszkodni sem lesz érdemes. Láttánk mi már olyat, hogy a főváros alkalmazottai, vagy egyéb alkalmazottak kifogásokat emeltek a ÍÖllebb- valóik ellen és azoknak elhelyezését követelték. Láttunk mi már ilyet — de többet nem kérünk belőle. Hogy akkor az illető főnököt nem tartották elég jó szocialistának, most meg nem tartják elég jó kereszténynek; hát ez az egy az, ami a legkisebb mértékben sem változtat a dolgon. Nekünk egészen mindegy, hogy a villamos alkalmazottak majd, ha a város kezébe kerül a vasat — amint már jó előre jelezik, — azért kívánják egyes főnökök fejéi, meri „nem hódolnak a keresztény irányzatnak". Akár vörös, akár fehér, akár fekete ez a megokoíás, az egészen mindegy, mert az ilyesmi a fegyelem meglazulásának a jele, az olyasmi édes- testvére a bolsevizmusnak. És ne féljenek semmit, ha a város kezébe kerülnek, ott még virágzik a kurzus, virágzik éppen olyan - élénken, mint az „Egyesitett"-nél, ahol — ’ őszintén szólva, nem is értjük — hogyan bujkálhattak eddig azok a szörnyeteg anti- kurzisták? Igazán nem értjük, hogy történhetett ez, amikor ott is igen jól vigyáztak a kurzusra . .. Mulatságos olvasmányaink között szerepelt ezen a héten Flambeau urnák, a „Washington Times" munkatársának Budapestről írott „alkotása". A derék urat nem tudjuk, milyen városban vezették körül, de bizonyos, hogy egyetlen név, egyetlen tény nem klappol. Beszél Zagorska kisasszonyról, a nagy magyar művésznőről és halmozza a csodabogarakat. De van valami igazság abban, amikor megírja, hogy „a fővárosban sok embertől megkérdezte, a városnak melyik része Buda és melyik Pest, erre azonban senki sem tudott felvilágosítást adni". Miután Mr. Flambeau alighanem Zágrábban járt; ott aligha tudták megmutatni neki akár Pestet, akár Budát. De azt megírhatta volna, hogy ezek a csúf Pestiek tényleg nem ismerik az ősiségében tündöklő Budát és a páratlan hegyvidéket és megmagyarázhatta volna, hogy a saját városát -mindenkinek illik megismernie. Hogy ezt idegen embernek kellett megírnia! És annak is — rosszul! Hatemeletes szálloda épül a Nyugati pályaudvaron Schrantz tábornok amerikai ötlete Mérnöki és építészeti körökben sokat beszélnek most arról az építkezési bravúrról, amit élelmes vállalkozók a Nyugati pályaudvar területén ütnek nyélbe. Az ügynek külön érdekessége, hogy állami területen inagánielek 'építkeznek, a régi. bürokratikus fölfogáson ezúttal tehát rést ütöttek és ami a legjobb: a Máv. ilyen kitűnő üzletet régen csinált. — a tarifa- emeléseit nem számítva, Fgy nyugalmazott generálisnak, dr. Sc hr an t z- naik támadt az ötlete, hogy miért hagyják parlagon a pályaudvar egyik üres frontrészét. Nosza, ajánlatot tett és szerződést kínált, amelynek a veleje, hogy fölépít egv palotát, hatiemeletnyi magasat és az 15 év múlva ingyen az államé lesz, 15 évig pedig évenkínt rnég biztosit és fizet pár százezer koronát. A Máv. .rendkívül súlyos feltételeket szabott. Nevezetesen abból indult ki, hogy 15 év alatt a pályaudvart fejlesztenie kell. egész amerikai értelemben, tehát ha most építkeznek ott, az a jövő számára készülő palota legyen. Vas. vasbeton, cement, — más alkatrészt nem tűr, annál kevésbbé. mert süppedő a talaj, ezen a részen a legveszélyesebb a föld, de a Máv. az emeleteket mégis oly erősre kívánja, hogy toló-, esetleg vaskocsik közlekedését, azok óriási terheivel együtt is elbírja. És a tábornok nem hagyta magát. Segítségére jött a M a g y a r-A merikai Bank és finanszírozza a tervet, csak azt kötötte ki, hogy egyik bankfiókja az uj épületbe kerüljön. Hossza hónapok óta, a leghíresebb mérnökök és építők ellenőrizték az alapozás munkáját s az végre elkészült, minden akadály, vagy szerencsétlenség nélkül. A talaj ugyanis életveszélyes volt, süppedéstől tartottak, úgy kellett tehát a tervet megoldani, hogy se építkezés közben, se utána baj ne essen. Közel nyolcméternyi mélyre Leástak, a szükséges töltő-, pótlómunkákat elvégezték és az alap egész hidpiHérszerü részletekkel rendelkezik, átlag hétméteres mélységű a fundamentum. Csak ez került kilencmillió koronába; szakértők szerint elég olcsó... A nagy tél beköszöntése előtt ráhúzzák az emeletre a tetőt és úgy telelnek ki, a tavasszal pedig minden jel szerint. megkezdődik a hatemeletes palota további építkezése. Modern szálló lesz ez, tömérdek utas befogadására. Schrantz generális és a Máv. ugyan alkudnak még akkorái, vajion 15 vagy 20 év múlva lesz-e az egész az állam tulajdona, de valószínű, hogy ilyen részletkérdés miatt az amerikai izii terv nem marad félben. A jövő esztendőre tehát, a jelek szerint, elkészül a Nyugati pályaudvaron a hatemeletes szálloda, fényes üzlethelyiségekkel együtt. Az egészet —- mint mondottuk — a Magyar-Amerikai Bank finanszírozza és e banknak még más természetű, messzemenő tervei is vannak ugyancsak a pályaudvarral kapcsolatban. A t. nagyközönség köréből meg- nyilvánult óhajnak eleget téve szokásunktól eltérően KHRHCSOnYI MÍSÍRT rendezünk, mely alkalommal női szövetek: velourok, posztók, gabardienekstb . , stb., férfiöltöny, ragián, télikabátkel- mék, téli és nyári mosóáruk, flanellek, barchettek, crép- pek, grenadinok, satineok • LESZÁLLÍTOTT ÁRAKON kerülnek eladásra NEMZETI RUHAHÁZ Rákóczi-ut 7. \ Pannónia-szálló mellett.
