Fővárosi Hírlap, 1921 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1921-05-25 / 22. szám
Tizedik évfolyam Budapest 1921, május 25-én 22. szám. fiaiiiaiimmaiiiaiimiiiDiiiaiiiauiauiouioiiiaiimiiiaiiiniiiaiiiDuiaiiiaiimiiiDiiiDiiiaiiiaiiiaiimiiiEamDiiic ELŐFIZETÉSI A RAK: Eqész évre 160 K. Félévre 80 K. Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban <£> <£> <£> <s> <S) VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP FELELŐS SZERKESZTŐ DAC SÓ EMIL Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. Telefon 137—15. szám. Ä vendéglősök bölcs és derűs filozófusok. Ök félrevonulnak az élet zajától, csöndben, nyugodtan *és mindenesetre nagyon jól élnek. Idegeiket épen akarják megőrizni kellemes öregségük számára. Hogy kint zajlik az élet, hogy a piacon esnek, vagy emelkednek az árak, mit törődnek ők azzal? Azaz hogy törődnek. Tudniillik azzal, ha emelkednek az árak. Valami nagyszerűen berendezett látókészülékkel rendelkeznek, amely pompásan megmutatja nekik az árak emelkedését, de finoman, diszkréten, figyelmesen, gyengéden eltitkolja előlük még a legszédületesebb árzuhanásokat is. Mi rendkívül tiszteljük azokat az embereket, akiknek látását nem zavarba meg a napi politika, akik felülemelkednek a mindennapiságon: de bocsánatot kérünk, semmit se látni, semmit se észrevenni, ez mégis sok. A vendéglős urak ezt olyan makacs következetességgel viszik keresztül, hogy, ha a dolog olyan szomorú és olyan labilis erkölcsi alappal biró nem lenne, mint a milyen tényleg, akkor bizony imponálna nekünk. Ha az ember -összehasonlítja a vendéglő étlapját a piaci árakkal, bizony megdöbben. Hiszen egy adag sült árából ma egy kilogramm húst lehet venni a mészárszékben. Ne is szóljunk a borról, amelyet 6—10 koronás árban dobál a termelő az után is, akinek szándéka sincs vásárolni. A vendéglős urak azonban még ma is 50—-70 koronát merészelnek elkérni egy liter igen silány borocskáért. Az ember el áruul: mi ez? A közönség hülye-e, az Árvizsgáló Bizottság szünt-e jneg, vagy a vendéglős urak privilégiumot kaptak az államtól a szabad rablásra? A világkonjunkturának az a kutyába sem vétele, amelyet ezek ,az urak produkálnak, egyenesen felháborító. Vagy Hegedűs Lóránt egyedül az ő számukra nem emelte fel a korona zürichi kurzusát? Külön eset a sör. Mert a közönségnek sör utján való képtelen megnyuzásában a vendéglősök és sörgyárosok egyaránt bűnrészesek. Mi itt Budapesten félliter szerény barna söröcs- kéért tizenhárom és fél koronát fizetünk, mig Münchenben a mai valutakurzus mellett hasonlíthatatlanul jobb sör íélliterjének az ára legfeljebb három korona. Vagyis a differencia csekély tiz korona. Hát ha ez sem elképesztő és ha az Árvizsgáló Bizottságnak, amely tudomásunk szerint végóráit éli, ehhez sincs szava, ha a mi közönségünk ezt is tűri, akkor igaza ván a vendéglősöknek. Sörbojkottot tudtak a vendéglősök rendezni, miért nem tud a közönség is? A husbojkottra is alaposan felkészültek és bizonyos, hogy ez alkalommal szintén kitünően ki tudták volna használni ezt a szerencsétlen türelmit publikumot; de az is bizonyos, hogy a husbojkott áldásait is ők aratták volna le a közönség elől, amint azt a sörnél hihetetlen flegmával megcselekedtek. Vájjon meddig tart ennek a gyámoltalan közönségnek a türelme? Vájjon képesek vagyunk még majd akkor is 40—50 koronát fizetni egy adag sült husért, ha majd ezen az áron egy egész borjut lehet venni? Meglehet. • • • A közszállitásoknál úgy látszik egészen határozottan, rendszeresen szakítani akarnak az eddigi „elavult" rendszerrel, amely elég balek volt a munkát a legolcsóbb ajánlattevőnek odaadni. Nem tűrhető, ez az állapot, mert ha tűrik, akkor „azok az elemek jutnak megint munkához, amelyek nem államik keresztény és nemzeti alapon, mert az erősebb tőke legyőzi a gyengét.“ Jöjjön tehát itt is az „uj“ levegő, jöjjön a nagyszerű felszabadulás, amely nem köt ahhoz, hogy mi olcsóbb és mi drágább, hanem hogy kinek milyen ■ görbe az orra, de leginkább, hogy milyen a politikai állásfoglalása. A kezdeményezés dicsősége ezen a téren is természetesen a fővárost illeti meg, itt mondták ki legelőbb ezt a nagy elvet nyíltan, kertelés nélkül. Hiszen ennek a dúsgazdag, pénzben tobzódó fővárosnak olyan mindegy, hogy mit milyen árban fizet... A Margitszigettel a Közmunkatanács igen intenziven kezd foglalkozni. Immár pályázatot is írtak ki a sziget általános rendezési és fejlesztési programmjának kidolgozására. Villamos vasutat, kikötőket, uj fürdőt, uj szállodát, szanatóriumot, gyógyudvart, termálfürdőt és színházat akarnak építeni. Boldogan várjuk, hogy tényleg történjék nuir valami a szigettel, amely kezd már elátkozott hely lenni. Eddig még akárki vette a kezébe, nem történt vele semmi és ennek a gyönyörűséges isten-áldásának ma is olyan Hamupipőkének kell lennie, mint volt tiz esztendő előtt. Pedig ha azt a töméntelen természeti szépséget, amelyet a sziget elénk tár, felruházzuk a technika vívmányaival, az emberi kéz alkotásaival, akkor alig lehet benne kétség, hogy ország-világ csodájára fog járni. De ki csinálja: állam, toros, Közmunkatanács, vagy vállalkozó? Csak éppen ebben az egy mérhetetlenül fontos kérdésben nem történt eddig döntés. Nekünk pedig, bár a főváros lenne a legkedvesebb, mégis mindegy, hogy ki teszi világvárosivá a Margitszigetet. Akárki legyen az, de fogjon már hozzá. Az Unió R.-T. megkapta a Revii-szinházra az engedélyt, de „jóváhagyás végett“ tartozik majd bejelenteni a tanácsnak, hogy ki lesz a művészeti igazgatója. Az Unió színházi trösztnek megkülönböztetett tisztelői közé igazán nem tartozunk és nem hajtunk fejet az előtt, hogy minden színtiszta művészet lenne, amit Beöthyék csinálnak. Engedelmet kérünk azonban, mi köze a tekintetes tanácsnak ahhoz, hogy ki lesz a művészeti igazgató. A tanács szedje be a 100.000 koronás szinháznyitási dijat, azután vigyázzon rá, hogy elég nemzeti-e a színház munkája: de hogy ki igazgatja a színházat, ahhoz még soha semmiféle városnak köze nem volt. Ha ez igy megy, legközelebb már a karhölgyek szerződését is a tanács fogja jóváhagyni. Ami nem is utolsó dolog. Győzött o tej szabadságharca Októberre fölszabadítják a tejforgalmat A héten igen fontos értekezlet vol't a közélelmezési minisztériumban, ahol a tejtermelők és a főváros képviselői mérték össze fegyvereiket. Végül győzött a tejnek egy esztendő óta vívott szabadsági! arca: Mayer J ános közéle!, mezési mimszitler aüej forgalmának felsziaibaditása mellett döntött, Erre vonatkozólag a következő felvilágosítást kapta a Fővárosi Hírlap: —■ A közélelmezési miniszter legkésőbb október elejére fel fogja szabadítani a tejforgalmat és az erre vonatkozó rendelkezés már legközelebb a nyilvánosság elé kerül. Ez kétségkívül a tejtermelők győzelme, a mivel szemben a főváros álláspontja érvényesült abban a tekintetben, hogy Budapestre nézve az eddig fennállott közegészségi rendelkezések a maguk teljességében megmaradnak. A beérkezett tejet bizonyos korlátozással tovább is a Központi Tej- — hivatal osztja szét. Ezzel, úgy látszik, véget ént egy szégyenletesen hazug állapot, amely abban állott, hogy legalább egy esztendő óta a tejforgalom minden megkötöttsége mellett 18—20 koronás tejet, tizs/zer annyit adtak el, mint amennyi a Központi Tejhivatal kezén átment és amely maximált áron került a közönséghez. Természetesen ennek a hazug állapotnak elsősorban egészségügyi szempontokból voltak hátrányai, mert ezt a töméntelen mennyiségű tejet minden egészségügyi vizsgálat nélkül fogyasztotta el Budapest lakossága. A fó'város álláspontja A főváros volt az egyetlen, ellenzője a tejforgalom szabád dá,tétel ének. Vájná Ede tanácsnokod igen tiszteletreméltó okok késztették és tartották meg makacsul emez álláspont mellett, de mégsem .tudunk neki igazat adni mi, akik látjuk, hogy az egész megkötöttség nyílt hazugság, mert mindennap olyan tejözön zudul Budapestre, hogy szinte még a kutyák is (tejet ihatnának. A tej árának horribilis emelkedését jósolta a főváros a forgalom felszabadításának esetére. Ez tökéletesen igaz, mert a maximális árat ma is erőszakkal lehet csak fentartani, de le fog szállni a nyíltan „csempészett“ tej húsz koronás ára, aminek bizonyítéka az, hogy Csonka- Magyarország tejtermelésének csak tizedrésizét tudja Budapest elfogyasztani és igy aligha lehet kétség benne, hogy szabadforgalom esetén a termelők kö- zöltt jótékony konkurrencia fog kifejlődni. A szegény beteg gyermekeken pedig, akiknek múlhatatlanul szükséges a tej és akik nem tudják megfizetni, tessék más módon, esetleg a társadalmi jóltékonyság utján gondoskodni. Maradna a kórházak ellátására szükséges tej magasabb ára miatt való aggodalom, ami azonban szintén nem állhat meg, mert a főváros anyagi érdekeinek megóvása címén ma már a szabadforgalmat senkinek sem tehet joga megakadályozni. Természetesen a legnagyobb elismeréssel kell honorálnunk S'zabó Sándor dr. tiszti-főorvos véleményét, hogy egyetlen csepp tej se kerüljön a közönség közé egészségügyi vizsgálat nélkül. De kérdezzük, miért jutott a tej most hónapokon át mindén ellenőrzés nélkül hozzánk? Azt a visszás állapotot, hogy a tejíorgaltom megkötöttsége mellett mindenki horribilis áron bár, de annyi tejhez jutott, amennyi belefért, — ismételjük _ ezt a visszás állapotot olyan szemérmesen kezelték, hogy még az egészségügyi szempontok sem
