Fővárosi Hírlap, 1922 (11. évfolyam, 1-44. szám)
1922-11-29 / 41. szám
2 Budapest, 1922. november 29. Ezzel vége is lenne a békeakcióuak, ha a polgármester ennek a beszélgetésnek a során nem kapott volna olyan ötletet, amely nem biztosítja ugyan a pártok között a békét, de amely módot ad arra, hogy az ellenzék is résztvegyen a főváros anyagi bajainak eliminálását célzó tanácskozásokban és esetleges akciókban. Ez a mód pedig az, amit dr. Baracs Marcell támlán csőit a polgármesternek, hogy tudniillik vegye kezébe az egész akciót Kállay Tibor pénzügyminiszter, akinek meghívását vlsz- szautasitani nem lesz módjában az ellenzéknek és akinek személyében meg tudnak bizni. Minden remény megvan arra, hogy Kállay pénzügyminiszter meghíváséira az ellenzék hajlandó lesz leülni tárgyalni a főváros anyagi helyzetéről. A polgármestert valószinüleg, nem fogja ebben a kérdésben hiúság vezetni és az ügy érdekében szívesen fogja átengedni a vezetést Kállay pénzügyminiszternek, aki szintén hajlandó lesz a fáradozásra és kiváló tehetségének, tudásának az ügy szolgálatába való állítására, ha erre felkérik és ha az ő szereplése garantálja a sikert. De hajlandó lesz-e ezt a megoldást akceptálni Wolff Károly, a többségi párt vezére, akinél Kállay Tibor csaknem olyan erősen indexen van, mint, mondjuk, Glücksthal, vagy Baracs. Mit fog szólani Wolff, aki az országos politikában tagja annak a szövetkezésnek, amelynek egyik legfőbb programpontja a liberális Kállay Tibor megbuktatása. Aki ellen az országos politikában minden lehetőt elkövetnek, nagyon nehéz lenne a városi politikákéban rendkívüli szerephez juttatni. Az ellenzék elegendő türelmet és önfeláldozást tanúsít, ha Wolff ékkai leül egy asztalhoz tárgyalni, most igazán ő rajtuk múlik, hogy Kállay felkérésével ezt lehetővé tegyék. A baj, a veszedelem igen nagy, talán olyan nagy, hogy erre a nagy, mérhetetlen áldozatra is képesekké teszi őket. Megindult a villamosvasutak megváltásának lavinája A törvényhatóság közgyűlésén fölvonultak a szónokok, dagad a szóáradat és nincs gát, amely útját állja Megszavazták az 500 milliós részvénytársaság megalapítását Január elsején a főváros tudvalevőleg megváltja a villamos vasutakat és már most azt szeretnék tudni ia városházán, hogy miképen viszik az üzletet tovább. Vannak, akik a bérbeadás mellett érvelnek, vannak, akik azt szeretnék, hogy ha a főváros házi kezelésben folytatná a villamos üzemet; a közlekedési kérdések előkészítésére kiküldött 12-es 'bizottság pedig azt proponálta a főváros közgyűlésén, hogy a főváros a megváltott villamos vasúti vagyonból 500 millió koronás alaptőkével létesítsen egy részvénytársaságot és ez a részvénytársaság szerződjön magával a fővárossal, ami körülbelül' azt jelenti, hogy a főváros az egyik zsebéből kiveszi a vasutat és beletesz! a másikba. Hogy aztán a sokféle propozició közül melyik a helyes és melyik a jó: erről vitatkozott három napon keresztül a főváros közgyűlése és megjelentek a szónoklás poiftndján a legkitűnőbb jogászok és a legelismertebb közlekedési szakértői a városnak. Mit tagadjuk, érdekes és tanulságos volt ez a vita és ha, a kritika hangja olykor-olykor kemény is voíf, el kell ismerni, hogy a vita nívója mindvégig magas színvonalú. Egymáis után szólaltak fel a vasutkérdéshez a törvényhatósági bizottságnak olyan kitűnőségei, mint Glücksthal Samu, Éber Antal, Bedö Mór, Kollár Lajos, Gál Jenő, hegedűs József stb. Beszéltek pro és beszéltek kontra. Az egyik támogatta a tanács javaslatát éis csipkedte a tanácsot, a másik dicsérte a tanácsot, de támadta a javaslatát, úgy, hogy mikor vége volt a magas színvonalú vitának, szegény Till Antal, a vasút kiszemelt ügyvezető igazgatója azt se tudta, hogy hol áll iá feje. Felületes az előterjesztés Bedö Mór volt a vasutvita eLsö szónoka. Szerdán aztán nem is engedett mást szóhoz, mindjárt ki is beszelte az egész közgyűlést. Amiket mondott, azok érdekes dolgok voltak, Bedö most is megmutatta, hogy micsoda kitűnő ügyvéd, alaposan belefeküdt a vasutproblémába és rengeteg sok javaslatot adott be. Bedö különben azon a véleményen van, hogy a vasút megváltására vonatkozó előterjesztés hiányos, felületes, 1 e 1 kiisme r e 11 e n, nincs kellően előkészítve, hogy r é 's izi v é n y] t á r s a s á g (alaki t já s á r a egyelőre nincs szükség, hanem provizórikusán egy fél esztendeig maga. a főváros házilag vezesse a vasutat. A megváltandó ingatlanokról pontos kimutatást követeljen a tanácstól a közgyűlés. Kollár alibit bizonyít A folytatólagos közgyűlés Kollár beszédével kezdődött. Kollár, aki budai liberális volt a mult- ban, jelenleg pedig a keresztény községi párt tagja, mint óvatos emberhez illik, mindenekelőtt alibit bizonyított. Kimondta, hogy a régi közgyűléseken ö volt az egyetlen, aki állandóan és folyton követelte a villamosvasutak megváltását. Csak éppen most nem szeretné, ha megváltanák a vasutat 1923 január elsején, mert ez a legalkalmaitlanabb időpont a megváltásra. Ebből az derül ki, hogy mikor Kollár meg akarta váltani a vasutat, akkor mindenki ellene volt, most pedig, mikor mindenki megváltani akarja, akkor Kollár ellene van Ebből az eszmekörből aztán azt igyekezett kihozni, hogy a közgyűlésen ma ö az egyetlen okos ember. Egyúttal igen helyesen megállapította azt is, hagy ö semmiért nem vállalja a felelősséget. Szavatolás a múltért Kollárral szemben dr. Glücksithal Samu a másik végletekbe esett, mert viszont ö kijelentette, hogy mindenért vállalja a felelősséget, vállaljai ő i s.. a régi liberális párt i s. Vállalja a külföldi kölcsönökért is, meri hiszen, hogy ma van egy pár nagyszerű, modern, nagyértékü kulturális és szociális intézményünk, hogy van egy pár nagyszerű és modern közüzemünk, ezt mind a külföldi kölcsönöknek köszönhetjük. És aztán végre is 1910-ben, mikor az angol kölcsönt felvettük, 1911- ben, mikor a francia kölcsöntranzakciót megcsináltuk és 1914. Havasban, mikor az arany márka kölcsönt felvetítik, ki gondolt akkor még ia háborúra, ki tudta azt akkor, hogy 1914. nyarán megindul egy förgeteg, mely elsöpri fél Európát. Tönkreteszi Magyarországot és agyonüti a mi koronánkat. Hisz a főváros akkori vezetőségének, mely ezeket iá külföldi invesztíciós kölcsönöket felvette, mindenki tapsolt és tapsolt a pénzügyi kormányzat is. Azt mondja Glücksthal, hogy semmi oka nincs rá, hogy szégyenkezzék a múlt miatt, vállalja az erkölcsi és a politikai felelősséget. Ezután Glücksthal elsősorban jogi, mjasodisorbam politikai szempontból bírálta a vasúti előterjesztést és darabokra szedte. Ezekben a dolgokban aztán, hogy népies szóval éljünk, Glücksthal Samu igazán nagy fin. Elmésen és finom jogi éllel magyarázta meg a közgyűlésnek, hogy ebben az előterjesztésben hol vain a kutya eltemetve. Azt fejtegette, hogy részvénytársaság alaki fisára szükség e g y á 1 ti a Hi b a n n i n- csen, mert arra ráérnek akkor, ha ismerik a keretet, ha tudják, hogy azoknak a tárgyalásoknak, amelyeket most a belgákkal (folytatnak, később talán svájci és hazai tőkésekkel folytatnak, hogy ennek mi lesz az eredménye. Neki az a véleménye, leghelyesebb lenne, ha a főváros ideiglenesen házi kezelésben vezetné az üzemet, ez a hlázikezeléses idő nagyszerű és tanulságos lenne, amelynek tapasztalatait fel lehetne használni később és amely megmutatná, hogy tula.jdonképen egyáltalán szükség van-e arra,, hogy a város bérbeadja a vasutat. Fölveti a kérdést, hogy tulajdonképen miért olyan sürgős, hogy a vaisutvagyont részvénytársasággá alakítsa a főváros, miért sürgős az, hogy a főváros önmagával kössön szerződést. Viainnak, akik azt mondják, hogy erre azért van szükség, mert a részvénytársasági forma mellett a vasút üzemvezetése teljesen az igazgatóság kezébe csúszik és a törvényhatósági bizottságtól' el lehet veöni azt a jogot, hogy beleszóljon a v-aisut vezetésébe. Mivel pedig a vasút igazgatósága a többségi pártból kerülne ki, ennélfogva a részvénytársasági forma tulajdonképen a mai többségi párt uralmának a meghosszabbítását jelentené. Figyelmezteti azonban a közgyűlést, hoiay a kisebbség jogainak k o n f 1 s k á Iá sia igen veszedelmes precedens és nem tartaná helyesnek, ha ezt a jogfosztást belevinnék a főváros törvényeibe. A kisebbségi jog szabadságjoga a főváros autonómiájának és a kisebbség jogának a irentartása fontos érdeke a többségnek is, mert hiszen a* vasút koncessziója 90 esztendőre fog szólani és 90 esztendő alatt sok minden történhetik, 90 esztendő múlva már senki sem lesz a maiak közül a közgyűlés termében, sem ,a mai többség, sem a mai kisebbség, a pártok erőviszonyai is megváltozhatnak, a többség átalakulhat kisebbséggé és akkor a kisebbségi jogokr^ rüatgy szüksége lehet a mai többségnek. A részvénytársaságért pro és kontra Éber Antal szólalt ezután fel és Éber Antal teljes mértékben akceptálta a tanácsi előterjesztést. Ö a részvénytársasági forma mellett van, ellenzi, a vasút bérbeadását, nagy előnynek tartja a részvény- társasági forma mellett, hogy a közgyűlés nem szólhat majd be a vasút vezetésébe és irányításába, nem határozhatja el, hogy mikor emeljék, vagy ne emeljék a tarifákat, neki csak egy külön szempontja van ennél a kérdésnél; azt mondja ugyanis, hogy minden üzem rentabilitása attól függi, hogy ki a vezetője. A vezetéshez, pláne egy ilyen nagy- iizemvezetéshez, egy nagyszerű, hozzáértő, egy minden hájjal megkent üzleti zseni, egy autokrata természet kell és Rényi Dezső alpolgármestert, aki szelíd, szeretetreméltó, de nem autokrata, nem kereskedő-zseni, nem tartja alkalmas vezetőnek. Dr. Gál Jenő a változatosság kedvéért szintén a részvénytársasági forma ellen beszélt, azt mondja, hogy nem fontos, hogy a vasút hasznot hajt-e vagy nem, a villamosvasút elsősorban szociális intézmény, végül kérdi, hogy mi lesz az alkalmazottak sorsa, ha ia Ifőváros megváltja a vasutat, mi lesz a nyugdij- kérdéssel és kéri a közgyűlést, hogy megváltás után politikai okokból ne dobiák ki aiz alkalmazottak egy részét az utcára. Bródy az inkompatibilitásról B r ó d y Ernő igen érdekesen fejtegette a városi üzemek várositásának történetét és nagy meglepetést keltett bizonyos oldalról az a megjállapitása, hogy az alaki tan dó részvénytársaság igazgatóságában a fővárosi bizottsági1 tagok helyet nem foglalhatnak, mert egy hasonló esetben a; közigazgatási bíróság már megállapította, hogy fővárosi bizottsági tagok a fővárossal elszámolási viszonyban levő vállalatoknál vezető állással nem bírhatnak. Baracs Marcel és a többiek A szenzáció erejével hatott Baracs Marcel beszéde is, aki a részvénytársasági formát kritizálva megemlítette, hogy a részvénytársasági forma a külföldi adósságok szempontjából sem célszerű, mert igy a külföldi hitelezők bármikor rátehetnék a Városi Vasút részvényekre kezüket és a részvényekkel együtt elvihetik <a főváros vasutját is. De különben — mondja Baracs — képtelenség, hogy a mai közgyűlési többség, mely mint a legutolsó n e m z e t gl y ü i é te i választások megmutatták, egyáltalában nem képviseli a főváros polgárságát, kilencven esztendőre kösse le a jövendő, idők generációját. Írjanak ki uj választási, alakítsák újjá a törvényhatósági bizottságot és az döntsön ebben a fontos kérdésben. Utána Hegedűs József, Ereki Károly és Rotzer Zsigmond szólaltak még fel. Jogászok vigaszversenye Hétfőn, a vita utolsó délutánján, már a legkitűnőbb jogászok hadakoztak egymással a zárszó jogán. Szabó Imre tiszti főügyész nagyszerű készültséggel próbálta megvédeni jogi szempontból a tanácsi előterjesztést, utána pedig Till Antal tanácsnok reflektált a felszólalásokra" és el is fogadott néhány Bedö-féle indítványt. Bedö természetesnek vette, hogy a, tanácsnok akceptálja az ö felfogását, mivel azonban Till tanácsnok védekezett az ellen, hogy Bedö hiányosnak, rossznak mondta az előterjesztést, kijelentette, hogy ma is fenntartja azt a minapi kijelentését, amelyet a haramlás-köteles ingatlanok kérdésénél tett. A Közúti, az mondhatja azt, hogy a inunk áslak ás ok nem háramlás-kötelesek, de a főváros egyik főtiszt viselője nem mondhatja. Erre Wolff Károly idegesen szólt közbe: 3
