Fővárosi Hírlap, 1921 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1921-06-08 / 24. szám
Budapest, 1921. junius 8. 3 A magyar fürdők árai csaknem azonosak a Bu- dapest-környéki árakkal, mert a legolcsóbb balatoni Ranizió sem ad havi 15 ezer koronán alul ellátást egyetlenegy személynek. Természetes, hogy a leilei, földvári, tihanyi, bogiári bennlakók uzsora-hajlama sok esetben egészen megdöbbentő, mert szállásokat — egy-két szobás lakást — csak több tízezer koronáért hajlandók bérbeadni. Mind olyan lakást, ahol a villany, vízvezeték és a higiénia legelemibb szükségletei abszolúte ismeretlenek. Ez csak a lakásbér, — de ezután jön az ismert! és határtalan élelmiszeruzsora. Úgy látszik, ezeknek a tapasztalatoknak az alapos mérlegelése adta az impulzust a budapesti fürdőre készülőknek, hogy az idei nyarat Csonka-Ma- gyarország határain tu'l fiirdőzze és pihenje át. Az ország mai gazdasági helyzetében nem kellemes és jóleső tudat az, ha a magyar pénzt, ahelyett, hogy bent az országban forgatnánk, külföldre visszük elkölteni — de a külföldre készülés miatt csak az illetékesek vessenek magukra, hogy előbb nem tették lehetővé a pihenni akaró publikumnak, hogy az uzsorától védetten, magyar üdülőhelyeken tölthesse nyári szabad hónapjait. Mert a közönség és elsősorban Budapest íürdőző közönsége — nem sikk-bői vagy fiaméból — de az idei nyarat külföldön fogja tölteni. Legalább ez az Á 11 am r en dő r ség Útlevél-hivatalának a véleménye, ahová néhány nappal ezelőtt érdeklődési célzattal fordult a F ő- városi Hírlap tudósítója. — Eddig Budapestről 33 ezren kértek útlevelet részint Cseh-, részint Német-, Olasz- és Franciaországba,' —1 de legfőképpen Ausztriába, mindannyian „ii d ü 1 é s" indokolással!1. Ennek a fiirdőző publikumnak kétharmada azelőtt Magyarországon töltötte a nyarat, de most valamennyien külföldi fürdőkbe készülnek. Sok esetben magyarázható ez valutánk sziíár- d u 1 á s á v a 1, a z osztrák valuta 1 e r omlása v a 1 — de legtöbb esetben mégis a hallatlan uzsorával kell magyarázni a külföldre készülést, mert azért a pénzért, amiért itt egy baöatonmelléki paraszt-viskót adnak bérbe, azért az osztrák fürdőkön — átszámítva a valuta-differenciát — kényelmes úri penziót kaphatni. Es valamennyi konzulátus, követség palotája előtt hasonló kép fogad, mint az útlevél-hivatalnál. Az Akadémia- és Zoltán-utca sarkán százával várakoznak az emberek az osztrák vízumra, a Kunutcában tumultuózus, jelenetek ismétlődnek meg cseh vizűmért és a Váci-utcában emberkígyó sorakozik a német útlevél-osztály előtt. Valóságos roham egy-egy követség épülete ellen a nyaralók felvonulása. Csak a francia és belga követségek hivatalai gyéren látogatottak, mert i d e csak azok jönnek vizűmért — akiknek még Siófok sem drága. Éj SnlBó-Tűrlfigi KőszénAjP- itánva Réizvénq-Társulnt A Hirdetmény. A Salgó-Tarjáni kőszénbánya részvény társulat részvényeseinek 1921 május hó 12-én tartott rendkívüli közgyűlése az alaptőkének 82 500, egyenként 200 korona névértékű, bemutatóra szóló részvény kibocsátása által 16 5 millióval 49’5 millió koronára való felemelését, — az uj részvények névértékének a tartalékalapból történő fedezését és a teljesen befizetett uj részvényeknek a részvényesek között való felosztását határozta el úgy, hogy két (2) régi részvényre egy (1) uj részvény essék. Törtrészvények nem adatnak ki. Egyebekben az uj részvények kibocsátási módozatainak megállapítását az igazgatóságra bizta. Ezen meghatalmazás alapján felhívjuk társulatunk azon t. c. részvényeseit, kik a nekik felajánlott uj részvényeket át akarják venni, hogy részvényeiket számsorosr jegyzék kíséretében vagy Budapesten, társulatunk központi-pénztáránál (V., Arany János-utca 25.) vagy Wienben, az Alig. csterr. Boden-Credit-Anstaltnál (I., Teinfaltstrasse 8 ) 1921 junius 6-tól bezárólag junius 30-íg hétköznaDokon délelőtt 9—12 óra között mutassák be és a bemutatással egyidejűleg bélyegilleték és költség cimén minden átveendő uj részvény után 20 magyar koronát fizessenek meg. A pénztár a benyújtott részvényeket azonnal lebélyegzi, azokat visszaadja, a megtörtént bemutatásról és fizetésről elismervényt ad. melynek ellenében az uj részvényeket f. évlj szeptember hó 15-tól kezdve szolgáltatjuk ki. Az uj részvények 1921. évtől kezdve az üzleti eredményben részesednek. Aki folyó évi junius hó 30-lg a részvényeket be nem mutatja, vagy a költségeket meg nem fizeti, igényét az uj részvényekre elveszti. Budapesten, 1921 május hó 12-én. AZ IGAZGATÓSÁG. NEMZETI ROYAL ORFEUM VII., Erzsébet-körut 31. Júniusi müser. Tel.: József 121—68. Pallay Anna az európai hirü táncprimadonna. — Dénes Oszkár vendégfelléptével BEN KOLUMBUSZ kinemaszkecs 2 színpadi és 3 filmrészben, irta: Bus Fekete László és a nagyszerű varieté-műsor. — Kezdete fél 8 órakor. Beszámoló az elköltött milliókról Budapest háztartása a kommunizmus évében Ács Ferenc főszámvevő most terjesztette a tanács elé a főváros 1919. évi zárószámadásait és vagyonleltárát. Minek tagadjuk: nagy érdeklődéssel vártuk ezt a zárószámadást, amely a proletárdiktatúra esztendejének gazdálkodására van hivatva világot vetni és minek tagadjuk, az eredmény, amelyet ezek a zárószámadások elénk tárnak, meglepnek bennünket. Meglepnek különösen azért, mert ezek a számadások a háztartási deficitet sokkalta kisebbnek ■mutatják, mint amennyire egy olyan viharos esztendő után, mint amilyen az 1919. évi volt, számítani lehetett. Hogy ne sokat keriillgessük a dolgot: az 1919. év háztartási deficitje az előző, háborús esztendők háztartási hiánya nélkül mindössze 67,776.79S korona, 11.96 millióval kevesebb még az előirányzatnál is. Az 1919. évi zárószámadás különben a következő mérliege.t mutatja: Rendes bevétel Rendkívüli bevételi Összes b e v é t e Rendes kiadás Rendkívüli kiadás Összes kiadás 195,141.045 K 52,723.174 K 247.864.219 K 251.976.219 K 63,664.798 K 315.641.017 K A deficit tehát 67,776.798 koro n a. Ha azonban ehhez a 67.7 millió koronás háztartási hiányhoz hozzáadjuk az előző, háborús esztendők eddig még szintén nem fedezett deficitjeit: akkor a főszámvevő a hiányt 231,860.381 ko r o n á- b a n, szóval csaknem akkora összegben kénytelen megalapítani, amekkora a főváros háztartásának 1919. évi egész bevétele volt. Érdekesnek tartjuk ideiktatni, hogy a zárószámadások szerint a kommunizmus évében melyek voltak azok a bevételi és kiadási tételek, melyek az előirányzattal szemben lényeges emelkedést mutatnak. A bevételeknél az előirányzattal szemben emelkedés mutatkozik: i a vízműveknél 8,757.811 K a nyilvános területek használatánál 6,473.026 K a községi adópótléknál 6,170.396 K a-villamos miiveknéll 5,090.138 K a házinyomdánál 4,497.468 K a vigalmi adónál 4,373.295 K a marhavágóhidnál 4,168.141 K a gázmüvek szolgáltatásánál 2.773.132 K a lakáshivatal költségtérítésénél 2,628.896 K az erdőgazdaságnál 2,153.052 K A bevételeknél az előirányzattal szemben lényegesebb csökkenés mutatkozik: a közlekedési adónál 3,997.259 K a városi vámnál 2,498.086 K! a gázmüveknél! 1,501.449 K A kiadásoknál az előirányzattal szemben mutatkozó lényegesebb emelkedések ezek: a vízmüveknél 30,869.783 K a hamisított pénzjegyek értékveszt. 19,312.082 K az utcák tisztogatásánál 12,184.719 K a szemét kihordásánál 7,355.704 K a közvilágításnál 7,279.710 K a kölcsönkamatoknál 5,853.794 K a kövezetjavitásnál 5,422.904 K a fertőtlenítő intézetnél 4,821.855 K a szemétíeldoTgozásnál 4,260.398 K a szegényalapnál 3,147.349 K a makadam-utak fen tartásánál 3,004.497 K az épületek karbantartásánál 2,93-5.468 K a lakáshivatalnál 2,716.656 K a nyilvános parkok fen.tartásánál 2,575.628 K a munkásbiztositásnál 2,155.717 K Ezek a számok körülbelül számot adnak róla, hogy 1919-ben a főváros háztartásának deficitje miért csak akkora, amekkora?! Az egyik ok a proletárdiktatúra különös és centrális gazdálkodásában keresendő. A diktatúra idejében, ha a városházának pénzre volt szüksége: egyszerűen föltelefonált a belügyi népbiztossághoz és a kívánt mennyiségű pénzt — leküldték. Igaz ugyan, hogy „fehér pénzben“ küldték le, dehát akkor jó volt ez a fehér pénz is, amelyből — mint emlékezetes —1 annyit nyomtak, mint amennyire épp szükség volt. A diktatúra bukása után egyszerre megváltozott a helyzet. A főváros háztartásának ismét önmagának kellett gondoskodnia kiadásainak fedezetéről. Pedig Pénz, az minél kevesebb volt a város kasszájában. Erre a város apróbb kölcsönökkel segített magán. Egy darabig kölcsönpénzből fizették a tisztviselőket; kölcsönpénzből élt az egész adminisztráció. Hogy a folyó kiadások és a függő kölcsönök fedezésére pénzt szerezzen a tanács: fölemelte mindennek az árát. Drágább lett a viz, a nyilvános területek használata. a gáz stb. Mivel mindenki előre tudta, hogy devalválni fogják a fehér pémzt: a bankok és a kereskedők szokatlan vehemenciával kezdték befizetni, természetesen fehér pénzben, az adót; úgy hogy ezen a réven is jelentékeny jövedelemhez jutott a főváros. A bevételi források felsrófolása aztán annyira- amennyire fedezte a kiadások emelkedésével támadt többletet. Mindenesetre jellemző, hogy amíg a bevételek 1918-ban 199.75 millió koronát tettek ki, addig 1919-ben már 247.86 milliót; és amig a kiadások 1918-ban 200.55 millió koronára rúgtak, addig 1919- ben 315.64 millió koronára. Szóval, a bevételek huszonöt százalékkal emelkedtek, a kiadások pedig ötven százalékkal. Most azonban itt van az uj, az 1921-es költségvetés és még mindig bizonytalan, hogy ebben az 1921-es költségvetésben miképpen fogja elszámolni a tanács a háborús évek deficitjét. A terv az, hogy a 231.8 millió koronás deficitet több esztendőre felosztva fogják beállítani a költségvetésbe. A főszámvevö terve szerint tiz esztendőre felosztva, a pénzügyi osztály szerint 30 esztendőre felosztva állítanák be. Eszerint a háborús deficit éven- kint mindössze 23.2 millió koronával terhelné tiz esztendőn keresztül a költségvetést. Ha pedig ebből a háborús deficitből közben a fővárosnak sikerülne valamicskét az államon behajtani: ez a főváros háztartásának váratlan bevétele lenne. 9*9 Az olcsósági hullám nem érkezett el a városházára, hiába olvastuk nagy örömmel az újsághírek címét, hogy „le akarják számtani a gáz árát". Nem a konyhákban, nem a szobákban, hanem csak az ipari miihelyekben. Ez azonban nem vívmány. Egy cseppet sem az. Nem vívmány, hanem kényszer. Mert milyen árban kell eladni a készítményeit annak az iparosnak, aki tizennégy ed félkor onás egységárban fizeti a gázt? Talán az még nem fájt volna nagyon a városházán, hogy az ipar, amely úgyis csak tengődik, egy szép napon végleg tönkremegy. De az már döntő argumentum volt a tanács számára, hogy az iparosok ilyen árak mellett kezdtek hűtlenek lenni a gázhoz és motor üzemeiket egymásután alakították át más hajtóerőre. Ennek már fele sem tréfa és a tanács most nyugodtan adhatja a szolid, sőt nagylelkű kereskedőt, aki siet az olcsósdgi hullámot üzletébe bebocsátani. No, mert ha nem bocsátana be, becsukhatná a boltot. A boltok zárórája manapság igen nagy probléma. A kereskedők, az alkalmazottak este hatkor — azaz hogy tizennyolc órakor — akarnak bezárni. De vájjon mit akar a közönség? Sajnos, erre a kérdésre igen keserűen lehet válaszolni: a közönség tudniillik egyáltalán nem akar vásárolni. Ez persze baj, de azért a munkásoktól és a tisztviselőktől még sem lehet megvonni azt a lehetőséget, hogy este hat után, amikor munkájukat végzik, valamit vehessenek. A takarékosság is szép, fontos is, de képtelenség lemondani arról, hogy mi igenis nagyváros vagyunk, s ha ez igaz, akkor a boltok villanylámpái nem mehetnek aludni a tyúkokkal. A LEGJOBB TERPENTINES
