Fővárosi Hírlap, 1921 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1921-06-08 / 24. szám

2

rifa-politikájtikkal teljesen tömkretehetnek, egyetlen lélegző-szervünk a Duna, amelyen keresztül akár Passaunak, akár a Fekete-tengerig 'hajózhatunk. De felismerték a Duna fontosságát ellenségeink is, mert a szierbek Belgrádijain, a csehek Pozsonyban és az osztrákok Bécsben a legnagyobb erőfeszítéseket teszik, hogy az átmeneti kereskedelmet magukhoz ragadják és lekössék. I1a ez sikerül nekik, akkor Budapest másodrendű várossá siilyed és létérdekünk veszélyeztetve van. Pedig egyetlen egy városnak sincs Európában kikötöépitésre annyira alkalmas telke, mint nekünk a Csepelsziget felső csúcsán, egyetlen egy államnak sincs annyira kész tervezete, mint nekünk és egyetlen egy államnak sincs annyira kész és kiváló szakértőkből álló szervezete a kikötő építéséhez, mint nekünk. És ennek dacára a kikötő építése még sem halad úgy, ahogy kellene.

— A kikötő-épités munkálatai az 1904. évi XIV. t.-c. alapján indultak meg. Ez a törvény a soroksári Dunaág szabályozását és hajózhatóvá tételét teszi kötelességévé a törvényhozásnak és erre a célra öt millió korona meg is szavaztatott. A munkálatok 1911-ben megkezdődtek, de .a háború alatt — sajnos — abbahagyattak és csak a háború után, 1919-ben indultak meg újból. Ekkor aztán egyesítették a két munkát, a soroksári Dunaág szabályozásának és a kereskedelmi kikötő építésének munkálatait. Ezek a munkálatok akkor olyan erővel indultak meg, ihogy csakhamar 1300 munkás dolgozott, most pedig csaknem stagnálnak. Ennek a stagnálásnak három oka van. Az egyik, hogy az előző kormányunk állítólag opciót adott egy idegen érdekeltségnek, amely érdekeltséggel helyzetünk a mai napig tisztázva sincs. Azt beszélik, hogy ez a francia érdekeltség az úgynevezett 1. számú ipari medencét és a mellette tervezett petróleum-kikötőt akarja megépíteni. Nincs okom ezt helyteleníteni és örülnék, ha az idegen tőke vállalkoznék rá, hogy előmozdítsa a kereskedelmi kikötő megépítését, de ezek a tárgyalások már hónapok óta húzódnak és ezeknek a következménye volt az, hogy a mi két úgynevezett balparti kikötő-medencénknek építését félbe kellett hagyni annak ellenére, hogy a földkiemelési munkálatok már megtörténtek. Ha akar jönni az a francia érdekeltség, hát jöjjön minél előbb, de ha nem jön, úgy számot kell vetnünk ezzel és azonnal bele kell fogni a két medence megépítésébe.

— A munkálatok stagnálásának másik oka a mi szomorú közgazdasági és pénzügyi viszonyunk együttesen. A pénzügyminiszter ur ugyan teljes megértéssel kiutal havonta bizonyos ösz- szeget a kereskedelmi kikötő építésére, de köményen megérthető, hogy amikor nem áll nagyobb összeg rendelkezésre, nem is lehet egységes, hónapokra szóló munkaprogrammot összeállítani, hanem csak vegetálni lehet.

— A munkálatok stagnálásának harmadik oka az, hogy a bürokrácia ismét felütötte fejét e nagy fontosságú munkálat elvégzésénél. Arról van szó, hogy a kikötő-építési munkálatokat esetleg a kereskedelmi minisztérium kebelébe utalják akkor, amikor ez a munka nem választható el a vizi műszaki szolgálat munkálataitól, mert hiszen a kereskedelmi kikötő építése maga után vonja a Duna bizonyos szakaszának szabályozását is. Ha tehát ennek a munkálatnak két gazdát kell adnunk, akkor el fog veszni ,a gyermek és a kereskedelmi kikötő építése helytelen irányba terelődik.

— A kikötő-épitő bizottság támogatására van egy szerv rendelve, ez az úgynevezett végrehajtó-bizottság, amely bizonyos hatáskörrel rendelkezik. De van itt — bocsánat ,a kifejezésért — egy bürokratikus csodabogár is, amelyet véleményező és tervező kikötőbizottságnak hívnak. Ennek a bizottságnak semmiféle hatalma nincs, többnyire nem' is szakemberekből áll, hogy miért van ez és mire -kell, azt véges eszemmel megérteni nem tudom. Ezeken az anomáliákon tehát segíteni kell.

— Ezeknek az anomáliáknak megszüntetése érdekében! nagyon kívánatos volna, hogy elsősorban is a francia érdekeltséggel tárgyalt,assék le^ az^ ügy. Kívánatos volna továbbá a pénzügyi kérdésnek megoldása olyan értelemben, hogy a

Budapest, 1921. június 8.

jövő évi költségvetésbe nagyobb tétel vétessék fel erre a célra. Ez a tétel szerintem legkevesebb negyedrésze kell hogy legyen annak az összegnek, amely összeggel a kikötőépités munkálatai előmozdíthatok. Ez úgy tudom 300 millió, tehát egynegyedrésze 75 millió korona. Ezt az 192F22. évre okvetlen elő kell irányozni. Harmadsorban kívánatosnak vélem, hogy az úgynevezett csodabogár, az a véleményező és tervező kikötőbizottság azonnal megszüntettes- sék és a kereskedelmi kikötő építése a rendes

mederben, haladjon. Fogadja el ,a kormány a Mérnök- és Épitészegylet prepozícióját, állítson egy kiváló szakembert a kikötőépités élére, mint kormánybiztost, ruházza fel a kellő hatalommal és bocsássa rendelkezésére a szükséges összegeket. Ha ezt nem tesszük, igaza lesz. gróf Apponyi Albertnek, aki azt mondta, hogy „pe- riculum in mora.“ Ha elkésünk, akkor másod- rangú várossá 'síilyedünk s akkor megelőznek I bennünket akár a csehek, akár az osztrákok, I akár a szerbek.

Ereky Károly a villamos-rendeletről

Joga van-e a kormánynak beleavatkozni a magánvállalatok sorsába? — A területhasználati dijak problémája — Tiltakozik a főváros a kormányrendelet ellen

Ereky Károily volt; közélelmezési miniszter, nemz.eitgyűlési képviselő, a főváros tizenkettes ad hoc bizottságában nagy fontosságú álláspontot íogCIailt el Hegyeshalmy Lajos kereskedelmi miniszternek az Egyes ii il t Városi Villamos Vasutat likvidáló rendeletével szemben. A bizottság zárt ajtók mögött tárgyal és igy az ott tartott beszéd nem került nyilvánosságra. Erek y őexcellenciája azonban szives volt 'aj rendelettel szemlbien elfoglalt álláspontját: kérésünkre a következőkben ismertetni a fővárosi Hírlap munkatársa előtt:

— A rendeletét két szempontból tartóim meg nem engedhetőnek és a kivételes hatalom sem ad engedélyt a kormánynak, hogy a részvény- társaságok és a magánvállalatok sorsába beavatkozzék.

— A Budapest székesfőváros területén közlekedő villamosokat a forradalom alatt egyesítették és a'z egyesitett vasntakat a forradalmak alatt, mint államvagyont kezelték. A kommunizmus bukása után a kormány nem; döntött véglegesen a villamosok sorsáról, hanem <az üzemet folytatta. A Hegyeshahny-féle rendelet az első intézkedés, amely szerint a kormány az üzemvezetéstől szabadulni akar. Fájdalom azonban, a kormány nem -mérlegeli eléggé a magyar kereskedelmi törvénybe» lefektetett alapelveket és tévesen magyarázza .a kivételes törvényben biztosított jogait, amikor ezzel a rendelettel beavatkozik a magánjogba és a kereskedelmi jogba.- Az első hiba, hogy ,az Egyesült Városi Villamos Vasút üzletvezetését nem véglegesen számoltatja fel, hanem kinevez egy felszámoló- bizottságot és ugyanezt a bizottságot megbízza, hogy az üzemet vigye tovább. Ebben az egy intézkedésben két elvi hiba rejtőzik, az egyik az, hogy a magyar kereskedelmi törvény szerint a felszámoló-bizottság tartozik minden a felszámolás alá eső vagyont pénzzé tenni és ekkép kielégíteni az összes hitelezőket. Ezzel szemben ez a rendelet felszámoló-bizottságnak nevez el egy tulajdonképen vagyonkezelésről elszámoló és vagyonátadó-bizottságot. A másik hiba pedig az, hogy egy közkereseti társaságot alapit és kinevezi annak igazgatóságát, holott a kereskedelmi törvény szerint a közkereseti társaság maga választja meg igazgatóságát. A kettős hibát a rendelet úgy kerülhette volna cl, hogy felszámoló-bizottságot delegált volna, amely ellenőrzi az Egyesült Városi Villamos Vasutak kezelését az idő alatt, amiig az nem volt a magántársaságok birtokában1, majd felülvizsgálja és átadja az uj közkereseti társaságnak. Fz függetlenül dolgozott volna a mai üzemkezeléstől. Az volna a helyes, ha a részvénytársaságokból alakuló közkereseti társaság maga választja meg az igazgatóságát a törvényben előirt módon, nem pedig a kormány delegál számára igazgatóságot. Ebbe azután! delegálhatná a kormány is ellenőrző tiszttel a maga megbízottját, de a részvénytársaságokból megalakított közkereseti társaság igazgatóságát kinevezni nincs joga.

■— A másik szempont, amely miatt a rendeletét nem tartom megengedhetőnek, a következő: A főváros azoktól a vállalatoktól, amelyek a főváros területén villamost stb. építettek, a bruttojövedelem után százalékszeriicn megállapított területhasználati dijat szedett. A társaságnak, amikor a jegyek árát megállapítja, épp iigy bele kell kalkulálni a területhasználati dij

fejében fizetendő összeget, mint a szenet, vagy az ásványolajat, egyszóval mint minden egyéb üzemi kiadást. Abban a pillanatban, amikor a kormány az összes kalkulativ tényezők közül egyet kiragad és engedményeket tesz ennek rovására, tulajdonképen jogtalanul jár el, mert a társaságoknak minden üzemi kiadásukat be kell kalkulálniok. Ugyanezen az alapon, amint a kormány a területhasználati dijakra vonatkozólag intézkedik, azt is kimondhatná, hogy a bankoknál levő adósságokat sem tartoznak fizetni, vagy amennyiben nem tudnának megegyezni, a kormány bizottságot küld ki, hogy a/ döntse el a vitás kérdést. Lehetetlen, hogy a kormány az egyik hitelezőt, ebben az esetben éppen a fővárost, egyszerűen kikapcsolja, elvegye szerződéses jogait és ügyének elintézését kivegye az illetékes bíróság kezéből. A kormány azon a címen nyúl bele az Egyesült Városi Villamos Vasút üzletvitelébe, mert a vállalat száznegyven millió adósságot csinált. Ezen az alapon azonban a kormány tulajdonképen minden bank vezetését is átvehetne. Hiszen a kommun alatt a bankok is állami intézményekké tétettek, kifizetéseket eszközöltek az állam nevében és százmilliós adósságokat csináltak. Ezen az alapon tehát a kormány a bankokat is át- vehetné.-— Én a magam részéről nem egyezhetek bele, hogy a főváros ezeket a törvénynyel szemben álló intézkedéseket ellenmondás és a jogi igazság fixirozása nélkül elfogadja. Az erőszaknak természetesen engedni fogunk, de ie kell szögezni, hogy a törvénynyel ellenkező rendelkezésekkel állunk szemben.

Rüllüön nyaralnak a pestiek

A magyar nyaralótelepek lelketlen uzsorája

Budapest a fürdők városa. — mondták a külföldiek és a vidékiek, ha egyszer elérkeztek a maig.yar. fővárosba. A háború hat esztendeje erősen elcsúfította ezt az epiteton ornanst és Budapestről a fürdőkkel kapcsolatban legföljebb ha ezt lehetne mondani:

— Budapest a f ii r cl ellenek városa.

A halálosan bágyadt és halálosan drága Budapestről aki csak telieti, igyekszik a nyárra eltávozni.' A lateiner ember, a fixhez kötött exisztencia aligha mozdulhat el a még drágább fürdőhelyekre, de az az élet-standard, amely a színházak közönségét, a konflisok utasait, a cukrászdák fagylaltozóit adja, minden módot kikeres arra, hogy a pokolian forró aszfaltot és a tropikusan kánikulai utcákat egy-két-há- rom hónapra elhagyja.

,,A nyarat — mondják a menni készülők — n e m 4 ehet Pesten t ö 1 t e n i.“

A Hűvösvölgy, a Zugliget, a Rózsadomb csak’ annak nyaralás, akinek villája vagy nyári házikója; van. Bérbe ha kapni is villát közvetlen Pesit környékén. horribilis árakat követelnek. PéÜdául a Svábhegyen, a volt Jókai-viüla közelében, ' v

egy kétszobás nyári lakásért 44 ezer koronát kért szeptemberig

— tehát 3 hónapra — a tulajdonos.

Hasonló horribilis árakat kérnek a Duna meglett;

— Verőcén, Gödön, Leányfalun, Maroson, sőt Rákos- ligeten és Rákoscsabán is. Gödöllőn 25 ezer koronán alul nem kapni még parasztházban sem úgynevezett- családi szállás t.