Fővárosi Hírlap, 1921 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1921-06-15 / 25. szám
Tizedik évfolyam Budapest, 1921. junius 15-én 25. szám. |aiiioiiiaiiiaiiiaingiiipiiiaiiii3H»anianii3tggn8imiiga»iniiianiBuiBnianinniaiiiamainaiiiaiiiaiiininqiiiE ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP évre 160 K. Félévre 80 K. _________ _____ Eg yes számok kaphatók a kiadóhivatalban <£><£>&<£> <s><2) FELELŐS SZERKESZTŐ DAC SÓ EMIL ■Mtoanastífeé. --vnnmr i mii t i n ni^n mibbmíijm i mi i r^pi ihm it)^ 'i* himiH.ji ii%>h—i nl„ ii^jii ■■iiruniiiiwJ^jnMm<\j n Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Szív-utca 18. sz. Telefon 137—15. szám. Apponyi, ennek a hazának legnagyobb fia, akinek neve mellett meghunyászkodik a pártoskodás, akinek káprázatos nagysága az ország legbiztosabb reménységévé lett, helyet kapott a főváros közgyűlésében. Ez a magyar óriás a maga egyetemes nagyságával soha sem feledkezett meg Budapestről és ha a város életében nem is vett részt még soha, a városatyaság nem fogja megoldhatatlan problémák elé állítani. Ahogy nem tudott nemes szive soha senkit gyűlölni, úgy szerette minidig Budapestet is, tisztában volt mindig ennek a városnak óriási jelentőségével és amikor részese volt az államhatalomnak, cselekedett is érte. Bármikor rendkívüli megtiszteltetés lett volna Budapest törvényhatósági bizottsága számára, ha Apponyit tagjai között tisztelhette volna; de mégis ma a legnagyobb megtiszteltetés ez, ma, amikor Apponyi már nem egy párté, hanem az egész nemzeté. És ahogyan mi Apponyit ismerjük, meg is fog jelenni a közgyűlésen, részt fog venni annak munkájában, rendelkezésre bocsátja egészeim kivételes zsenijét és páratlan tekintélyének latbavetésével kétségkívül hozzákezd a gyógyításhoz, a melyre talán sehol sincsen ma már olyan igen nagy szükség, mint a városházán. Élénken emlékezünk még arra a hangulatra, amikor a nemzetgyűlés összeült. Szenvedésekben, üldöztetésekben és gonoszságok sorozatában beteggé lett kedélyek viharzása mindennapos volt. Az időn kivíil a beteg kedélyek legragyogóbb orvosa Apponyi volt itt is. Ki felejtette volna el első hatalmas operációs beavatkozását: a párisi levelet. Amikor Simonyi-Se- miadam Sándor miniszterelnök felolvasta ezt a ma már történelmi dokumentummá lett Írást, amely tele volt fájdalommal és aggodalommal, haragosan, elkeseredetten csillantak fel a szemek és csattantak ki ai szitkos szavak. A legnagyobb magyar szív aggodalmait, fájdalmait ellenszenvvel, gyanúval fogadták. Mert még betegek voltak a lelkek, de közben észre sem vették, hogy ugyanakkor a történelmi levél gyógyító erejét mégis, akaratlanul is magukba szívták. És lassan-lassan megbékéltek az orvossal, akit annál nagyobbnak tartottak, minél inkább gyógyultak ők maguk. Ma már a nemzetgyűlésen Apponyi minden szavát ünnepük és minden beszédére minden szív ráköti a maga hálájának bokrétáját. Nyiltan valljuk, hogy a városházán, a közgyűlési teremben szükség van Apponyi nagy szellemére, csodatévő (szava gjyógyitóMerejére. Valaha majd nagy hálával lesz iránta mindenki, akit meggyógyit, akinek lelke egyensúlyát helyreállítja, de mindenekfölött Budapest polgárságának osztatlan, koszorús háláját fogja kiérdemelni. Hiszünk benne, hogy Apponyi ki tudja űzni a szivekből a politika mérgét, meg tudja értetni mindenkivel, amiért mi küzdünk elejétől fogva, hogy nem lehet egy világvárost politikai alapon kormányozni. Hiba ez Bécsben, ahol a szociáldemokraták uralkodnak önkényesen, hiba ez Berlinben, ahol a független szocialisták garázdálkodnak, de nem egészséges az az állapot sem, ameKyet Wolff Károly teremtett akár jóhiszeműen, akár gyűlölködve. Apponyi nem áll oda pártvezérnek a városházán sem, aminthogy a politikában is bölcsen 1 óvakodik attól. Arról a magas piedesztálról, amelyre káprázatos élete, tökéletes jelleme, páratlan bölcsessége és zsenije állították, többet tud ő használni egyedül, mint a legszebb szánMa még úgy érzi az ember, hogy a kánikula nagyobbik fele még hátra yan és a nyári hőségből még csak kóstolót kaptunk; 'de a télre maris gondol az ember. Valaha a budapesti polgár csak akkor kezdetit ezekkel a gon dokkal birkózni, amikor tiiizet kelllett rakni a kályhában. A igond is csak annyi volt, hogy a két korona huszfi'llerfes, amiből egy félmázsás zsák szén kitelik, helyén van-e a zsebben? Azóta nemcsak a szén álra emelkedett1, fej, de elmúlt maga a szén is és R a u Gottlob szénkormánybiztos a megmondhatója!, hogy a budapesti ember esztendők óta milyen küzdelmeit folytat a fütenivalójáért. A jeleik azonban azitl mutatják, hogy az idei lesz az első tél, amely némi enyhülést fog mutatni a tüzelőanyag nyomora terén Mindenekelőtt fa meglehetősen nagy mennyiség érkezik Budapestire, ami egymagában is megnyugtató jelenség. Remélni lehet, hogy a pécsi bányák is felszabadulnak legközelebb és bár Jugoszláviának csaknem a széntermelés felét ki kell szolgáltisltlnunk, mégis a hazai széntermelésünkben is jelentékeny emelkedést várhatunk. Ehhez járul az is, hogy külföldön is gondoskodni igyekszünk tüzelőanyagok szenet és kokszot, szerezni. Ha ez az akció sikerül, akkor téli tüzelőnk biztosítva van és akkor Vass József közoktatási miniszter is joggal mondhatta a minap a nemzetgyűlésen: — szénszünet pedig az iskolákban nein lesz. A külföldi szén és koksz beszerzésével Ripkai Ferenc, a gázgyár vezérigazgatója, foglalkozik nagy gonddal és kecsegtető sikerrel. Erről az akciójáról dr. Ripka Ferenc vezérigazgató a következőket volt szives elmondani a Fővárosi Hírlap munkatársának: — Téinjy az, hogy a fővárosnak sikerült ötezer vaggon párisi gázgyári kokszot lekötnie. A párisi kokszot természetesen ki is próbáltuk. A múlt hét folyamán érkezett meg Budapestre egy próba vonat koksz, amelynek minőségét elsőrendűnek találtuk. A többi Lekötött koksz szállítása körül azonban most akadályok merültek fel. Eredetileg naponta egy zárt vonatnak kellett volna Párisból indulnia és igy két hónap alatt mind az ötezer vaggon Budapestre érkezett volna. Az államvasutak értesített, hogy Ausztria részéről akadályokat támasztanak a szállítás körül. Magam tárgyaltam az osztrákokkal, akik technikai nehézségekről panaszkodtak, amiben azonban ,nehéz hinni. Nekem1 az az impresszióm, hogy inkább politikai okok játszanak közre és emiatt nem hajlandók a párisi kokszot átengedni. Én, miután ilyennek láttam a helyzetet, jelentést tettem a kormánynál, amely — úgy tudom — meg is indította már a szükséges tárgyalásokat. Remélem, hogy ezek a tárgyalások rövidesen meg is hozzák a várt eredményt, mert ha éz nem történik meg, akkor igen, szomorú helyzetnek nézünk elébe. Hangsúlyoznom kell azonban azt is, hogy a szállításnak hamarosan meg kell kezdődnie, mert augusztusig ideI dákokkal induló és dolgozó pártok. Apponyi egyszerű megjelenésbe a közgyűlési teremben u.i levegőt, uj termékenységet, uj egészséget kell hogy hozzon. Budapest polgársága ebben reménykedik törhetetlen hittel. haza kell lennie az egész francia kokszmeny- nyiségnek. Ennek oka az, hogy a kokszot Párisból francia vaggonokbanr küldik. Ezeknek a vag- gonokuak most ráérő idejük van, de augusztusban megkezdődik a gabonaszállitás, majd később a gyümölcs-, répa- és bor-szállitás. Augusztustól kezdve tehát nincs mód arra, hogy a kokszot francia vaggonokbam szállíthassuk. — A párisi koksz házhoz szállítva körülbelül mázsánként 350 koronába fog kerülni. Ezt a kokszot a közönség ama részének szántuk, amelynek anyagi eszközei ma is megvannak ahhoz, hogy téli tüzelőanyagját beszerezze. Elsősorban azokra az intézményekre gondolok, amelyeknek nagy kvantumban van szükségük tüzelőanyagra. Ezeket levél utján is figyelmeztettem, hogy szerezzék be most szükségleteiket, mert később ez lehetetlenné fog válni számukra: Kérem a Fővárosi hírlapot is, hangsúlyozza újból, hogy azoknak, akik nagyobb kvantumra tartanak igényt, vagy akiknek megvannak az anyagi lehetőségeik arra, hogv most gondoskodjanak téli tüzelőjükről, azoknak csak most lesz módjukban ezt megtenni, mert vagyonos embernek én az ősszel egy gramm tüzelőt sem fogok adni. — De ne reménykedjenek, ne számítsanak ezek az urak az olcsósági hullámra se. Az olcsósági hullám megszűnt. Vége van, A tüzelőanyagban beállott kedvező konjunktúrának véget vetett az angol bányász-sztrájk és a felső-sziléziai zavarok. Különösen az angol bányász-sztrájk volt e tekintetben katasztrofális jellegű. Hat hétig tartott és ez alatt természetesen felemésztett mindén tartalékot. Hogy most megkezdődött újra a termelés, legelsősorban a tartalékokat kívánják pótolni, ami bizony igen sok időt vesz igénybe. Olyan a helyzet ma tüzelőanyag dolgában, hogy. Párisban lényegesen brwtálisabb korlátozásokhoz kellett nyúlni, mint amilyeneket mi alkalmazunk. Ennek a szénhiánynak természetesen befolyása van a szén árára is. Ezért mondottam, hogy az olcsósági hullámmal nem szabad többé számolni, ennek vége van. Legfeljebb abban reménykedhetünk, hogy az őszig a magyar korona értéke lényegesen emelkedik. Szerencse különben az is, hogy amint tapasztalom, a budapesti közönség bőségesen igyekszik ellátni magát fával. — Az a koksz, amelyet mi itt a gázgyárban termelünk, arra a célra fog szolgálni, hogy ebből a tél folyamán a kisebb háztartásokat lássuk el. Ebből a kokszból semmi esetre sem- fognak kapni azok, akiknek módjukban lett volna a nyár folyamán beszerezni szükségleteiket. Megkérdeztük még a vezérigazgatót, hogy a gázgyár ammóniák előállításának tervével foglalkozik? — Erről a kérdésről még nem nyilatkozhatott mert e tekintetben még bizonyos tanácsRipka Ferenc, a gázgyár vezérigazgatója nyilatkozik a párisi kokszról, az osztrák akadékoskodásról és a vagyonosok téli tüzelőbeszerzéséről
