Fővárosi Hírlap, 1922 (11. évfolyam, 1-44. szám)
1922-09-06 / 29. szám
Tizenegyedik évfolyam Budapest, 1922. szeptember 6. 29. szám. i&rt»iaiiimiYaiiiaiigniiia»iiaiitár?fDitinH»n8iioniBiiiaiiiPi»Qiiiomamaniainp8iiBmanBafiiag»iagiiHi88dHi£ ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre 400 K. Félévre 200 K. Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban <£>&) <£>&<£>&> VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁG/ HETILAP FELELŐS SZERKESZTŐ DAC SÓ EMIL Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. Telefon 137—15. szám. ^Il — B 1*01 ■■ «^lll Szeptember is megérkezett szelíd' derűjével, ezüstös ökör- nyálával, amely, mint a jókedv a szomorú életben, úgy úszkál a hanyatló nyárban. És a szeptemberek számára is uj időszámítás nyílott Zilahi Kiss Jenő tanácsnokságától kezdve. Vájjon hányadik már a szeptember, amelyre az a markáns egyéniség rányomta bélyegét? A türelmetlen lélek azt vélné, hogy évtizedek óta telíti meg nemes tartalommal ez a gazdag szellem a budapesti közoktatásnak előtte oly üres kereteit. Pedig mindössze pár esztendő az, amióta a wol ff izmus szelíd, jóságos, emberszerető szellemét képviseli a tanügyek élén. El kellett jönnie végre ennek az alkotó zseninek, mert előtte jámbor senkik szürkültek a tanügyi tanácsnok székében. Festetich, Bárczy, Rózsavölgyi, Déri, Wildner, Vdrossy, Buzáth . . .? Nem, ezek után jönnie kellett végre Zilahi Kissnek, mert belefulladt volna az ötvenéves Budapest a kultu- rátlanság posványába. A szeptember elsejét Budapest kultúrája érdekében Zilahi Kiss Jenő ünneppé kell avatni. Minden időkre. Nemcsak addig kell ennek ünnepnek lennie, amig a nagy férfiú hatalmon van. Igenis, meg fogjuk ünnepelni ezt majd akkor is, amikor más rezsim, más felfogás, más divat lesz uralkodó a városházán. A Zilahi Kiss-tin- nep fogja számunkra megőrizni a nagy tanügyi átalakulásnak, a hatalmas szelekciónak, a numerus claususnak és sok-sok minden feledhetetlen dolognak az emlékét. Meg kell emlékeznie Budapestnek mindenkor arról, hogy ki volt ez a férfiú, aki valószínűleg fiatalon fogja élvezni a nyugalom kenyerét, amelyet mások egy-egy élet gazdag munkájával szoktak kiérdemelni. De az emlékének meg kell maradnia, mert jönnek majd késő korszakok, amelyek feledik a múltat; de amelyek előtt ott kell lennie világitó fáklyaként Zilahi Kiss emlékének, hogy figyelmeztesse őket, mit jelent az, ha a kultúra a politika útvesztőjébe téved. A szeptemberi ünnepet, oda kell állítani az októberi ünnep párjának, amelyen olyan feleme- lően, az emberszeretet olyan magasztos szárnyalásával szónokolt Zilahi Kiss Jenő. Az a Zilahi Kiss talán még a mainál is másabb volt, az a Zilahi Kiss még szabad szárnyakkal szelte a politika levegőjét, azóta azonban ismét szomorú ballasztokat kell viselni a csapongó lelkeknek. Rossz szelek járnak, az emberi mentalitás kificamodott az útról, amely az indulatok zord szikláin vezetett át. Ezek a sima, akadálytalan, unalmas utak, amelyeknek szánalmas jelzőtáblái kultn- rút, munkát, haladást dadognak, nem valók a borongós, a sziklakemény, a meredeken szálló léleknek. Minden jel arra mutat, hogy a korszak, amelyet ennek a férfiúnak a nevével ipg megjelölni a magyar kultúrtörténet, lejtőre jutott. Nem az az már, ami a dolgok elején volt. Maga a szellemi vezér is lerakott egyet-mást súlyos fegyverzetéből, de hadoszlopai is elszéle- dőben vannak. Alkonyodik a korszaknak, amely Zilahi Kiss Jenőt felszínre vetette és mielőtt leáldózik a nap, gondoskodni kell az ő emlékezetéről. Gondoskodni kell róla, hogy a szeptemberi napokban, amikor gyermekeink átlépik az iskola kapuját, ahol kultúrát, lelki finomságot, jószívűséget, emberséget szednek magukba, megünnepeljék mindenütt és mindenhol ennek az embernek az emlékezetét. Sokat, nagyon sokat lehet majd) belőle tanulni. Sokat, nagyon sokat lehet majd róla beszélni. Tizű&mcaz A nyájas idegenek itt jártak tehát és becsületesen megfeleltek annak a névnek, a „nyájas idegen"-nek, amellyel a magyar vendégszeretet ki szokta őket tüntetni. Lelkes, szép napok voltak. Ha lehetett volna, a kedves, jószándéku, lelkes, igazságérző lord Newton talán azonnal visz- szaadía volna a régi határainkat. Az olaszok megesküdtek volna rá, hogy nekik soha sem volt velünk háborújuk és olyan édesszavuan emlegették Kossuthot, meg Garibaldit, hogy szerettünk volna a nyakukba borulni. Van Koolen, d hollandus, fölemelt hangon adta tudtunkra, hogy Budapest ma is a világ legszebb városainak egyike maradt, bár a háború alatt sokat szenvedett. Szóval szép, nagyon szép és emlékezetes napok voltak ezek, amelyek, ha még olyan súlyos nyomokat hagynak is az ország budgetjében, jó lenne, ha minél többször megismétlődnének. Rettentő elzártságunkban nagyon fontos, hogy tudják, hogy Íme vagyunk, dolgozunk és élni akarunk. Hiszünk benne, hogy gyakorlati haszna is lesz ennek a látogatómnak, de — anélkül, hogy cinikusok akarnánk lenni, — mi már azokat az urakat szeretnénk megvendégelni, akik Budapestnek külföldi kölcsönt jönnének felajánlani. Á tiz koronás leves köszöntött be nagy előkelőén a hét végére, a tiz koronás leves, mely világéletében a melegvíznek ügyes csoportosításából állott. Ez az a leves, amellyel béke, idején három és ötkrajcáros árban találkoztunk és már akkor is elmondtuk, hogy a vendéglői leves kutyának való, nem ér egy petákot se. Most fölvitte az ő dolgát is az Isten, a vendéglői leves beállott a konjunktúra-lovagok, a hadimilliomosok közé és ez a viharvert lé nem hajlandó másként élvezetet okozni gyenge akarcitu embereknek, csak komoly arany-paritásért. Pedig ebbe alighanem beletörik a bicskája, mert a mi tiz koronásunk becsületes papiroson jelenik meg, gusztusos rajzokkal; hát gondnokság alá kell helyezni azt a futóbolondot, aki ezt az Árvizsgáló Bizottság felhívására egy csésze mosogató- vízért oda merészelné adni. A pofon és az ólmosbot megint kibújtak rejtekükből, de a rendőrség most egyszerre, esztendők után, azonnal rátapintott a legénykedő urak elevenére. Megvan a biztos gyógyszer az utcai verekedések ellen. Az egyik, hogy a rendőrség nem siet a kihallgatással, aki éjszaka ráér verekedni, az ráér az éjszaka többi részét a rendőrségen való várakozással tölteni. A másik orvosság pedig az, hogy a rendőrség kezd nem tréfálni. A kivóiló és kétségbevon- hcitatlanul jószándéku főkapitány megköny- nyebbülten sóhajt fel, hogy hála a jó Istennek, a verekedés nem szervezett dolog, csak úgy ötletszerűen pofoznak és ütnek az emberek a pesti utcán. Konstatáljuk ismételten, hogy a rend és közbiztonság tekintetében igen vigasztaló, nagy haladást látunk; de teljes megnyugvást csak az adna, ha magyarázatot kapnánk arra, hogy mi különbség van a szervezett és szervezetlen pofon, a szervezett és szervezetlen botok között? Épiteni csak pénzzel lehet Tavaszra eltolódott tervek — A magántőke szerepe A Fővárosi Hírlap már több alkalommal sürgette az építkezés mielőbbi megindítását! és több- izben megírtuk az'tl is, hogy komoly intéiskedések helyett meddő 'tanácskozások és a bürokrácia útvesztőjébe téved a nagy garrai hirdetett milliárdos állami és az abba kapcsolódó 200 milliós építkezési akció. Végre most ősszel, mikor az építkezések ideje tulajdonképen már elmúlott és a legsürgősebben) végrehajtott építkezési akció is vajmi kevés eredmény- nyel biztat, történnek lépések, melyek reményt nyújtanak arra, hogy legalább a jövő év tavaszán- megindulhat az építkezés. Nem leheti eléggé kárhoztatni azt a lassúságot, amivel az építkezés ügyét a kormány intézte; ez év tavaszán aiz1 építési költségek 70—S0, legfeljebb százszorosát tették a békebelinek, inig. ma — a szakemberek állítása szerint — a békebeli I k ö 11 s-é g e kmne k c s> ak k é * s zi*t zr ötve n-h áromszázs Korosából lehet építkezni. Minden elmulasztott, meddő és céltalan bürokratikus intézkedésekkel elfecsérelt hónap milliós károkat okozott az országnak, mert ma az előirányzott összegből csak egyharmad részét lehet annak épiteni, mint téLeszteOidővel ezelőtt!. Az egymilliárdos állami építkezési akciót a legújabb tervek szerint a magántőkének legszél-es-ebb- körü bevonásával akarják lebonyolítani. Erről, valamint .az építkezés ügyének jelenlegi állásáról jól értesült helyen a következőket mandulák a Fővárosi Hírlap munkatársának: — Az Országos Lakásépítési miniszteri biztosság most dolgozik a magánépitkezésnek az állami építési akcióba való bevonásáról szól rendelet-tervezeten. A rendelet-tervezet rövidesen elkészül, s valószínűleg szeptember első hetének közepén már a miniszterelnök elé, a hét végén pedig a végrehajtó-bizottság elé kerülhet. Ha a. végrehajtó-bizottság a rendelettervezetet elfogadja, akkor szeptember 15. körül meg is jelenhetik a hivatalos lapban. Vannak azonban a készülő rendeletnek egyes pontjai, melyek esetleg — s ez a végrehajtó-bizottság határozatától függ, — szükségessé teszik, hogy a rendelettel megjelenése előtt még az igazságiigymi- niszterium is foglalkozzék. Ezzel elejét akarják venni, hogy a rendelet bármilyen értelmezésben is, a fennálló magánjogi törvényeinkbe ütközzék. — Szeged városa például kényszer utján, kényszerépitkezésekkel akar a lakásnyomorusá- gon enyhíteni; a készülő rendelettervezet azonban a legtávolabbról sem tesz ilyen kényszerintézkedésre célzást és inkább kedvezmények nyújtásával akarja a magántőkét az építkezés megindítására rábírni. Az állam csupán jogot akar biztosítani magának az irányban, hogy az állami kedvezményekkel létrejött építkezések a kormány intenciói értelmében legyenek íelhasz- nálva. — A magántőke bevonására az a meggondolás vezette az illetékes köröket, hogy a kormánykörökben változatlanul uralkodó felfogás szerint lakások építése nem állami feladat, s az előirányzott egymilliárdból amúgy is csak nagyon keveset lehetne épiteni, míg ha az építkezési akcióba a magántőkét is bevonják, 3—4 milliárd értéket, sőt esetleg ennél többet is lehet termelni. — Ami a főváros építkezési akcióját illeti, az eddigi tárgyalások még itt sem hoztak döntő ered'ményt. A jövő héten összeülő végrehajtó-
