Fővárosi Hírlap, 1921 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1921-05-11 / 20. szám
2 99 Budapest, 1921. május 11. sebb konlkurrenciát csinál a magyar buzának. A jugoszláv búza ára még az amerikai búzaáraknak is mögöttük marad, úgy hogy a külföldi árak kétségtelenül arra fogják ösztönözni a magyar gazdákat, hogy mielőbb túladjanak búzakészleteiken. A gabonaforgalom felszabadításának tehát — úgy látszik — az lesz az első hatása, hogy leszátl- nak a búzaárak: olcsóbb lesz a liszt és olcsóbb lesz a kenyér. A magyar korona vásárló erejének foko,- zatos javulása mellett a gazda is megtalálja számadását az olcsóbb búzaárak mellett is. Küzdelem a por ellen Üzemben a Mackensen-autók Februárban és márciusban — mint emlékezetes — állandó porfelhőbe burkolódzott Budapest; a főváros népe köhögött és köpködött; a közgyűlés termében pedig locsoló után kiabáltak a városatyák. Szakemberek és nem szakemberek rövidebb-hosz- szabb nyilatkozatban számoltak be a por-járvány okairól. Ettől azonban a por nőm ijedt meg. A sok szakvélemény nem tudta megtisztítani a rettenetes portól a főváros levegőjét. A főbaj, úgy látszik, az volt, hogy a vízmüvek nem tudtak annyi vizet produkálni, amennyit az utca el nem nyelt volna. A hihetetlen és szokatlan szárazság teljesen fölkavarta a régi rendéti és tisztaságot Budapesten. Áprilisban aztán megeredt ,aiz eső és most már ismét rend van; tiszta a levegő, tiszták az utcák és nagyszerűen működik a köztisztasági hivatal is. B /a 11 ó Alfréd, a Köztisztasági hivatal igazgatója ezeket mondotta a köztisztasági állapotokról: — Körülbelül hat millió négyszögméter az a terület, amelyet öntöznünk kell. Más időkben ennek a hatalmas területnek egy harmadrészét locsoltuk, egy harmadrészét öntöztük és egy harmadrészét pedig olajoztuk. Az olajozást abba kellett hagyni, mert nincs olaj; a kéziöntözést beszüntettük, mert sok vizet pazarol; most tehát az egész hat millió négyszögölnyi terület öntözése a lovas-öntözőkocsik feladata lett. Ennek pedig nem tudott kifogástalanul megfelelni az a nyolcvan lovas-öntözőkocsi, amelylyel a főváros rendelkezett. Nem tudott kifogástalanul megfelelni, mert váratlanul olyan kánikulai szárazság köszöntött Budapestre, amilyenre alig volt eddig példa. Ehhez járult, hogy a porképződés lehetőségei megsokasodtak. Rossz az útburkolat és ezenkivül a homokfogó fa- és erdőövezeteket a tél alatt kivagdosták és feltüzelték a didergő pestiek. —• Az áprilisi kiadós eső azonban segítségünkre volt a por ellen való küzdelemben. Most már ismét rend van. Nincs por. Tiszták az utcák. Az öntözésben kapóra jött egy ötletem megvalósítása. Arról van szó, hogy a köztisztasági intézménynek van négy kocsira szerelt hatalmas kazánja. Annak idejében ezekben a kazánokban szállítottuk az olajat. Ezeket az olajszállító kazánokat öntözőkészülékkel láttuk el és átszereltük azokra a hatalmas teherautókra, amelyeket'*«!ég a Mackensen-féle hagyatékból vásároltunk Nagyváradon. Nos, a kísérlet nagyszerűen bevált. Egy-egy ilyen Mackensen-kocsinak a teljesítménye akkora, mint 8 lovas-öntözőkocsié. Szóval a négy Mackensen-kocsi tulajdonképen harminckét lovas-öntözőkocsinak felel meg. Mivel pedig a 4 Mackensen-autón kívül a 80 lovaskocsi is működik, tehát ezek összesen 112 lovas-öntözőkocsi teljesítményét végzik. — Most azon dolgozunk, hogy a Mackensen-autók teljesítményét tökéletesítsük. Fáradozásunknak már eddig is meg van a sikere. A hivatal mérnöke például az autók öntözőcsövét úgy konstruálta meg, hogy egy-egy ilyen öntözőcső egyszerre lmsz méternyi szélességben öntözi az utcát. Természetesen ennek a találmánynak — mondjuk az Andrássy- uton — nem nagy hasznát vennénk, mert mindenkit összefecskendezne egy ilyen forgalmas utcán. Ellenben a külső területeken és a széles körutakon • már eddig is kitünően beváltak a Mackensen-autók, amelyhez még azt kell megjegyeznem, hogy az átalakítás és felszerelés, tehat az öntözők üzemképessé tétele, saját műhelyünkben, házilag készült, a legminimálisabb költséggel. * • • Zilahi Kiss tanácsnok ur — mint ismerni méltóztatik a dolgokat — híven ápolta nemcsak az ellenforradalmi, de a forradalmi szellemet is. Ez a kettő igy együtt legalább is szemet szúr az embernek. Szemet is szúrt a demokrata városatyáknak, akik csak akkor voltak meglepetve, amikor látták, hogy a Keresztény Községi Párt különbséget tesz előtte szimpatikus és neki antipatikus forradalmárok között. Zilahi Kisst a szimpatikus forradalmárok közé sorozták és ezzel látszólag el is volt intézve a dolog. Most azonban merész fordulat történt: Zilahi Kiss taiiácsnok a minap eltűnt ct városházáról. Az újságírók kerestek, kutattak, szimatoltak, hova lett a sajtó kedvence: eredményt azonban nem értek el. A polgármester mindössze annyit mondott, hogy a tanácsnok ur szabadságot nem kért, ellenben tudja a polgármester, hogy az orrával van valami baja, valószínűleg azt gyógykezeli odahaza. A polgármester azt állítja tehát, hogy Zilahi Kiss Jenő tanácsnok urnák rossz az orra. Szó sincs róla. Mi éppen ellenkezőleg kijelentjük, hogy nagyon is jó orra van. És mert jó orra van, megérezte, hogy szerencsecsillaga hanyatlóban van . . . A pénzügyi bizottság tagjának lenni valaha, nem is olyan régen, igen nagy kitüntetés volt a városházán. Ez volt a legtöbb, amit egy városatya elérhetett, de el kell ismerni, hogy meg is becsülték ezt a megtiszteltetést. Vájjon megmaradt-e az uj rezsimben is ez a tradíció? Úgy látszik igen, mert a múlt hetekben egy vérmes városatya cudarul megvédte a FJjvárosi Hírlap kritikájával szemben a pénzügyi bizottság méltóságát. Mi a magunk részéröl tiszteletben is tartjuk a pénzügyi bizottság méltóságát és csupán a kritikánkat fogjuk ezentúl is elmondani ugyanolyan hangon és ugyanolyan meggyőződéssel, mint eddig. A méltóság azonban nemcsak tőlünk függ, hanem alighanem legelsősorban a bizottság tagjaitól. A bizottság tagjaitól, akik közül szombaton délelőtt összesen ketten jelentek meg, hogy a lakás- és iizlet-adót tárgyalják. Hova lett a pénzügyi bizottság vonzóereje, hova lett a kitüntető jelleg, amelylyel ilyen bizottsági tagságot fogadtak az emberek? Hát igen: hova lett a pénzügyi bizottság tekintélye, amelyet nem a Fővárosi Hírlap kritikája járatott le, hanem egészen más . . . Dr. Vasek Ernő városatya úrról azt voltunk kénytelenek a múlt hetekben írni, hogy nem tudjuk kicsoda. Most tiszteletteljesen bocsánatot kérünk tőle és beismerjük, hogy tájékozatlan emberek vagyunk. Mert most már tisztában vagyunk vele, hogy ki is az a Vasek Ernő. Elolvastuk azokat a gazdag életrajzi adatokat, amelyek az Uj Budapestben, a Keresztény Községi Pártnak (amelyhez Vciseknek is tartozni szerencséje van) hivatalos lapjában jelentek meg. Ezek az adatok tüneményes pályafutást rajzolnak elénk. „Vasek Ernő dr. — mondja az életrajzíró — nagy kaliberű államférfuu: rosszul billiárdozik, de kitünően tarokkozik." Majd elmondja, hogy főispán is volt, majd elnöke lett „a zöldség- üzemi tojásellenőrök jótékonysági egyletének." Sőt megtudjuk, hogy igaz az is, amiben eddig kételkedtünk: igenis, újságíró is volt. Hiszen „három verse is jelent meg a Tanulók Lapjában." Le a kalapot ez előtt a nagyság előtt! fővAbqsi ORFEUM Kezdete este 7 órakor. ,, „AZ UTOLSÓ SZIMFÓNIA“ ~f~> rv i ~l—T c. nagy látványos -ELl V i—> Gróf Apponyi Albert a Duna hivatásáról és jövőjéről Pénteken a nemzetgyűlésen Apponyi Albert beszélt. Roskadásdg megtelt) karzatok, zsúfolt ülésterem hallgatták végig a nagy államférfin gondolatokban dúskáló, bölcsességével az egész országnak imponáló s;zónoki remeket. Miután a külpolitikai kérdésekkel végzett, átsiklott a gazdasági problémákba. Az iparról és kereskedelemről beszélt, majd igy folytatta: — Mi Budapesten élünk, Budapesten járkálunk, sétálunk. Ha itt a nemzetgyűlés épületének ablakából kinézünk, itt látjuk ezt a Dunát. Nem kell egyéb, csak egy kis gondolkozás, hogy megái Lapithassuk, hogy Magyarországon az ország gazdagodásának, világ pozíciójának egyik alapja az, hogy Budapest légyen K e 1 e t-E u r ó p a kereskedelmének k ö z- p o n tj a. Amikor Apponyi ezt a mondatot befejezte, az újságírók páholyában valaki félhangon ennyit mon- dojtl? —- A Fővárosi Hírlap. A „közbeszóló“ kolléga ezzel a megjegyzésével arra a hatalmas agitatorikus munkára utalt, amelyet a Fővárosi Hírlap esztendőkön át végzett és amelynek eredményei már is sok tekintetben láthatók. Ha az állami szervek rövidlátása mostanában jobban és jobban bebizonyosodik, kétiségteletn, hogy a társadalomban a nemzetme,ntés nagy problémái iránt érdeklődők körében mindenesetre sikerült felhívnunk a figyelmeit a Dunára és az ezzel összefüggő kérdések egész komplexumára. A Fővárosi Hírlap akkor kezdte a Duna-kérdést bolygatni, amikor pár lelkes emberen kivid — köztük Hoszpot'zky Alajos, Kvasisay Jenő és G o n d a Béla miniszteri tanácsosok — még alig gondolt rá valaki. Legnagyobb büszkeségünk az, hogy a városházát meg tudtuk m ózdi tani, még mielőtt Bárezy István polgármester a háború második évében megkapta B ley er József regensburgi polgármester emlékezetes sürgönyét, amelyben a budapesti Dun a-k o n f e r e n- c i a gondolatát veti föl. Bárczynál gyorsabban nem éiltiett még meg vezető állásban levő férfiú uj ideákat. Vele együtt dolgoztak a nagy ideáért Bódy Tivadar, Déri Ferenc, Fock Ede és Vita Emil. Nekik köszönhető, hogy a Duna-kérdés állandóan napirenden mlairadt és hogy az állam nagy nehezen szintén rászánta magáti, ha csak ideiglenesen is, a kikötő- épitésre. Megszületett a Garami-féle egyezség a főváros és az állam között, amelyet, ha a bürok- r.aitlák rövidlátása fel nem borit, feltétlenül biztosítva lenne a kikötő. Most pedig, amikor gróf Apponyi Albert nemes szavait hallottuk a kikötő fontosságáról, éppen most folyik az alkudozás a francia céggel, iái rn e 1 y arra lesz majd hivatott, hogy a magyar ipart zárja ki a kikötöépitésből. Vájjon tudjiühe azt is gróf Apponyi Albert, hogy amig a városházán még most is átérzik a kikötőépités fontosságát, addig a minisztériumok, állami intézmények esztendőkön át nem (tettek egyebet, mint gáncsot vetettek a főváros nemes és okos törekvésének. Hányszor, de hányszor elmondtuk mi is, de most hallja meg mindenki, aki eddig akadékoskodott, gróf Apponyi Albend szavaival, hogy mit jelent az ö szűklátókörű munkájuk: _ Pelr iculum in moral — mondta Apponyi, _ B é c s óriási erőfeszítéseket, tesz. A csehek óriási erőfeszítéseket tesznek, hogy Pozsonyból egy ilyen központot1 csináljanak. — Budapesten kell anagy kereskedelmi kikötőnek 1 e n n i. B u d a p e s t e n kell a Kelet kereskedelmét összpontosítani. Budapesíi az a hely, ahol a hajóról a vonatra m e n n el k át az á r u k. Budapest a természet által *predesztináJva y a n a r r a, hogy K ele t-E uirópának közgazda- sági m etír o p o 1 i Siai legyen. Csak a mi h i- b á n k, a ni i hozz á1 nem értés ii n k, v a g y e n e r g i a li i á n y u n k az o k a* annak, hog y a z z á ne m válik. De főként: per iculum in moral Apponyi I mondta.
