Fővárosi Hírlap, 1921 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1921-01-12 / 3. szám
Tizedik évfolyam Budapest, 1921 január 12-én 3. szám. fniiianiPiiiaiiiaiiinmainoiiiasiiaiiianiOiiaHiiiBiiiaiflinfnBmainiampiigigigipiHBitipyaEgjatnnga» VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 160 K. Félévre 80 K. Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban ‘2><£)&<£><2>& FELELŐS SZERKESZTŐ DAC SÓ EMIL Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Szív-utca 18. sz. Telefon 137—15. szám. Tele reménnyel Kezdjük meg az uj esz jenidő ti. fis ezúttal az újévi üdvözléseknél is érdemes megáll ani, egy szóra. Sipöcz Jenő dr. polgármester meleg szavaikkal üdvözölte úgy a kormányzót, mint a kormányelnököt. A Kormányzó meleg, szép szavai Budapest iránt való rokonérzését tükrözik. De rendik!yüli. jelentősége van azoknak a szavaknak isi, amelyek gróf Teleki Pál mnüsz;- ■;erelnök ajkairól hangzottak el. Meg kell állapítani, hogy a miniszterelnök nemcsak jóindulattal .. viseltetik Budapest iránt. Mórt ez erre nem elegendő. De kétségtelen az is, hogy tisztán látja a bajokat is:, amelyeikl ólotnsulylyal nehezednek ránk. Ez a fontos. Tiszta látás, jóakarat, okosság: nem is kell több) bogy a keresztény kurzus tenni 'tudjon valamit ennek az érdemtelenül sokat bűnhődött városnak az érdekében A miniszterelnök tisztában van ezzel. Ürömmel vesszük tudomásul amit mondott: „remény van arra, hogy a t keresztény, nemzeti szellemiben való rekonstrukció a jövőben biztosan fog útjában előre haladni.“ De nem állott meg a miniszterelnök ennél a szépenhangzó mondatnál, amely meleg szimekkel festi a reményeket', de még'nem jelöl még 'inakat.' Ezt sem mulasztotta el. Amit a Fővárosi Hírlap hasábjain nem győztük elégszer leírni,, szintén ott volt a miniszterelnök uj esztendei beszédében: „Arra kell törekedni, hogy a székesfőváros visszanyerje a maga nagy gazdasági jelentőségének megfelelő helyét és hogy gyakorolni tudja a kelet felé azt a gazdasági vonzóerőt, amely jövő fejlődésének legelső biztosítéka lehet.“ Egyszóval a gazdasági szempontok a fontosak. Termelni', alkotni mindent kihasználni: ez a jövő zenéje. Budapest központi fekvése, nagyszerű Dunája, pompás kereskedői, népének diadalmas életakarása a ezek azok ,amelyek nemcsak! visszahódítják), de megsokszorosítják egykori való csodálatos vonzóerejét. A jövendő reméínysugaraii pompás tiizkévékben hullanak! ránk!. Csiig|gedésre, ma- gumk-elhagyására, kishitűségre nemcsak hoigy ok nincsen, de egyenesen katasztrófa lenne, ha. átadnánk magunkat ezeknek a defetísta gondos- latoknak. Élni kell bennünk a hitnek) hogy Budapest nagyszerűbb és hatalmasabb lesz a jövőben mint bármikor volt a múltban. Ma tudjuk csak, hogy a múlt milyen kincseket hagyott ránk, amikor vagyonokat iigjérneK olyasmiért!, aminek értékét valaha nem is sejtettük. Ezeket az értékeket ma egy szálig meg kell menteni a jövő számára, ha már uj kincseket nem is szerezhetünk. De cselekdeni is kell. Dolgozni és ismét csak dolgozni Az energiánknak meg nem szabad lanyhulni, a ik.irfesziitett izmainknak: meg nem szabad erniy.edniök. Minden erőt jármába, kell fogni ennek a hatalmas nemzetmentésnek, mert nem szabad elfelejteni egy pillanatra se, hogy Budapest sorsa a nemzet sorsa. Pillanatnyilag lehetséges, hogy rászorultunk az országra’; de a jövő perspektívája1 az, hogy Budapest is. ke- uyérkereső, munkás város lesz. Ha minden energiát kihasználunk, amely rendelkezésünkre áll, akkor minden virág, amely az ország szép ágán kipattan, innen, Ebiből a városból fogja kapni életereiét. TZ/ZZ&YAZOJZ • • • Itt a flastrom, olvassátok. A flastrom ,,Botlás" ebnen jelent meg a főváros hivatalos lapjában. Azt mondja, hogy tévédé bői csak Kratky és Buzay tanácsnokoknak és Szimely főszám- vevőnek köszönte meg a közgyűlés buzgó, lelkiismeretes, önzetlen munkásságukat. Bedig a tanács ,,pótlólag közli; hogy a közgyűlésnek javasolta azt fs)i hogy dr. Vita Emil __stb.-nek is nyilvánítsa köszönetét.“ Le het, hogy most újabb „Botlás“ következik, mert ebben a Bódékban nincs benne, hogy a közgyűlés honorálta-e a tanácsnak ezt a kívánságát? Vagy talán tényleg nem is honorálta és az egész csak egy uj fajtája a ílastromnak? ' ■ * Hat koronáért valaha) nem is olyan régen végigélveztük a Város Színház egész előadását. Kitűnő helyen ültünk. nekünk hí ekeit, a primadonna, nekünk táncolt a naturbursch, nekünk mókázott a komikus. Hat koronáért mienk volt a világ és ma hat koronákat szednek a Városi Színházban a kalapunkért és a kabátunkért. Csak a Városi Színházban és sehol máshol. Ez az árdrágítás annál inkább bosszantó és kibírhatatlan, mert hiszen a ruhatárnak minimálisak az üzemköltségei és semmi rizikója nincs. Nyolctól tizenhat- ezer koronáig terjedő napi Bevételt jelent ez\\.tulajdonképen pedig olyan adó, amely egymaga képes a kultúrának mérhetetlen károkat okozni. Ha ugyan a hat koronás ruhatári illeték fejében legalább kultúrát is adnának a Városi Színházban... Becsben, ahogy olvassuk, megfékezik a dorbézoló- ikát. Az osztrák belügyminiszter kijelenti, hogy a inig, a tömegek nyomorognak, addig a háborúban meggazdagodott elemeknek sincs joguk otromba, megbotránkoztató jólétben dőzsölni. Ez történik Bécsben. És mi történik Budapesten? Semmi. Egy időben divatban volt fejbeverni azokat]. akik egy\- c>gy kávénak nevezett lötty melleit pihenték ki a napi munka fáradalmait. Ez is régen volt már és az ütéseket akkor sem azok kapták, akik öifogásos vacsorát ettek és pezsgői nemcsak a szomjuk oltására használták fel. A nyomor nem szűnt meg, ele hallgatnak azok, akiknek a puritán, egyszerit élet hirdetőinek kellene lenni. Valami'? pedig nekünk is tennünk kellene, mert ha nem vagyunk is olyan koldusok,. mint a bécsiek, de a takaróm túl nyújtózkodnunk nekünk sem szabad. Nem elég, ha az állam takarékoskodik, nem vezet megoldásra, ha csak az állami károkon spórolják meg a drága benzint. A komoly, alkotó munka megkezdésére soha nagyobb reményeink nem voltak, mint most. He mit ér az{• ha egyik kezünkkel szétszórniuk amit a másikkal keresünk. Ezért kell mindenkinek takarékoskodni és megfogni a nehezen gyűlő garasé Körséta a városházán Csöndes izgalmak — Vidám pletykák és szomorú valóságok Most már legalább az újságírónak' is módjában van megkezdeni a városházi körsétát, Mert eddig- csak a •tisztviselők kör- s ótál talk, amit nem is lehec tőlük valami túlságosan szigorúan venni,, hiszen az életükről, exisztenciájukról volt szó. A választási izgalmak fel korbácsol talk1 a lelkeket és a városházán az alatt a csekély öt hónap alatt,, amíg a tisztg ujitás vajúdott, több röpirat született, mint amennyi aktát intéztek el. Vannak még sebek, de a seb-tulajdonosoki már nincsenek itt a városházán, amelyet sikerült ■„íkiítisztogatni“, ha érzékeny veszteségek árán is. A fontos azonban, hogy ha a vége jó, minden jó. A kibukottak pedig ma úgy válogatnak a jobbnál jobb állásokban, mint tót a vadkörtében. Akik ítia még nem ülnek melegen, annak! csak az az oka, hogy még melegebben akarnak ülni. Mert egészen bizonyos, hogy Déri Ferencnek nagyobb jövedelme van a Kartonnyomónál,, mint teszem azt kriihwirth Mátyás képviselő és városatya urnák a gázgyári igazgatóságban. Pedig a derék, szorgalmas Frülr.Tirthrc is ráférne ezekben a nehéz időkben egy kis karton-nyomás. De hát az idők is,, az emberek is hálátlanok. Aki a. fórumon njozog, annak irigyei. vannak, annak tűrnie keli az irigység nyilait. Hogy mást ne említsünk, ott vau a kitűnő Usetty Ferenc, akire miután nem lehetett; ráfogni, hogy mozit nyit a Rákóczi-utoh, ráfogták, hogy mint a Ferenc Jó- zsef-intézet, kormányzója) összeférhetetlen. Hát hogy lehetne összefér hetet] en egy olyan kedves ember mint a jó Usetty? Hiszen nem is fájna neki túlságosan ez a szeretetlen kis pletyka, ha nem odahaza a saját portáján hiresztelnék róla. A (keresztény szocialista képviselőről ugyanis a keresztény szocialista Uj Lap irta ezt a mesét, ami legalább is bosszantó. Nem is törődik az ember az ilyen apróságokkal, a városházán is csak egy percig pletyka az ilyen. De annál szívesebben és annál többet beszélnek arról, hogy alighanem megüresedik egy tanácsnoki állás, mert a nyugalombavonuló Gergely elöljáró helyére Sántha Dénes tanácsnokot kombinálják. Arról, hogy jószántából hagyná-e el helyét a katonai ügyosztály vezetője, vagy kivánják-e tőle ezt a súlyos (áldozatot erről nem szól a fáma. Bizonyos azonban, hogy a tanácsnok- választásból nem tudunk sehogy kikeverődzmi és, a tanácsnokválasztás lassan olyan sablonja lesz már a közgyűlésnek, mint például az ülés megnyitása. Úgy mondják, hogy Sántha Dénes tulajdonképen. Lung Géza dr.-nak csinál helyet. Szegény Lung Géza nem érdemli meg ugyan, de ma már semmit más nem hiányzik a keserűségéhez, mint hogy igy konferálják be: Itt látható a tengeri kígyó. Fejétől1 a farlkáig száz méter, a farkától a fejéig kétszáz méter. Ez az a tengeri kígyó, amely a kormánybiztosságnál kezdődött és soha sem lesz vége ... Mert megiiresedbetik) a tanácsnoki állás, de ez még mindig nem jelenti holtb'zonyosan, hogy Lung Gézát választanák meg. Kétségtelenül vannak lelkes hívei, de épen a hosszú küzdelem elkeseredett ellenségeket is teremtett a számára, fis tény az, hogy más reparálni valók
