Fővárosi Hírlap, 1922 (11. évfolyam, 1-44. szám)

1922-07-19 / 25. szám

Budapest, 1922. julius 19. Körséta a városházán Lubickoló városatyák — Az örökkévalóság csodaszere — Amivel a nyáron be fognak fűteni A közgyűlési termet lecsukták, a kiváló Hajdu ur hosszú hónapokig nem fogja barátságosan, politika- mentes reverendával üdvözölni az elmondandó be­szédektől ©őzölgö fejű városatyákat, akik most hue elmehetnek nyaralni. Vájjon ki hova megy? Tessék elhinni, hogy érdemes lenne egy kicsit ultlárjajárni a pikantériáknak, de ebben a kutya melegben, még az is nehéz. Vagy nem izga.tóbb-e például, hogy C z i- gá'riy Sándor melyik strandon mutogatja kecses idomait, mint hogy Lábas Juci milyen fürdőruháit vi­sel ,2iZ idén? Vájjon hol hűti le érzelmeit a tüzesfejii B o h n József, meg a 'többi klasszikus egj'éniség, akik valamennyien kivett ék a részeket a küzdelmek időszakából. Ha majd visszatérnek megfrissülve, lehiggadva és kipihenve, úgyis nagy feladatok Várnak rájuk. Általános a vélemény a városházán, hogy az ősszel megkezdődik az utolsó felvonás, amelynek végső kifejlődése sem kétséges és így a bölcs vezérkarnak a tragédia súlyosabb for­májának elhárítása irányában kell dolgoznia. Ekkor fog kiderülné, van-e ilyen bölcs vezérkar, vagy sincs? Ám isi vesztes hadvezérnek az is lehet az álláspontja, hogy ha már minden elveszett, akkor pusztuljon el még a feltiáiniaidás lehetősége is. Hogy majd a vezérek, akik szép négyes együttesben (Wolff, Csilléry. Ernszt. Usetty) a nemzetgyűlési padokban nyaralnak, miké- peu. döntik cl ezt a problémát, azt ma még igazán homály fedi, de kétségtelennek tartják, hogy az ősz egy szielidebb, guvernamentálisabb, tii, cfmesebb.-a reál­politikával megbarátkozó W o 1 í í Károlyt fog ne­künk visszaadni. Hát bizony, ha mindezekből a be­tegségiekből ki akar gyógyulni, akkor nagyon nagy gyógyító ereje lesz a nylárnak és k|jjünő fiirdöorvost választ magának. De tisztában v a unlak azztal is. hogy bármiként kj- gyógyul ás vezér és a többség 'nyavalyáiból, ma már minden mindegy, mert annak a két esztendőnek, ame- lyeltl végiguralkodtak, .a hatását Budapest népének lei­kéből kitörölni nem lehet. Így merülhetett tel a terv, hogy a városházi kurzus fenntartását mesterséges injekciók beadásával kísérlik meg inegh* sz- szabbstani. Bárhogy tagadják, ez a terv igenis felmerült és ha most tagadják, annak oka valószínűleg abban rej- ' Lik. hogy az ellenfél időnek elölte talált rá az elrejtett arzenálra. A kétszakaszos törvény terve tényleg Ko­lumbusz tojása volt. Hiszen olyan egyszerű az egész dolog: az egyik szakaisz a mai városatyák mandátu­mát. ölt. tíz. vagy ötven esztendővel meghosszab­bítja, a második szakasz pedig kimondja, hogy Z i­lahi Kiss Jenő és társai életfogytiglan viseli ál­lását, amelyre esetleg a.z, örökösödési jogot is biztosí­tani lehet, ha a nagynevű tanácsnok garanciákat nyújt, hogy unokái is hasonlóan ,,konstruktivok*' lesznek és a demokraltlapártba sohasem iratkoz­nak be. Az. ellenzék, most már nem a városházi, hanem a parlamenti (hiszen egy törvényi,avaislalt! megszava­zásáról van szó), óriási derültséggel fogadta ezt az ötletet, amelyről azt mondják, hogy a kisebb­ségi diktatúrának olyan.! klasszikus példája lenne, amilyet még a kommunisták sem igen produkáltak. Kérdi azonban az ellenzék, hogy hol akadna miniszter, aki ezt a példátlan javas­latot nemzetgyűlés elé próbálná hierjeszteni. Ha pedig mégis megtörténnék a lehetetlen akkor a Wolft-uralom örökkévalóságát biztosító ja­vaslat olyan ellenzéki rohamot kapna, asnilyeí még nem igen láttunk és teljességgel elkerülhetetlen lenne egy óriási terjedelmű obstrukció, amellyel az állami gépezet munkáját megakadályoz­tatni Wolff Károlyék kedvéért aligha lenne hajlandó a kormány. Az ellenzék tehát csak fölényesen moso­lyog az egész tervem, amely a vizbeíuló rezsimnek olyan fantasztikusan megálmodott szalmaszála, ami­lyenre példa még nem akadt. Ez a javaslat aligha fog előkerülni az aszitalíiókból. amelybe ei van rejtve. Igen valószínű, hogy bármilyen meleg lesz is a nyá­ron. ezzel mégis be fognak hűteni. LUKÁCS VILMOS és FIA tőzsdeügynöki és bankbizományi iroda BUDAPEST, V., BANK-UTCA 5. FÉLEMELET TELEFON : 129-30. és 39-11. TŐZSDEIDŐ ALATT: 158-32. Sürgönyeim: LUKÁCSFIA BUDAPEST. ÉRTÉKPAPÍROK, valuták és devizák VÉTELE ÉS ELADÁSA A nagy állatseregletben Ha szaturálva lennénk a politika térítőjétől, azt mondanánk, hogy a budapesti nagy állatseregletet, ahol most mindenki lázasan keresi az ifjú vízilovat, sokorópátkai Szabó István őexcellenciája, K u u a P. András vagy Csizmadia András, esetleg­es o u t o s Imre bá’ képviselő urak látogatták meg. Ali azonban politikamentesen kezeljük a dolgot és' úgy mondjuk el, ahogy éppen történt. A szereplők, tényleg Estván bá’, meg a koináia voltak. Magukkal hozták esöhajtó szűrük és szalon- nás tarisznyájuk melled a magúik szent naivságát. az ismerétek hijáva'l szenvedő ártatlanságukat. így vonultak be a „nagy állatsereglet“-be. Per­sze vollt néznivaló elegendő és volt ok és alkalom az egészséges paraszti bölcselkedésre is. A legnagyobb meglepetés természetesen a majom­ház volt edöttük. A P i n g u i n e k szigete nem tűnhetik fel olyan csodálatos színben, mint a majom­ketrec. — Nézze komám, — szól Estván bá’. — milyen furcsa emberkék ezek. Az őr nevelő hivatásának! magaslatára emelke­dik és rájuk szól: — Nem .emberek azok, hallja ke’! Hat nem tud olvasni? Ott áll a táblán, hogy majmolt. Eslíván bá’ körülnéz, silabizál és megnyugszik: — Az ám, ni! Ehun áll: Maki majom. Es tovább bandukolnak. A sarok előtti újabb problémájuk akad. Itt a koma kérdi: — Micsoda nagy fene madarak . ezek. komám? — Tán varjak — véli Estván bá’. — Ugyan mán, komám, a varjú sokkal ki­sebb. — Kisebb ám, nálunk Karakó szőrösökön, — lec­kézteti a komáit Estván bá’. — de az ilyen szörnyű­séges nagy városban a varjak is nagyobbra nőnek, minit nálunk. Ebben aztán meg is nyugodtak. A legveszed elmésebb helyzetbe azonban a struc- coknál juto/ttaik. — Hát e’ meg miféle rettentő nagy lúd, vagy mi a fránya? — véli a koma. Mire Estván bá’ már közelebb tapogat: — Nem lehe't az lúd, hallja ke’, nem formázik rá semmit. Inkább gólya lesz. de azt se láttam még ilyen fajtát. A koma nem nyugszik: — Gólya? ’szén nincsen hosszú veres lába. meg a csőre is rövid. Tanakodnak. Az őr siet segítségükre: —- Olk a tábla. Olvashatják kendtek, hogy miféle madarak ezek. ■ ■■/ — A’ biz igaz. — mondja Estván bá’, — ehun van ni: H a i d e k k ;e r é s f i a. És tényleg ott volt az öreg strucc, a HaideHker és fia, az ifjú strucc. Az őr csak nehezen tudta meg­magyarázni, hogy a madarak striuccok. Haidekkerék pedig csalfa ketrecet csinálták. Pedig milyen jó hirí szereztek) volna Estván bá’ meg a koma a Haidekk,er-cégnek Karakószöresököm ha véletlenül ki nem derül, hogy nem madarak, hanem ketr.eccsinálók... Megtört a jég? Kérdőjellel Írjuk és mé'g ha azt a kategorikus választ kapnánk is, hogy ílényleg megtört a jég, akkor :iem hinnénk föltétlenül és végérvényesen benne. A tanácsi választásokról van szó, ahol imi írt­am ott a megválasztott tisztviselők hosszú sorában mégis csak felbukkan egy-két zsidó vallásu tisztvise­lőnek a neve. Nagyon távol áll tőlünk, mintha mi a liberalizmut abban keresnénk, hogy hány zsidó tiszt­viselője van a fővárosnak; de minden emberi érzé­sünk tiltakozik az ellen, hogy bárkinek bármilyen ok­ból joga lenne mások haladásának útjába állani. A mostani választásoknál sem sok a vigaztaló momen­tum. Ismerjük a tanácsi választások technikáját és nagyon jól tudjuk, hogy minden az ügyosztályok vezetőitől függ. Nos, az ügyosztályok vezetői még mindig reszketve gondolnak arra, hogy mi lesz velük, ha zsidóvallásu tisztviselőtársukat választatják meg, mi lesz velük, ha az emberi igazságot merik képvi­selni? így történt, hogy sorban kihagyták a zsidókat, csak az út- és csatornaépitési ügyosztályból válasz­tottak meg két zsidóvallásu tisztviselőt, a számve­vőségi tiszti és adóhivatali főtiszti ‘ állásoknál pedig teljes mértékben figyelembe vették a zsidó vallásu pályázókat. Nem nehéz levonni a tanulságokat, nem nehéz megállapítani, hogy két embernek, Fock Ede tanácsnoknak és Ács Ferenc föszámvevönek bölcs emberszeretete és nemes objektivitása érvényesüli1. nem pedig a jég törött meg. Hiszen ezen a szelíd és megnyugtató ponton túl nagyon szomorú jelenségek­kel találkozunk. Látunk eseteket, ahol kilenc éve szolgáló kiváló tisztviselőn mellőz­tek, mert zsidó vallásu és inkább idegen s z a k b e!i pályázót választottak meg helyette. Hát ez nem liberalizmus, ez nem objekti- viiás, de még csak nem is konszolidáció, hanem ez még mindig a forradalmakból ititmaradt szellem, amelytől már igazán a legfőbb érdek lenne megszabadulni. Mindez nem jelenti azt, hogy a megválasztott tisztu viselök kiválósága ellen egyetlen szót is emelhet­nénk, sőt a legnagyobb örömmel üdvözöljük őket. Külön is ki kell emelnünk, hogy végre betöltötték a Janicsek Andor távozásával megüresedett tűzoltó föparancs. noki állást és egy szorgalmas élet méltó jutalmaként B neu e r Szilárd 1 elft a főparancsnok, akinek szak­tudását messze földön méltányolják. M egem Ütjük meg, hogy a műszaki karnak olyan kiválóságai, mint K a b d e b ó Gyula és Pa r k a s Árpád lettek ezutitad műszaki főtanácsossá. Mind a kettő hatalmas tervek­kel, kiváló alkotásokkal tette nevét imertté és feled­hetetlenné Budapest uj korának megirója előtti. Tizmilüó a fővárosi épületek tatarozására. A bu­dapesti iparosok számára a nyár hátralévő részében jelentékeny tatamozási munkát fog a főváros' futtatni, amennyiben mindazokat az épületeket ki fogják javít­tatni. amely?|k a városgazdasági ügyosztály kezelé­sében vannak. Mintegy tízmillióra tehető az az ősz- szeg. amelyet fel fognak használni. A jelentékeny munkáról dir. Bérezel Jenő tanácsnok a követ­kező nyilatkozatot tette a Fővárosi Hírlap számára: — Azoknak az épületeknek a tatarozása* amelyek a városgazdasági ügyosztály hatáskörébe tartoznak, elhatározott dolog. A tatarozás és karbantartás esz­közlésére vonatkozólag kidolgozott előterjesztésemet a tanács már elfogadta s felbatalmazbást adott a mun­kálatok megkezdésére és elvégzésére. A munka igen jelentős lesz, hiszen mintegy száz nagyobb épületiről van szó, amelyek között ott vannak a főváros fürdői, az állatkerti épületek, az elöljáróságok épületei, a két Vigadó, kioszkok, a zöldségüzemi bódék stb. A ter­vezet szerint a rtataroizási költségek meg­haladják a tízmillió koronát. Dacára ennek a jelentős összegnek, ei kellett szánnunk ma- ! gunkat erre a lépésre, mert kötelességünk a városi vagyont megóvni a további romlástól. De közegész- ségi és közbiztonsági okok is közrejátszottak, mert a korhadó karfák és beesungó tetők emberek testi ép­ségének is kárára lehetnek. Végül az általános szé­pészeti szempontokat sem szabad a fővárosnak figyel­men kivid hagyni és megvan az a reményünk is, hogy ha majd a publikum látja a kicsinosított városi épüle­teket, maguk is kedvet kapnak és a főváros áldozat- készsége talán buzditólag hat a magántőkére is. Ter­mészetesen a pangó, tengődő iparnak is örömmel adunk munkaalkalmat és amit cselekszünk, ebből a szempontból sem lehet lekicsinyelni, mert az ipar­ágak egész sorozatának fogunk munkaalkalmat nyúj­tani. Hogy a szükséges munkálatokra nézve pontos ismereteim legyenek, a kerületi elöljáróságokat szólí­tottam fel, hogj* a kerületükben levő épületeken Iceresztíilviendő tatarozások mértékére vonatkozólag a pontos adatokat szolgáltassák be. Az összeírások most vannak iciyamatbar. és mihelyt ezzel készen vagyunk,, azonnal hozzáfogunk a munkához, amelyet még az ősz előtt be is akarunk fejezni. Az Állatkert u] csodái. A budapesti Állatkádét sokan és sokszor rágalmazták meg a háboiru óta el­teli idő alatt, ezek a rágalmazók azonban sohasem voltak tisztában tulajdonkénen azzal, amit mondanak. Kipusztult az állatkert, nincs benne semmi — és hasonló felelőtlen kijelentések hangzottak el. Ezzel szemben meg kell állapítani, hogy tényleg sok állat pusztult el a háború alatt és óta, de a pusztulási arányszám lényegesen kedvezőbb a budapesti Állat— kertiben, mint a háborúban résztveitt országok bár­melyik állatkertjében. Merő képtelenséget kívánt volna az. aki azt a feladatot rótta volna az állat­kertre, hogy a háború, amely mindent elpusztított, nyomtalanul vonult volna el a fókák fölött, amelyek­nek nélkülözniük kellett legfőbb táplálékukat, a sós- vizi halat. A budapesti Al'atkeirt nemcsak hogy job­ban dacolt a háború ezer Ínségével, minti a háborút viselő államok egyéb állatkertjei, de egyben olyan Tartásokat termelt, amelyek óriási jövedelmeket fog­nak hozni és igy az egyes állatfajokban beállott hiá­nyok pótlását valószínűleg nagyjában az ÁllatkErt azokból az értékekből fogja pótolni tudni, amelyeket saját tenyésztéséből ad majd ei. Nemcsak a bölé­nyekre, det egyéb állatfajokra is gondolunk. Az Állat­LUKACS étCo BANKHÁZ, WIEN WIEDNER HAUPTSTRASSE í. - KARLSPLATZ 14. TÁVIRATC.M: LLOVDLUKÁCS TELEFON: 54-2-31 59_4_ 88 59-5-78 59-5-79

Next

/
Thumbnails
Contents