Fővárosi Hírlap, 1922 (11. évfolyam, 1-44. szám)
1922-10-25 / 36. szám
Tizenegyedik évfolyam Ára 10 korona Budapest, 1922. október 25. 36. szám. PnnHiPiiipiiiaiiíaHiniimiiiDiiiniiiniiiBnioiiiniiiniiiBiHgmnuiBHiaiiiBiiiaiiiBniaHiBUiaiiiniiiBinanié ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre 300 K. Félévre 400 K. Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban <s> ss> <£> <£) <s> <s> VAROS!, POLITIK fi! ÉS KÖ HETILAP FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal : VI. kér., Sziv-utca 18. sz. Telefon 137—15. szám. A 2 §-os törvényjavaslat, amelyet a belügyminisztériumban már elő is készítettek — ha ugyan igazak, helyesek és pontosak az erre vonatkozó híradások —• unikum' a magyar törvényalkotásban. És ha szabad jóslásokba bocsátkoznunk, akkor megjósolhatjuk, hogy abból a javaslatból soha sem lesz törvény. Ennek a kurta-furcsa törvényjavaslat-paródiának néni szabad eljutnia a t. Há'z asztaláig, meg kell rekednie Rakovszky Ivánnál, a kiváló jogtudós miniszternél, aki nem! fede’zlhet nevével, jogászi és politikai múltjával ilyen szégyen-javaslatot, amelyben Viczián István szelleme nyilatkozik meg. Mi hiszünk és bízunk benne annál is inkább, mert ha nem igy lenne, akkor a kor-. mány még soha nem látott hevességű parlamenti harcot idéz fel és egyben felkavarja Budapest békés és munkás polgárságának nyugalmát is, mert ez a kétszakaszos ötlet megfoszt bennünket akaratunk szabad megnyilatkozásától. Lássuk csak, mit is mondana ki a hires kétszakaszos? Az első szakasz a fontosabbik. Ez azt mondaná ki röviden, cinikusan, a jogfosztás zsarnoki önkényével, hogy a fővárosi törvény- hatósági bizottság mandátumát, amely .1923 december 31-én jár le, öt évvel, vagyis 1928 december 31-ig meghosszabbítsák. Egyszóval Wolff Károlyék tudják, érzik, biztosak benne, hogy ha valamit nem cselekszenek, akkor 1923 december 31-én Budapest népe meghúzza hatalmuk felett ,a halálharangot. Az elkövetkezendő községi választások után nincs feltámadás, mert Magyarorszálg és Budapest nem juthat többé olyan kétségbeesett hangulatba, mint amilyenben a nyomorult, aljas kommunizmus után volt. Az ■elkeseredett, a halálrafáradt és halál,rakinzottl lelkek menekültek abba a másik végletbe, amelyet Wolffék képviselnek ma és képviselnének még öt esztendővel tovább, ha ez a kétségbeesett hatalom-mentő tervük megvalósulhatna. Erre a rezsimre azonban nincsen szüksége Budapestnek, aminthogy ennek az akaratának élesen, szinte megint szélsőségesen kifejezést adott a legutóbbi nemzetgyűlési választásokon. De kifejezte ezt az ország is, amely nem a szélsőséges Wolff-irányzatniak, hanem a mérsékelt Bethlennek adott többséget. Ez a többség nem kívánhatja, hogy az ország fővárosában tovább is egy szélsőséges irány tobzódjon. Ám Wolffék készen vannak már az okos emberek előtt nevetséges, de a rabulisztika és demagógia számára kapós argumentummal. Azt mondják röviden és egyszerűen, hogy erre a lépésre a polgári társadalomnak van szüksége. Melyik az a polgári társadalom, vájjon, amelyikre hivatkoznak? Ok maguk: Wolff, Bohn, Csilléry, Zilahi Kiss. A többi nemi fontos. Ok nem a szocialista többségtől félnek, ami nemi is fog bekövetkezni; hanem félnek attól, ami kétségtelen: hogy ők süllyednek törpe kisebbséggé! Eltekintve attól, hogy jogfosztást semmiképen sem szabad elkövetni, a polgári többség katasztrófájától félni nem kell és igy egészen világos, hogy Wolffék csak önző érdekeiket szolgálják akkor, amikor a polgári többség védelmét harsogják felénk. A második szakasz ellen elvben nem emel- kedhetik olyan kifogás, amely helytáilana. Eszerint a tanácsnokokat életfogytiglan választanák. Nagyon helyes törvényes intézkedés lenne ez, ha ... Nagyon helyes intézkedés lenne ez, hiszen régi vágyunk, hogy a tanács tagjai ne legyenek kitéve védetlenül a politikai forgószelek elsodró hatásának. A legutóbbi tanácsi választások megmutatták, hogy ennek a helyzetnek el kell következnie. A legutóbbi választásokon elboruló lélekkel, fájdalmasan láttuk, hogy szórták ki a politikába belediihödött urak, akiknek a városi adminisztrációról fogalmuk sem volt, a városháza legszebb értékeit. Mi tapsolnánk legőszintébben, ha végre ennek az állapotnak végét szakítanák és azt, aki egyszer tanácsnok lett, engednék nyugodtan dolgozni. De ismételjük, hogy ennek is van még akadálya. Előbb meg kell kérdezni a választókat és az uj válaszHe.íek óta beszélnek városszerte egy titokzatos házépítési akcióról, amelyre az államnak egy belga pénzcsoport tett volna ajánlatot és amelyről Q e r 1 ó c z y Gyula lakásügyi korimány- biztos és pedig egyedül Gerlóczy kormánybiztos komolyan tárgyal. Az ajánlat körül nagy a titkolódzás, aminek azonban csak akkor van értelme, ha remény van az ajánlat gyökeres megváltoztatására; de ha az eredeti ajánlat a maga meztelenségében a közvélemény elé kerül, csak felháborodást szül, mert ez; a kapzsiság, a nyomort, a rászorultságot kiaknázó üzletiesség a legkisebb szimpátiával sem fog találkozni. Az információk forrása már Gerlóczy kormánybiztosnál bedugul, aki azt mondja, hogy a tárgyalásoknak, amelyeknek létezését elismeri, üzleti jellegük van és az üzleti tárgyalások érzékenyek, szégyenlőseik. Tény azonban az, hogy a belga terveket nemcsak titkolják, de maguk a legilletékesebb fórumok sem ismerik; igy mindenekelőtt — ami bennünket legjobban érdekel — meg kell állapítani, hogy a főváros ugyan képviselve van a Lakásügyi Bizottságban, de a belga csoport ajánlatának tárgyalásánál (ha ugyan a szűkmarkú felvilágosításokat, amelyekeit a bizottság kapott, tárgyalásoknak lehet nevezni) sem a beteg dr. Sipöcz Jenő polgármester, sem a szintén beteg Lobmayer Jenő tanácsnok nem vettek részt, hanem csak az egyik tanácsjegyző volt oitt. Mindazonáltal igyekeztünk informálódni a városházán a titokzatos belga tervek iránt, de itt ezt a választ kaptuk: — Nem ismerjük az ajánlatot részletésen. Egyébként a tárgyalások titkosak és igy felvilágosítást nem is adhatunk. Munkatársunk ezután dr. Vargha Imre államtitkárhoz fordult, aki a következőket volt szives kijelenteni: — A tárgyalásokról nem adhatok információt annál is inkább, mert ez a kérdés a lakásépítési kormánybi’ztosság Jiatáskörébe tartozik és igy mi nem is vagyunk illetékesek a nyilatkozattételre. — A pénzügyi rész is a lakásépítési kormánybiztos hatáskörébe tartozik? — kérdeztük az államtfí'káir úrtól. — Igen, — volt a válasz — a lakásépítési akció pénzügyi része is a kormánybiztosság hatáskörébe tartozik, de a Pénzügyi Tanács hozzájárulása is szükséges a megállapodásokhoz. Munkatársunk végre a Pénzügyi T anács- ban, annak nagynevű elnökétől, Teleszky János volt pénzügyminisztertől, szeretett volna felvilágosítást kérni, az ő távoliéltében azonban tottaknak kell uj tanácsot választania. Bízunk benne, hogy ,az uj többség komoly, higgadt elemekből fog állani. és a szive is a helyén lesz és nem követ el kegyetlenségeket, amint ez a mai többség szivtclen és könyörtelen volt mindenkivel szemben, aki nem volt hajlandó az ő />oü'- tikájuknak térdet hajtani. Mindennek azonban nem a kétszakaszos törvényjavaslat-paródia nyomán, hanem egy rendes, okosan, higgadtan, politikamentesen megalkotott fővárosi törvény révén kell megvalósulnia. dr. Liszkay jogtanácsos, igazgató mondta a következőket: — A Pénzügyi Tanács a belga pénzcsoport ajánlatával még nem foglalkozott, mert ebben az ügyben a Lakásépítési kormjátiybiztosság még nem fordult hozzá. Az egész ügyről csak a lapokból értesültem és így semmiféle érdemleges információt nem. adhatok. Ez a tájékozatlansággal vegyes titkolódzás vonul végig az egész hivatalos apparátuson, amellyel szemben a Fővárosi Hírlap a kővetkezőkben körvonalozza — vagy ha úgy tetszik — leplezi le a belga terveket: A belga pénzcsoport keit százmillió beigst frankót mozgósítana egy Budapesté:] kifejtendő nagyarányú házépítési akció érdekében. Ez magában véve rendkívül örvendetes lenne, ha a további feltételek nem .rontanák le teljesen az értékét. Kezdődik ez az értékleromlás ott, hogy a házcsoport, amelyet a belgák terveznek, csupa nagy lakásos 1 u x n s-b é nh*áz afeb ó 1 állana, amire igazán nem sok szükség van Budapesten, amikor maga a népjóléti miniszter jelentette ki a parlament pénteki ülésén, hogy „lakások, amelyek szobasorokból állanak", bőven vannak. A belgák azonban még súlyosabb felitételeket szabnák.,, amikor állami garanciákat követelnek. Állami garanciákat arról, hogy az ö kétszázmillió belga frankjuk, hatszázalékos kamatot fog hozni. Persze belga frankban kell a kamatozást is érteni, ami jelenti először azt, hogy egy* e'gy lakásért majd félmilliós, vagy még nagyobb bért kell fizetni, jelenti másodszor. azt, hogy a magyar állam a kétszázmillió belga franknak kétmilliárd m a g y a r koronát kitevő hatszázalékos kamatjáért felelősséggel tartozik akkor is, ha egyetlen lakót sem lehet fogni a belga luxus-lakásokba. Ezek és még hasonló feltételeik vannak a belgáknak és ezek a feltételek magukban hordják a kritikát, amelyet józan ésszel csak gyakorolni lehet. Itt azonban ma szinte felmérhetetlen összegek és rendkívüli érdekek forognak kockám Teljes elismeréssel vagyunk a lakásépítés! kormánybiztos személye és munkája iránt; de nem tartjuk okosnak- nem :tartjuk célravezetőnek, ha egyetlen ember tart a kezében ilyen rendkívüli jelentőségű üzleti ügyet. A kérdés ugyan el fog jutni a Pénzügyi Tan á c s- hoz is, ahol Teleszky János skrupulózus és e'gészen a fukarságig takarékos politikája valószinii- feg utják fogja állani a belga terveknek, amikor nemrégen egy sokkal kedvezőbb amerikai házépítési ajánlatot is visszavetett. Ez valószínűleg meg fog történni, de éppen azért szeretnélek, ha a lakásügyi Titkolódzás a 36 milliárdos házépítési akció mögött Állami garancia kétmilliárdos haszonért — Interpelláció a főváros közgyűlésén
