Fővárosi Hírlap, 1921 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1921-06-08 / 24. szám
Tizedik évfolyam Budapest, 1921. junius 8-án 24. szám. ptimnmmaniniiiamainguiaii»aiitnmniimi»mnpHiaiiiBmauiniiiampiiiainauiaH!B»iaiiiPHig»»P»*E ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész VAROS!, POLITIKAI ÉS KÖZQAZDASA<dl HETILAP Megjelenik minden szerdán, évre 160 K. Félévre 80 K. Szerkesztőség és kiadóhivaEgyes számok kaphatók a "" tál: VI. kér., Szív-utca 18. sz. kiadóhivatalban <£><£) <s> <£> <s>'S* felelős SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Telefon 137—15. szám. Ereky Károly a politikus, lehet, hogy távol áll tőlünk, de ezeken a hasábokon mi legfeljebb annyiban szoktunk politizálni, hogy üldözünk minden olyan törekvést, amely Budapest kormányzásába politikát akar belevinni. Ezt azonban megint nem tegnap kezdtük, hanem ti'z esztendővel ezelőtt, amikor először bocsátottuk útjára a Fővárosi Hírlapot. Ez az erőnk, erényünk, a büszkeségünk, mert várost igazgatni, várost építeni, a lakosságunk ételt és kultúrát adni, népjóléti szerveket, szociális alkotásokat teremteni, csatornát építeni, vizet, gázt, villanyt szolgáltatni politikai szempontok szerint ami szemünkben halálos bűn. Ma még tombol a politika a közgyűlési teremben,- ma még a politikusok befolyása érvényesül, amikor a tanács segédfogalmazókat választ, de vannak már vigasztaló jelenségek. Itt van éppen az Ereky Károly példája, aki a Közúti kérdésében feszes gerinccel mondott vétót a politikának. Egy kicsit -— bevalljuk — jól is esik megmondani, hogy amikor ez a közgyűlés összeült és amikor Ereky Károly, a legszélsőbb politikai frakció képviselője, került be a közgyűlési terembe, mi a politikuson kívül egy más embert is megláttunk benne. Meg akartuk Írni és meg is irtuk, hogy ki e'z az Ereky Károly és abból a kis portréból, amelyet akkor rajzoltunk róla, ma hosszú idő után semmit sem vonunk vissza. Fölkerestük annak idején a volt közélelmezési minisztert és egy hosszú, beható, emlékezetes eszmecsere után próbáltuk őt gyenge toliunkkal ábrázolni. És akkor a kommunizmus által fel- zaklatott lelkű politikuson kívül egy derültebb, tisztultabb, tiszteletreméltóbb valakit, egy nagy tudással felszerelt, a gazdasági kérdéseket komoly szakszerűséggel kezelő férfiút is felfedeztünk benne. íme nem csalódtunk. Amikor szőnyegre került az első hatalmas, a város életét mélyen érintő kérdés, Ereky lelkében megindul a nemes küzdelem, legyőzi a politikust és büszke öntudattal elénk áll a komolyan mérlegelő közgazdász és a jogok védője. igazán nincsen okunk arra, hogy Ereky Károly kegyeit keressük, de jólesik különösen ma, ha olyan embereket látunk, akik megszegik a politika adta parancsokat, hogy engedelmeskedjenek a lelkiismeret szavának. Ereky pedig a kereskedelmi miniszternek a Közúti dolgában kiadott reodelete dolgában igen erélyesen hallatta szavát úgy a főváros tizenkettes ad hoc bizottságában, mint magával a miniszterrel szemben. Van az ismereteknek, a tudásnak, ja szakszerűségnek egy foka, amelynek sokkal nagyobb az ereje, mint a politikának. A tudásnak ez a foka nem képes megalkudni. Ez szembeszáll minden akadálylyal. És Ereky Károlynál ezzel az esettel állunk szemben. Tudásának, lelkiismeretének szavára hallgatott, bár sokan és sikeresen utánoznák, akkor még lehetne segíteni a mi ragyogó lendülettel indult, de mélyre sülyedt Budapestünkön. Budapest a nemzetgyűlésen Világfürdő játékbankkal — A budapestieknek és a magyaroknak nem szabad játszani — A kereskedelmi kikötő építése csődbejutott Jármy József és Szabőky Jenő nemzetgyűlési képviselők nyilatkozata A nemzetgyűlésen ezen a héten két Ízben is behatóan foglalkoztak Budapest sorsával. Némileg keserű szájízzel állapítjuk meg, hogy ez eddig első ízben történt meg. Eddig mindenki szidta Budapestet, mc végre akadt két jóhiszemű ember, aki segíteni akar rajta. Járiny József gondolata, hogy világfürdőt kell csinálni Budapestből, a Fővárosi Hírlap hasábjain néni egyszer szerepelt és lelkes agitátorai leszünk a jövőben is ennek a célkitűzésnek. Kevésbé vagyunk elragadtatva a játékbank Jötletétől, amely még machiavellisztikus szemmel nézve is immorális valami és veszedelmes még .akkor is, ha a budapestieket eltiltják a játéktól. Még ennél is fontosabb volt Szabőky Jenő képviselőnek a beszéde, aki a budapesti kereskedelmi kikötő építéséhez teljhatalmú kormány- biztos kiküldését követeli. Mind a két képviselő bővebben fejti ki alább á Fővárosi Hírlap olvasói s'zámára a gondolatot, amelyet a nemzetgyűlésen is érintettek felszólalásukban. Szabőky Jenő érdekes fejtegetéseivel azonban igen sok pontban nem értünk egyet. Mindenek előtt nem tartjuk kívánatosnak, sőt egyenes veszedelemnek látjuk, ha a kormány a kereskedelmi kikötőt a francia érdekeltségnek kiszolgáltatná. Amit a bürokráciáról mond a képviselő ur, abban igazat adunk — általánosságban. Amikor azonban arra hivatkozik, hogy a bürokrácia diadalaként a kikötő ügyét a földművelési minisztériumból átteszik a kereskedelmi minisztériumba, akkor kénytelenek vagyunk megjegyezni, hogy a földművelési minisztérium bürokrácia tekintetében semmi szemrehányást nem tehet a kereskedelmi minisztériumnak. Az érdekes két nyilatkozatot a következőkben adjuk: jármy József képviselő' a játékbankról Járrny József képviselő a következőkben volt szives a Fővárosi Hírlap munkatársának nyilatkozni: — Budapest főváros fejlesztésére pénzügyi szempontból igen' nagy figyelmet kellene fordítani. Tévedés, hogy ezt a nagy fővárost nem bírja el az ország. Igenis elbírja, ha mi a fővárost elsőrendű idegenforgalmi helynek rendezzük be azáltal, hogy a természeti erőket, hőforrásainkat fölhasználjuk arra, hogy ebből a Budapestből egy világfürdőhelyet teremtsünk. Ebben az esetben óriási idegenforgalmat tudnánk biztosítani és elsősorban, ez az idegenforgalom még jobban felvirágoztatná Budapestet, mint ahogy eddig felvirágzott és ahogy felvirágoztatta közvetve magát az országot. — Én magam abszolúte nem játszom és igy tehettem, hogy egy olyan témát pendítettem meg, amelylyel a parlament a világháború előtt már foglalkozott. Az osztrákoknak azonban sikerült ezt a tervet itt valósággal lehetetlenné tenni. Utalok a kis Monacora, amelylyel most már szinte kezet foghatunk, mert szintén kis ország lettünk. Ebben a kis Monacóban van Monte-Carloban egy játékbank, amely fizeti az összes állami kiadásokat, a fejedelem nagy civillistájával együtt. Még a világháború előtt volt szó róla, hogy Budapest óriási forgalmi helylyé le átalakítható, ha itt egy nagy für dől elep pel M., jsolatosan egy iát ékbank is engedélyeztetnék. Nekünk nem lenne szabad ott játszanunk, aminthogy a monacóiaknak sem szabad a játékbankban játszaniok. Éppeji ezért a következő határozati javaslatot nyújtottam be a Házban: ,,Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy Budapest felvirágoztatása érdekében hőforrásaink értékesítését szem előtt tartva, a világforgalomhoz mért elsőrendű nagy fürdőtelep létesítéséhez koncesszió adassák olyan vállalatnak, amely azt a montecarioihoz hasonló játékbank engedélyezése mellett záros határidőn belül a fővároshoz benyújtandó tervezet szerint kiegészítse és forgalomba hozza.“ Szabőky Jenő képviselő kormánybiztost kíván a kikötő építéséhez Szabőky Jenő képviselőnek a Fővárosi Hírlap munkatársa előtt tett nyilat- - kozata igy hangzik: — A kereskedelmi kikötő építése igen nagy fontosságú kérdés, amelylyel foglalkozni kell. Hogy ez mit jelent, azt már gróf Apponyi Albert is elmondotta a nemzetgyűlésen. Ugyancsak a kereskedelmi miniszter fis kijelentette, hogy meg kell tennünk mindent az átmeneti kereskedelemnek Budapesten való koncentrálódása érdekében s ennek előmozdítását fogja szolgálni a kereskedelmi kikötő. Ha a nemzetgyűlésen ilyen előkelő nyilatkozatok hangzanak el erről a kérdésről, akkor igazán csodálkozni kell afelett, hogy a kereskedelmi kikötőnek építése még nem haladt abban a mederben, amint azt az ügy fontossága megkövetelné. A mi közlekedési politikánknak úgyis az volt a hibája a múltban, hogy a vasutakat nem hozta összefüggésbe a hajózással. Nem létesítettek a vasútról a hajóra és viszont irányuló forgalom céljaira modern fölszerelésü kikötőket. Ez a politika nem látta be, hogy a vasúti forgalom1 nem birja el a nagy tömegű áruk szállítását és szükség van a vizi- íorgalomra is. Ez az elszigeteltség az oka annak, hogy a mi szépséges Dunánk nem tudott arra a jelentőségre fejlődni, amely már régen megillette volna. — A magyar hajózható viziutak hossza 1913-ban 2900 kilométer volt, a vizen szállított áruk mennyisége 5,800.000 tonna, vagyis ra viziutak hosszához viszonyítva kilométerenkiní 2000 tonna. Vasutaink hossza 1913-ban 21,806 kilométer volt, a lebonyolított forgalom pedig 87,000.000 tonnát tett ki, tehát vasutaink hosszához mérten' a vasúton lebonyolított' forgalom kétszer annyi volt, mintha viziutak forgalma. Ez az arányszám azonban az évek folyamán rosszabbodott, úgy, hogy amig vasutaink forgalma 7°/o-ka! csökkent, ugyanakkor a viziutaink forgalma csak 2°o-kal emelkedett. A viziutak jelentőségét nem kell méltatni. Ez már a háború előtt is óriási fontosságú volt, mp azonban, amidőn a környező ellenséges államok a’z ő ta-
