Fővárosi Hírlap, 1921 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1921-06-01 / 23. szám
Tizedik évfolyam 23. szám. Budapest, 1921. június 1-én feijiaiiiDmaiiiai»i3iHDiHaiiitaHiailiainaii<giiiamnmpiiiompüinnipmamamBinainoiiiamniiiaiiiamc ElLÖFLZ£T^SI^AK: Egész VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Megjelenik minden szerdán, évre 160 K. Félévre 80 K. Szerkesztőség és kiadóhivaEgyes számok kaphatók a taf. y/. *er., Sziv-utca 18. sz. kiadóhivatalban & <s><2)‘2)<2)<2> felelős szerkesztő D AC SÓ E MIL Telefon 137—15. szám. Választott a tanács és ez a munka, amelyet a választás körül kifejtett, fizikailag igen tiszteletreméltó volt. őszintén szólva, szeretnénk ideállani és lángoló betűkkel a tanács szeme elé állítani minden igazságtalanságot, amelyet elkövetett, mert sokkal jobban túl vagyunk már a forradalmi időkön! — legalább lépten-nyomon ezt halljuk — hogy még ma sem lehetne visszatérni a rendhez, az unalmas, szürke, néha igazságtalan, de mindig megnyugtató szokványokhoz. Nem tehetünk róla, de nem tudjuk letagadni a rendkívüli izét annak a cselekedetnek, amely kilencven pályázó közül rangsorban a nyolcvanadikat rángatja elő. Hiszen ez a cselekedet csak egyetlen embert, a nyolcvanadikat, tesz elégedetté, hetvenkilencet — mondjuk ki az igaz szót — elkeserít. Normális időkben, amelyeket a tanácsnak is feltétlenül szándékában van minden erővel visszahozni, nem szokás a nyolcvanadik helyen levőket felfedezni. De normális iüőkbeii az sem "volt bcloiyás- sal a tanácsi választásokra, hogy ki melyik lapba ir novellákat. Tehát nem politikai cikkeket, hanem szépirodalmi alkotásokat. Az idén valaki valamivé lett, mert novellákat i), egy más valaki nem lett valamivé, mert szintén novellákat ir. El kell ismerni, hogy aki elbukott és akit megválasztottak, mindegyik komoly becsű irodalmi alkotásokkal szerepel. Sok, sok panaszt, sok sérelmet kellene elmondani itt, de fölöslegesnek tartjuk, hiszen a tanács — mint említettük _súlyos fizikai munkát végzett, késő éjszakáig vá lasztott, tehát ideje és módja lehetett meggondolni a meggondolnivalókat. Ami történt, nem hebehurgya elhatározások, hanem mély megfontolások eredménye. Ezt följegyeztük, nehogy valaha valaki azt mondhassa, hogy Budapest tanácsa ezeket a dolgokat csak úgy félvállról, kutyafuttában intézte el. Följegyzik a napilapok, hogy ez alkalommal egy zsidó tisztviselőt is megválasztottak. Bármennyire liberálisnak is érezzük magunkat, ennek az egyetlen, bizonyára nagyon érdemes zsidó tisztviselőnek a nevét nem Írjuk a zászlónkra. A mi liberalizmusunk finnél sokkal mélyebben szánt. Mi nem nézzük meg, hány zsidó vallásit tisztviselő lett volna soron; hanem azt mondjuk, hogy mindönkit, aki soron volt kivéve az etikai szempontból komolyan kifogás eiá esőket — meg kellett volna választani. Meg kellett volna választani, mert ma már nincs forradalom. Egyetlen enyhítő körülménye, bár nem mentsége, lehet a tanácsnak és ez az, ha a választásoknak ilyetén való megejtésére utasítást kapott. Vagy csak nem merhetjük feltételezni, hogy olyan protekciók érvényesültek, amelyek a nyolcvanadik helyről tudtak embereket első helyre emelni? Nem, ez lehetetlen, mi ismerünk ott olyan embert, aki ennek láttára az asz- csapott volna. Vagy talán csapott is? ... • • • Az általános forgalmi adó úgy jött a főváros pénzügyi politikájának, mint mikor az embert' a vérpadra cipelik, semmiképen sem lehet — bár mindent megkíséreltek, — kiszabadítani, de az utolsó pillanatban kiderül, hogy nem ö ölte meg az őrgrófot, hanem ellenkezőleg, annak a törvényes örököse. Negyedmilliárdot, tehát az egész évi budget egy negyedét kapja ajándékul a főváros. Azaz, hogy nem is ajándékba, hanem adószedési jutalékba. Hát ezért kellett kieszelni a sok-sok putriadót, ezért kellett ötleteket izzadni, ezért kellett bizottságokban csávázni? Egyszer jön Hegedűs és minden eddig való izzadságos munka rombadől. Furcsa ember ez a Hegedűs, borravalónak többet tud adni, mint amennyit a fővárok egész évi ötlet-termeléséből remélt. Csak rendéit. Krizs Árpád főtisztelendő városatyáról esik mostanában sok szó, akit mint „sztrájkvezéri" emlegetnek és azt suttogják, hogy ez inkompatibilis a városatyasággat. Bocsánatot kérünk, de próbáljunk meg tárgyilagosak lenni, mert talán mégsem minden elitélni való, ami a túlsó oldalon történik. Hogy mit cselekedett, mit nem cselekedett Krizs Árpád, majd ki fog derülni, az inkompatibilitás dolgában is mások fognak dönteni. Lehet — vitassák meg az urak maguk között —- hogy Krizs Árpádnak, a városatyának, nem volt joga eljárni a munkások érdekében a fővárosnál. Az tehet, hogy ez így van; de ha százszor igaz is, ha százszor szeretjük is a fővárost, még akkor is boldogan köszöntjük azt, aki a munkások érdekeit a szivén viseli. Tessék elhinni, nagyon, de nagyon kevesen vannak ma, akik a munkásokkal törődnek. Hogy Krizs Árpád politikából csinálta, amit csinált. Jó, az se baj. Akkor is sok-sok száz munkás kapott ezen a réven nagyobb karaj kenyeret. Angorát, ahol Musztafa Kenud pasa ellenkormánya székel, Anatolia székesfővárosává teszik,. A munkálatok vezetésével egy magyar mérnököt bíztak meg, aki a várost teljesén Budapest képére kívánja felépíteni. Az ambiciózus magyar mérnök Angorának Pestet és Budát ajándékoz, kifaragja a Gellérthegyet és a budai vár képére építi meg a kormányzósági palotát. Két év múlva — mint a hir mondja — készen fog állani Anatolia Budapestje. És mi eltöprengünk rajta, hogy fölépitik-e a távol Kelet Budapestjének a városházát is? És ha felépitik, vájjon mit irigyelnek meg a mienkből? Tanférfiak a tanügyi tanácsnokokról Objektív kritika Rózsavölgyiről, Bárczyról, Dériről, Várossyról, Buzáthról és Zilahi Kissről Hosszú esztendőkön át, ahányszor fővárosi tanítóval találkoztam, mindig a Czóbel-féle felvonulás jutott az eszembe. Nem kell elfelejteni, a legszegényebbje, a legszánalmasabbja csatlakozott ehhez a szörnyű demagóghoz. A férfiakon kifényesedett kabátok, kitérdesedett nadrágok, a nőkön szinehagyott, fakó ruhácskák, félretaposott cipők. Hát hogyne mentek volna depu- tációba! De tehetnek-e arról, hogy a „vezérük" durva és szemérmetlen volt? Léhet-e őket azért felelősségre vonni, mert éheztek és szerettek volna nem éhezni? Akkor nem volt elég tekintély Déri Ferenc az alpolgármester és Várossy Gyula a tanácsnok, egyenesen Bódy Tivadarhoz, a polgármesterhez mentek. És benne kemény legényre találtak. Akkor legalább vakmerőségnek tetszett, amit Bódy oda mert vágni Czóbel szemébe: — Vigyázzanak, mert a botnak is két vége van. Hát ugy-e ma ez igen egyszerű mondat, ma talán nem is foglal magában elegendő erélyt. De akkor! Akkor Bódyt a kétvégü bot után mindenki elveszett embernek tartotta, Czóbel pedig úgy állította be, mint aki megérett az akasztófára. Nagy átkot hordott akkor Bódy Tivadar a feje fölött! Vájjon azok közül, akik nem tartották őt elég „megbízhatódnak, hányán mertek igy szembeszállani az akkori idők eme hatalmasságával, ezzel a Czóbellel, aki a tanácsteremben minden tanácsülésen ott ütötte az asztalt és ott hadonászott a tanácstagok orra alatt? * Fehér asztal mellett jól öltözött, jól táplált, előkelő urakkal ülök. A zsakettjük kifogástalan szabású, a nadrágjuk tökéletesen vasalt és virág ékeskedik a gomblyukukban. Fővárosi iskola- igazgatók. Régi alkalmazottai a városnak, feltétlen hívei a mai politikának, de igazságos ítéletük, tisztánlátásuk nem homályosodott el. Ezek nem deputációztak Czóbellel, de nem is ítélik el azokat kivétel nélkül, akik megtévedtek. Pedagógiai kérdésekről folyik a szó, majd a városházára terelődik a beszéd. ,— Vájjon mi lesz Zilahi Kissel? A vélemények igen különbözők és érdekes, hogy abban mindenki megegyezik, hogy kár lenne, ha a jelenlegi tanügyi tanácsnok nyakát törné forradalmi levele miatt, Zilahi Kiss Jenőt olyan embernek tartják, akivel a tanítóság szépen együtt tud működni. Nem igaz az, mintha vérbiró lenne és a megtévelyedett apró exisz- tenciáknak — mint mondják — kéjjel törné ki a nyakát. Hiszen fegyelmi ügyekben nem is ő ítélkezik. Fölvetődik azonban a kérdés, hogy mi a súlyosabb, az a forradalmi levél-e, amelyet Zilahi Kiss Jenő írt, vagy az a körlevél, amelyet Várossy Gyula bocsátott ki. Ezen azután alig lehet vitatkozni. Zilahi Kiss önként, kényszer nélkül vetette papírra a saját gondolatait, amelyek abban az időben szinte még senki által ilyen precízen nem formulázotí bolseviki tantételek voltak, Várossy pedig kénytelen volt aláírni
