Fővárosi Hírlap, 1922 (11. évfolyam, 1-44. szám)
1922-07-19 / 25. szám
2 ^omßoäliijßMr* Budapest, 1922. julius 19. épitésiinek gyorsabb tempóban való kér észtül- vitele sok magyar mérnöknek, iparosnak és munkásnak nyújthatna foglalkozást. Mert nemcsak arról van szó, hogy a kikötő megépítése fontos, hanem arról is, hogy sürgős szükség. Hiszen már - magában véve kétségtelen, hogy az az intézmény, amelyről felismerjük, hogy az ország és a város érdekében fontos, sőt elsőrendű életfontossággal bír, az egyúttal sürgős is. De van még ejgy más szempont. Sürgőssé teszi a megépítést a szomszéd-államok versenye -aj dunai forgalom központjáért. Nagyon félő, 'hogy ha nem történnek meg gyorsan a legerélyeseibb lépések, e Ura tár ozások és cselekvéseik, megelőznek bennünket. És ez nagy csapás lenne Budapestre és az egész országra. Gróf KleüelM Budapestért A főváros a magyar tudomány és művészet centruma — Budapest uj iskolatípust kap — Nincs szó a főváros iskoláinak államosításáról A mjásocllk Bethlen-kormány tagjai tulajdonképen m«a még mézesheteiket élik, ami alatt) azonban azt kell érteni, hogy nekilátnak tennivalóik megismerésének és kormányzati terveik felépítésének. Sajnálatos ugyan, hogy a most folyó indemnitási vita során a fővárosra vonatkozólag sem a szónokok szájából, sem az eddig elhangzott kormánynyilatkozatokban nem hallottunk semmit. Pedig várnivalójai bőségesen volna Budapestnek. Nem haszin)áliuk fel az alkalmat arra, hogy felsoroljuk a [fővárosnak a kormánnyal szemben való kívánságait. De konstatáljuk, hölgy a kormányban van jóakarat Budapesttel szemben és az a mentalitás, amely, kétesz'tiendövel ezelőtt szűrnie a főváros lerombolásának rémületéig is elment, nagyjában elpusztult. Ezúttal a kultusztárcáról szólunk, amelynek élén olyan kiváló kuliturpolitikus áll, mint: gróf K 1 e b e 1 s_ b e r g Kunó, aki tökéletesen tisztában van azzal, hogy a területi integritást nem karddal, hanem kultúrával és munkával szerezhetjük vissza,. Ennek a nagy mem- zetmentő uj honfoglalásra erőt adó kultúrának pedig középpontja, rezervoárja, sugárzási csomója csak Budapest lehet és ha Budapest jelentősége ezen a téren szinte föléje emelkedett annak a jelentőségnek, amelyet akkor láttunk, amikor még Nagy-Magyarország fővárosa, volt. A kultuszminiszter ezziel tisztában van és a Fővárosi Hírlap értesülése szerint e z a gondolat egyik vezérlő motívuma Üesz nagyszabású kultur program mj Iának. És ennek a programúinak ni,a már elötiinedeznek egyes fényes pontjai. Láttuk, mint emeli fel gróf Klebelsberg hatmilliós állami ajándékkal az Akadémiát abból a lehetetlen nyomorból, amelybe a pénz dlevalválódásai révén jutott bele. Láttuk, hogy az állami színháziakat, Budapest életének eme rendkívüli fontosságú intézményeit, teljes figyelmével tüntette ki és például a Nemzeti Színháznál olyan uj érát léptet életbe, amely elég bátor és erős lesz a művész,et névében sziembeszállani minden olyan illetéktelen, külső és erőszakos beavatkozással, amilyenekkel bőven volt alkalmunk találkozni a forradalmak allajtt és után. A magyar tudománynak és magyar művészetnek újból jogaiba való iktatása, Budapest életének rendkívül jelentékeny tényezője lesz és meggyőződésünk, hogy erre az1 alapra a gazdasági felvirágzás szempontjából is rendkívüli szükség van. Gróf Klebelsbergtöl azonban uj iskolát is kapunk: a r e á 1 s i m n á z i ű m o t.. A7 uj iskolatípus, amely már a művelt külföldön szinte mindenütt megvan, középső ág a gimnázium és a reáliskola között. Ez valószínűleg igen kedvelt formája lesz a nevelésnek és a tanulmányok megszerzésének úgy a szülök, mint azi ifjúság előtt. Természetesen ebben a pillanatban még nincs döntés arról, hogy hol fognak emelni ilyen iskolákat, sem arról, hogy Budapest h Iá' n y ilyen re^lsirpnáziu- mot kap? Bizonyos azonban, hogy Budapest lesz az első város, amelyben az uj iskolatípus megjelenik, ami mindenesetre csak emeli a főváros kulturális jelentőségét. Igen (fontos kérdés Budapest számára a f ö v á- r os i iskolák sorsa. E tekintetben a kurzusnak, amely saját bukásának szelét miár születése pillanatában megérezte, az volt a kívánsága, hogy a főváros iskoláit államosítsák. Ennek a vágynak azonban ellenszegült egyrészt a főváros egyik-mlásik gerinces főtisztviselője, másrészt pedig m. állam szorult anyagi helyzete. A kurzus legjellegzetesebb kultuszminiszterei sem tudtak megmozdulni ebben aiz irányban és ma már a főváros idieglenes többségi pártja is belátja, hogy az államosítás sem segítette volna elérni azt .a céliíl amely az ö szemük előtt lebegett, mert ma már az államhatalom is kicsúszott a túlzó politikusok kezéből. Az iskolák iállamositásának gondolata m sem érhelílik valósággá. Gróf Klebelsberg kultuszminiszter nem elvi ellensége, amint hogy nem is lehet ellensége az oktatás államosításának. de még ha nem volna is a legteljesebb tisz- t elet tel Budapest autonómiája és a legteljesebb elismeréssel Budapest régi kulturmunkája iránt, akkor sem gondolhatna a,z államosításra, mert ,aiz államnak erre a célra pénze — ma sincsen. Házbér-vita A drágaságtól a románok bejöveteléig — Eit consummatum est! — mondta Folkusházy alpolgármester, amikor elbúcsúzván a váró sally a "'uraktól, nyájas (szóval nyári -vakációra bocsátotta őket. — Et consummatum est! — suttogta kéjesen Szaszo vszky Józsefnek, hű fegyver- hordoziójónak, ,ai jobb ügyhöz méltó lelkesedéssel tö- rölgette kopasz (tarkójáról az izzadságot. íme. hát mégis véget ér ia közigazgatási év is. Eltelt a múlt ősztől az idei nyárig az a sok-sok z<aáos közgyűlés; pedig már-már úgy festett, hogy sohasem lesz vége. Szerdán kezdődött az utolsó közgyűlés és csütörtökön este ért véget. Alig volt hét óra, amikor a teremőrök oltogatni kezdték a villamos kandellábe- reket. Az utolsóelőtti napon bucsuzónaik takaros lakásvitát rögtönöztek, Igazán szép vita volt. A két párt, a keresztények meg a demokraták,, akik egész esztendőn keresztül feirkasszemet néztek egymásra, most megértőén mosolyogtak és lelkesen tapsoltak egymás szónokának. Hát igy kellene ezt csinálni máskor is, mert igy illik ez jó városiatyákhoz és jó vá- rosrnamákhoz, 'akik istien (segede,Imiével most már hatan vannak a törvényhatósági bizottságban. No ciehát a városatya bácsik évközben bizony nem tartották be ,a regulát. Gyakran csintalankodtak a jobboldalon és a baloldalon egyaránt, úgy. hogy az inspekciós elnök a polgármesteri pódiumon alig győzte őket meginteni. Az utolsó közgyűlés aztán hasonlíthatatlanul csöndesebb volt. mint a megelőző közgyűlés, amely — mint ismeretes — kivételesen éjfélutáni 3 óráig tartott. 11 o v s z, k y J|ános napirend előtt igen tartalmas beszédet mondott egy többé már nem ismeretlen témáról: a drágaságról. Ilovszkv nem akart kevesebbet, minthogy a közgyűlés a drágaság ellen küldjön ki egy tizenkettes bizottságot. A közgyűlés olyan kitűnőnek találta az ideát, hogy szó nélkül elfogadta. Utána következett Kraelmer József, az ismert belvárosi vezérférfi, aki ezuttail a háziuraknak mondta oda a véleményét. Kriaiemer ezúttal, sajnos, kissé rekedt volt. úgy beszédének szónoki szépségei nem érvényesülhettek annyira, mint máskor, de azért, amit mondott, az szinarany volt. Dr. Teles Béla, aki a háziurbérl ügyeket képviseli a közgyűlésen: szónokunk háta mögé telepedett, hogy Kraemer mester egyetlen árva megjegyzését se szalassza el. Nem is szalasztotta el. Élénken figyelt és amikor eljöttnek látta az időt, a háziurak képviseletében közbeszólásokkal kezdte döngetni Kraemer érveit. Kraemer egyszerre ijedten vette észre, hogy valaki hátba támadja. Dühösen fordult, hátra, hogy megnézze, vájjon ki a vakmerő és odáig volt a meglepetéstől, amikor szembetalálta magát a háziurak védőjével. — Maga épp úgy meg van fizetve, mint én! — mondta Teles gyermeki bájjal és egyszerűséggel Kraemernek és Kriaiemer kishija. hogy meg nem haragudott a kijelentésért. Természetesen, nem hagyta annyiban ,a dolgot, hanem a keresztény párt lelkes tapsai között utasította vissza a ráfogást. Csak Paulheim bácsi nem volt megelégedve Kraemer sikerével és szórakozottan vakarta a fületövét. Kraemer után a népszerű B r ó d y Ernő fejtette ki, hogy milyen helytelen, hogy harminchárom háborús központ, köztük maga a szőr központ és a gum mí- biziottság még mindig bérházban lakik és veszi el a lakást a lakóktól. A harminchárom központ, különösen pedig a szőrközpont nevének hallatára elementáris erővel tört ki a közgyűlés haríaigja és BródV Ernő javaslatait szöröstői-bőröstől fogadta el egyhangúlag az egész közgyűlés. Idáig tehát rendén lett volna a dolog és a közgyűlés két haragos tábora határozottan iniaigiy megértéssel hallgatta meg egymást. Hanem a lakásprobléma után jött Fóthy Vilmos, aki — se szó. se beszéd, — egy-kettöre (fölborította a készülő békét. Fóthy Vilmos csak annyit kérdezett, hogy kik hozták be a románokat Budapestre és menten haragos lett a keresztény oldal. Azt mondta Fóthy. hogy a román probléma már régóta izgatja a kedélyeket. A közgyűlés termében is volt már szó erről a problémáról. A keresztény oldalról olyan közbeszóíások is hangzottak már el mintha a zsidók lettek volna .atzok, .akik a románokat az entente akarata és tiltakozása ellenére Budapestre behozták. Mostanában — mondja Fóthy — egyre sűrűbben emlegetik, hogy egy kilenc tagból álló társaság az. amely tárgyalt Marda- rescu román tábornokkal és Budapestre hivta a románokat. Az izgalom nőttön-nő. Egész közbeszólás-ten- gert borit a keresztény párt Eóhyra. pedig^ odáig Fóthy egyelőre még azt sem mondta, hogy Csilléry lenne egyike a kilenc embernek, aki Míar dares cuvai tárgyalt. Elmomdtla Fóthy, hogy Csilléry ezekről a dolgokról annak idején interwievet adott a Virradatnak. Ebben szó van iái románok bejöveteléről, a nem- zetiszinü meg a román lobogó kitűzéséről és egv román katonatisztről, ,ajki tényleg nagy szolgálatokat tett akkoriban a hazafiaknak. Végére azonban Fóthy nem jiárhatott a beszédének, mert S i p ö c z polgármester megvonta a szót és szegény Fóthy másnap egy ujságnyilatkozat keretében mondhatta el csak, hogy neki az a gyanúja, hogy Csilléry egyike volt a ki lein,c román-vezetőnek és arra kéri Csilléryt. pörölje be, hogy elöállhasson bizonyítékaival. Úgy látszik, Csilléry ezt a szívességet meg is fogja tenni Fóthynak. Még csak annyit, hogy Csilléry a többség tapsai között tiltakozott a igyanusifások ellen. Ez1 volt az utolsó közgyűlés legzajosabb pontja,. Másnap aztán békésen fejezték be a tanácskozást Folkusházy nem minden meghatottság nélkül kivánt jó nyár a- Iást az uraknak, amire egy demokrata meg is jegyezte : — Lássátok! Már megint kezdi. En elhiszem, hogy szeret bennünket, de ,aiz Istenre kérem: sohse mondja, hogy mit k i v á n — nekünk; mert az rossz vért szül. Utcai étet a hetvenes évek Pestjén Öreg barátom festetne igy le előttem a hetvenes évek pesti utcáját. Szóról-szóra követem előadását: — Kora tavasz van, níég sötét éj borítja szárnyaival a fővárost és az első reggeli harangszó még soká fog megkiondulni. a váci-körúti aszfaltjárda mentién már kiszűrődik pár megnyílt bolt ajtaja mögül a gáz világossága. Zsivaj hallatszik a Két-Szerieicsen- ultca tájáról. Odasietünk, ahol a szűk utca beletorkol a körútba. Nagy embercsoport állja el a járdát. Barna- arcú izmos alakok, szerényeit, de nem szegényesen öltözve. Falapátok vannak a falhoz támasztva1 és ezek árulják el. hogy gabonalapá'tolókkal van dolgunk. kik reggelijüket a már kinyitott páVmkaméré- selkben költik el 'és egy rövid óra múlva elindulnak a dunaparti gabonarahtárak és hajók felé, megkezdeni fáradságos napi munkájukat. Milyen eílen'tlét a serény munkások és azon elegáns alakok között, kik egy ájtdorbézolt éjszaka után sápadt arccal és kigyult szemmel próbálják megvárni az első szürkület világát egy pohár kellemetlen borszeszszagu anisette melletii. Egy közvetlenül m elet tűnik elrobogó kocsiból pár mámoros, zilált hajú déjbardeur rekedt éneklése hangzik ki, jeléül, hogy künn az „Ui Világban“ végéhez közeledik a ledér éjjeli tánc és mulatság. Egy-egy honatya is gyorsan robog az egyíogaitun lakása felé, hogy rövid szunditás után tizenegy óra tájiban meg- jeíle.nhessék a Sándor-uteai parlamentben. —- De már szürkülni kiezd és a kocsirobogás elnyel minden egyéb zajt. Lassú parasztfogatok magasra halmozva szállítják be a közeli környékről a téli zöldséget, hogy gazdáik magas halmokat) emeljenek áruikból reggelre az Aldunasor és a Széna-tér (a mai Calvin-tér) kövezetén. Nehéz „stájer“, „hol- steini“, vagy „hiencz“ lovak által vont szállítókocsik teherrel megrakoittan iparkodnak a vaspálya felé, melynek indóházáhar és raktáraiban mozgalmas élet van. Megszólal nemsokára a Közúti vaspálya kocsisainak kürtje is és Uipest felől emberekkel megtelt1 kocsik érkeznek az ébredő fővárosba, melynek házkapui már megnyíltak. Lassanként azután benépesül az Utca egész hosszában. A járda asztalija mellett a tejárusnők fogatai állanak meg, körülvéve csevegő, tréíálódzó, alkudozó asszonyoktól, kik a család első reggeli szükségletét iparkodnak beszerezni. Itt szalmát, amott aprított fát kínál egyhangú kiáltással kocsija tetejéről egy-egy élelmesebb falusi magyar, vagy sváb. Piros-pozsgás rákospalotai menyecskék almával és téli körtével megrakott kosaraikkal ház- ról-házra járnak, mosolyogva ajánlván az ízletes portékát. Egy éles csengetyiiszóra me,gnépesül a kapualj cselédeikkel, kik a konyha hulladékait sietnek kiüríteni a szemetes-kocsiba. — Közben reggel lett, az épülő Váci-körűt kövezetén kocsi kocsit ér, jeliéül annak, hogy a pályaudvarba vonatok érkeznek, vonatok indulnak. Takarékos vagy megszorult utastl is látunk, ki bőröndjét izzadva, gyalog hurcolja a vasút felé. Az utcasarkok megtelnek tarka papirra nyomott hirdetésekkel és feltűnik a lapkihordó is a még nedves hirlapcsomag- gal hóna alatt. A szögleteken egy-egy újságolvasó hordár körül társai figyelmes kört alkotnak. Mozgékony házalók kifogyhatlan bőbeszédűséggel kínálják fünek-fának ócska áruikat. Itt egy forintért egy „valódi“ arany óraláncolt, amotti 30 krajcárért egy legújabb diva tu „selyem“ nyakkendőt, tovább ismét pár krajcárért egy nagy darab „legfinomabb“ mandulaszappant ajánlanak. Már benépesültek a kávéházak és a kávémérések, a bécsi börzéről érkéz étit távirati tudósítások száiről-szájra keringenek az asztaloknál. Az egyik helyen egy szállítmány nyersbőr, a másikon pár ezer mérő búza. a harmadikon pedig néhány száz mázsa faggyú fölött folyik az alku. Hosszú kaftánba búit lengyel zsidó ravaszul elmélyedt: arccal számítanak valamit egy darab papiroson. Az alku nem sikerül és a felek bosszankodva válnak el egymástól, hogy künn a járdán újra kezdjék a meghiúsult kapacitálást. — A forgalom őráról-órára növekedik. A lovasul: vágányai egymást érik. Élelmes ruhakereskedők majdnem erőszakkal vonszolják be az arramenöt raktáraikba. Túl a „Paris városához“ címzett szállón folytonos csődület támad a járda aszfaltján. Egy szörnygyeTineket és egy haitliáíbiu borjut mutogatnak és van elég bámuló, ki meghallgatja a kopott külsejű „impresszárió“ által elhadart magyarázatot. — És ez a zsibaj, tolongás, szakadatlan kocsi- robaj — fejezte be előadását barátom — igy tarlt egész napon át és nem szűnik meg egy rövid időre akkor sem. midőn felcsillámlik az egész hatalmas útvonal mentén a gázlámpák világa ... Dr. Kerekes Aladár. * * O S L 1 © t"* Telefon-szám: 55-55. Naponta 8 órakor a fényes júliusi műsor. Csütörtök, szombat, vasár- és ünnepnap d. u. 4 órakor családi és gyermekelőadás
